Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-05 / 23. szám

VIII. évfolyam. Keszthely, ISG4. junius 5. 23. szám. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZKR: VASÁRNAP SZERKESZTŐSÉG FF KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében­Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásoka- és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — Fél évre ... ... 5 — Negyed évre 2 ,, 50 „ Egyes szám ára 2u , Hyllttér petitsora alku szerint. Vörös-kereszt.*) (*) Városunk számos humanitá­rius intézményben bővelkedik. Van­nak egyleteink. Vannak jótékony­célu nagy alapitványaink. Ami azon­ban a jótékonyságnak ug} ?szólván koronáj a, az emberbaráti szeretet legragyogóbb gj'őngye, a vörös­kereszt- egyletek, ez még nincsen nálunk. Pedig ennek az egyletnek igazán nem volna szabad hiányozni a haza egyetlen városából vagy községéből sem. Aminthogy alig akadna város vagy falu, melynek fia, háború esetén rá ne szorulna a ke­resztény emberbaráti szeretet ez ir­galmas szamaritánusára, arra. ki a csaták zajában, az öldöklő háború szenvedő áldozatai között járva egyforma szeretettel ne kötözné be sebeit s öntené a vigasztalás olaját a szenvedők sebeire! Hála a népek mérsékletének és a hatalmak békeszeretetének, ma, ugy lehet, távol állunk a háború ve­*) Lapunk egy jó barátja küldte be a fennti vezető cikket és közöljük az ügy iránt való te­kintetből, azon reményben, hogy lelkes szavai termékeny talajra találnak. Minthogy ilyen egy­let városunkban már a hetvenes-nyolcvanas évek­ben fennállott, erre a tárgyra jövő cikkünkben visszatérünk. . . (Szerk.) szélyétől. De ki biztosit bennünket, hogy holnap nem üti-e föl köztünk fejét annak réme a maga pusztító isszonyat óságaival ? A keresztény felebaráti szeretet, a civilizáció tér­foglalása, az ezen alapokon kiala­kult nemzetközi hadijog ma ugyan cnyhiteni törekszik a barbárkor győ­zelmes »vae victis»-ének borzalmait és a csatatér elesetteivel és sebe­sültjeivel szemben ótalmat, humani­tást és könyörületet parancsol, de ami a harctér áldozatainak szenve­déseikben ápolást,vigasztalást nyújt­hat: az csak a keresztény szeretet angyala, a Vöröskereszt, mely — mint megyés püspökünk a Vörös­kereszt-Egyesület jubiláris diszülé­sén mondotta — »az irgalmasság cselekedeteit gyakorolja ott, hol az­előtt a nyomor, fájdalom és két­ségbeesés ütötte föl tanyáját, a harctéren. < Ha voltak nyomorúságai és iszo­nyatosságai valaha a háborúnak, ugy vannak és lesznek a modern háborúnak. Ma a hadakozó felek a hadi technika: a gyorsan tüzelő ágyuk, fegyverek földalatti ós uszó aknák s másfajta pusztító szerek alkalma­zásával ezer és ezer emberéletet olt anak ki vagy terítenek le rövid pár óra alatt a harctér porondján. Ezzel a félelmesen nagyot] ha­ladt haditechnikával arányban kell fejlődni az irgalmasság mentő és segitő eszközeinek is. Ha valahol, itt érvényesül igazán a gyors segít­ség. A sebek bekötözése, tisztogatása, a sebesültek biztos menhelyre szál­lítása, ápolása: nagy apparátust, nagy munkát s még több szerete­tet és önfeláldozó humanitást kíván. Ez a szeretet számtalan esetben számtalan életet > adhat vissza az életnek, a családoknak s a hazának. Emberbaráti és hazafias szem­pontból egyaránt érdemes arra, hogy a társadalom a Vöröskereszt egy­let ügyét a legmelegebb szeretettel karolja föl. Jónak tartottuk ezeket itt el­mondani épen a Magyarországi Vö­röskereszt Egylet jubiláris ünnep­sége után. Adná Isten, hogy a Vöröskereszt Egylet alelnökének, megyés püspö­künknek a Vöröskeresztről mondott remek és lelkes szavai termékeny talajra találnának a haza mindazon, városaiban ós helyein, hol még A BALATONVIDÉK TÁHCÁJA. A monte-carlöi játékbank. Irta : Bariss Gyula. Alig képzelhetek magamnak intelli­gens embert, ki Monte-Carlóról és hires, vagy jobban mondva, hírhedt játékbankjá­ról ue olvasott, vagy legalább ne hallott volna. írtak erről már annyi mindenfélét, igazat, valót,laDt, hogy azok az emberek, kiknek nem volt alkalmuk ezt a kicsiny • paradicsomot* valaha meglátni, sok te­kintetben téves fogalmakat alkotnak ma­guknak az ottani viszonyokról. A játéfebank évenként kétmillió fran­kot juttat a sajtónak azéit, hogy ne irjon Monte-Carlóról semmit. Egyedül az elő­kelő párisi >Figaro« képez kivételt, amely azért, hogy naponta a monte-carlói időjá­rásról két sornyi táviratot közöl, egy évre csekély nyolczvanezer frankot kap. Kép­zelhető, hogy a franczia és olasz lapok mennyire versenyeznek a szubvenczióban való részesedés iránt, s mert minden újság­nak npm jut, a hoppou maradtak azzal iparkodnak H játékbanknak kellemetlen­kedni, hogy időnként többnyire képzelt monte-carlói szeuzácziós öngyilkosságokat és egyéb valótlan hireket, bocsátanak vi­lággá, de bizony ez nem árt, a kaszinónak semmit. A Riviérán több ízben rövidebb-hosz­szabb ideig tartózkodván, természeresen rendes látogatója voltam Monte-Carlónak és kaszinójának is. Elmondok tehát egyet­mást, a játékbarlangról és játékosairól saját tapasztalataim nyomán. Monte-Carlo élete a kaszinóban és az előtte való téren, ezen a pár méternyi helyen játszódik le s ott találjuk a legelső rendű szállodákat is. A játékbankot bérlő társulat hivatalos czime : >Société des Bains de Mer et Cerele des Étrangers» ós ezen bizalomkeltő címet, mely oly sok egészséget és szórakozást ígér, bizonyos külső formalitásokkal meg kell óvni. Egy névjegy alapján minden distingoált meg­jelenésű férfi, vngy hölgy egy [napi érvé­nyességgel beléptijegyet kap, melyet egy tisztviselő jelenlétében sajátkezüleg alá kell irni ; ha a jelentkező állandó látoga­tójegyet, kér, igazoló okmányt kell előmu­tatni, de ezt nem veszik szigorúan . meg­elégszenek akár egy temetkezési egyesületi tagsági könyvvel is, osak név és pecsét legyen rajta. Ily formán a játékbank látogatói a kaszinótársulat tagjaivá vál­nak. Déli Vzl^ órakor az idegenek hosszú sorokban megjelennek s alig várhatják azt a, pillanatot, midőn a játéktermek hozzáférhe­tők lesznek és beléphetnek azon az ajtón, amely mögött a szerencse állítólag fellel­hető. Tizenkettőt üt az óra, az ajtókjmegnyil­nak, a közönség beözönlik a termekbe s siet a zöld asztalokhoz, hogy helyhez jus­son. A bank hivatalnokai ellátják a orou­pier-ket kellő tőkével és megkezdődik a játék. Két perccel tizenkét óra után a ter­mek tömvék. Azok mögött, akik szeren­csésen ülőhelyhez jutottak, százával álla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom