Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2. ttALATONVIDÉK 1905. január 1. ver gyanánt csak az érdek nélkül való tárgyilagos és tiszta igazságot. Tudjuk nagyon jól, liogy ez az ut nem lesz rózsákkal- kirakva ; de hi­szen a tövist már eléggé megszok­tuk nj^olc év alatt. S a finom acél­penge annál erősebben ugrik vissza, minél jobban meghajlítják. A mi tollúnk pedig jó acélból vagyon, mert az igazság szeretetben van meg­edzve. És minden támadás után erő­sebbek, fürgébbek vagyunk. Wyolc hosszú év s főleg az utolsó óv tör­ténete fényes bizonyítékok erre. Csak olvasóink, előfizetőink és munkatársaink ne hagyjanak cser­ben, akkor nem félünk a jövőtől. S hogy bennük bizhassunk, arra jogot ad az a tudat, hogy mi teljesen in­gyen dolgozunk s a mi szerkesztő­ségünk nem közkereseti társaság. Fokozott buzgalommal, friss erő­vel megyünk előre. Nemes célhoz nemes eszközökkel. Legyen tehát velünk az Isten ! Boldog uj esztendőt ! A hét. — Á t. Ház. Választások előtt. A 48-as Aoponyi, A háború. Farsang. „Rongy lap." — Hát bizony nagy a kavarodás a t. Házban. Tegnapelőtt, 28-áu ülést tartott a képviselőház, melyben Tisza gróf indemni­tást kért a képviselőháztól s kérte az el­lenzéket, hogy ne akadályozza meg ezt. A lenézett »banda« azt monda, hog}' neki nem ád semmit. Apponyi, Andrássy, Hock, Ugrón, Eötvös még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lia a-/ eltökre nem, legalább ii pártjára tudnának hatni azon törvényte­len cselekedet meggátlása végett, hogy ne legyen ex-lexben választás. Gröndolkodóba estek sokan, de mind hallgattak. Alea jacta est : a kocka el van vetve ; január 3-ára ínég egyszer össze van hiva a Ház, való­színűleg utoljára, 4-én vagy 5-én pedig az országgyűlést feloszlató wónbeszéd lesz a budai királyi palotában, s azután . , . ? Azután jönnek az uj választások. Hi­deg, téli időben ; kitéve az ellenzék a már ]ól ismert receptek szerint a sok zaklatáson kivül a fagynak, a megdermedésnek, hogy türelmét veszítve vagy rendetlenséget csi­náljon s akkor katonasággal szétkergessék, vagy éhesen, fázva, zaklatva a szabadelvű pártba m-ujen át, vagy menjen haza ered­mény nélkül. De ha sikerül a szenvedélye­ket féken tartani, talán simán fog mégis lefolyni a dolog ; ami annál is inkább kí­vánatos, mert ugy is ég, lobog a szenve­délyesség tüze máris ; mi lesz még ezután ? Mindenfelé megindultak már a jelölő moz­galmak. De igen sok lielytt nem lehet, vagy csak nehezen lehet jelöltet kapni, mert Tisza gróf elhatározta, hogy ha az el­lenzék erősen kerülne ki a választásokból és nem birna vele, 1—2 hónap múlva újra faloszlatja a Házat ós újra választat. Ná­lunk még csekély a mozgalom hullámve­rése ; nincsenek még biztos jelöltek. Mind­össze a központ egy kiküldöttje szondirozta a inalt héten a helyzetet. A legutóbbi képviselőházi ülés után Szemere Miklós bankettet adott, melyre az ellenzék és az A ndrássy-csoport vezérférfiait ós számos tagját, hivta meg. Számos felkö­fz'intö hangzott, el, de oly országos ha­tást talán még Szemére oly hirea »Nem boldog a magyar« tartalmú toastja sem ért el, mint a minőt, Károlyi István gróf, Ap­ponyi leghűbb követőié mondott e vacso­rán. Bejelentette ugyanis, hogy ha ő és Apponyi és pártja azt látják, hogy a 67-es alapon nem lehet az, ország boldogulását alőbbre vinni, akkor ezen alap rossz ; s igy j más, egészségesebb alapra keii fektetni a boldogulhatás alapjait : a 48-as alapra s ők ez alapra rá fognak lépni, ha kell. Andrássy Gyula gróf fe köszöntőjében szintén ilyet mondott. »Ha a 67-ei alapnak — ugy mond — ugyanoly eszközökre van szük­sége mint a Bach-korszaknak, akkor a 67-es kiegyezés uem indokolt, többé.« Súlyos sza­vak ; melyek feltűnést fognak miudenűtt kelteni ! így erősíti Tisza gróf a 67-es ala­pot ! Keleten még mindig foly a háború. A japánok bámulatos kitartással ós áldo­zattal folyton ostromolják még Port-Arfhur várát, eme rettentő erősséget ; sok áldozat, szenvedés áiáu már annyira vannak, hogy az orosz félhivatalos lap, a Novoje Vreinja egy, a közvéleményt előkészítő cikket irt, Port-Arthur közeli végéről. Legut.óbb egy igen fontos helyet, az Er lung-son erődö­ket foglalták el. A két fősereg pedig far­kasszemet, néz egymással s lekötve tartja egymást, husz fokos hidegben ! Hogy mit szenvednek a hidegtől, az leírhatatlan. S békére egyik se gondol. Az úgynevezett balti hajóhad pedig, mely hősies magatar­tását azzal mutatta meg, hogy az »e)lensé­ges« halászbárkákra lődözött, most más kö­rülmények közé jutott. A Malacka-szigetek közt várják a japán hajók, de a hull-i >hősökc elbújtak. Ágyúdörgés, halálhörgés, elégedetlen népek zugó moraja, békételenség a kísérő zenéje a farsang bevonulásának. Uralma hosszú lesz, de mintha megbéuitanák a jó­kedvet, az öt kiaérő alakok árnyai. Nincse­nek előkészületek a hosszú uralkodásra : a hostu farsangra. De ha szerencsésen oldó­dik meg hazánk mos:am állapota, felszaba­dul a nyomott kedély is és Karneval herceg uralkodása fényes, jókedve igazi lesz . . , Még egyről kell megemlékeznünk s mivel ez minket illet első sorban, tehát csak röviden. Társadalmunk egyik előkelő egyé­nisége »rongy lap«-uak nevezte egy nyil­vános helyen a Balatonvidéket. Kritikánk higgadt, nyugodt, és egészen tárgyilagos volt, amiért a megtisztelő címet kaptuk. Nem ütünk hasonló fegyverről vissza, ami­nőt ellenünk használnak nét:a, mert se sze­mélyek ellem harcolni, sem a jó i/Jés ellen véteni nem akarunk. De felelet nélkül nem hagyjuk r dolgot azért, mert nyilvános he­lyen történi. Feleletünk az, hogy a köz­életi vagy bármi más események tárgyalá­sánál ezentúl is megengedjük magunknak azt, nogy eC múlthoz hasonló higgadtsággal tárgyaljuk azokat ez újévben is, tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e az igazság va­lakinek, vagy sem ? Személyeket ezentúl se fogunk támadni, mert az egyén becsü­lete sokkal szentebb előttünk, hogysem azt »rongy<-nak mondanók. Az ütésre ezentúl is csak akkor ütünk vissza, ha hallgatni már becstelenség volna : csak a végső szük­ségben. Ezt tettük a múltban s ezt tesszük a jövőben is ; s bár fáj a szenvedélj-es és igazságtalan támadás, mégis elhallgattatjuk mi h szenvedély szavát s uralkodunk ma­gunkon mi, ha más nem tud — — a köz­érdek s ez igazság szolgálatában ! _A 0 A LATONVIDÉK ÍAHCAJA. Kuruc nóta. Jí,elfejti sas, merre visz a szárnt/ad? Mért Hagyod el 6écsi Híres házad ? — >OÍszáffo^ én messze, DdZagyaríionöa, <Préda btíveti ^mátl^0zií[ ott ma 1< Kétfejű sas, nem értem a szódat; DSlagyar fardtól l[st fejedet ójad ! — > íTélni ítélem de miért is í^éne ? *Uiszá[i]f(odil> a magyaro^ népe !<• Kétfejű sas száll, sufiog a szárnya, Vefe repüf a J^aynaul^ árnya . . . Dttey se piHen, csalj Ős ZBuda tornyán, Sivitozva e szavadat mondván: <Jsa^odaíom, gydzödelem vár ma, %anú{ reá DtiloRi, DUofiács, Várna ; Jf : magyar ^ard magyar szivSe mélyed !< — sas, igazad van néfed . . . Isten, óvd meg szegény magyar néped! Tihanyi Barna. Karácsony.*) Megszületet az Ur, az Isten fia, ki­nek földi rendeltetése az emberiség meg­váltása volt. S midőn meggyúlnak a nagy ünnep kicsi gyertyái, szent fény derül szi­vüuk-s lelkünkben; tudjuk, érezzük, hogy a szeretet nagy Apostola születet meg e napon ; megszületett, nemcsak a keresztény világnak ; hanem az egész emberiségnek is faj és valláskiilömbség nélkül ; megszü­letett nemcsak korának, hanem nekünk és utódainknak is; mert isteni volt élete, hi­vatása s működése, isteni volt célja ; és ami isteni, az a világ végéig el uem múlhat.. Megszületet Jézus-Krisztus; nem fénylő palotában, nem puha nyoszolyában, hanem egyszerű jászolban; s 0, kinek szelleme fényt, vetett s vet ma is az egész müveit világra, — sötét helyen születve ; mint a felkelő nap, jóllehet, maga sötét, világosságot terjeszt, az emberiség szellemi életének napjává lett; de mig a uap föld­tekénknek csak egyik oldalát világítja meg, a másikat pedig azidőben sötétben hagyja: az 0 világossági fényt terjeszt mindenüvé; ö oszlatja, nem teremti a sötétséget. Az Ö születésével teljesült igazán, szellemi ér­telemben véve, az Urnák első igéje* «Le­gyeu világosság» Jézus születésével lön *) Szerzőjének személyisége s tárgyának érdekességénél fogva adjuk a föntebbi csinos tár­cát, mely a karácsonyi számba elkésve írkezatt, ama hő óhajtással, hogy ö és mások is, mind­nyájan szivieljik meg a benne foglaltakat! (Szerk.) világosság ! világosság a szívben, világos­ság a lélekben, világosság az elmében ! Jászolban született,! Születésével az egyszerűséget, hirdette; arra tanitva ben­nünket; hogy az emberiség boldogságát s boldogulását csak az egyszerűségben talál­hatja. Ha végignézünk az emberiség tör­ténetében, látjuk, hogy nagy nemzetek el­tüutek, megszűntek, mert elhagyva az egyszerűséget ; a pompának, a fényűzés­nek éltek. A pompa, a fényűzés keresésé­vel, eltűnik szivünkből aa isteni hit; a minő mértékbeli közeledünk a fényűzés s pompa kereséshez, ép oly mérvben távo­lodunk Istentől, s nvvel földi boldogolá­sunktól ! Szent karácsony ünnepén, midőn ki­vetkőzve a mindennapi élet, sanyaruságá­ból s keserűségéből, mintegy le kileg fel­emelkedni akarnuk Istenünkhöz, vessünk számot magunkkal, s kérdezzük, vájjon nem vétkezünk-e mi is, az isteni példa ál­tal hirdetett egyszerűség ellen ? S be kell ismernünk, hogy igen! Mindegyikünk, többnek akar látszani ; mint a mennyi; a gazdagabbak példáját akarjuk majmolni s tehetetlenségünk keserűséget, elégedetlen­séget szül; leomlik eltűnik lelkünkből, szivünkből a hit, szaporodik a gonoszte­vők, az öngyilkosok száma. Jászolban születet az Ur; nem pa­lotában ! Kövessük az isteni példát; ne akarjunk a nagyobbak, a gazdagabbak közé keveredni; hanem maradjunk egyszerűsé­günkben ; egyedül ott lelhetjük boldogsá­gunkat. Pedig Istennek akarata, hogy boloog legyen az emberiség !

Next

/
Oldalképek
Tartalom