Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-28 / 22. szám

Jí ^ BALATONVIDÉK 1905. május 2. hogy a tapolcai-utcát nevezze el a város Vaszary Kolos-utcá'\ak ; ezen indítványt is nagy lelkesedéssel fogadták el. Lénárd Ernő indítványozza, hogy mivel a herceg­prímás most senkit se fogad, mert egész visszavonultságban ós csendesen akar ün­nepelni, ugy, l'ogy a feliratot is postán kell elküldeni, menesszen a város a nyár folyamán egy nagyobb küldöttséget, a her­cegprímáshoz, hogy hódolatának, ragasz­kodó szeretetének és hálájának e tisztelgő küldőt,'ség is nagyobo súlyt és kifejezést adjon. Ez indítvány is egyhangú tetszésre talált. A. díszközgyűlésen felolvasták a hódoló fölirat szövegét is, mely egész terjedelmében igy hangzik : Fömagasságu Bíboros Hercegprímás Ur! Kegyelmes Urunk! Főmagasságod áldozárrá szenlelteté­sénelc ötvenedik év/urduid jón, e hó 26-án, a magyar katholikus közönség ünnepnap­ján, ünnepet ül városunk közönsége is, szive méh/éböl hálákat adva a Minden­halónak,, hogy ez őrön/napol í ömagassá­gndnak megérnie engedte• Lélekemelő ün­nepnap ez nemcsak tulajdonképeni katho­likus hívek, de hazánk más vallású pol­gárai körében is, mert a lejulyf ölvén esztendő, melyet l őmagasságod kezdetben mint az 1slen egyszerit szolgája s hazánk ifjúságának nevelője, később pedig mint Isten és jö Királyunk kegyelméből hazánlc első Bíboros Főpapja, a hitélet, a tudo­mány, a vallásos s hazafias nevelés és a kiapadhatatlan nemes áldozatok terén oly fényesen és dicsőn betöltött, szakadatlan munkája volt a legáhbisosabb alkotások­nak, a melyek közkincscsé váltak s örök­emlékűvé tettéle Iőmagasságod nevét a haza minden polgára szivében. De áldotta és feledhetetlenné tették •Főmagasságod magas személyét a mi kis városunkban is, melyre szivénele szeretetét, gondoskodását oly pa­zarul ontotta, ugy, hogy melegségét s ál­dásait érzik legkésőbbi utódaink is! Meri ha irántunk való jóságára, kegyességére és fejedelmi adományaira emlékezünk, és emlékeznek utódaink, mikkel Főmagassá­god szegényeinket és tanulóinkat elhal­mozni kegyes volt, hálás sziveink lángjai nem olthatja el sem az évek hossza sora, sem ezerféle viszonyoknak változó hatalma. Engedje meg tehát főmagasságod, hogy áldozárságának ötvenedik évfordulója alkalmával magyar hazánk minden ré­széről, sőt annak határain tulnd is, fen­költ személye felé sugárzó üdvkivánatok közé mi, földiek is, beleadhassuk szerény részünket és városunk egész közönségé­nek — valhískülömbség nélkül. — leg* mélyebb tiszteletét, hálás és szeretetteljes ragaszkodását, a legőszintébb érzelemmel tolmácsolhassuk legjobb Atyánknak; buzgó fohászunkat küldve a Mindenhatóhoz, hogy Fő magasságid drága eletét a kath. egyház, a magyar haza és városunk la­kóinak legnagyobb örömére és boldogsá­gára még sok-sok éven át megtartani ke­gyeskedjék ! Kelt Keszthelyen, a képviselőlestii­j lelnek 1905. évi május 23. napján tar­í tolt rendkívüli közgyűlésében. Hódoló tisztelettel (Aláírások ) A fölirat díszes fehér tokban van é s kívülről ezen évszámok vannak rajta: 1855-1905. A. díszközgyűlés egyetlen tárgya ki­merítve lévén, ünnepi hangulattal ért végei. Balatoni aquarium. Most, hogy általános, országos moz­galom indult meg egj', Budapesten felál litandó tengeri aquarium érd kében, mely­nek eszméjét nagy lelkesedéssel kaiolta fel az egész ország, nem lesz érdektelen egy másik ilyen eszmére hívni fel a ügyei­mét különösen városunk tudományos kö­reinek és elöljáróságának, valamint a nagy­közönségnek is. Az eszme szinte önként kínálkozik a megva'ősitásra. Mégis kije­lentjük e helyütt az igazság érdeké­ben is, hogy a Balaton világának egy iga­zán alapos ismerője és tudományos kuta­tójáé az eszme létrejöttének érdeme; mi csak regisztráljuk annak alkalmas voltát. Alkalmasnak mondjuk, mert Budapest után Keszthely volna az egyetlen város, hova a tudományos világ is, de meg az utazni és látni, tanulni szerető és vágyó közönség érdeklődése is összpontosulna. E^y balatoni aquanuniról van szó. H-t érdekes — ós minden esetre az — a tenger világa és éle o, szokatlan nagyságú és formájú állatjai lift feltöltik az emberek érdeklődését, ugy minden­esetre hasonlóan,érdekes ez édesvízi ál­latok élete is. Es ha érdemes dolog a tő­lünk oly messze és oly idegen tenger vi­lágának életét látni ét ismerni : nem volna érdekes a «magyar tenger» világa, azé a vizé, mely a kontinensen messze földön a legnagyobb ? Huszen ogy egész kis világ van a csendes víztükör alatt, mely él, ál­modik, szenved, szeret és meghal — ha csendesen, zajtalan, szótlanul is! E világ­nak élete szintén érdekes ; és a modern tudomány, mely n«m elégszik meg a puszta leírassál, avval tudja sokkal jobban hozzá­férhetővé qí étdekessé tenni tárgyát, hogy amit elmond, tanit vagy állit, azt. szem­lélhetővé, kézzelfoghatóvá is tudja tenni. Vegyük a dolgot először pusztán tu­dományos oldaláról. Városunkban annyi iskola, a tudománynak annyi közlője van, amennyi aránylag sokkal nagyobb váro­sokban se. S ezek közül kettőnek érett és tudományos alapokon előkészítet,t nagj-obb növendékei mennyi haszonnal tanulmányoz­hatnák ez intézményt! D< meg a környék is tele van iskolákkal, melj'ek vezetői és növendékei bizonyára szintén felhasználnák a kínálkozó tudományos alkalmat és a mér­sékelt belépő díjért megmutatott érdekes dolgokat haszonnal szemlélnék meg Egy valóságos tu lományos középpont lenne Keszthe^', minőnek párja nem volna az or­szágban. De elterjedne eunek hire, külö­nösen tudományos vezetés alatt, niég a külföldre is; és azok a külföldi tudósok, kik eddig is érdekesnek találták a Bala­tont és környékét, tanulmányozni, semmi­esetre se mulasztanák el a jó alkalmat en­nek megtekintésére. Ha kulturális oldalát tekintjük a do­lognak, azt, hogy ez nagyon elsőrangú és jól tette ; az idealizmusnak mindig bi­zouj os magaslata az, ha nem hagyomá­nyos, megunt és ócska módon, hogy ugy mondjam szuette keretben mozog az ün­neplés. Ki volt Szegedy Róza ? azt mindenki tudja Kisfaludy Sándor Múzsája. 0 taní­totta meg a költőt igaz szerelemre, ö ih­lette ajkait dalra, ő tette boldoggá. Kell-e, lehet-e ennél szebbet, nngj'obbat mondani egy nőről ? Nincs szándékunkban bővebb keietben tárgyalui e sziv történetét ; meg­tették ezt mások, ós eléggé hozzáférhető is munkájuk eredménye. Az a kérdés is liídegen hagy, amit a tudósok feszegetnek, hogy vájjon Szegedy Rózához irta-e mind a Kesergő Szerelem dalait, vagy mások­hoz is ? Maga a tény, hogy az első nézet­nek több hive van, elég. Inkább érdekes az, hogy egy g}'en­géd női sziv költővé tudott ihletni egy férfit, aki nemcsak békében, hanem a há­borúban is katona volt, és ott még igazán ! Itália és a Provencs tüzes szemű és tüzes vérű szépei nem tudták feledtetni vele Rózát ; az a magnetikus szempár Zalában a messze külföldről is hazaír vonzotta ér­zésének valódi iránj'át, mint a delejes föld­sarok az iránytűt; ha más szivek dobogá­sát hallgatta is, akkor is csak a Rózáé jutott eszébe. Pedig azt hitte, hogy nem érdekli Rózát az ő érzése. A Kesergő Sze­relem II. énekének XIII. dalában a ma­dár szerencséjét irigyli, melyn°k nincs esze bár, mégis boldog, mert párját ér­dekli dala ; magáról pedig igy szól : Forrván a vér ereimben, A szerelmet éneklem En is elmés verseimben, S lám, őt mégsem érdeklem. Szerencsés ! Te örömöket Énekelsz, én Keserveket. ! Szerencsédért én eszem, Jer, szívesen leteszem. A madarat is szerelme teszi költővé. Dalt készít, melyet epedve kiild párja után; dalt, mely még emberszivet is gyö­nyörrel tölt meg; mit érezhet akkor — a madár szive?! Mit érezhetett Szegedy Róza szive, mikor e dalokat olvasta, me lyekről első sorban ő, de az egész környe­zete, az egész ország tudta, kihez .szólnak ? Valami túlvilági boldogságot, valami meg­nevezhetetlen érzést, azt, ami a csalogányt viszi daloló párjához . . . Ő is főiáldozta n szabadságot, és hozzákötötte életét a költő életéhez, szivét az ő szivéhez. R;ib lett mindkettő ; oh, de a rabságnak lán­cai oly édesek voltak! A. nők már ugy vannak alkotva, hogy egy bizonyos fokú hiúságot nem birnak elfojtani magukban, és ha ennek, alapja van, még boldoggá is teszi őket,. És hí az élet boldogságához ily kevés kell, ugyan miért hibázhatnók érte őket ? S/egedy Róza tudta, hogy Kisfalud}- Sándor nevét sz egész ország ismeri ; tudta, látta, hallotta, hogy n Himfy dalok hány szívben keltettek vissz­hangot, hány szép szempárban ragyogott, könny, hány szívben meg nem nevezhető, kínos érzés, de olyan, aminőt nem ke­rülni, hanem keresni szokott a szerető sziv; hallotta a költő nevét emlegetni az övével kapcso'atban, s azonfelül övé is volt a dalos pac-irta'. ne volt. volna hiu, ne volt volna boldog ?! Ki vette, ki venné rossz néven tőle? Osobáncvár bevezető soraira büszke lehetne egy királyné, ha róla szólt, volna valaha is egy ilyen vers­szak : Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege! Csobáncvárról, édes, kedves, lm emitt egy agg rege . . . A Kesergő Szerelem mély hatását ma már csak azok ismerik, kik az irodalom emlékeivé, foglalkoznak. Az a kihűlt, az a porrá v női sziv sem érez már ott alant. Lampionok, kerti-diszitések, konfetti, serpentin — a legolcsóbb árak melled kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom