Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
1905. aug us zt u s 2 0. BALATONVIDÉK 3 Zalavármegyei községi és körjegyzők egyesületének 25 éves jubéiiuma. Mult hó 28-án a községi és körjegyzők egyesületének hislóriai napja volt. Majdnem teljes számban gyülekeztek a falu jfgyzői, hogy egyesületük 25 éves fennállásának emlékünnepét Zalaegerszegen a vármegyeház nagytermében megünnepeljék. Vármegyénk alispánja, aki — mint mindig — tz alkalommal is lelkének melegét vi'te jegyzői közé, hogy itt is megmutassa, mennyire szivén viseli a vezetésa alatt álló falu jegyzőinek sorsát. Vendégei voltak az egyesületnek az alispánon kivül Thassy Kristóf t. főügyész, Thassy Lajos az egyedüli főbiró, Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanfelügyelő, C ukelter Lajös, Kauffmanu Mátyás és Bubics Tivadar vármegyei aljegyzők, a vármegye árvaszékélől egyedül Csák Károly dr. árvaszéki ülnök, Gryneusz György pedig a pénzügyigazgatóság részéről. A díszközgyűlést Kovács Gyula egyleti elnök nyitotta meg, akinek rövid megnyitója után az egyleti tagok a vendégekkel egy ült a templomba vonultak, hogy a hálaadó isteui tiszteleten, melyen Legáth Kálmán apát Tösztök Vilmos és Volper Pál káplánok segédlete mellett pontificált, hálát adjanak a gondviselő Istennek, hogy az egyesület munkásainak, a tagoknak megeugedte az egyesület 25 éves fennállását. A templomi énekkar szebbnél-szebb énekkel, melyet, Schill Imre kántor vezetett, emelte az ünnep fényét. Stökl Adolfné drné remek solójával igazi áhítatot keltett. Jól tették a falu jegyzői, hogy a szép ünnepet összekapcsolták az egyházi hálaadással, egygyel több biztosíték, hogy a hivatása magaslatán álló jegyző nehéz, türelmet igénylő munkáján a jó Isten áldása lesz. Az ünnepi istentisztelet után a diszgyülést folytatták jegyzőink. Kovács Gyula az egyesület agilis és nagykészültségü elnöke remek expozéjával nyitotta tneg. Röviden adta elő történeti fejlődését a falu jegyzője hivatásának. Reámutatott, hogy a falu jegyzőjén függött és függ a község sorsa, sz ő nüködése volt mindig a falu népe boldogságának, de igen sokszor boldogtalanságának is okozója. Nagyon találóan mondotta, hogy a jegyző — ha betölti magasztos hivatását — a község és a után ! S mit gondolnak mit hozott ? Egy tányér sült krumplit. — No nézze>> ilyen az igazi krumpli. — De hisn, Edesm az is . . . — Kezd|e már megint. Reuiéllein elég volt uiár ebből az állapotból. — De hát vallja meg most inár, hogy tévedett. — Ne beszéljünk erről már többet, mert fontos mondani valóm van. írja meg a bátyámnak . . . hej szegény édes anyám ha élne, de örülne . . na igen . . . hát csak azt irja meg, hogy az idén sok krumplink termett. Meg hát. arra is kérjük, hogy a karácsonyi vakációt az idén nálunk töltse, mert . . . hát csak, ugy irja neki . .. egy kedves kis . . . no minek is irja ? hát csak irja, hogy egy kis vendégünk fog ugyanarra érkezni . . . már megint olyan gúnyosan mosolyog ? Istenem még most sem javnlt meg ? No csak gyorsan írjon, azaz ebédeljen, mert azután mindezt vissza kell hurcolni . . . Szegény papa, magának ágya sem volt . . . csak most veszem észre. No igaz ! kit akar komának ! Jaj Istenem alig várom ! Arra a récék is megnőnek, a coca is meghízik. Tudom lesz nagy öröm] meg finom pecsenye — krumpli salátával. — Most sem hiszi aranyom, hogy az krumpli volt ? — Nem mondom, hogy nem az volt, de hogy egész biztosan meghatározhassuk, szükséges látni a szárát virágját stb. Különben sincs igaza papa, mert az a krumpli nyers volt. nép érdekének hű istápolója, nemcsak hivatalnok, hanem önzetlen tanácsadója, atyja kell, hogy legyen gondjaira bizott kedves kis falujának ! Remek önvallomás, ós a kötelességtudás tiszta hatása volt e megnyitó; nagyon sokat meríthetnek, de merítsenek is belőle Zalavármegye jegyzői. Dioséret és elismerés Kovács Gyulának, mert szebb emléket, szebb tanítást, illetékesebb helylől nem nyerhettek a diszgyülésen jelenvolt tagok, A prograuim további pontja volt Vass Miklós keszthely-polgárvárosi jegyzőnek, az egyesület nemrég megválasztott főjegyzőjének előadása, az egyesület, 25 éves történetéről. Dióhéjban, magvasan összeállított tanulmányából megismertük, hogy a jegyzői egyesület minő válságos körülmények között született meg és minő nehéz viszonyokat kellett átélnie, hogy odaérjen, a holl ma áll ! Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyenlet, alapitólról, nevezetesen Illés néhai nemesapátii jegyzőről ós társairól, akik között ina még hárman vannak tényleges jegyzők. Hálás szavakkal emlékezett meg a vármegye tisztikarának volt, valamint a ma működő tagjai közöl : nevezetesen Svastics Benő volt főispánró 1, Gózon László volt megyei fó jegyzőről, Cserián Károly a vármegye köztiszteletben álló jó alispánjáról, Arvay Lajos főjegyzőről, Czukelter Lajos és K»uffmann Mátyás vmegyei aljegyzők: ő 1, Odor Géza pénzügyigazgatóról s S/.üllö Géza országgyűlési képviselőről, mint akik az egyesület iránt számtalanszor kimutatták igazi meleg szeretetüket. Vass Miklós egyleti főjegyző valóban megmutatta, hogy méltó u'ódja az egy let volt főjegyzőjének : Kele György kotori jegyzőnek. A történeti előadás után Kovács Gyula elnök felolvasta Hertelendy Ferenc főispánunk üdvözlő levelét^ amelynek minden egyes sorából a szívből fakadó szeretet és a jegyzők működését méltányló elismerés sugárzott ki. Meleg sorokban emlékezett meg a zalamegyei jegyzőkről Kuucze Imre az országos egyesület elnöke. Távirat jött Légrád nagyközségből ÍIZ ottani polgári egylettől én a tüzoltó-egyesülettől. A diszgyülést Kováos Gyula lelkes szavakkal zárta be. Zárószavaiban az egyesület, nevében hálás köszönetet, mondott a szentmisét végző apát plébánosnak, s.- lelkészeknek, a templomi énekkarnak ós Schill Imre főkántornak. A díszközgyűlés után bankettra gyűltek össze jegyzőink. Áz ebéden az első pohárköszöntőt Csertán Káro'y alispán mondotta Kovács Gyula elnökre. Vármegyénk alispánja remek aphorizmákkal bővelkedő beszédjében a jegyzői karról, mint az ö büszkeségéről emlékezett meg. Arra kérte a vármegye f«'u jegyzőit, hogy hivatásuk magaslatán maradjanak meg, s ha van közölük, ki még sincs itt, az egyesület szelleme emelje őket, oda, ahol minden jegyzöuek kell, hogy ott legyen, hogy népének gondozója, atyja lehessen ! Mint hivatalfő, kérlelhetlen szigorral járt el, hogy a gyomot kiirtsa, de szigora mellett lelkének melegségével, szeretettel karolta fel azokat, kik a becsületesség és a munkásság mezején szolgálják a gondjaikra bizott falu és népének érdekeit. Nagy hatással voltak az alispánnak szavai a jelenlevőkre s bizonyára szivükbe vésték az ősz alispán atyai intő szózatát. Kovács Gyula elnök a jegyzői kar nevében a vármegye alispánjáról emlékezett meg és ünnepélyes Ígéretet, tett jegyző kartársai nevében, hogy szavait feledni nem fogják, hanem követik. Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanfelügyelő a jegyzőkre, mint a kulturális működésének segitő társaira, Kovács Gyula a sajtó képviselőire : Csák Károly dr., Borbély György és Kauffmann Mátyás vmegyei aljegyzőre, Csák dr. a sajtó nevében a jegyzői karra, Csertáp alispán az egyedül jelenlevő főbíróra, Thassy Lajosra, ós magát kimentő Mayer Istvánra emelte poharát, fájón emlékezett meg ama tényről, hogy a vármegye többi föbirái nem mutattak érdeklődést a jegyzői egyesület e szép üunepe iránt, pedig első sorban tőlük megvárta volna. Kauffmana Mátyás vármegyei aljegyző Ruzsicska Kálmán dr.-ra, mint a kulturális élet fő tényezőjére emelte poharát. Beszélt még Zábó Gyula gógáujegyző, Csertán alispán melegen éltette Ferenozy László kiskomáromi jegyzőt, a jegyzők nestorát, akit egész n üködésébtn a becsületesség ós a munkásság jellemzett. Vidám beszélgetés között végre eloszlott a társaság, lelkükben magukkal yive bizonyára Csertán Károly alispánnak üdvös intő s aranyakat érő atyai szavait. Jelenlevő. Krónika. Bravó . . . Végre megvan a régóhajtott reform . . . Keszthely fürdőpolitikájának bölcsesség kövét feltalálták . . . Balatonfüred, Siófok, Földvár a föld alá merülhetnek Hzégyenükben, vagy ha ugy tetszik, megsárgulhatnak az irigységtől . . . Keszthely mától fogva világfürdő ... A mindeddig hihetetlennek vélt eredmény megtörtént. A fürdőbizottság összeült . . . Hogy melyik ? Csakugyan erre nem is gondoltunk . . . Tán az, mely az Uraalc ezernyolcszázhatva UH egyedik esztendejében született meg? Vagy, me'yct két évvel ezelőtt hoztak napvilágra a városatyák ? Avagy csak a minap alakult bizottság ? Ez mindegy . . . Egyformáu jó mind a három . . . Fő az, hogy a bizottság működik, dolgozik, tanulmányoz idegen fürdőket, térképeket rajzoltat, építési pályázatokat hirdet, palotákat, egész meseországot tervez a keszthelyi Balatoupartra. Ki mindezt nem hiszi, menjeu el a bizottság ülésére . . . Szabad bemenet . . . Csak egyet kérünk a tamáskodóktól . . . Lábujjhegyen tesseuek járni ... A cipőkopogás kellemetleu az alvóknak . . Még fel is — ébredhetnek tőle. A Kossuth-szobrok egyre szaporodnak az országban. Minden város, minden kis falu szobrot állit a haza egykori kormányzójának. Hadd hirdesse ércalakja a magyar föld szabadságát, lakóinak egyenlőségét, függetlenségét. Hadd legyen minden helységnek egy-egy szent szobra, melyhez valláskülönbség nélkül zarándokolhat minden polgár. S Kossuth Lajosnak országszerte mindig több és több ércmásáról hull le a lepel. A napokban Csurgó hazafias közönsége határozta el, hogy közadakozásból szobrot emel a nagy 7 Hontalannak. A szobor rövidesen meg is készül Vajjou mikor jut ennyire városunk ? Vagy Keszthelynek nem kell Kossuth-szobor ? Minek is ugye ? Hogy elvetemült kezek azt is megsértsék ? Hogy két csonka szobrunk legyen ? — Ugyan kérem nagytekint«tü elüljáróság, méltóztatott már kijavíttatni Festetics György szobrán esett csorbát ? ,/ r«rfc, mi ugy emlékezünk, mintha a váro3 egykoron fogadalmat, tett volna, hogy a szobornak gondját is viseli. * Budapesten a nemzetközi szooiálisták megtámadták az egyetemi ifjaknak a koalíció vezéreit ünneplő csoportját, elrabolták tőlük a nemzeti szinti zászlót s őrjöngési mámorukban meggyalázták azt. Sárba tiporták, - majd durva kezekkel darabokra tépték a szent jelvény t. Az internacionak ünneprontó vitéz elvtársainak vezére Jócsák Kálmán ur volt. Ugyanaz a Jócsák, ki a legutóbbi követválasztáson a ke-zt,helyi kerületben nem kevesebb, mint országos képviselő akart lenni. Akkoriban háromszínű zászló kíséretében járta be »jelölt urt kerületét s a trikolor jelvénye alatt próbált híveket toborozni. S most, mikor már számára sem kerületet, sem szavazó, megbecsteleniti azt ,a zászlót, melytől akkor dicsőséget várt. És csodálatosképpen mo3t nem jelenik meg városunk utoáin a vörös plakát : Elvtársak, tiltakozzunk volt kép-
