Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. pedig a kisebb gazdákat, kiknél sem a mesterséges takarmány termelés sem pedig a takarmányrépa termelése koránt sincs még oly mérvben felkarolva, mint ezt ezen kitűnő gyökér növény megérdemelné. Az ujbornak kiváló jóminősége háttérbe szorította az óborok iránti érdeklődést. Azouban a járhatatlan hegyi utak miatt gyenge a vásárlási kedv és igy alacsonyak az árak is. Azonban sem a jóminőség — de a tavalinál gyengébb termési eredmény — sem az olaszborvám klauzula megszüntetése, melytől oly kedvező befolyást vártunk az értékesítésre nézve, nem hozta meg az árak kedvezőbb alakulására nézve az oly kívánatos áremelkedést, mely a modern szőlőkultúra költségeivel némileg arányban lenne. A közgazdasági előadó lemondása. Gruner Lajos közgazdasági jelentéséhez a közigazgatási bizottság tagjaihoz átiratot csatolt, melyben bejelenti, hogy közgazdasági előadói tisztéről lemondott, mert. nem hajlandó egy nem alkotmányos kormánynak semmiféle szolgálatot teljesíteni. Közutak. A közutak állapotáról szóló jelentós szerint az utak nagyon sokat szenvedtek a sok esőzés miatt ; különösen az alacsonyabb fekvésű uttestek rongálódtak meg teljesen. Folyamatban levő munkák közül a következők érdemelnek említést : a muraszerdahelyi Murahid mederpilléreinek felfalazása befejeztetett, a hídfők falainak kiegészítése^ folyamatban van. A vasszerkezet előállítása tartamára az ideiglenes forgalom tenntartása céljából egy komp előállíttatott. — Zalabér —keszthelyi tvhat. közúton levő 19. sz. fahíd javíttatott, a zalaegerszegi—zalalövői közúton levő 16. sz. híd javítása folyamatban van ; a vorhota—nagyleugyeli tvh. közúton levő 28., 29. és 30. sz. hidak javítasa befejeztetett. A közigazgatási bizottság a kereskedelmi miniszteiyleirai át,— melyei kilátásba helyezte a gyenes-diási vasúti állomáshoz egy várószobának épilésót az esetre, ha az építési költséget kitevő 1800 koronát az érdekeltség viseli, — kiadta a keszthe'yi járási főszolgabírónak az érdekeltség meghallgatása végett. A közigazgatási bizottság felterjesztést tett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a vármegyének az államépitószeti hivatal fenntartásához való hozzájárulása az eddigi 10.000 koronában állapittassók meg. Az egyes jelentések meghallgatása s e8y pár rövid tárgy után az alispán az ülést bezárta. Néhány szót vizvetéki előmunkálatokról. Amilyen fontos vidéki városok fejlődésére nézve, hogy korszerű vízellátás és csatornázás birtokába jussanak, ép oly nehezen és gyakran teljes tájékozatlanságra valló módon indulnak neki ezen kérdés megoldásának. Aktuálissá teszi, hogy Keszthely város az utcák öntözésére, a szállók ós a fürdőtelep zuhanyainak ellátására haszonvizvezetéket fog létesíteni és egy ujabban megalakult társaság a vidéki városokhoz küldött leveleiben feltűnően hangoztatja, hogy a városokra háramolkató bármi módon nevezendő kötelezettség nélkül vállalja el különösen a vízellátásnak összes előmunkálatait, sőt a terveknek ingyen elkószitósót. Ha meggondoljuk, hogy ilyen vízellátási előmunkálatokat, ha az ügy közegészségi, íináuciális és műszaki fontosságnak megfelelő alapossággal és megbízhatósággal akarjuk elvégezni egy kis városnál is — aszerint, hogy milyenek a viszonyok — 10—12 ezer koronába is kerülhet, ugy csodálkozva kérdezzük : vájjon akad-e még oly naiv ember, aki elhiszi, hogy létezik olyau kereskedelmi társaság, amelyik ezen kiadásra puszta emberbaráti szeretetből vállal >ozik és nem gondolnak e arra, hogy — miután ellenszolgáltatás nélkül reális vállalkozás meg nem állhat — neki ezen előmunkálati engedélyeket, ha nem is mindjárt, ós közvetlenül, de később és közvetve annál nagyobb kamatokkal kell majd megfizetni, minél nagyobb volt az a kockázat, melyet az ilyen társaság a költségek előzetes viselésével magára vállalt, ami üzleti szempontból még csak nem is kifogásolható, mert természetes, hogy ingyen munkából vállalat fennállani nem képes. Az előrehaladottabb kulturállamokban mindenkit gyanús szemmel néznek, aki ingyen ajánlkozik bármely munkálatokra ós a városok is az egyedüli helyes útra lépnek, ha az ily munkálatoknál^ amelyek kizárólag a város érdekében ós nem harmadik személyek kereseti céljaira kell hogy létesüljenek, megbízható szakférfiak tanácsát kérik ki. A költségeket ebben az esetben — az igaz — a városnak kell viselnie, de miután a költségek előbb-utóbb minden körülmények között reá háramolnak, sokkal okosabb, ha mindjárt és nem későbben — esetleg a bíróság révén — tudják mep, hogy mibe kerültek az előmunkálatok. Magánál a munka kivételénél pedig, hol ezen eljárás mellett, a vállalkozás és munka vezetése egymástól teljesen független, hol a munka nyilvános árlejtés utján adatik, hol tehát a városnak teljesea szabad keze vau a vállalkozó megválasztásában, rendszerint oly lényeges külömbségek fognak mutatkozni a város javára, a melyek döntő hatással lettek volna, ha a város ezen ügyekben már a priori kellően tájékozva lett volna. Ha végül még hozzá vesszük, hogy ha a város egy ilyen vállalat ajánlatát, elfogadja, akkor nemcsak az építkezést,, hanem a későbbi üzemet, is teljesen kiadja kezéből, aminek az a következménye, hogy az üzem nem a város közérdekeinek, hanem a vállalkozó minél nagyobb nyereségének érdekében fog természetszerűen vezettetni, nem látjuk be, hogy bármilyen szempontból is, milyen előny járna avval, ha a város nem a fentemiitett eljárást követi. Konkrét esetek különben fényesen bizonyítják, hogy a közérdek és a vállalkozási érdek közötti ellentót mindenhol arra vezetett, hogy a város a vállalkozó által épített, vízművet még a concessio lejárta előtt nagy áldozatokkal megváltotta. Mérnök. Krónika. Hét esztendeje mult, hogy Erzsébet királynőnknek jóságos szivét gyilkos tőr járta át,. Hét esztendő telt el azóta, hogy szeretett népét, hű magvarjait itt hagyta örökre. S mégis, mikor Erzsébei napjához érünk, még mindig elénk tűnik eszményien szép alakja, még mindig fájdalmasan érezzük az ö távollétét. S azt, a napot, mit máskor az öröm napjáuak szenteltünk, most, a bánat, a gyász napjává avatjuk. Az országban szerte-szét minden templomban az ő lelke üdvéért imádkoznak. Imába foglalják azt, a szent asszonyt., ki valamikor oly szomorúan imádkozott, a haza nagy bölcsének ravat.aláuál. Ama férfiú holttesténél, kinek nagy müvére ő tette rá az utolsó követ. A bölos műve most roskadozik. S nincs királynőnk, ki azt megerődítené. Óh jóságos asszony, mórt nem is vagy most, közöttünk?! De másképp történnék sok minden. A Jakabok a tél közeledtével kezdik • működésűket*. S mivel az ököljog — az ö legnagyobb bánatukra — még nincs törvénybe iktatva, sőt még belűgyvivői rendelettel sincs engedélyezve, hát, egyelőre c«ak népgyülósekkel. Városunkat a szeretet ünnepének — Karácsonynak hónapjában tisztelik meg látogatásukkal. S a vörös posztóval ós zászlókkal felékesített, pódiumról megint elhangzanak majd a jól ismert frázisok. »Közös vagyon.* • Földosztás.* »Tit,kos szavazás.* És még sok ehhez hasonló nagyhangú kijelentések. S ha a Budapestről bizonyos kupéban leutazó Jakab fővezér ügyesen tud bánni a szavakkal, még majd egyebeket is hallhatuuk. Ki fogja vágni a mostanában nálunk divatossá vált slágert, : a szocializmus ragyogó eszmény, mert Krisztus szelleme világit, tündöklik benne. És hogy az elvtársak lelkesedése még nagyobb legyen, azt is hozzáteszi majd, hogy : nincs haza, ninos nemzet. Mert, ők Krisztus szellemét akként követik, hogy megtagadják hazájokat, nemzetüket, s lelkűkről letépnek minden eddig szentnek, magasztosnak ismert ós vallott erkölcsi köteléket. Stei.nerek és Mankovicsok — óh ti keszthelyi Jakabok, készítsétek csak hadseregt.eket. Méltó lesz az a nap hozzátok. * * * De hál' Istennek a Jakabok izgatásai mellett is vannak még olyanok, kik a szabadság, testvériség, egyenlőség szép eszméit nem vegyitik ö^sze a nincs haza, nincs nemzet, elvével. Sőt éppen azok közt, kikből a Jakabok hadserege kikerül. Példa erre a következő eset,. Városunk egyik sarki korcsmájában iparos legények, munkás emberek mulatoztak zeneszó mellett. A cigány már vagy egy fél ótáig húzta • hej, de huncut a német* . . . kezdetű nótát, mikor egyszerre csak az egyik mulatozó ajkáról felhangzott az ének : »Hazádnak rendületlenül . . .« A cigány hirtelen abba hagyta a német sógorról szóló kuruc nótát, de csak azért, hogy eljátssza húrján a Szózat gyönyörű dallamát. De csak az első hangot mondhatta egyedül. A többit már együtt énekelték mindnyájan. Együtt húzta velük a oigány is. A Szózat örökszép dallama, mint az imádság ugy szállott tova a füstös teremben. Szívből, mély igazi érzéssel énekelték mindannyian. Eddig a történet. Rövid az egész s mégis oly megható. Vigyünk e rovatba egy ki filozofiát, s elmélkedjünk a mondottak felett. Két eshetőség lehetséges. Vagy szociálisták voltak a legények, vagy nem. Ha igen s a •nincs haza, nincs nemzet* elvek dacára igazi lelkesedésből a Szózatot énekelték, akkor ők fontos bizonyságot állították ki egy dologról. Arról, hogy a nemzetet és hazát megtagadó jelszavakkal ők nem értenek egyet. S ha a vörös zászló alatt állva látszólag helyeslik is az efféle eszméket, csak a vezérek fenyegető beszédeinek engedelmeskednek. De mikor maguk közt vannak, mikor nem kell tartani a fő Jakabok átkától, olyankor kitör belőlük az igazi érzés s belát ják, hogy csak ez a föld lehet az, melyen nékik ólniök s halniok kell. Ha pedig nem • elvtársak* voltak, csak őrülni lehet, hogy a szocializmus izgató s nemzetet ós hazát nem ismerő jelszavaival igaz hazafi nem engedi magát elcsábítani. Mert biz a Jakabok szemérmetlen izgatásai mellett mostanában már ezen is örvendezni kell. Legfinomabb uriruhák, legtartósabb libériák .•:.;,...•:;..•••:,;•..•:.:mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.