Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-29 / 5. szám
2. és pénzben, ma már vérben is a kiskirályok. Nem használt kérés, nem használt könyörgés : tüntetéshez, békés, de hatalmas tüntetéshez nyúltak hát. Ezt vérbe fojtották s az elkeseredés tűzhelyében ég, lángol az elfojtott bosszú gondolata. De mi lesz, ha újra kitör ? Ha megmozdul az egész nep ? Ma csak a hó piros Szentpétervár utcáin ; ma a tél piros a vértől. De mi lesz, ha nem segitenek az elnyomottak millióin? Akkoi; piros lesz a tavasz, a nyár, az ősz is és a halál fog aratni ! S akkor nem a hó, de a házak, a paloták, az utca lesz piros azok kiömlő vérétől, kik nem értették meg a kenyeret kérők szavait, kik most csak kenyeret és emberies bánásmódot kérnek, később majd a kiskirályok fejeit ! A vaskolosszus, mely egész Európát és Ázsiát rettegésben tartotta, inog és elárulja a titkot, mit senki se tudott, hogy a vascsizmába a Biblia által leirt szoborhoz hasonlóan, mit Nebu — Kad-Nezer látott — cseréplábak vannak bujtatva. Elárulta, hogy a rendet ott nem a törvény, de a szeges kancsuka tartotta csak fönn ; és még egy forradalom, még egy nagy háború : és rálépnek a cseréplábakra. s a koloszszus összedől, mit a hihetetlen korrupció épitett. Elzárták az uralkodót a néptől, hogy meg ne hallhassa a kérők esdő szavát. Eltávolitották a fővárosból, hogy ne hallhassa a puskatüz nyomán kelt halál áldozatainak sikoltását, jajját, hörgését és átkát. Elküldték, tétlenségre kárhoztatták, hogy meg ne induljon emberi szive ezrek halálán, a halál fakadó vérrózsáin, az embervértől, ártatlan vértől piros havon .... Kik tették ezt ? A kiskirályok, kik az uralkodó fölött ís Uralkodnak. A kihullott ártatlan vér pedig, mint Ábelé egykor, bosszúéit kiált a népekhez, bosszúért az égbe. Hol találják meg Káint ? S ha megtalálják, megtér-e, megvallja-e bűnét? S ha nem, ki lesz a Lámech, ki megöli őt ? Rettentő kérdések, mikre a választ nem adja meg senki. Nem tudja. Mi pedig tanulhatunk az eseményekből. A hatalom legbiztosabb támasza egy megelégedett, boldog nép. Ne támadjanak nálunk soha kiskirályok, kik hermtice elzárják a trónt a néptől ; ne támadjanak olyanok, kik a népet csak anyagnak tekintik ; ne támadjanak, kik a. vallásos érzést szavaikkal, tetteikkel, életükkel ócsárolják és kipusztitják; ne legyen korrupció, lélekvásárlás, elnyomatás, de legyen emberi joga, hite és — — ennivalója mindenkinek, leg} Ten szabadsága és becsülete annak a sokat szenvedő, szegény néposztályoknak. Ha megelégedett nép a hatalom alapja, ha valjását nem bántja senki és emberként bánnak vele : az ityen alapra épített hatalom nem ingadozik soha! A hét. -- Választások. A nemzet ítélt. A Kossutli-párt korraán3'on. Forradalom. Mióta alkotinái)3'Cs világ vsn Magyarországo:., talán uié" sohase lobogott olv O ' ~ O •/ magasan az ellenzéki szellem s a választások iránti érdeklődés, mint most. Sok szónoklat, sok ígéret, sok kormánypárti vasút, íöltételesen tett alapitváuyok stb. szálltak, röpködtek a levegőben s eddig belőlük igen sok csak már szétpattant, buborék, semmi egyéb. Nincs voks : nincs teljesíteti) Ígéret. Sajnos, hogy az addsza nesze elvre alapították dicső kormányaink a választások lefolyását és eredményeit ; aki nem ád, az ne várjon a kormánytól semmit. A fővárosi sajtó uij*n iialla'lan vesztegetések és visszaélések híre futott szét az országban s közben belebődült. egy-egy elkeseredett koifcesnek revolverlövése is a választók befolyásolására és meggyőzésére. S ha mindezek dacára is nem befolyásolható a választók erős lelke, akkor a >kedves barátaim«, a »tisztelt uraim*, >édes testvéreim* átváltoznak — komisz paraszttá. Mais c' esi la guerre ! Tisza litván gróf ós barátai nagy garral és prosopopseával hivatkoztak a nemzet ítéletére; ugyanezt hirdette a királyi leirat, is a vármegyéknek. Nos, a nemzet Ítélt. Ilyen nehéz viszonyok közt is ítélt. Megválasztottak eddig (a disszidensekkel együtt) 406 képviselőt ; ezeknek fele, 225 ellenzéki. Ha pedig a kerületeket mérlegeljük, azt látjuk, hogy a magyar kerületek majd mind ellenzékiek, mig a szabadelvű párt mandátumai nemzetiségi vidékekről valók, zömében. Ez hát a n mzet ? Ez a magyar nemzet ? A magyar nép ítéletét, kívánta látni és hallani Tisza gróf ; ime megkapta. Jellemző, hogy a mameluk vármegyéuek nevezett Vasvármegye egyetlen kormánypárti képviselőt se küldött ; fehér zászlóval vonul a parlamentbe. Vármegyénkből is csak egv kerületet kapott Tisza gróf: a csáktoni3'ait. A nemzet ítélt: mit szólnak hozzá azok, kik az ő Ítéletére appelláltak ? Ezitélettel összefüggésben van a tény, hogy a függetlenségi kérdés, a párt, nagy számaránya folytán, előtérbe tolul. S vele természetszerűen előtérbe tolul a közeli jövő gondolata is : mi lesz, ha a szabadelvű párt lejárva önmagát, kormányra képtelen lesz ? Már foglalkozott is, Kossuth Ferenc személyében, a párt, e kérdéssel, azon alapon, hogy az 1723-iki pragmatika, szankció és a 48-iki törvények igenis kormányképesek. Mi nem hisszük ugyan, hogy ez egyhamar meglenne, mert a |övő a díszszidenseké ós a néppárté, de ha mégis meglenne, az uralkodó magas szemétéhez való hűségben, perszonál-unió alapján mint független és önálló Magyarország, önálló hadsereggel, önálló vámterülettel, öuálló pénzügygyel és önálió külföldi képviselettel : közös ideálja minden magyar embernek. den szót és mindeu dolgot, ami nem magyar ? De végre is igaza van Dezsőfi '.irBak. A szalámi bármily régi és kedves dolog, mégis csak idegen haugzásu a neve. Elő tehát a filozófiával ! Ha Deutsch Dez-öfi, a bicikli gummitalpu körtirgány, a borbély fodrász, a tanító taubet.yár, a krumplicukor burgonya méz, akkor a szalámi nem lehet más, mint omnibus töltény. Ez is csak félig magyar ugyan, de jó ! Alig vártam, hogy a nj'el vujitás, akarom mondani a szalámi magyarosítása terén szerzett érdemeimet illetéke* helyen a gyakorlatba átcsempószszem — Kérek három krajcárért omnibusz töltényt ! — ? Ujjal mutattam egy tekintélyes szaláinirudra — Ejha ! kiáltott fel a derék hentes mester. Uraságod — ha nem tévedek — (nem pazarolta rám nárom krajcárért a divatos nag3 ;iágos titulust) az uj magyarosító ligának buzgó tagja ? — Sót ez esetben szerenosés szeraő ! — Köszönöm a sertésölészek művészkörének nevében tzt, az önfeláldozó lankadatlan munkásságát, a melylyel nemes«élu művészetünket ily nagy lendülettel előre juttatni uiéltóztatoit. (Elérzékenyülve fir, mialatt késével a csúcstól folyton távolodva akkora darabot m-tszet.t három krajcárért, hogy a keszthelyi hentesek öt krajcárért sem adnak nagyobbat) Másnap már a szalámi rudak fölé táblácska volt, függesztve ezen felirattal: A legújabb omnibusz töltény, kilója 2 korona 10 fillér. Harmadnap a hentesmesterek disztagjukká választottak. Végre is én nyertem ! Nem is tekintve a kitüntetést, kiszámítottam, hogy jó hentesem irán am tanúsított rokonszenvéből, három hónapi vásárlásom alatt, a napi három krajcárnyi eladás mellett két méter és 27 cm. hosszú szalámival rövidítette meg magát. Talán még nagyobb hasznára is lehettem volna a hentesiparnak (mert szó, a uii szó velük mindig rokonszenveztem) ha az isteni gondviselés nem taszit egy nógrádmegyei pusztára gyakorlati növelőnek egy grófi házhoz A meghívó így szólt : • Ajánlatát elfogadom. Fiam az érettségire készítendő elő. A László-féle minta gimnáziumban fog vizsgázni. Kocsim a fülééi állomáson várja. Gróf Pipics Aladár.» A rövidke levél tartalmát megértve, az orthographiii hibáktól eltekintve, elhatároztam, hogy a megye, nemkülönben a gróf nevét — a. most, dívó iskola szerint — meg fogom magyarosítani. Az ÍI3' értelmű magyarositásí düh annyira elfogott, hogy végre egyedüli atyai örökségemet — a Borbély nevet «z alább elmondott tragikus esett miatt magam is megmag3'arositottam, de nem fodrászra, mint azt az igazi borbélyok teszik. A kocsi várt. Délelőtt 10 Óra tájban bekopogtam — azaz két-három nőszemély által behordattam — a méltóságos asszony szobájába, ki a legnagyobb izgatottsággal sántikálta át a szoba hosszúságát. Kinos kényszerhelyzetemben alig bírtam hebegni: — En a meghívott, Borbéty vagyok, kit méltóságod kitüntető bizalma a . . . — Hallgasson kérem, ne hálálkodjék . . . lásson a dolga után . . . jaj, egek ura, de fecsegők ezek a borbélyok . . . Bocsáuatot kérek, én nem e művészet, . . . Hahaha ! Művészet! Ugyan kérem fájdalmam már teljesen meggyötört . . . ha van önben eg3' kis emberi érzés . . . IMI vau . . . kérem szabadítson meg a . . . (elcsuklik és a pamlagon oldalt dőlve el ájul.) című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállitásu verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.
