Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

2 BALATONVIBÉK 1905. december 8J. Visszapillantás. Elmúlt egy év fölöttünk újra. Törté­nete mély nyomokat fog hagyni az embe­riségben. Tüz, égő tüz lobogott benne, mely népeket pusztított, sok emberéletet oltott ki a távol keleten s a közeli szom­szédban. Ittbonn pedig a szenvedélyek tü­zét gyújtogatták bár, de még eddig nem sikerült lángra lobbantani. Az absolutizmus hol harcban áll a szabad gondolkodással és cselekvéssel, ott a szenvedélyek köny­nyen gyújthatok föl. De eddig még, Isteu­nek hála, nem lobogott fel ennek pusztiió lángja. Szűkebb hazánkban, Keszthely váro­sában is nyomot fog hagyni az 1905. év. Ez évben volt ugyanis némi európai hala­dás észlelhető, amennyiben oly kérdések kezdték komolyan érdekelni a közönséget s a vezetőséget is, melyek a legalkalma­sabbak egy város modern fejlesztésére. Igaz ugyan, hogy anyagi erőnk ke­vés mindannak gyökeres megvalósításához, mi eszme utat talált, a közelmúltban a szi­vekbe ; de a jóakarat és meggyőződés ha támogatják a gyöngébb anyagi erőt, mégis idővel sok mindent lehet megvalósítani, mi iránt nem volt érzéke a multak társa­dalmának, mert nem érezte hiányát. Mert a maradás kényelem, Mert a haladás gond­dal jár s a fejlesztés munkát igényel. Egy város fejlődésének hatalmas té­nyezői, sőt el nem engedhető feltételei az oly kérdések, minő a vízvezeték, világítás és a csatornázás kérdései. És hogy ez irányban történtek már kezdeményező lé­pések nálunk is, az uj irányra ós helyes gyakorlati érzékre vall, Adja Isten, hogy az uj év uj erőt, és uj munkakedvet adjon azoknak, kik a város haladásával törődnek; akkor, erőnkhöz mérten, lesz majd siker is. A szellemi élet haladása, illetve in­tenzivebbé tétele teión is volt mozgás ta­pasztalható ; mivel azonban az eszme még ki nem forrott, hanem az még csak a kez­det kezdetén van, eredményről eddig nem számolhatunk be, A szellemi élet régi szo­kás alapján nyilvánuló megnyilatkozásai meg voltak az elmúlt évben is : egyes kö­rök ismeretterjesztő, vallásos vagy szép­irodalmi felolvasásai keretében. Hazafias ünnepségek, szónoklatok is voltak az el­múlt, évben. A társulási szellem is hozott ujat létre az »0 thonc-kör alakjában az elmúlt év­ben, mely kör mindjárt, mutatott, is valami ujat egyik buzgó tisztviselőjének fárado­zásai folytáu : karácsonyi kiállítást remek­szép kézimunkákból Kalotaszeg és Apatin vidékéről. Az iskolák a rendes, megszokott ké pet, mutatták az elmúlt évben is : csendes, zajtalan, áldásos és eredményes munkássá­got. Ha a nagy közönség nem vett is róla tudomást, mégis történt ezekben is oly do­log, melynek kihatásaiban ós eredményei­ben óriási halások leszuek következményei a társadalomban ; az alkoholizmus elleni intenziv tervszerű küzdelmet értjük, mely az összes iskolákban céltudatosan indult, meg az egész országban. Az ipar és kereskedelem csak a régi, küzdelmes képet mutatta : harcot a be­özönlő idegen áruk s az olcsó és sokszor rossz idegen gyáripari termékek ellen. Volt, ezenkívül még sok más, küzdel­mes ós eredményes vagy eredmény telén vállalkozás is, de hiszen az úgyis tudja ezeket, kinek fájt, kinek vá'lait, nyomta. Az uj évben uj reményekkel, uj bi­zalommal megyünk bele az uj munkába, melyben ki tudja, hányan fáradnak el és hányan teszik hosszú pihenésre fáradt, tag­jaikat. . . ? ! Isteu áldása legyen mindnyájunkkal az uj évben ! Egyesületi életünk. Klubbok, kaszinók, körök ós egyle tek tekintélyes számban vannak már ná­lunk is, de ez a szám még mindig kicsiuy arra, hogy jelentékeny szerepet, játszón a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor ta­nulságai azt követelik, hogy ezek a társa­dalmi egyesületek minél nagyobb számban legyenek s környezetükre minél nagyobb befolyást gyakoroljanak. A mai kor jelszava: a közös célokért va'ó tömörülés Minden városban ós miu­den faluban néprétegek élnek, amelyeknek h«sznára válik, ha egyesült, erővel töre­kednek a közös célt elérni. Az már régi dolog, hogy az egyes, a magára utalt em­ber, manapság hasztalan küzd olyau áram­latok és törekvések eileu, amelyek akár a megszokás, akár a tömeg által befogadtat­tak. Az egyes ember haszta'au próbálko­zik anyagi ekzisztenciáját biztosítani olyau uton, amelyen a gazdagabbak, az erőseb­bek járnak. Angliában s később Német­országban már régóta felismerték az egye­sült erővel való tötekvések szükségességót s a törzsasztaltól kezdve egész a mágná­sok klubbjáig számlálhatatlan egyesületek­ben, közben szövetkezetekben tömöiülnek az egyes néprétegek, hogy közös anyagi ós erkölcsi célokat, érjenek el. Nálunk Magyarországon még messze vagyunk attól, hogy a polgárság az egye­sülés révén tényleges eredményeket tudjon elérni. Ebben a tekintetben hatalmasan megelőzte a >burgoiset« a proletariátus, amely egyesülése révén számottevő faktora lett a fővárosi társadalmi és gaz­dasági életnek s máris annyi előnyt és kedvezményt vivott ki a munkásosztály ja­vára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden élőnkből kasziuóiukat, klubjainkat, olvasó köreinket ós egyleteinket, inert manapság csakis ezek a nelyes és megfelelő bázisai annak, hogy egyesült erővel közös célo­kat érhessünk el. S miután hasonló in éz­mény ez idő szerint még felette kevés vau nálunk, alapítsunk ujakat, minél többet. A mi már meglevő hasonló intézmé­nyeink két nagy alaphibában szenvednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük poli­tikai célokat szoigál. Vannak liberális ka­sziuóink és katbolikus köreink, ifjúsági ön­képző köreink és katbolikus legényegyle­teink, zsidó nöegyleteink és keresztény hölgyek egyesülelei, szocialista, néppárti és kormánypárti, földmives köreink stb. vül még arra jó, hogy megjósolja, milyen lesz a tél ? Ha a mellcsontja szép, fehér, akkor hideg ós havas, ha barnás, ugy sá­ros lesz a tél. Németországban s másutt is sz. Ka­talinnal (nov. 25.) kezdik a telet : »Szt Katalin fehér i- öpenyben jöu.« A népnek igaza is szokott, lenni mon­dásaiban, mert, november hó második fe­lében szoktak a természetben az enyhébb időszak utolsó nyomai is lassankint t.üne dezni. Sürü komor fellegek úsznak az ég­bolton, heves szelek és havas esők, hóför­fergetek ós jégcsapok jönnek a hosszú sö tét éjjeleken, a fehórszakálu télapó nyo­mában. A vándor, aki a téli tájon, a puszta mezőkön és a komoran hallgató erdőkön keresztül lialad, gyakran órák hosszat a nélkü', hogy élő lénnyel találkoznék és ha messzi távolból jövő hang üti meg a fiile dobját, az annál jobban emlékezteti arra mily téliesen csendes minden körülötte. E komolyság és az az ünnepi hangulat, mely a természeten uralg télen, az emberi ke­délyre is hat. Az ó-német naptár sz. Kelemen pápa (nov. 26.) ünnepével kezdi a telet és e napot horgonnyal jelöli, mert, e napon a hajósoknak már a kikötőben kell lenniök. Ismét, a négy évszakot meghatározó köz­mondás : Sz. Kelemen hozza meg a telet, Szt. Pét er széke tavaszt, |elent, (tebr 22) A nyarat hozza sz. Orbán (máj. 22.) Az őszt kezdi sz. Bertalan (aug. 24.) Sz. Liici (dec. 13.) napját emiitik leggyakrabban a téli mondásokban. Az an­golok azt mondják : Luca nap a legrövi debb nap ós a leghosszabb éjjel. E szent­nek ünnepe ugyanis a régi kalendárium szerint dec. 25-óre esett,, azért hall­juk a következő mondásokat is : »Szt Luca nagy tél, csibelópéssol növekszik a nap < Szt, Luca megkurtítja a napot. Az olaszok is mondják : »Szt. Luca a leghosszabb éj­jel, ami van.« Luca napi időjárásból jósolnak is. Igy Sardiniábau e napról határozzák meg, mily időt várhatnak karácsony nap­jára. Nálunk egyes vidékeken pedig Dúca napjától, vagyis dec. 13-at.ól kezdve tizen­két, napig, azaz 25-ig vigyáznak az időjá­rásra s a milyen idő van az egyes napo­kon, olyan lesz a megfelelő hónap. Ez a Luca kalendárium. A nép zokásokban Luca napján sok babona fordul elő, melyet, na­gyobbrészt, a jövőnek megtudása kedvéért űznek. Ilyenek az úgynevezett, Lucafény­böl, Lucakeresztből való |ósolások. A Luca székről is mindenki hallott már. Van azonban e napnak ? sz. Miklós napjának kedvesebb jellege is, kivált a gyermekek előtt. A fiuk rettegve örülnek a szigorú, de bőkezű Mikulásnak, a lányok inkább a Lucának, Avagy az is csak a régi jó időkből maradt mesévé vallott már? Amióta erről is sikerült a vallásos zomán­cot letörülui, eldurvult és elfajult e szép szokás, mely hajdan a szülök egyik alkal­mas fegyelmi eszköze volt, a jó gyermekek m-gjutalmazására, a rosszak megbünteté­sére, ma pedig nagyobbrészt osak komédia és hecc. Hja, haladunk ! A költészetet már a gyermekszobából is ki kell szorítani, hadd dajkálja a gyermekeket a testes Próza ; ez neveli őket, a valódi élstre ! Téli gondolat! Mis közmondások a tél tartósságát ós szigorát, jellemzik. A tél a legszigorúbban ragaszkodik a jogához, vallják a mondások : »A tél által vető, ha nincs az egyik oldalou, vau a másikon.« Az angyalok ezt mondják : »A tél sohasem h-nyól « A franciák pedig : >A ki egy téli napot átélt, egy halálos el­lenséggel van kevesebbje.« Másutt ismét ; • Szerencsés azaz ország, melyben a felhők telelnek.* A felhők enyhítik a hideget. A hidegben gyorsabban mozog az ember. Intsen a szállóige : »Télen min­denki ifjú lesz.« Ilyenkor minden kabát i jo a közmondás szerint : »A fagy minden rongyot összetart.* A jövőre miudenki kíváncsi s a jós­Az 1906. évre szóló összes megérkeztek és a legnagyobb válasz­tékban kaphatók : Sujánszky József KÍÍKSE* en ii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom