Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-24 / 25. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. junius 24. 25. szám. PolitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, liir detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... IU kor. — p. Fél évre... . . S ,, — ,, Negyeit évre 2 ,, 6U , Egyes szám ára 2U, Nyllttér petltsora alku szerint. Egy miniszteri rendelet. Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter, rendeletet küldött az öszszes hazai törvényhatóságokhoz, melj

7ben egy rég húzódó s nagyfontosságú kerdésben ad utasitásokat. A cselédlakás kérdését oldja meg. Ezzel egyszersmind szociális bajaink egyik sebére helyez gyógyító tapaszt. Kimondja, hogy egy cseled családnál több nem lakhatik egy szobában, liámutat egyszersmind azon közegészségi es morális szempontokra is, melyek öt e rendelkezés megtételénél vezették. Utasításokat ad a törvényhatóságuknak, hogy rendeletének intézkedéséit önkormányzatuk keretén belül a helyi ós megyei viszonyok szerint 10 even belül szabályrendeleteikben hajtsák végre. Köszönet a belügyminiszter urnák eme humánus rendelet kibocsátásáért, mellyel a háza legkisebb embereinek a cselédségnek ügyét fölkarolta. Mert csakugyan tarthatatlan állapot az, hogy egy fölöttébb szűkös lakásban, egy szobában 3—4 család összezsulolva szorongjon. Lapunk hasábjain már egy izben rámutattunk azokra a káros közegészségi és moA B A LATON V11) EK TÁHG A JA. Berlintől Zlirichig. Irta Schaffer Gyula. III. (Folyt.) A kis Weimár mint a német irodalom s művészet. Pautheonja bír ellenállhatatlan vonzóerővel az idegenre, — Jena szépsége első sorban termószetadta kies fekvóseben rejlik. A város, a melynek utcáin elragadtatással játunk, egyikkel sem dicsekedhetik és mégis nagy, a maga nemében egyetlen ez a hely is ! Nagyságát egyedül derek, szorgalmas s művészi érzékkel megáldott polgárainak köszönheti. Fényes mult virágzó jelennel karöltve, — munka s annak áldása —jólét mindenütt! A középkor művészete párosulva a jelenével teljes harmóniába olvad itt össze. Ki ne ismerne rá a német Flórenzre ? Nürnbergben vagyunk ! A középkor legvirágzóbb, legszebb városában képzeltük magunkat, midőn a festői utcákat bámulva bejártuk ; a város szivét zárt gyüiüt alkotva, hatalmas várfal veszi körül ; sok helyütt még a mély sáncárok is megvan me lette, fákkal beültetve. És a várfal nem rom, a bemohásodott terméskövek dacolnak az idők viharával. Fredetisógüket, csak növelik a tornyos kapuk, melyek alatt az euiber a város középpontjába jut. A házak egyszerű homlokzatának egyedüli díszét a sajátszerű erkélyek alkotják ; zárt erkél} ek ezok teljesen szószék formájára alkotva. Mesterien diszitett oszlopon képzeljünk magunknak egy s-ószéket, melynek alsó részén többnyire bibliai, ritkábban világi targyu jelenetek vannak kifaragva ; a szószék nyílt részét gótikus díszítésű festett ablakokkal képzeljük befedve ; az egészre jön végül egy szép faragott tető. Emeletes házaknál az első erkély fölé annak folytatasaképen jönnek a többi erkélyek. S mivel nemcsak az idő megviselte régi házakon, hanem egész uj épületeken is majd mindenütt megtaláltuk ezeket az érdekes művészies erkélyeket, látszik, hogy a lakosság hü kíván maradni ősei tradíciójához s rajta van, hogy a várost a maga eredeti szépségében fenntartsa. E házak így méltó keretül szolgálnak ahhoz a néhány templomhoz, melyeknek architektúrája s műkincsei a nürnbergiek izlósóuek s gazdagságának bizonyítékai. Ezek egyike a szt. Lorenzó templom a XIV. századból való, gótikus stílben építve ; belsejét az épen folyó tatarozás miatt, sajnos, nem nézhettük meg ; műkincsek dolgában állítólag messze maga mögött hagyja Németország összes dómjait. A főbejárat a tiszta gótika örüljünk annak, hogy ime egy miniszter veszi kezébe ezt a kérdést s véget akar vetni egy tollvonással annak az állapotnak, mit a bukott rendszer kormányai érthető okokból megbolygatni se nem inertek, se nem akartak. Az egész üdvös rendeletnek csak egy pontja támaszt bennünk aggályokat. A tíz éves terminus. Elismerjük, hogy ezt máról holnapra, sebtiben megoldani nem lehet. Mégis ugy gondoljuk, hogy határidőnek elég lett volna az öt ev is. Miért ? Most ugyan egy a nemzet szivéből vett kormány van uralmon. Az ország vezetése jó kezekben van. Ki tudja azonban mi jöhet közbe? A levitézlett, dicstelen multu legutóbbi abszolutizmus nem-e mint derült égből a villám, váratlanul Tfl9ap'uí/t le a liouizetití ! L)« l.a uz év a terminus, hát tiz év multán is ott leszünk a cselédlakás rendezésének kérdésében, ahonnét kiindultunk — a kezdet kezdetén. Vármegyei munkásságunk lassú tempóban szeret haladni. Ez egy. Másik pedig az, hogy itt anyagi kérdésről van szó. Építeni, átalakítani kell. Ez pénzzel, kiadással jár, mitől pedig egyformán fázik minden ember. A kiadást te valóságos remeke ; felette egy hatalmas 9 m. átmérőjű rózsaablak. A templom déli oldalán egy 1502. való napóra. Szintén gótikus stílben van építve a Mária-templom is, melj'et egy fogadalma beváltásául IV. Károly építtetett a XIV. század közepén. A nürnbergi pat riciusok bőven gondoskodtak belsejének gazdagításáról, másrészt nem maradtak hálátlanok az alapító iránt sem. A XVI század elején a templomhoz egy kis kápolnaszerü részt építettek az alacsony torony előrészét szabadon hagyva : itt helyezték el IV. Károly életnagyságú szobrát, amint fejedelmi ornatusban trónján ül ; felette egy nürnbergi mecbanikus készítette óraszerkezet. Mikor a tizenkettediket üti, benépesedik az uralkodó kis köre ; mindenik oldalon megjelenik egyegy herold trombitával, ezek oldalt megáldanak s mintha kürtölnének, ajkukhoz emelik a trombitát. Erre jön a 12 választófejedelem, körben megállauak fejbólintással üdvözölve a tejedelmet. Aztán elvonulnak előtte, ez ismétlődik néháuyszor, míg végre állva maradnak s megkezdődik a fejedelmi tanács, mely éjjeli 12 óráig tart, mikor aztán hódolatteljesen visszavonulnak. A templom előtti téren nagyszabású Neptun-szökökut, háta mögött egy igénytelen, de eredeti, szépen díszített talpazaton áll egy mosolygós arcú bajor bácsi, hóna alatt két ludat tartva ; a ludak száralis következmén ekre, melyek az ily zsúfolt cselédlakásokkal járnak. Anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznánk, egyszerűen csak utalunk arra, hogy a hazában szerte duló s óriási pusztítást okozó mindenféle fertőző betegségeknek s a tüdővész terjedésének gátat vetni mindaddig nem lehet, mig ez a kérdés megoldást nem nyer. Épitünk nagy költséggel szanatóriumokat, de a nemzet egy alsóbb rétege ki van szolgáltatva a kór minden támadásainak mindaddig, mig annak lakásviszonyai rendezve nem lesznek. Micsoda kép ez a XX. század elején. íme egy lakás a pusztán. Nyolc—tíz esalad elosztva ket- legföljebb három szobában. Az egyik szobában még csak nemrég is viruló életerős ifjú küzd a biztos halálthozó tüdővés-^zel. A lakás füstje még az egészséges tiiüőt, 'is próbára tevő kiállhatatlan íojtóvá teszi a terem levegőjét. És ebben a légkörben a tüdövészes nyomorékkal szemben egy másik család étkezik, a harmadik sarokban meg egy kis ifjú csemete szendereg, tele tüdővel sziván be a tüdővész fertőző bacillusait s a fojtó füstöt. Nem rajzoljuk tovább a sötét képet. Elég! — Ne csodáljuk az elégedetlenséget. De