Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-02-04 / 5. szám

1906. február 11. BALATONVIDÉK 3 viselőház tilalma ellenére szedi be az orazág jövedelmeit és oly kiadásokat is teljesít, amelyekhez külön törvényhozási intézkedés szükséges, habár ez az intézkedés nem lörtóut meg ; viszont azonban több vármegye állami javadalmazását megvonja, jóllehet annak kiszolgálása ketsógbevonhatJan kötelessége az államnak ; ezt, a javadalmazást pedig azon űrügy alatt tagadja meg, hogy a állam jövedelmei nem folynak be, azonban egyidejüleg kijelenti, hogy folyósítja a javadalmazást, ha a vármegye a törvényteleu rendeletekot végrehajtja ; igy az állam pénzét saját hatalmi érdekei előmozdítására, kortescólokra fordítja ; a költségvetésen kívüli állapotot íörvény és királyi eskü ellenére is fentartja, folyton kiterjeszti ; meg nem szavazott adót szedet és meg nem ajánlott újoncot állíttat a törvény kijátszásával és a pót tartalékosokat, is szükség nélkül s a törvény célja ellenére behívja a vódeiőnek meg nem engedett módon való kiegészítésére ; az országgyűlés szakadatlan elnapolásával megfosztja a törvényhatóságokat, az alkotmánynak ezen törvényes védbástyáit azon joguktól, hogy a törvénytelen rendeletekért a képviselőháznál keressék sérelmeik orvoslását ; a képviselőházat, pedig alkotmány védő hivatásának betöltésében meggátolja ; az országgyűlés mellőzésével a kereskedelmi szerződések megkötése iráut, tesz jogtalanul lépéseket, hogy az országot közgazdaságilag Ausztriának hosszú időre ismét lekösse ; az országgyűlést — folytonos elnapolásával — elnémítja, sok sürgős teendő decára tétlenségre káihoztutja s ellene a szólás és elhatározás szabadságának korlátozására, tüntető tömegek felvonulását, engedi meg ; a törvényhatóságok önkormányzati jogát a sárba tiporja és azok, valamint tisztviselőik ellen az ismeretlenség homályából előszedett s ezért, bizalmat nem kelthető főispánjaival és biztosaival, amilyeneket a törvény nem is ismer, továbbá a fegyveres kalhatnlommal és a rendes hatóságok mellőzésével törvény ellenére kiküldött kivéte'es hatóságok utján elszámlálhatlan törvénysértéseket és hallatlan erőszakot követ el s a tisztviselőket hivatali esküjök megszegésére akarja kényszeríteni ; oly elemekkel szövetkezik, amelyeknél az államalkotó s nemzetfentartó erő s zkarat hiányzik ; a képviselő választási jog kiterjesztésének kérdésében pedig a magyar nemzeti s állami érdekeket föladja ; stb, stb. Eszerint a kormány az alkotmányvédelemnek nemcsak főszervét: az országgyűlést, hanem mellékszerveít, a (örvényhatóságokat is el akarja minden meg nem engedett uton, módon és eszközzel némítani, hogy a nem/eti akarat, megnyilatkozását, elfojtsa és a szabadság leigázáxára kiszemelt sötét alakok szokása szerint diadalmasan jelenthesse, hogy csend, nyugalom — persze a temető csendje — honol az országban. A kormány eljárása a uyilt önkényuralomnak azon gyászos időszakát eleveníti föl, amelyre a nemzet, lovagiasságból s alattvalói szeretetből és hűségből már sűrű fátyolt, borított. A kormány ezen eljárása a nemzetnek az alkotmányosságban és a törvény tiszteletben való bizalmát és hitét ingatja meg ; pedig ezek nyújtanak az államoknak és a trónoknak sziklaszilárd alapot és megrendülésük nem múlik el nyom nélkül. Keserű emlékeket, a csalódás érzetét hagyja hátra s oly vágyak keletkeznek, oly törekvések nyilvánulnak utána, amelyek határai és következései beláthatatlanok. Ennélfogva a vármegye bizottsági közgyü'ése jól megfontolva azt, hogy sem a hatalom, sem semmiféle eszköze, hanem egyedül a törvény uralma szent olyanynyira, hogy az előtt meghajolni és azt minden erővel védeni királynak honpolgárnak egyaránt elengedhetlen szent kötelessége : újból kimondja, hogy a jelenlegi önkényuralmi kormányt törvény- ós alkotmányellenes célzataiban nem támogatja és annak tetteit és intézkedéseit, mint a cél eszközeit és igy szintén törvényteleneket, nem ismeri el kötelezőknek. A vármegye bizottsági közgyűlése ennek következtében és az <n célból, hogy a lemondás folytán üresedésbe jött, főispáni állás betöltése tárgyában álláspontját kifejezhesse, mielőtt megnyilatkozásában erőhatalommal megakadályozva lenne: egyhangúlag elhatározza : 1. Hogy a jelenlegi kormány ajánlatára és ellenjegyzés^ mellett kinevezendő főispánt törvényes főispánnak? el nem ismeri és attól az esküt nem veszi ki s nem fogadja el. 2. A kormány által esetleg a főispán helyébe kiküldendő biztost, vagy a kormánynak, bármely cimen és néven kiküldendő közegét törvényes közegnek el nem ismeri. 3. Elvárja a törvényhatósági bizottság minden tagjától, a vármegye egész közönségétől. a vármegye és a községek összes tisztviselőitől és alkalmazottaitól, hogy az 1. és 2. pontokban megjelölt kormányközegekkel szemben minden érintkezést megtagadnak, azokar,- törvényes hatóságoknak el nem ismerik és rendeleteiket, — amelyek már előző határozatokban törvényteleneknek bizonyittatt.ak, — nem foganatosítják. 4. A vármegye alispánját és törvényes helyetteseit eltiltja attól, hogy a főispán beiktatása céljából vagy annak, avagy bármely kormányközegnek a kívánatára köz' gyülóat hívjanak egybe. 5. Kijelenti, hogy ha a kinevezendő főispán vagy a kiküldendő más kormányközeg hivna össze közgyűlést: azt törvényesnek el nem ismeri és elvárja a bizottság tagjaitól s a vármegye és a községek alkalmazottaitól, hogy azon a közgyűlésen nem jelennek meg. 6. Tiltakozik az ellej, hogy a kinevezendő főispán a főispáni széket, elfoglalja és a hivatali esküt, letegye s amenynyiben az állást elfoglalná vagy az esküt letenné, ezeket törvénytelennek ós érvényteleneknek nyilvánítja ; valamint, tiltakozik az ellen is, hogy itt bármely más cimen kiküldendő kormányközeg bármi hatósági jogkört, gyakoroljon. 7. Elvárja a törvényhatósági bizottság összes tagjaitól, hogy a főispán által beiktatás céljából összehívandó közgyűlésen nem jelennek meg s amennyiben egyesek netán állásuknál vagy más körülményeiknél fogva nem állhatnának ellene a hatalom nyomásának, bizottsági tagságukról lemondauak. Ha pedig mégis akadna valaki, aki ama közgyűlésen megjelennék : a törvényhatóság megvetéssel fordul el attól, a társadalmi közösségből kizárja azt, az érintkezést minden téren megszünteti azzal és hazafiatlan cselekedeieért nevét, egy előző határozat értelmében felállítandó fekete szégyentáblára jegyzi fel örök gyalázatul ós intő például. Azonban utasítja az — Na, hála Isten ! — Még nem hála Isten tekéntetes uram, mert hát még a zannyukuak is kéne egy biléta, mer hát nagyon fájassza a Bábit. — Hát nem tudta ezt, egyszerre mondani vén szamár ? — Csak ne tessék liaragunnyi téns uram. A fát se vágják le eccerre. Mög hát a mi Kénytelen bótosunktu a pinzemér, ha tisszer kérők portókát, akkó annyiszó ad. Ippesleg csak tcce haragudott mög, miko egy feldeci pálinkát elfelejtöt-tem. hát az is mög lőtt, nekije füzetve tisztösségösen. — Itt van ! 2 korona 70 fillér. — Ejnye teens uram e'mmá még is csak kutya derága illen hitvány asszonyér. Ennek nem is muszáj béünyi a bagonyba, elüdögel ez ottanék a get ádicsouyon is. — Kell ? nem ? — Hát ha má ugy van, küfüzetöm. Nem vagyok én ollan akármi embör. — No már egyszer ! Isten megáldja ! — Nem a, tekéntetes uram ! még ennek a Jóska gyeröknek is kéne. Vagy hát ez ugy is együhet, ráadásként ? Hájszen úgyis sok pénzt hat'am itten ék. — Persze, hogy annak is kell, vén bolond, hogy a meny dörgős . . . Nem tudta ezt, is egyszerre megmondani ? — Hát vau-e még ezenkívül valakije ? — Van hán ! Köszönöm szép3n a kérdését a tekintetes inunknak. Hát bizony az Uriste'

1. mögáldolt cselédekkel, mer hát hatod magammal vagyok, mög hát hetedik a Böslte, de hát, hogy az úgyse számos, mer hát hogy mög vau az eszmélettyébe tóinförödve. — Nem azt kérdem, víziló, kogy hányan vannak hanem hogy hányan utaznak el ? — Hát caak mi ketten igást erre az annyukomra, mög hát ez a Jóska gyerök, de az ugy is csak . . . — Annak is kell jegy ! Mennyi idős ? — Hat mosmá két tólőn is bémönt az oskolába, most gyün a harmadik télbe. De hát meg mostanék a zoskola nálunk még nem kezdődött mög, mert, hát a mestör urunk — az Isten álgya mög azt, a főd' t is ahová letöszik — kosarat mög keféket árulgat, amit egész nyárba kötögetött. Mert hát, hogy nem elégséges a konvenciója. — Tehát van már a gyermek 10 éves ? — Hán, hogy ne lönne annyi ? — Hát, akkor ennek is egész kell, "mert szabályaink azt mondják, liogy csak kilmc éven alóli gyermek utazhatik féljeggyel ; azaz : fél fizetéssel. — Ej, tekéntetes uram a kögyes kezeit csolkolom nincs e'mmóg kilenc éves, mer hát még az »i« bötüt se tuggya a kőnyvébül. Peig hát mögmondtam a mestörnek, hogy csak farcinálla a gyerökőt. — Hát, akkor nincs még kilenc éves? — Nincs hán ! En csak ugy mondom a hugyan van. Nem szeretök ón beszényi igy vagy ugy, ére vagy óra, tüledre vagy hajszára, hanem hát csak no . . . -- Itt van ez is! 1 korona 35Jillér. — Hány karajcár az kérem átossággal? — 67 és fél krajcár. — Tessék. Hát nem maradtam adós? — Nem. — Nohát az Úristennek ajánlom mind közöuségősen. Megbocsásson, ha valamit vétőt tem. — No már egyszer ! Az öreg ezután kiosztotta családja kőit a jegyeket. Az asszonynak adta a fél jegyet, ugy okoskodván, houy egy hitvány fehérnép már csak nem érdemfl akkorát, mint - teszem föl — egy férfiember. Eközben a vonat 's beérkezett. — Tessék beszállni ! kiálltja egy stentori hang. Az öreg még pár percet áldozva a váróteremben eldobált szivarvégek ö.sszeszedésére, hamar összekapkodva cókmókját, a famíliával útnak indult a vonat felé. A szemfüles Jóska gyerek azonEépes levelező-lapok ^3

a

b„

b k

a"

hatók S

ui

ánszky Józse

f könyvkereskedésében.