Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

1904. junius 19. 3 A főorvos a vármegye közegészségügyi állapotáról számolt be terjedelmesen. A közegészségi állapot kedvező volt általában. Fertőző bántalmak közt előfordult: roncsolótoroklob, kanyaró és vörheny. Rendőri boncolás egyszer történt. Hullaszemle 18 esetben teljesíttetett. Öt egyén lett öngyilkos. Véletlen szerencsétlenség áldozatává 8 egyén esett. Hétóven aluli elhalt gyermekek közül 20 nem részesült orvosi kezelésben, mind a 20 eset hatósági eljárás tárgyává tétetett. A kir. tanfelügyelő jelentése az iskolalátogatásokról számol be. A lefolyt május hónapban 60 iskolát látogatott meg a tanfelügyelő. A pónzügyigazgatónak a földadó nyilvántartásról a jelentess következő volt. A felek 108 birtok változást jelentettek be. Tulajdonjogi végzések alapján 24 volt. Ezekhez hozzáadva az előző haviakat f. év junius l-ig a folyó évben 1368 birtokváltozás történt. Egyes községektől beérkezett kárbejelentések a következőképpen oszoltak meg : jégkár cimén 400, árvízkár címen 33 községből érkezett be kárbejelentés. A pénzügyi közigazgatás állapotáról a jelentés a következő volt : Egyenes adóban : 1903. év május havában befolyt 44846 kor. 21 f. 1904. óv május havában befolyt 446,193 kor. 80 f. tehát aaidén 131,347 kor. 59 fillérrel több. Leírásba hozatott egyenesadóban az idei május hónapban 9769 kor. 60 fillér. Adótartozás volt 4.J98.763 kor. 86 fillér, (hátralék ós a folyó évi I. II. évnegyedekről) ebből 2,921,263 kor. befolyt, tehát 69.5% az esedékes összegből. Az általános jelentések után következtek az egyes ügyek tárgyalásai, a melyek után az ülést a főispán bezárta. Gazdászok tanulmányi kirándulása. Kis-Lakról Frigyesföld felé vették utjokat, hol Langer Károly intéző fogadta őket. Mindjárt feltűnt a remek parkban le->JÖ tisztilak s a mintaszerűen vezetett gazdaság. Majd a közel határban levő magyar szarvasmarha tenyésztés kötötte le figyelmüket, hol magyar fajta marha mürzthálival lett keresztelve olyképen, hogy az előbbiből 75%, az utóbbiból 25% vér legyen benne, miáltal gyorsabban fejlődő ós hizókonyabb állatokra tesznek szert. Innét Tapolcára mentek, hol Haupfogl Adolf kalauzolta őket, a ki bemutatta a lenutebb jelzett irányban vezetett állattenyésztését, a határban pedig a magyar tehenészetet szemlélték meg, melyhez vérkeresztezés szempontjából szintén t.isztavérü műrztháli fajtát használnak. Folytatva az utat, Albertfalvára értök, hol Schmidt Valter intéző volt a kalauz. Kocsira ülve a kereskedi erdő megtekintésére indultak, hol fogadtatásukra Pfenningberger erdőtanácsos, Mahr Károly erdögondnok ós Dnnszt erdőgyakornok jelentek, meg Itt vendéglátóikkal asztalokhoz ültek s felüdítették magukat jógbehütött, italokkal. Kevéssel ezután az ebéd is kezdetét vette, hol igazi magyar vendégszeretettel láttak el s külöféle jobbnál-jobb magyar ételek kerültek az asztalra. Remek felköszöntőkkel Sztankov.cs ós Fáber tanárok fűszerezték az ebédet, megköszönve a szives, előzékeny, magyaros vendégszeretetet. Bucsut véve a vendégszerető erdészektől Sudaras felé indultak, hol Tóth István intéző fogadta a hallgatóságot. Itt az .előbbi gazdaságtól 9ltérően a tej vajjá lesz feldolgozva. Innét Braida földre mentek, hol az állattenyésztés szintén keresztezés utján történik. Ebben a gazdaságban újra alkalmunk volt látni a mangalica tenyésztést. Ezután a kirándulók Főherczeglakra mentek, ahol már várta őket a gazdagon teritett asztal. A vacsora alatt Fáber tanár magas szárnyalású felkőszöntöben a tisztikart éltette, majd Scliwerdtner G-yula üdvözölte a megjelent tanárokat ós hallgatókat, Günther József dr szintén tanárokat és a hallgatóságot köszöntötte fel. A vacsora végén egy megható jelenet történt. Fáber tanár ugyauis újra felszólalt s oly megkapó és hazafias érzelmek kel telitett. beszédet mondott, hogy az összes jelenlevők, tanárok, tisztikar és hallgatók egy érzelemtől áthatva felálltak s a győnyörrü beszéd hatása alatt a 'Hazádnak rendületlenül*-1 elénekelték. A vacsora befejezésével Sztankovics tanár meleg szavakban megköszönte a íőherczegi urodalom tisztikarának szives vendégszeretetét és nyugalomra tértek kipihenni a napi fáradalmakat. Másnap reggel korán kocsikra szálltak ós bucsut mondottak Főherczeglaknak. Útközben Lipoviozán álltak meg, a hol a tisztavérü algaui tehenészetet ós ennek keresztezését Höckern Károly intéző vezetése mellett tekintették meg. Folytatólagosan a főhercegi urodalom Villányon levő szöllőtelepét tekintették meg, hol Király Antal számtartó volt a kalauz. A szőllőtelep 40 Kh. 'eröle- tesz ki s a mintaszerű kezelés mellett kitűnő állapotban van. A telep megtekintése után a városba hajtattak a nagy ve'ndéglő helyiségében elfogyasztani a bucsu ebédet. A terem pazarul fel volt diszitve élővirágokkal, lombokkal és füzérekkel. Ebéd alatt az első felköszöntőt Király Antal számtartó mondta Ő Felségére a királyra 37 éves koronázásának évforduló emlékére, mit a jelenlevők állva hallgattak végig- Faber tanár a tisztikart Rechtenberg Artúr számtanó nz ifjúságot köszöntötte lel. Sztankovics tanár újra a tisztikart köszöntötte fel s ngy mezen alkalommal a III éves gazdasági hallgatóktól búcsúzott el megható midőn. A hallgatók közül Tóth szólalt fel, a ki a tanárikart és tisztikart éltette, majd Mányoki József talpra esett beszédet mondott Berger Károly gazd. tanint. intézőre, s végül Bohár Vince emelte poharát a tanári karra. A főherczegi urodalom megtekintése alkalmával bő alkalma volt a hallgatóságj nak rendkívül sok ós üdvös tapasztatot | szerezni, egyrészt az urodalom mintaszerű kezelésének ós vezetésének, másrészt tanáraik f áradságot nem ismerő buzgalmának 1 köszönhetnek. A látottak itt csak röviden vannak vázlat,<zerüen elmondva, mert a térszü'ue uem engedi meg, hogy az összes figyelemre méltó momentumokra növénytermelés stb. részletesen ki lehetne térni. A jelenvoltak dus tapasztalatokkal és ama napok feledhetetlen emlékével tértek vissza Keszthelyre. K. G III éves hallgató. Most Kozsibrovszkin volt a sor megijedni. — Ne beszólj ! Az nem lehet! Engem nem értesítettek semmiről. A legkedvesebb unokahugocskáim. — Már pedig azok megőrültek. — Megloghatatlan ! — kiáltott fel Kozsibrovszki. — Mind a ketten? — Mind a ketten — mondá a tudÓ3 rendületlen meggyőződéssel. Kozsibrovszki, az a lélr.!, víg fráter, belesápadt a rémületes hirbe, annál is inkább, mert eszébe jutott, hogy nagyatyjok Maj ornoky Gedeon is Döblingben halt meg. Az unokák re szol. ott visszatérni az efféle. Eltolta a boros poharat magától, kialudt a havana a szájából, izgatottan odahuzta a székét Hiléczyliez. — Es hát, mit, tndsz, kérlek, a részletekről ? Milyen körülmények közt történt ? Mi mégis a rögeszméjük? Hiléczy csodálkozó szemeket meresztett Kozsibrovszkira — Hát hogy tudnám én ezt ? Ertek én ilyesmihez ? Törődöm én az ilyesmikkel? — Tudom, hogy kövekkel foglalkozol. de mégis hallanod kellett. . . En soha se szoktam hallani semmit, — szólt a professzor önérzetesen. Én vagy tudok valamit, vagy nem tudok. Hallomás után nem beszélek. —£De már engedd meg, édes barátom, ha nekem elmondod a hugocskáimról ezt a szomorú dolgot, mégis csak. . , — Mondtam már, hogy semmit se hallottam. — Teringettét, akkor hát honnan tudod ? A professzor uron valami zavar-féle látszott, rest elte el mondani a mi következik, habozott egy peicig, hogy az illusztris társaság kisszerűnek, közönségesnek fogja találni az ilyen köznapi liitványságot, végre azonban mégis közlésre határozta el magát. — Ilát kérle t iijjy volt az, vaj;y három hónap előtt nzt hiszem, még össze!, behozta'egy este a szakácsném a vacsorámat és igy szólt: «Ma mikor kint jártam husért a mészárszékben, a• Mnjorno'-y HsAs^zonyokknl találkozt.i in.» Szakácsném szeret fecsegni, mint minden hosszuhajn állat; haltam tehát, hogy elvégezze azon bizonyos pefcü mozgásokat, melyekre a nyelvének naponként szüksége van. «Azt- izenték általam a nagy tiszteletű urnák« — folytatá. Csodálkozva emeltem fel szememet: «Nekem üzentek? • Igen a nagytiszteletü urnák* »De hisz én nem ismerem őket.« • Mindegy, mégis üzentek.« «Es mit üzentek ?* >Azt üzenték, hogy ők nem mókusok.* Nem mókusok ? Hát mondtam ón valaha, hogy ők mókusok? Hát miért üzennek nekem ilyesmit? Egész éjjel azon töprengtem. Nem mókusok ! Hát persze, nem mókusok, De miért kell épen én előttem megállapítani ezen kétségbevonhatatlan 9 igazságot. Nem tudtam elaludni azon éjjel. Annyira felizgatott rejtólyességével ez üzenet. Soha életemben nem beszéltem ezen lányzókkal, sem másokkal nem beszéltem ő felőlük. Hát mit jelenthet ez ? Valamely olthatatlan kíváncsiság hajszolt meg oldani a talányt. Mert kell valami okának lenni, a mi

árt üzenték. Kell, keil ós azt az okot meg kell találnom. Másnap se szabadulhattam a sphinx-szetü üzenettől, velem jött és boszantott; el kísért a kathedrára a deákjaim közé, a laboratóriumba a kövek közé és ezek a kövek rám vigyorogtak gúnyosan, mintha ők is azt mondanák s »Nem vagyunk mókusok, nem vagyunk.* H'dd nieg nekem Kozsibrovszki, kogv kö•/.e 1 vo'tuu már m örii'Áshez — muikoivégre sikerül megállapítanom, nogy az egésznek igen egyszerű a uyi

fja, valóságos Kolumbus tojása. . . — Mi? kezdték egyszerre négyen is. — Az, hogy meg vannak őrülve a leányok. Ez az^egyetlen kielégítő magyarázat. És ebbe bele nyugodtam. — Más indiciumaid nincsenek ? — kérdé Kozsibrovszki, édesen nevetve. — Más indiciumok ? — pattant fel a nagy tekintetű professzor ur. — Minek volnának ? Nem elég ez ? Avagy magyarázd meg te, hogy miért üzenték volna józan észszel, hogy ők nem mókusok. Kozsibrovszki buta arcot vágott, vállat vont: Hja, ha én azt tudhatnám.