Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-06-24 / 25. szám
2. 1906. j uniu s 24 hát halasztja a legutolsó terminusig. A fertőző betegségek és tüdővész pedig nem függeszti föl pusztító »müködését« a 10 éves időközben sem. Mennyi élet pusztul el csak ezen rövid időközben is. A szociális szempontok sem hallgatnak ez idő alatt, hanem bő anyagot és tápot adnak — az izgatóknak, akik ezt a sebliető kérdést kihasználva ferde világításban tüntetik föl a birtokosokat saját alkalmazottaikkal szemben. Véleményünk szerint itt a rövidebb 5 évi terminus is elég lett volna. De ha a viszonyok, melyeket a belügyminisztérium bizonyára eléggé mérlegelt, nem engedik meg a, rövidebbet, hát legyen érvényben a hosszabb terminus. Csupán még egy másik aggályunknak adunk itt leplezetlen kifejezést. Annak t. i., hogy vájjon végre lesz-e hajtva a belügyminiszter humánus rendelete? Ugy tudjuk, egyes vármegyék már e tekintetben hoztak üdvös lendeleteket, melyek azonban papiron maradtak érthető okokból. Hanem mi bizunk a hazai birtokosság humanizmusában s reméljük, hogy jól felfogott hazafiságból ós saját érdekük s békéjük tekintetéből is. még áldozatok árán is teljes erővel támogatni fogják a belügyminisztc rt s a törvényhatóságokat a nemes szándék kivitelében. Csak nemrég volt a belügymíniszteriumban a tüdövész meggátlása ügyében Andrássy gróf elnöklete alatt tanácskozás. Ezt követte csakhamar a íennebbi rendelet kibocsátása, nyilván, mint egyik mulaszt hatatlan eszköze a veszedelmes kór elleni küzdelemnek. Itt azonban szintén közegészségi szempontból utalunk arra a veszedelmes tünetre, mely mind visszataszitóbb mérvben jelentkezik. És ez a mai fiatalság, vagy még jobban mondva gyerekek dohányzása. Nincs időnk és terünk, hogy ezúttal annak a fej'ődö szervezetre gj^akorolt pusztító és különben is demoralizáló hatásáról lioszszabban értekezzünk. Evidens az minden okos ember előtt. Itt csak megemlítjük, hogy 11—12 éves gyermekek nyílt utcán cigarettáznak és szivaroznak, anélkül, hogy a felnőtteknek csak megbotránkozását is kihívnák. Nem, vannak kik virtust látnak a nyálasszáju gyerek-nemzedék pökhendi cigarettázásában. Es nem is veszik észre, mikor, hogyan lopódzott be abba a csenevész és nikotinozott szervezetbe a tüdővész. Itt is elkelne egy miniszteri rendelet, mely lü óv előtt tilossá tenné a dohányzást — amit a józan közvélemény elvárhat — legalább a nyilvánosság előtt. A titokban űzött gyerekpipázásnak pedig a dohánj 7elárusitók számára kiadott rendelet vetne véget, amennyiben tilos lenne lö éven aluli kamasznak dohányt kiadni. Közgazdasági szempontból is üdvös lenne egy ily tiltó rendelet kibocsátása. A magyarországi tüzesetek százaléka — hisszük, apadástjelentene. Arra kérjük tehát a belügyminiszter urat, addig is, mig a törvényhatóság intézkedhetne, bocsásson ki szigorú rendeletet a korai dohán}'zás ellen. Mert tessék elhinni, ha a magyar virtus e téren is továbbra is ugy halad, ma-holnap a dadák karjain sétára induló serdülő iljul: is cit/áróra és pipára gi/njlanak páli/áik kényelmei közepette a publikum nagyobb örömére s a tüdövész bacillusainak nagyobb javára. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. F. lió 18 áll tartotta a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület évi rende* közgyűlését, a városház tanácstermében, Herteleudy Ferenc elnök elnöklete alatt. Jelen volt a gazd. egyesület számos tagja s több helybeli érdeklődő. 1. HerteleudyFerenoüdvözölvén a megjelenteket,, az ülést inegiyitja. Eluöki megnyitójában örömét fejezi ki afelei t, hogy az alkotmányos rend ismét helyreállott, az országban s hogy elmúlt az abszolutizmus kora, mely dermeszöieg hatott mindenre, igy az egyesület müködesóre is. Az alkotmányos era alatt, hatványozott működést kell kifejtenie az egyesü etnek, hogy egylószt pótolja a mult évi mulasztást, másrészt, hogy kellőleg előkészüljön a jövőre, mely okvetlen meghozza a gazdasági külöuválást Ausztriától. Hogy ez a különválás nagy rázkódtatással ne járjon és hogy a gazdák minél kevésbbé érezzék meg, igyekezni kell uj piacok létesitésére terményeink számára. Fejleszteni kell a mezög izdaság minden ágát, de különösen nagy súlyt kell fektetni az allattenyészi.ésre. Ennek fejlesztésűben az á lamnak kell segítő kezet uyujtaui, különösen a lótenyésztés nemesítése körül. A baromfitenyésztés fejlesztésének fontosságát is hangsúlyozza. Áttérve a sociális bajok ismertetésére, annak a jövőbeni megszüntetése érdekében szükségesnek tartja, hogy a gazdák lényeges engedményeket tegyenek a munkásnep javára, mely ugyan nagy janyagL áldozattal jár, do hozott már hazánk biriokos osztálya nagyobb anyagi áidozatot is 48 ban. Ki keli venni a munkásnep vezetését a lalketleu izgatók k-zóböl s hiszi, hogy ez a fentebb emiitett anyagi áldozat, árán sikerül is. Végül kegyeletes szavakkal emlékozik meg Karolyi Sándor gróf elhunytáról s índitváuyozza, hogy erdemei jegjzőköuyvileg megörökítessenek. A kö/gyülés a tartalmas beszédet mindvégig figyelemmel hallgatta s végül az elnököt lelkesen megéljenezte. Az indítványhoz hozzájárul a közgyűlés és tagjai utján gyűjtést indít az elhunyt, gróf szobrára, melyre az egyesület, 100 koronát szavazott meg. 2. Felolvastatott az üdvözlő távirat, mellyel az elnökség Darányit, miniszterre jából hatalmas rézsugár szökell fölfelé. A protestáns Sebaldus-temploni már csak azért is érdekes, mert három óriási hajója, mintha teljesen különállók volnának, más-más stillben van építve. A nyugati hajó tiszta román, a középső átmeneti s a keleti tiszta gótikus. Utóbbiban van a templom legnagyobb ékessége az u. n, Sebaldus-sir, a középkor legkiválóbb ércöntvénye. Az egész egy templomot ábrázol, mely Sebaldus koporsója fölött emelkedik n. koporsót, a 12 apostol veszi körül ; a kifejezésteljes s karakteristikus apostolalakok a német ércöntés remekei. Felettük 12 templomatya s próféta, alattuk 72 kisebb-nagyobb, mesterien elrendezett allegorikus alak, részben a pogány világból, részben a természetből véve. Az egészet aztán a Megváltó alakja koronázza jobbjában a földgolyót tartva. Készítője azon nagy gondolatot akarta a műben kifejezésre juttatni, liogy pogányság, természet, ó- és uj-testamentum a Megváltónak szolgál. A mestermű alkotója Vischer, korának legkiválóbb ércöntője. Elete Nürnberg aranykorái a esik, a XIV. század végére s a XV. elejére, abba a korba, midőn Haus Sachs dalolt, midőn Dürer alkotta mesterkezével remekeit; ekkor készítette Behaim Márton az első földgolyót. Ez időtájt Nürnberg volt Németország szellemi középpontja, «a birodalom ragj'ogó ékköve», melyben a jólét szárnyain ipar s kereskedelem virágzásnak indultak s a Múzsák lakóhelyül választották a kedves várost. Hogy Nürnberg m>ly magas fokon állott e boldog korszakban, arról szebb s tökéletesebb kepét kívánni sem lehet, mint a melyet a falai között levő hires germán muzeum nyújt. Ebben a maga nemében egyetlen múzeumban bontakozik ki előttünk mindaz, amit a középkor ipar s művészet terén nagyot alkotott, élénk pillantást engedve a jólétre s gazdagságra, mely nyomdok-likon fakadt. Aki valaha Nürnbergbe kerül el ne mulassza a művészetek e pazarul ékesített templomát megtekinteni, az eredeti városkáról alkotott képe igy l»sz egész és teljes. Az élvezet"ii kivül, melyet, a roppant gazdag niuzeum minden egyes tenne 0)3bőségesen nyújt, kellemes meglepetésben volt részünk. Az egyik teremben, ép amint a Behaim készit. tt« földgolyót nézegettük — vándorlásunk alatt, először — magyarul szólított meg bennünket egy ur. Amenynyire rövidre szabott időnk megeug dte kellemesen elbeszélgettünk ; egy*s dolgokra felhívta figyelmünket s együtt magasztaltuk a muzeum remekeit. 0, mint a híres Schuckert cég mérnöke, régebb idő óta nürnbergi lakos ; jó állása van, a város s lakóinak kedvessége rég megnyerték őt és — mégis, mégis rövidesen visszaköltözik szép Magyarországba, mint tnondá, mert hiába — «csak más az az édes hazai kenyér !> Szívélyes bucsut vettünk őszintén sajnálva, liogy meghívását nem fogadhattuk el, de vonatunk indulásáig csak ép annyi időnk maradt, liogy nagy gyorsan összepakkolhassunk és siettünk ki az állomásra. A hosszú utat a látottak megbeszélésével igyekeztünk megrövidíteni, élénken meghányva-vetve az utolsó u pok történeiét. Mikor aztán honfitársunkhoz érkeztünk, szívesen idéztük fel az együtt töltött kedves peiceket, de aztán — elnémult a két beszédes ajak és a lobogó vonat ablakából a messzeségbe vésző tekintetünk mintha mérföldeket akart volna áthatolni. Eg'JJgy sóhaj könnyített a kebleken ! Mig 1111 itt a távolban vándorolunk, vájjon mit csinálnak otthon kedveseink, kikről Berlinből való eljövete üuk óta semmi hírt sem hallottunk ? ! Hogy mily kellemetlen, lehangoló a bizonytalanság, e/.uttal éreztük mindaketten. Kétszeres volt örömünk, midőn vonatunk a müncheni pályaudvar hatalmas kupolája alá berobogott, ; tudtuk, hogy a kért s annyira nélkülözött sorok itt várnak a nyugtalan vándorokra. Első utunk a postára vezetett s kezünkben a hazulról kapott megnyugtató sorokkal vígan gondoltunk a kedves napokra, melyeket a szépséges bajor főváros igéit. (Folyt, köv.) Naponta frissen csapol t PILSENI SEE ~ ——— szállodájában.
