Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

1904. szeptember 11. BALATONVIDÉK 3. Legelöbirtokossági közgyűlés előtt. A Zámor legelő felosztása, mint megbízható forrásból értesítenek, kátyúba jutott és abból, — a mai kö/gyülés, mely a városháza uagytermébeu lesz megtartva, lesz hivatva kihúzni, amely iránt, ez oknál fogva is, élénk az érdeklődés. Az ügy érdemére vonatkozólag azt suttogják a közbirtokosság tagjai, hogy a felosztással megbízott kilences bizottság tagjai között nézeteltérések vannak, ép ugy a közbirtokossági tagok közöl,t is és pedig amiatt, mert a kilences bizottság nem teljesítette a kötelességét azzal a körültekintéssel, amely a ráruházott mandátumból önként következik. Ugyanis a tervek elkészítésére nem hirdetett nyilvános pályázatot és ennek a megkerülésével, oly vállalkozónak adta ki kezdetben a felosztást, illetőleg a terv elkészítését, aki azt a saját neve alatt nem készítheti el ; azután pedig »strohmannt« fogtak, aki elfogadta a térképszerkesztéssel és a felosztással járó munkát, kemény 522 osztrák értékű forintokért, de aki nem mérnök, hanem csak dilettáns, mint mondják, ép ugy a mérnökségben, mint ahogy az építészetben is. A dilettánssal azután szerződést ÍS kötöttekés e miatt sokan azon törik a fejüket, hogy a nevezett vállalkozó (pedig nem lehet az) legalább a hivatalából kifolyólag nem köthet-e oly szerződést és aláirhatja-e ® azt annak, amire nem jogosult: mérnöknek ? Mindezek után pedig sok közbirtokossági tag azon a véleményen van, hogy a kilences bizottság munkálatában épp oly kevéssé bizik, mint az álmérnökében, aki lenet különben az egyéniség tekintetében egyeseknek megbízható, de az ily munkálatok korrekt végrehajtására >okleveles mérnöki kell nemcsak a közbirtokossági tagok jórészének, hanem a tőrvényszéknek is — mert az nyújt garanciát — és az kelthet csak megnyugvást, a legszélesebb körben az érdekeltek között. Mindezek a dolgok a közgyűlés hatáskörébe tartoznak és éppen azért szükséges, hogy minden közbirtokossági tag tisztában legyen azzal, hogy az ily munkálatok, mint amilyeneket előreláthatólag a kilences bizottság be fog terjeszteni, még rászorulnak arra, hogy azokat »okleveles mérnök« írja alá. Már most micsoda gazdálkodást mutat az egész eljárás, mikor egy geometer csinálja a tervet, egy nem is geometer pedig strohmannoskodik és egy reménybeli harmadik lesz az, aki oklevél birtokában levén, fel van jogosítva a tanulmányai alapján arra, hogy emezek munkájt, felelősség alatt, mintegy szentesítse ? Hát ki hiszi, hogy az első nem pénzért dolgozik ; ki hiszi, hogy a második tisztán a szent, szeretet, nevében strohmannoskodik és ki hiszi, hogy a harmadik, a kit, ha a közbirtokosság maga nem fog megKeresni, majd a törvényszék fogja kiküldeni, hogy vizsgálja felül azt, amit emezek csináltak, liogy az nem fog-e költségbe kerülni ? S ha a tisztelt kilences bizottság pályázat utján okleveles mérnökhöz folyamodik a munka megkezdésekor, akkor az egész felosztásnak már véga volna, de igy ,még most sem lesz vége, mert a terv meglehet ugyan, de nincs bizalom iránta. Hiába ! baj az mindig és sok rendetlenségnek a szülő oka, ha a bizottsági munkálkodások nem szigorúan a közérdeket tekintik, hanem azt, hogy kiusk, miféle formában tegyenek szolgálatot. íme most is, mert egy más dologban nem a köz, hanem ptivát árdek uyoinul előtérbe, fellép a strohmann. És ebben a dologban az a legérdekesebb, hogy az élelmesség miként él vissza mások tiszteletreméltó )óhiszemüsógével, amikor képes tulajdonának vallani oly okleveleket is, amelyek közül már csak egy is egész embert kíván ! E dolgoknál nem is az volna a lényeges kérdés, hogy felosztják e a Zámort vagy nem, hanem az, hogy lehet-e gondolkodó társadalom, mely míg megbüntetteti, ha eféle visszaélés a kis emberek körül fordul elő, addig hallgat, ha a tulajdonost, a közszolgálat szeretete cimát viseli ós nadrágos. Vagy helyes-e és egyáltalán okos dolog-e a közügyek intézésébe bele vinni engedni valótlanságokat, különösen oly formában, mint, azt a kilences bizottság körül forgolódó műszaki segítségben ez időszerint tapasztalni szerencsések vagyunk ? Vagy a közügyek terén csakugyan szentesítve van ebben a társadalomban a Fregolik színjátéka, ahol a hirtelen átöltözködós művészetével tévesztik meg a m. í publikumot ? Igazán szeretnénk erről pártatlan Ítéletet hallani ! HÍREK. — Személyi hir Festet ics Tassilo gróf ur ő Excelleuciája Festetics Vilmos és György gróf urakkal Beizencére utazót. —• Egyházmegyei hirek. Plachuer László somogyvári adminisztrátor, Szijj Alajos káptalantóti segédlelkész, Slefaits Aladár veszprémi hitoktat) és Gosztonyi László zalacsáuyi adminisztrátor folyó évi szeptember hó 14-én a zsinati vizsgálatot jó sikerrel kiállótták. — Varmegyénk költségvetése. Vármegyénk 1905. évi költségvetését az állandó vál sztmány javaslatához képest a f. hó 12-én tartott közgyűlés 423.955 K. 34 f. kiadással, 428.334 K. 59 f. bevétellel és igy 4.379 K. 20 f. remélhető pénztármaradvanynyal elfogadta; egyúttal kérni fogja az árvaszéknél egy nyilvántartói állásnak, az alispáui hivatalnál egy szolgai állásnak szervezését, a novai járási orvos 500 K. személyi pótlókáuak, vala| mint az árvaszéki helyettes elnök 240 K. | eddigi tiszteletdíjának pótjavadalmazás cimén fedezését. — Aranymise. A városunkban mindenki által ismert, és szeretett Ujlaky Mátyás nyugalmazott tanítónak testvére, Ujlaky József szentszéki ülrök ós csökölyi (Somog/megye) plébános ünnepe te f. hó 20-án aranymiséjót. A templom zsúfolásig megtelt a ritka jubileumra összesereglettekkel. A jubiláns miséje után megáldotta egyenkint híveit, rokonait pedig az oltár előtt megáldotta és megcsókolta. A templomból kijövet Mike község 40 tagu küldöttsége, majd a csökölyi Község nagy deputációja tisztelgett a jubilánsnál szerencsekivánataival, mit ő hálás szivvel fogadott ós köszönt, meg. Ezután a vendégek asztalhoz ültek, hol a 70 meghívottat fényes ebéd várta. Ez alatt olvasták fel az érkezett nagyszámú táviratot és levelet, melyek között nagy figyelmet keltet a bíboros hercegprímásnak, a jubiláns jóbarátjának gratulációja, valamint, Makfalvay Géza államtitkáré, Neusziedier Károly po1 zsonyi képviselőé és Sárközy Béla Somogymegye alispánjáé. A jubilánst s jelenvolt notabilitásokat, különösen Tallián Gyula főispánt számos szellemes toasztban ünnepelték. Jártam Olaszországban. Virágos földjót megcsodáltam. Láttam Nápolyt, a legszebb és legpiszkosabb várost, hires öblével. Akkor is, mikor vize ringott, akkor is, mikor a hegyek öreg forradalmárja, a tűzhányó Vezúv képe verődött vissza nyugvó víztükrén. Láttam Rómát, a két halmon épült ezer csodával teli várost a Sauto Pietro magaslatáról, mintha egy egész ország volna, ugy terül el az ős város széltében és hosszában a szem előtt. * A varázslatos vízi ulon föleszmélek, mikor az árbocerdő egyre sűrűbb lett s meglassítva hajónk menetét, mellém állott a révkalauz, hogy gondolataimban megzavarjon a sok fiudsa fekete kávétól neki hevült beszédével, hogy magyarázzon hol és merre járunk. Mondtam neki bólogatva : hagyja el. — Itt minden maga beszél, megszólal ha rá nézek, némán merülök be lelkem gyönyörűségébe. Kezdem érteni a konstantinápolyi törököt, a ki annyit, kontemplál. Konstántinápoly alá érkeztemkor sem kérdeztem önfeledtségemben, mi ez? mi az? Nem győztem eltelni szépségével s első tekintetre elég volt, azt látnom, a sok nagy kupola miként hordozza a kék menyboltot. Az idő éjre járvén, a galatai révhez érek, a hol örökös a ki- ós beraktározás. Föleszmélek. A tengert járó kereskedelmi hajók lábszárvastag köteleken vannak kikötve. Vörös sörtéjü angol tűnik fel a láthatáron, majd közönséges emberi mértéket jóval meghaladó nagyságú teherhordó, izmos kezű hamálok. Az álmodozó fülét, kellemetlenül érinti a nemzetközi csőcseléknek idegessé tevő, siketitő zaja. A csendes törökök alusznak már; annál haugosabban kiabálnak a hajók matrózai, e brüszk modorú fickók, s még jobban tele lármázzák a kikötőt, a gyorsbeszódü, handa-bandázó olaszok és azok, a kik velük üzérkednek, a kikkel ők berzenkednek vagy a kikbe ők nagyhirtelen belegabalyodnak. Folytonosan tart a vásár, a pénz és vagyon hajhászása. S a csendes szemlélődés után kábitólag hat reánk a szózuhatag. Tohuvabohu,*) a hová jutottunk."Peregnek a nyelvek fölöttébb, nemcsak azért, mert, többször nyúltak este a bufelejtőliez, de azért is, mert egy erős szerkezetű jármű összeroppant az ut közepén. Nagyot káromko*) Az írás, régi héber nyelveu ezzel a szóval fejezi ki a Genesis első könyvében azt a zűrzavaros állapotot, mely a világ teremtésekor volt. dik erre egy papagályorru olasz, sűrűn emlegeti a «corpo di Baccot-»t. Rezgő fényű gyertyák segélyével, fáradsággal szedegetik össze a mi elgurult vagy összezuzódott. Európai hölgyek sétálnak a parton. Hajukra ezüst, fátyolt, sző a holdfónye. Tengerószsipkás urak ós úrfiak mint, holdok bolygják körül a szép asszonyokat, a még szebb leányokat. Lapos sipkájú matrózok egész raja, szélesen kihajtott zubbonyban. A világszép várost látni kell, mert ezt, szóval lefesteni vagy leirni nem lehet. Hiábavaló a legmesteribb iró minden szava, a legügyesebb festőművész ecset forgatása. Sokat hallottam róla, de ezt mind kevésnek találtam a valóságban. Azóta pedig, hogy bevette magát a lelkembe ós ismerem ezt az Isten áldotta földdarabkát, azóta e'lenállhatatlan erővel vonzott magához, melyre a természet oly pazarul szórta ajándék kincseit, hogy az emberi szem legszebb panorámája lett. Es most, hogy láttam az Arany-Szarut, azt a biztos és nagy kikötőt, mélyhez népies vizi uton férve, előttünk fekszik a világforgalmi nagy piac, hogy láttam a tengerágakat, melyek hozzáférhetővé teszik a bőséges piacot, tudássá emelkedik bennem : miért ostromolták meg lérte huszonnégyBalatoni partok alól című, 62 gyönyörű baJatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától, tűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.