Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

1905. december 10. BALATONVIDÉK * * * Megyénk törvényhatósága a közön­séghez a honi ipar érdekében lelkes bangu felhívást intézett. A felhívás, mely Árvay főjegyző tollát, dicséri, a többek közt a köyei kezöket mondja : »A közönség a maga körében ós társadalmi tevékenység után a hazai ipart tőle telhetőleg támogassa ; a külföldi áruk iránt itt-ott mutatkozó elő­szeretettel s a honi cikkek iránt hellyel­közzel fel-felttinő élőit lettel szálljon szembe*. Mikor e szép szavakat idejegyez­zük, t»lán bizony a wieni Löv-cég tollait mártjuk hamisítatlan Leonhardi aut.racón tintába. De hát igy vagyunk mi a honi iparral. Beszólhetüuk, írhatunk íóla mit csak akarunk. Hivatkozhatunk a hazafi ságra, hirdethetjük, hogy minden magyar ház küszöbén vámsorompó állittassék fel az idegen gyártmányok kizárására. Lapo­kat alapíthatnak a hazai ipar támogatá­sára. S mindez nem használ. A vásárló közönség fázik attól az árutól, melyről azt hallja, hogy magyar földöu magyar kéz készítette. Mig ez az előítélet a hazai ipar iráut, ki nem vesz a közönségből, addig a magyar ipar pártolása érdekében elhangzott szó szép, dicséretre méltó, de sok eredménnyel nem fog járni. * Kinevezték Zalavármegye uj főis­pánját. Egy napig erről beszélt mindenki a városban és találgatták, hogy milyen lesz: szöke-e vagy barna, magas, alacsony, erélyes kezű ? A sok találgatásuak csak­hamar véget vetetlek a fővárosi lapok, amelyek meghozták a hirt, iiogy a >jelölt« ur, nem állt kötélnek. Tehát a legköze­lebbi héttel várja mindenki az uj várme­gye-kormányzó megszületését. Meghívó. Keszthely független párti polgárait, Apponyi Albert gróf üdvözlése tárgyában, november hó 24-én délután fél 2 órakor a > Hun­gária* szálló nagytermében tartandó értekezletre tisztelettel meghivom. Nedeczky Jenő. HÍREK. — Nők a kaszinóban. A napokban a fővárosi lapok hasábokat. írtak a női ka­szinóról, hozzátéve egyúttal vélemeu3'űket is. Megjegyzéseikre a zombori nők elhatá­rozása szolgáltatott okot. A „zimberi— zombori szép asszonyok nem elégedtek meg azzal a dicsőséggel, mellyel nekik az isme­retes nóta kedveskedik. Ök a társadalom terén is ujat akartak alkjtni. S igy szüle­tett meg a nő-emancipáció haladásának egy tagadhatatlan bizonyítéka — a zom­bori női kaszinó. Midőn a női kaszinó lét­rejött s működésétől a lapok révén a nagy­közönség is értesült, bizton reméltük, hogy a zombori asszonyok példája hosszú időig nem talál követőket. Es pedig azért uem, mert a legtöbb nő úgyis egy-egy kaszinó­nak a tagja. Olyan kaszinóé, melyben őt nem annyira az újságok, az ott hallott napi hirek érdeklik, mint inkább magok a tagok. Ahhoz a kaszinóhoz nem külsősé­gek, nem évi tágsági dij fűzik, hanem egy belső érzés, szavakban > ifejezhetetleu tit­kos érzelem. Tagjai iránt nemcsak u bel­ügymimszterileg jóváhagyott alapszabályok kötelezte tisztelet él, hanem az a szeretet, a vonzalom, az odaadó ragaszkodás, mit csak egy sziv, a*s anyai s ív diktálhat. Ez a nő kaszinója, ez a nő otthona : a családi tűzhely. Tudjuk, sokan leszuek azon véle­ményen, hogy ha a mondottaknak hitelt adánk, akkor a férfi-kaszinóknak nincsen ? létjogosultságuk. Mert hisz a családi ott,- j hon felett nemcsak a nőnek, de a férfinak is őrködnie kell. De kik ezt az elvet han­goztatják, ne tévesszék szem elöl, hogy a férfinak az ő szűk családján kivül van kö- i telezettsége. A férfi nemcsak az ő kis csa­ládjának, hanem anna& a nagy családnak is tagja, melyet egy országnak, vagy mond­juk, csak egy városnak, falunak lakói al­kotnak. A férfi részt vesz ennek a nagy család ügyeinek — i közügyeknek rende­zésében, igazgatásában. S ezen ügyek is­merésére, megbeszélésére nagyon alkalmas hely a kaszinó. A nőnek ilyen hivatása nincs, vagyis legalább csekély mértékben. Az ö legszebb, leghasznosabb, legnemesebb hivatása a családi kör ápolása, gondozása. Ez a mi nézetünk a női kaszinókról. S hogy a helyb li ,,Otthon"-kör csak a tagok nejei részére nyitja meg helyiségeit s azoknak is csak a csütörtöki napokon, jól eső örömmel regisztráljuk, mert ezzel bizonyságot szolgáltatnak az „Otthon" ve­zetői, hogy az itt elmondottakkal ök is egyetértenek. — Erzsébet ünnepély. Szerencsétlen véget ért Erzsébet királynénk névüunepét az idén is a szokásos módon ünnepelték meg városunkban. A zárdában az állami polgári leányiskolában ós a közs, elemi iskolában szombaton tartottak felolvasás- i sal és szavalatokkal összekötött ünnepélyt, a főgymnasiumban pedig ma tartanak. A közs. elemi iskolában az ünnepélyt — mint már máskor is szokták — összekap­csolták a szegénysorsu gyermekek felru­zásával. Nemesszivü eutbsrbarátok által tett alapítványok kamataiból ós a pénz­iutézetek hozzájárulásaiból összesen 100 gyermeket ruháztak fel. Megható látvány ez évről-évre, mily örömmel viszik szét a didergő mezitlábos gyermei-ek a jó meleg téli ruhát és cipőt. Ezeknek igazán felejt­hetetlen emlékii az Erzsébet napja. — Egyházi hirek. A kiráiy a Vesz­prémi székes káptalanban Rédej' Gyula dr. zalai főesperesnek, a Szent Mihályról ne­vezett hantái prépostságra fés székesegy­házi főesperességre Néger Ágoston somo­gyi főesperesnek a zalai, Kránitz Kálmán pápai főesperesnek a somogyi, Rada Ist­ván dr. següsdi főesperesnek, Ujváry Fe­renc idősebb mesterkanonokuak a següsdi főesperességre való előléptetését jóváhagyta. — Főúri vadászat. Sikerült, vadásza­tot, tartott Festetics Tassilo gróf folyó hó 10 én és 11-én a' keszthelyi üradalmához tartozó vörsi és meleggáti remisekben, amely alkalomból a következő főúri tár­saságot látta vendégeül keszthelyi fénj'es palotájában és pedig : Frigyes főherceg ő fensége ós neje Izabella főhercegné, vala­mint, leánya Henriette főhercegnő, Eltz Jakab gróf és neje, Eszterhizy Sándor gróf és neje, Eszterházy Móritz gróf, Hunyady Józaef gi'óf és neje, Prónay Gyula báró szárnysegéd ós Széchóii3'i László gróf. Folyó hó 10 én a vörsi remisben, 11-én pedig a keszthely-ujmajori meleggáti re­misben volt a vadászat, melj nek mindkét napon gyönyörű szép idő kedvezett, ami nag3"ban hozzájárult a vadászat szép si keréhez; mindkét napi vadászaton a házi­gazdával ós fiával György gróffal együtt tiz puskás vett részt s az első napon Vörsön 1077 darab, a második napon a meleggáti remisben pedig 2237 darab vad került terítékre, a melyekből a fácáu 2800 darab volt. Itt megemlítjük, hogy a főhercegi párnak Keszthely vidéke na­g}'on megtetszett és Izabella főhercegné a kastélytól és a vidókröi több fényképfel­vételt készített. — Az Ének- és Zenekedvelők Egyesü­letének uiult szombaton a > Hungária« szálló nagytermében hangversennj'el ós táncmulatsággal egybekötött házi-estó­ly élői utóbbi számunkban már röviden megemlékezve, megírtuk, hogy az estély minden tekintetben fényes volt. Most bővebben akarunk vele foglalkozni, mit annyival is szívesebben teszünk, mivel az ott hallottak és látottak önként tollúnkra adják a dicsérő szókat. A hangverseny­nek öt számból álló műsorát az egyesület vegyeskara nyitotta meg. Magyar népdalo­kat adolt elő, melyeket a kar dirigense, Eokhardt Antal állított össze. A négy dal ! eléneklése zajos sikert aratott s a két utolsót meg is kellett ismé'elni. A műsor második számát melodráma alkotta, melyet a kedves Bozzay Erzsike szavalt mély ér­zéssel és igaz honleányi lelkesedéssel, Eck­hardt Antal zongorakisérele mellett. A me­lodráma felöleli nagy vonásokban hazánk egész történetét, kezdve a kereszténységen végezve a szabadságharc korával, melyet a kiséret megfelelő zenével és énekkel kö­vet,. Különösen a kurucdalok tettek mély hatást és a Kossuth-nóta hangjai keltet­tek nagy lelkesedést a közönségbeu A me­lodrámát. befejező Hymnust a közönség állva hallgatta végig. A kíséretet a zongo­rán kivül még Kétszery Géza tárogató és fuvola-, Bauman Károly szép hegedüjátéka szolgáltatták. Ezután az egyesület női kara következett. Bájolóan szép kép volt, amint a szebbnél-szebb leányokból állott koszorú megjelent a podiumon. Hasonlóan bájos és elragadó volt énekük is. A nyert viharos taps után ráadást adott a kar. Szeles Já­nosné urnő Raff >cachoucha« caprice-jét játszotta zongorán. E nehéz darabnak kotta nélküli s kiváló technikával tett előadása nagy tetszésben részesült. A műsort a ve­gyes kar zárta be, előadva zongorakíséret­tel Huber Károly Őseink emléke szerzemé­nyét. A kar e számmal is kitett magáért s nagy tetszésben részesült Miltényi József kellemes csengésű baritonja. A hangver­seny, valamint az estély fényes sikeréhez nagyban hozzájárultak az egyesület buzgó tagjai, továbbá Eskhardt Antal karnagy és Sinkovich Nándor, ki az est érdekében fá­radságot uem ismzrő buzgalmat fejtett ki. S mint az eredmény megmutatta, nem is hiába. — Templomszentelés. A mult szom­baton áldotta meg Rédey Gyula dr. vesz­prémi apátkanonok ur a kibővített s teljasen renovált vörsi plébánia-templomot, nagy­számú hivő nép részvétele mellett. Az ün­nepélyes megáldás után a szomszédos pap­ság segédlete mellett ünnepi nagymisét celebrált a szertartást végző kanonok, szt.-mise utáu pedig remek alkalmi szent­beszédet mondott, egészen magával ra­gadva a hallgató küzönnéget, hithüségre és igaz hazafiságra intve azt.. Isteni szol­gálat után a plébániai tanítóság ós elöljá­róság tisztelgését fogadta az apátkanonok. Délben a plébánián ebéd volt, melyen sze­retettel ünnepelték a kifogyhatatlan áldo­zat.kószségü megyés föpásztort, Hornig Ká. roly báró püspököt s megbízottját,: Rédey Gyula dr. apátkauouokot, ki lebilincselő szeretetreméltó modorával egy csapásra megnyerte az egész veudégsereg, papok és világiak osztatlan szeretetét. Másnap, vasárnap folytatta az apátkanonok missiS­számba menő'apostolkodását az uj fölszen­telt templomban nagymisét s nagyhatású, miuden izében korszerű szentbeszédet mon­dott. Megragadó szavakkal fejtegette a napi evaugeliuui nyomán : az alattvalók ós felsőbbaégeknek egymás iránt, mindket­tőnek pedig Isten s a haza iránt való kö­telességeit. Rámutatott a szocializmusnak va'lás és hazaelleues törekvéseire s veszé­lyes következményeire, meggyőző szavak­kal iut.ette hallgatóságát: fokozott éber­égre vallása, hazája s egyházi és világi elöljárói iránti köteles hűségre s ragasz­kodásra, mert csakis ezen az alapon lehet a nemzet földi hazájában boldog ós meg­elégedett s szerezheti meg itt az égi ha­zát. Miudkét ünnepi beszéd mély és ma­radandó nyomokat vésett a vőrsi plébá­nia hivői szivében s áldásra emlegetik a köztük apostolkodó apátkanonok nevét. Itt még megemlítjük, hogy a vörsi temp­lom építési költségei : Menyhárt István tb. kanonok, volt vörsi plébános 22 ezerK ás alapítványa, Hornig Károly báró megyés­püspök Ur Ouagymóltóságának 5000 koro­nás adománya s a hívek jelentékeny ada­kozásaiból fedeztettek. Egyesek pedig iga­zán szép egyházi tárgyakkal díszítették a szép lemplomot. De ezekről máskor essék szó, most csak annyit emlitiink föl vége­zetül, hogy az apátkanonok ura kellemetlen idő s szinte járhatatlan utak dacára is

Next

/
Oldalképek
Tartalom