Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-08 / 14. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. április 8. 14. szám. BALATONVIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL k »»lt |lid. taniiitéaat epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési niegbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész é*re Fél évre , 10 kor. — f.. S n — n Negyed évre 2 ,, 60 , Egyes széni ára 2u, Nyllttér petltsora alku szerint. A béke. Tehát megvan. Alkotmányunk bástyái oly erő­seknek bizonyultak, ,hogy a kormány nagyhangú fenyegetései dacára se merte és tudta áttörni. Sokat rom­bolt, tagadhatatlan, a törvényen kí­vüli állapot és Isten tudja miért, mintha mégse lehetne olyan na­gyon örülni e békének . . . Mert mit kapott a nemzet ? Azokból és azokért, amikért sikra szállott, semmit, épen semmit. Üres Ígéreteket a jövőre, melyről Wien­ben a mai politikusok azt, mondják: >aprés nous le deluge.< Ők? meg­kaptak mindent ! Az osztrák ipar boycottja felszabadul, a vámközös­ség biztosítva, pénz- és véradó újra befoly — — és aztán ? >Utánunka VÍZÖ7ÖP A ki Hgháhi! kuh'cg te­gye be az ajtót. Ma élnek és lélek­zenek ; holnap ? Ki tudja, mi lesz ? Holnapra minden megváltozhatik ! Teliát Wien örül. Azt mondják, a magyar is. Ha e-/, igaz volna, ak­kor András-y Gyula nem utasította volna vissza a miniszterelnökséget. Akárhogy csűrj ük-csavarjuk is a dol­got, az egész dologban csak egy a világos: ahol az ellenfél mindent megkapott és a magyar semmit, az bizony leszerelés. Azaz, hogy vala­mit mégis kaptunk. Egy csomó urat, kiket nem hosszú, de dicstelen sze­replésük után életük végéig eltart­hat nagy nyugdijakkal az a nem­zet, melynek o'y sok fia éhezik; s azokat, kiket a függetlenségi sajtó nap-nap után hazaárulóknak dekla­rált, majd visszaállítják a régi mi­lieube, s a Duna nyugodtan íoly to­vább akkor, mikor a becsületesen ki­tartó megyei tisztviselőket pedig, mint nálunk is, avval becsülik meg, hogy ^szolgálhatnak*. tovább. így beszél elcsapatni készülő és könyör­gő cselédjével az ur. A politika nagylelkű. A bűnö­söknek megbocsát, a becsületesek­kel pociig ose-lédmó^ra bánik. Mert a bűnösök urak, a tisztviselők ? azok hát nem. Kitől kaptuk a békét ? Wien, Fejérváty, Polónyi, Barabás, Kossuth voltak a szerzők. Ezen urak, kik már annyiszor és annyit leszereltek, hogy se szeri, se száma, ezek csinál­ták a főszerepet : Barabás és Poló­nyi. >Saskör* elnöke, mely kört Fejérváry bezáratott és elnökét »ki­rálysértésért* pörbe fogatta, politi­kai megbízottjává lesz ugyanannak s a bankgasse-i magyar házban hang­adó ur. Ideális lelkek, kik hazátok sze­relmében egy fénypontot láttatok messze, messze csillogni, amelyben reméltetek s amely rohamosan emel­kedett fényében ma, — hazátok füg­getlensége volt e ragyogó fénypont — meg vagytok-e elégedve most, midőn oly hirtelen ós oly messze tá­vozott tőletek újra ? Az általános választójog beho­zatala minket nem bánt. A leszámo­lás órája a társadalom osztály harcá­ban úgyis elkövetkezett volna. Jobb, ha ez minél hamarább megjő, ha az erőpróba minél hamarább megtörté­nik. A romlott társadalom ha önma­gát nem tudja reorganizálni, meg­érett az elmúlásra. Lehet, hogy sok szenvedés vár Krisztus egyházára ts, de látott az már nagyobb viharokat is, hát majd csak szembenéz evvel is. Nem tudni igaz-e, de lehet, hogy a mostani »béke« harcok bölcsője lesz. Adja Isten, hogy rossz próféták legyünk ! A BALATON V I1JÉK TAIIC A JA. Tulipán. DdJil[or az első fanyRa S7j[lŐ Suhant az utcasoron át, J^ sarí[0í[0n ifjú lányf\á^ J£íná(fati üde ibolyát. j£z utcasarkon az idén is Qtt [áttu!{ újra a leányt. S)e nem veti senífi ibolyát most, Csali iufyánt, csali ^lipánt ! Szegény fos árva ibofyácsl[a, Xíáínn§ befellegzett neí^ed. S)e lásd, most oly idolét étiin^, 3í,ogy nem toródketünli veled. (felvényt í\ell Rordanun^, Rogy fássuli, J£i magyar e magyar Razán ? S e szép, e büszke, drága jelvény / tuíipán, a tulipáu I 32e duzzogj e rl e 'bolyácsfoi, 3£ogy pártfogód most nem afoid, (£)e Risz efRervadttáC fázöttün^ 'Úgyis egy röpfc perc alatt. Elhervadnál forró szivünkön, <§s égő ^önni]einf{ nyomán, Virág, meCy a tüzet fobirja, Sgy van csupán : a tulipán ! J^ tulipán, meftj Ronszerelmünf{ ZBüszt\én vallott, dicső jele, tulipán, mely ne jegyében (^yőzÜTil[, vagy megRalun^ vete. S Ra jő a nap, mikorra föízeng Ji diadalmi Rarsona, Dd lel léje tüzünl{ szeretetlel *(Déged is, árva ibolya ! Ferike. Az álláspont. (Dialóg.) Személyek: Elza, medika ) Vilma, felsőbb leány ) nővérek. Vilma : Ez a drágaság hallatlan. Ma­holnap a kacsa drágább lesz, mint a strucc­madár. Elza : Nem ősmeiem a strucemadár árfolyamát, a kacsa ára nem érdekel. Vilma : Nem érdekel ? Elza : Csöppet sem. A kacsahús kö­zönséges tápanyag. Vilma: Közönséges? Te, ugy látszik, Sirolin Emeli az ttvá{yat é* • testsúlyt, megtiflu­teti a kOhfigést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. B«ffmaoB-La R«che dk Cé. Ilasel (Sfáje),

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom