Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)
1905-11-12 / 46. szám
2, BALATONVIDÉK 1905. november 19. végre megunja ások hókusz-pókuszt s akkor seprőikkel együtt röpülnek le a látóhatárról vénasszonyok, boszorkányok, javasasszonyok. A tűzzel játszó kis gyermekek körmére pedig majd rákoppant a nemzet. De annak a királyi szónak nem szabad soká késnie. Nem szabad várni, mig a felhőkből leszakad azok tartalma ; mert az aztán nem válogat ám, hanem leszakad mindenre..! S csak akkor leez igazán pusztulás, nyomorúság! Nemzetek rendesen kiheverik a pusztitást, de egyesek bele is pusztulhatnak. Évfordulő közeledik, szcmoru évforduló. A zsebkendő parlamenti szereplésének évfordulója. De közeledik, ennek éppen szomszédja, egy másik évforduló is, Erzsébetnek azelőtt vidám, most szomorú napja. Hova lett 1904. nov. 18 a óta a nemzet ? Szomorú útra tévedt politikusok (?) föllázitottak tömegeket, kiknek se Isten, se haza, se trón, se katona nem kell, csak pénz, erőszak, hatalom és rombolás. Ez az ut visz akirálygyilkosságra, mint ahogy ezek útját keresztezte Erzsébet királyné utja, — — és halva maradt a keresztúton a gyöngébb. Ezt az irányzatot akarják beplántálni hazánkba is. Szükség van reá ? Kinek ? Ezt rejtik méhükben a viharfelhők, melyek veszedelmesen tornyosulnak . . . =» A november 6 án tartott rendkívüli. gyűlés után a bizottsági tagok Csertán Károly, a vármegye alispánjával történt megállapodás szerint az ujonan kinevezendő főispán beigtatása előtt még egy rendkivüli közgyűlés megtartását határozták el. Főispáuja azonban ugy látszik nem akad Zalavármegyének. Jobb is !! — Uj főispán. Értesülésüuk szerint vármegyénkbe Festetics Géza gróf fővárosi r.aiiáosjegyzőt nevezik ki főispánná Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága mult hétfőn tartott, uiólag r e n dkívüli közgyűlést, melynek célja volt a nemzeti küzdelemnek további folytatását a bizottsági tagoknál ébren tartani. Naj»y számmal jöttek ös>ze a távoli vidékről is. Tárgyalták a belügyminiszternek a juliusi es a szeptemberi közgyűléseken az önkéntesen befizetett adók be nem szolgáltatását és egyáltalán a kormány törvénytelen rendeleteinek végrehajtását megtagadó határozatokra érkezatt megsemmisítő rendeleteit. A határozat persze újra cak az lett, hogy a közgyűlési ha'ározatokat, a maga egészében fenntartják ós a megyei tisztviselőket eltiltják a mini zter rendelkezéseinek yégrehajtásától. Arvay főjegyző egyik határozati javaslatában kiterjeszkedett a honi ipar védelmére is, melynek célja lenne, hogy mi maguk állítsuk tel mar most a vámsorompókat a külföldi portékák előtt és csak a magyar ipart támogassuk, hogy az osztrákot a legérzékenyebb oldalon érintsük. Szép dolog, csak a főjegyző megfeledkezett a magyar ipart védő országos egyesületről, melynek létezéséről ugy látszik nem olvasott, pedig országos lapja is vau és igy terjedelmes határozati javaslatában foglaltakat, a nevezett országos egyesület működésével kellett volna összeköttetésbe hozni és annak országos működését kellene támogatnia ! A közgyűlés határozatát alábbiakban közöljük : A'vármegye bizottsági közgyűlése már 16762|1905. sz. hatarozatával felhívta a vármegye adózó polgárainak a figyelmét arra nézve, hogy adófizetési kötelezettségűk az alkotmányellenes kormányzás megszűntével azonnal be fog állani visszamenőleg a múltra nézve is, mely okból kívánatos, hogy a legutóbb kivetve volt adóknak megfelelő összegeket gyümölcsözőleg helyezzék el azon célból, hogy említett, honpolgári kötelességüknek az alkotmányos kormányzás bekövetkeztével mielőbb megfelelhessenek, a jövő alkotmányos kormányt mentül hathatósabban támogathassák és egyúttal önmagukat a fizetésképtelenség zavaraitól megmentsék. Majd pedig azon célból, hogy a gyümölcsöző elhelyezést elősegítse s ily módon az adózó közönséget azon anyagi károktól, amelyekkel az adóknak a hosszú töí vényen kívüli állapotban való felszaporodása járhat, megóvja : a hatvanas bizottság indítványára 17347|1905. sz. a. hozott határozatával felhívta a vármegye ndózó közönségét, hogy mindaddig, mig a töt vényen kivüli állapot meg nem szűnik, az előző évi adóknak megfelelő összegeket a zalaegerszegi takarékpénztár részvénytársasághoz küldje be, ahol azok a hatvanas bizottság ellenőrzése alatt gyümölc8özölegfognakkezeltetni. Egy. idejüleg megbízta a hatvanas bizottságot, hogy a befizetések megkönnyítésére megfelelő nyomtatványokat küldjön szót. Továbbá az esetre, ha az alkotmány ós törvényellenes kormány a vármegyei tisztviselők javadalmazását beszüntetné : felhatalmazta a hat.vauas bizottság elnökségét, hogy a tisztviselők fizetését a fönt előadottak szerint, befolyandó összegekből a törvény- és szabályszerű levonásokkal kiutalja. Továbbá kimondotta, hogy az igy kiutalványozott össz-gek a törvényes állapot bekövetkeztével folyósítandó állami javadalmazásból visszatérítendők és a befolyt összegek a befizetőknek kamatostól, de a kezelési költségek levonásával, visszafizetendők. Végül határozata foganatosításával a hatvanas bizottságot bizta meg. E< a határozat a 107274|B. M. 905. sz. rendelettel azon indokolás mellett semmisittetett meg, hogy törvénybe ütköző, mert a vármegye — közigazgatási (kiadásainak fődözésére — az adófizető polgárok hozzájárulását csakis a megyék háztartásáról szóló 1883. 15. t.-cikkben meghatározott pótadó alakjában és az abban előirt alakiságok betartása mellett veheti igénybe s ennélfogva nem hívhatja fel az adózókat arra, hogy önkéntes adományokkal járuljanak a házi pénztárt terhelő kiadások födözétéhez. A vármegye bizottsági közgyűlése ezt a rendeletet törvénybeütközőnek nyilvánítja és ezzel, valamint a 113795; B. M. 905. sz. rendelettel szemben is 17347|905. sz. határozatát egész kiterjedésében fentartja, mert azzal senkit, sem kötelezett fizetésre s annál kevésbé vetett ki pótadót sem közigazgatási, sem más célra, hanem csupán azon hazafias kötelességét teljesítette, hogy az állami háztartás egyensúlyát a jövö alkotmoudani valamit a gyermekeknek, de nem tudja, hogyau kezdjen hozzá . . . Este, mikor lefektette őket, megállt a Laura ágyacskája mellett és szomorúan mondta, hogy imádkozzanak a papáért is — mert meghalt s a városban már el is temették. A két gyermek csak annyit, értett meg ebből, hogy a papa soha többet nem tér vissza hozzájuk s hogy most. már ők se maradhatnak itt . . . Egy hét múlva el is vitte magával Őket egy rokonuk s ők nem látták soha többet az öreg Ágnest, a kis házat s a fenyőerdöt. Lassankint elhalványultak a leányok lelkében a gyermekkori emlékek j de a kis keskeny szoba az erdei házbau, a virágos bútorokkal, eszébe jutott Ellának mindannyiszor, ha a kályha lobogó fényénél gyermekeket látott játszani. Erre peri g bő alkalma nyilt, mert öreg rokonuk szerény anyagi viszonyai miatt uem tarthatta őket magánál sokáig s ők 18 éves korukban, mint nevelőnők léptek ki a világba. Laura nyugalmas állásba jnt.ot.t ; Csabányi Jenő bájos kis szőke lányai mellett négy évet töltött már ; a s ázados és neje sohasem éreztették vele alárendeltségét és családtagnak tekintették. 0, Ella, a sors szeszélye folytán mindig olyan házakba jutott, hol az idege* mamák szeszélyeit nem birta sokáig tűrni a igy Csaknem minden évben változtatnia kellett állását. Most is — hogy a kályha mellett ült, s nézte a játszó gyermekeket — valami kínos nyugtalanságot érzett. Fél óv előtt foglalta itt el állását s jól is érezte magát, doktor Eudreij Ottó házában ; de itt is volt valaki, akitől félnie kellett. Pár óv előtt az orvos fiatal neje korcsolyázás közben erőseu meghűtötte magát s dacára a gondos ápolásnak s férje fáradhatatlan buzgalmának, hogy őt, megmentse, gyönge szerveze'e nem bírt megküzdeni a betegséggel és rövid szenvedés után, örökre lezárta gyönyörű kék szemeit. Az orvos a gyermekek anyját, egyik sógornőjével -- Rednik ügyvéd özvegyével — akarta pótolni. De Izabella nénit kelleme 1 len modora miatt nem tudták niegkedvelui a kis lányok , az egész háznak ő parancsolt, s haialmát, leginkább a uevelőnőkkel eieztette. Ellának is beleszólt egynémely dolgába, de komolyabb összeütközés nem fordult elő közöttük. Redniknó pár napra elutazott, rokonaihoz ; azért volt most, olyan csönd a szobákban, mert nem ropogott a padló az ő férfias léptei alatt, nem hangzott el ajkairól minden pillauatbau egy-egy ujabb paranos. A nagy óra elütötte a kilencet ós Ella gyöngéden megfogta Sárika kezecskéjét. Az álmosan vetette föl nagj barna szemeit és pát perc múlva mindketten engedelmesen követték a nevelőnőt a kis hálószobába. Ella is pihenni tért; szobájába éive fölosavarta a villanyt és kis Íróasztalához ülve, gyors kézzel vetette papírra levelét Laurához. Közben megpihent az írásai, sok közölni valója volt s azt rendszeresen. akarta_ leirni. Éjfél után kezdte érezni, hogy gondolkozása elvesztette ruganyosságát ós gondolatain már nem tud uralkodni. Letette a tollat. — Holnap kora reggel befejezem a levelet — gondolta Ella — Reduiknó délelőtt érkezik a kilenc órai vonattal s addig még lesz idő. S az esőcseppek egyhangú kopogását hallgatva csakhamar ő is elaludt. * Az ég szürke volt. még, a levegő hideg és ködös, de az éj é s n Hp között, már eldőlt a küzdelem, kelet felől lassankint, derengeni kezdwt.t. Ella sietve fejezte be levelét ós mivel meg igen korán volt ahhoz, hogy bármihez is kezdjen, egy karszéket vont a kályhához, melyben már égett a tűz. Fá radtnak érezte magát, ósleosukta a szemeit,. Sárika széthúzta a kis kék selyem függönyöket Annuska ágyacskáján ós benézett alvó nővérkéjéhez. — Ébredj édesem, — kérte mindig hangosabban nővérkéjét, ; az előszobában a levélhoidó hangját hallottam s igy már későnek kell lenni ; rég elmúlhatott nyolo óra, miért nem jöu be hozzánk EUa kisasszony ? Nagynehezen felöltözködtek és csendesen benyitottuk a nevelőnőhöz. Az még mindig ott, ült a kályha mellett, ; Annuska odament hozzá : — Alszik ! mondta Sárikának ós intett, hogy hagyják őt magára.
