Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

1905. november 12. BALATONVIDÉK 31 Természete?, hogy ezekben az egyesületekben és körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, a mely a tagokat, közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilyeneknek vesteiői. legnagyobbrészt, szereplő, vagy szerepelni akaró politikusok, akiknek vagy a mandátum a végcéljuk, •vagy a szerepelni akarás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök a helyett, hogy egymással karöltve dolgoznának, egymás sal inkább rivalizáluak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jótékonyság g3'ér fügefalevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis ugy tudnak a társadalomnak liasznáia vélni, ha első sorban nem politizálnák, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tartják szem előtt. A békés együtt,működésnek megölő bellije a politika, mert szenvedelmek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek felett, s egyes emberek a vezetők érdekét, hiúságát szolgálják, s e mellett, a felekezeti és társadalmi békét ássák alá. A másik főhibája a mi társadalmi egyesületeinknek, klubbjainknak, köreinknek stb. »z, hogy a politikán kivül kizárólag mulatságok rendezésével foglalkoznak- A legtöbb ilyen körhelyiségek egész esztendőn keresztül —- néhány vasárnap kivételével — kongnak az ürességtől, élet, csak farsang idején van bennük, amikor rohamos egymásutánban követik egymást a táncmulatságok és műkedvelői előadások, mely utóbbi egyike a legizlóstelenebb és leghaszontalanabb dolgoknak. A bál, még csalt hagyján, mert a mulatság, a tánc, szép és kelleme* dolog. De a sok mulatság mellett nem lehetne-e népszerű fölolvasásokat tartani ? A művelt külföld minden olyan egyesületiben, melynek kevéssé iskolázott tagjai vannak, ehő sorban arra helyezik a fősúlyt, hogy a tagok műveltségét előadások és fölol vasiísok révén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát, a tag csak ugy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a tagok műveltségét hébe-hóba élőképek és házi előadások révén igyekszenek emelni. Célszerűtlen és erkölcsi hatalom nélkül való a mi egyesületi életünk, nagy hátránya társadalmunk fejlődési képességének. Tanár, Krónika. B u. é. k. Ahány levél holnap beköszönt hozzánk, ahány jóbarát, ismerősre akadunk, valamennyi ezzel üdvözöl bennünket : b. u. ó k. A tizfillóresre várakozó cipész- és szabóinasok, a koronát, óhajtó szolgák mindnyájan buókkal keresnek fel bennünket. Ez alkalmat e sorok irója is felhasználja, hog}

7 azoknak, kik az ö öszszetákolt betűit hétről-hétre szorgalmasan elolvassák, b. ti. ó. et kivánjcn. Bár őt, sem ezüst, korona, de még rézpénz ajándék sem kecsegteti. De mégis megteszi ezt Hisz rá is hárul ebből kis haszon. Ha olvasóira boldog esztendő vár, az ő sorsán is könnyítve lesz. Ha a közönség között, nem hangzik fel bu, panasz, ha városunk lakói békében, egymással kaiöltve a közért munkálkodnak, a krónikás is pihentetheti tollát. Dd ha mindennek az ellenkezője történik, e sorok irója az uj esztendőben is marad az, mint a régiben, Szgoru, kegyelmet, egyéni érdekeket nem ismerő — de igazságos. Igazságos még akkor is, ha ' az egyeseknek, vagy akár az emberek egy i íészének nehezére is esik. Ily elveket tartva szem e'őit, kiváii olvasóinak a kiónikás újra is boldog uj évet. E lap mai számában furcsa hír lát napvilágot. Ama hirben a lap szerkesztője, helyesebben a báli tudósiló — mint azt olvasni méltóztatik — arra kéri a bált rendező urakat, hogy a bálon »jelen voltak € névsorát, állítsák a rendezők maguk össze s a névsoit, adják ár, a lap tudósítójának. Hát ez a kérés — őszintén mondva — szörnyen komikus. Nein azért, mintha a lapok nem intézhetnének ily kóróst, a bálok rendezőihez, hanem, mert e hírből a bálok rendezésében nem bennfentesek is tudomást szereznek arról, hogy a névsor összeállitása nálunk még a riporter dolga. Mert csak elgondolni is nevetséges, hogy valami bálon megjelenik egy sereg ujságtudósitó s az előtte ismeretlen hölgyeknek sorra bemutatkozik s e miveletet elvégezve a hölgyeknek becses neve után tudakozódik s nyomban a faképnél is hagyja. Hogy azután az illető hölgy mit gondol arról a kíváncsiskodó fiatalemberről, kinek nincs homlokára irva, hogy ő hivatalból kivánI csiskodik, hát, azt bárki is elképzelheti. Ha pedig egy név véletlenül kimarad a névsorból, hi?on3'os, hogy csak a tudósítót okolják. Mert hát, azért tudósító a tudósító, — ekkóp gondolkodnak sokan — hogy azt is tudja, hogy a nyüzsgő, táncoló tömegben kihez volt, már egyszeriben szerencséje s kihez nem. Ejnye no, ekkora szívességet talán csak megtehetnek a báltreudező urak a báljukon résztvevő — hölgyeknek. * Csak most mult el karácsony, még benne vagyunk az ünnepi hangulatban, hát talán illetékes helyen ii fontolóra veszik az alábbi néhány sort. A szegényügyről van szó. Eunek helyes rendezéséről, megoldásáról f-okat, irtunk már. De e mellett mindon vezércikknél hangosabban beszél a helybeli szegények serege, mely igy elseje tájáu hidegben, e-őben egyaránt, jár boltról-boltru, házról-házra csekélj' nyolc fillérjéért. S a mellett, mennyi megaláztatást kell tiiruiök. Amit — az embeii természetet vizsgálva — nem is lehet csodálui. A kereskedők üzléteibeu a hónapok elején legnagyobb a forgalom. Ilyenkor aztán még a legkönyöi ület^sebb szivü ember sem látja, szívesen az üzlete bejáratát, elálló szegények csoportját. Ha ez állapoton a város segítene, mily szívesen 'ennék ezt, a kereskedők s a többi családok, de még inkább városunk szegényei. Pedig, de nagyon egyszerű a segítség. Tisztelettel férjük előfizetőin* kei, előfizetéseidet megujitani, esetleg a hátralékban leüő előfize» fési dijakat megküldeni szíveskedjenekHÍR EK. — Boldog uj évet kívánunk. December hó 31-én Szilveszter pápa ünnepén bucsut vesz tőlünk a letűnt óv és szemfödőt vefc befutott pályájának minden örömére és bánatára, hogy ue lássuk, mi volt, a több a szűrő tövis-e vagy a viruló virág. Hogy drága hazánk mit látott többet, érzi mindnyájunk szive s tauu reá az az égi szent, ki utolszor int felénk példájával, hogy ne a földórt, hanem az égért küzdjünk ! B. u. é. k. lásból ki nem fogy az ember. A közmondások az újévet emlegetik. Ausztriában mondják : »Amilyen sz. Katalin, olyan lesz az újév.* Németországban : »Az első napi hajnali pír rossz időt ós nagy csapást hoz. Tirolban és másutt pedig termékeny évre enged következtetni. Portugáliában: »Az év első napja a nyár első napja.* Spanyolországban az újévről két különös közmondás dívik : »Többet hoz az újév, mint a jól müveit föld.« »Ne mondj rosszat az évről, amig el nem múlott.« Januárt illetőleg a közmondásokban csaknem mindig az a kívánság nyilvánul, hogy hideg legyen. Januúrban ha sok az eső, a gabonára nem hoz áldást.« Januárban sok eső, kevés, hegynek, völgynek, fának nem jó * >Ha nedves a január hó, üresen marad a hordó.« A magyar közmondás ellenben azt mondja : >Ha fényük Vince, megtellik a pince.* A németek a lengyelekkel egyként tartják : »Meleg januártól ments meg Uram minket.* Svájcban azt, mondják: »Ha januárban táncolnak aszucspogok, a parasztnak eleség után kell menni.* A portugálok e szavakkal vigasztalódnak : »Nedves január, ha nem jó a gabonának, nem is rossz a nyájnak.* Nálunk ismeretes ez : »Ha Pál fordul a köddel, ember hal meg döggel.* Olaszországban a fázékonyakat jauuáiban születetteknek mondják. A szökőév iránt, nagy az előirélet a közmondásokban. Könyen balul üt ki, a mit, szökőévben tesz vagy kezd az ember. Felsőolaszországbaa azt, mondják : >Ha eljön a szökőév, ne rakj selyem hernyókat és ne ejts fákat.* Sardiniábm ellenben azt tanácsolják : >Szőkőévben tenyéssz (selyemhernyókat) és ejts.* Az oroszok nagyon félnek : »Ha szt. Kassiáu (szökőévben febr. 29.) BZ állatra néz, leveti a marhát, ha a fára tekint, ledönti.* Nómetalfö'dön is az a babona, hogy nemcsak a növendékmarhfl, de a baromfi és az ültetvény is jól sikerül, azonkívül még kuriozumos nézetökis : »A szökőévben pénteken mindig megváltozik az idö* Az ókalandáriumban a szökőév febr. 24-re esik, amely nap kétszeresen veendő. Az egyház e napon sz. Mátyás apóstol ünnepét üli s ki választás utján iktattatott az apostolok közé. A szökőévben 25-re esik az ünnepe, amit Mátyás ugrásának neveznek. Róla mondja a közmondás : • Mátyás ront ha talál, Ha nem talál csinál* már t. i. jeget. Gyertyaszentelő boldogasszony napjáról mondja a régi tapasztalat : »Ha fóuylici Gyertyaszentelő, Az őzikét, is vedd elő,* vagyis a szalmalörekre is szükség lesz a marhák számára, oly hosszú lesz a tél. Ilyenkor a medve is kibújik odújából s ha szép az idö, ismét visszatér, mert még nagy hideg lesz, ellenkező esetben kin marad. Még néháuy jellemző mondást emlit.üuk meg a télről. »A nyár a tápláló, a tél az emésztő,* sokféle változatban fordul elő. Igy : >Eljön az ideje, mikor a tél kérdezni fogja, mit tettél a nyáron.* A »A télnek nagy a nyomora.« »Nyárou minden kecske ad tejet, télen nem is minden jó tehén.* »Aki a meleg időben nem dolgozik, a hidegben éhezni fog.* »Aki nem jár gereblyével, mikor legyek ós bőgölyök csipnek, télen szalmakör,éllel fog járni s kérdezni : Van-e széna eladó ?« Legfinomabb uriruhák, legtartósabb libériák SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.