Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-05 / 23. szám

2. BALATONVTDEK J904. juniu« 5. nincs a Vörősereszt-Egyletnek ott­hona. Eddig még nálunk sincs. De mi nem kételkedünk azon, hogy lesz. Minden jó és szépért lelkesedni tudó közönségünk meg fogja érteni en­nek a nagy és szent eszmének, a Vöröskeresztnek missióját. Sem egye­sek, sem a társadalom maga nem meliet a jótékonyság kötőszereivel, az irgalmasság enyhet nyújtó ola­jos korsójával a háború szinterére — de küldheti maga helyett: a Vöröskeresztet. Nem elég csak a háború kitöré­sekor kötőszereket, tépéseket stb. készíteni — előre készen kell ezek­nek lenni. Mert ha valahol, ugy a sebesülteknél szükséges, sokszor életmentő a gyors segítség. Erre pedig békében kell készülni. Egy olyan szépen fejlődő kul­turváros: mint Keszthely nem hiá­nyozliatik az igazi keresztény humanizmus és irgalmasság nagy közös munkájából ! Alakítsuk meg a Vöröskereszt-egyletet városunk­ban ! Appellálunk városunk nemes szivn közönségére. Bontsák ki a Vöröskereszt irgalmas zászlóját. Ve­gyenek részt egyesek és egyletek. Kezdjék meg. Követők lesznek. Te­kintetünk a magas grófi palotán pihen meg, a nemes grófi család felé fordul, melynek nem egy ő.se küzdött a harcmezőn , ennek a csa­ládnak feje és nemes szívű élettársa nem tagadja meg a védelmet a ne­mes törekvéstől. Városunk gyöngéd szivü höl­gyei ! Munkára, a könyörület és ir­galmasság nag} 7 munkájára hívjuk föl Önöket! Majdan a harctér áldozatainak hálaíohászai' leiz áldozatkész fárado­zásuk legszebb jutalma. Gyakorol­janak irgalmasságot — ellenséggel és jóbaráttal egyaránt Vöröskereszt által. Ez a keresztény szeretet egyik legdrágább gyöngyei az irgalom. Alispánunk és a kivándorlás A kivándorlás törvényének életbe léptetése alkalmával vármegyénk alispánja rendeletet bocsátott ki. Rendeletében tü­zetesen foglalkozik a kivándorlás kérdé­sével és utasításokat ad a főszolgabirák­nak, meleg szeretettel hivja fel őket, hogy a nép ügyének legyenek istápolói. A merev törvéuves formalitások mel­lett leli, hogy a közigazgatási lisztviselő szerelet'el viseltessék a nép Ügye iránt. Vele ériul kezzzék. Tanács és utbaigazil ás­sál ügyét, fölkarolja. Neki tűrhető s ha lehet, kellemes otthont teremteni segítsen". A nép érdekei iráni legyen fogókon}'. A vele való érintke/iésben humánus stb. Igaz őrömmel olvastuk e rendeletet, melyben nem a rideg formalitások, embere hanem egy a nép ügye iránt igaz -s ere­tet.től áthatott, sai v verése szólal meg atyai hangon. Valóságos szociális apollogiája e ren­delet a nép üg3'éuek, Miért is örömmel közöljük. Olvassák el sokan. Olvassák s kitűnik a tanulság, hogy miként is kelljen azzal az egyszerű földnépével igazi ke­resztóuy humauitással érintkezni. tMiuthogy vármegyém területén ki­vándorlási mozgalmak szintén fordulnak elő. nem mulaszthatom «l oim figyelmét különösen felhívni, hogy a kivándorlási mozgalmak, annak minden egyes alakulá­sát a legéberebb figyelemmel kisérjék, mert az okok felderítése esetén lehet csak az azokból származható nemzeti, gazdasági, erkölcsi bajok és karok elhárítása és or­voslása iránt helyes és népünk anyagi jó­létét biztosító közgazdasági müködessel ei'ftd'iiénye<eii munkálkodni. Nekünk, közigazgatási tisztviselőknek kötelességünk ugyanis minden hivatalos es társadul ii működésűnkkel odahatni, hogy népünk ot thonját meglelje e "hazában. Mert a magyar közigazgatás, mint az önkormányzói szellem terméke, természet­szerűleg is arra való, hogy a lakosság szociális közszükségleteit >s kielégítse s vezető tényező legyen a nemzet, minden ré.tegének anyagi ós kulturális boldogulá­sában ! A törvény szelleme egyenesen meg is követeli a közigazgatástól a gyöngébb néprétegek érdekeit védő, előmozdító ós feilesztő muukát. Ennek lelkiismeretes tel­jesítése közigazgatási tisztviselők részéről meg fogja szüutetui, vagj T bizonyára a legkisebb számra fogja csökkenteni a ki­vándorlás tulaj•ioukép^ni okait", a megél­hetés fel nem találását, annak elő uem segítéséi. De hogy mi, a közigazgatás hivata­los funkcionáriusai ezen magasztos hivat tásunk teljes tudatában a szociális felada­tok végzésére irányuló szorgos kötelessé­geinket teljesíthessük ós hogy népünket az igazi boldogu ás útjára vezethessük, közvetlen és a legnagyobb jóakaratú érint­kezésre v«n szükség köztüuk, a vezetők ós a néprétegek kőzött. Ez a jóakarat teszi lehetővé ugyanis nekünk a nép lelkületéhez való hozzát'ór­hetóst, oz lesz forrása és alapja a hatósá­gok iránti bizalomnak, amely egyedüli eszköz annak elérésére, hogy a kivándo­rolni szándékozók nem alattomban, elszök­dösve, teljesen magukra hagyatva — lel­ketlen ügynökök állal kizsákmányoltatva foaják kezükbe a vándorbotot, hanem hi­vatalos vezetőjükhöz, a közigazgatási tiszt­viselőkhöz fordulnak és lia jó tanácsokkal, jóakaratú felvilágosításokkal a kivándorló­kat szándékuktól el nem lehet téríteni, legalább a legjobb tudomásuk ós akaratuk­kal igyekezni fognak a törvény által ki­tűzött azi a célt megvalósítani, hogy a ki­vándorlás ugy az állam, de még inkább a kivándorlók érdekeinek legmegfelelőbb mó­don és helyes iráuybau bonyolittassók ie, hogy a kivándoro't fajmagyart tul a 1,ten­geren is megtartsuk a magyar turul vódő­száru3'Hi alatt, nemzeti életünk munkás és hasznos tagjának * hogy reánk nézve el ne ves/.szen és annak hozzánk leendő vissza­téri! t>tes*i l.-hetövé tegyük. Es ha mindnyájan vállvetve megtesz­szűk hatáskörünkből kifolyólag a magyar faj fenntartó erejének, magyar népünk­n-it megmentésére irányuló legszebb kötelességünkéi, eredmény fog mutatkozni u közigazgatási tisztviselők ezen áldásos működési nyomán, mert meggyőződésem nak játékosok kik csak az ülők fölé ha­jolva rakhatják meg a zöld mezőt. Ilyesmi azonban nem zavar senkit, hiszen a min­denkiben t"léb edt játékszenvedély eltom­pít bármely más érzést. Az éles -zeinlélő már az első negyed Órában figyeih I, meg egy ki i kulissza-tit­kot. Egyes nők ós férfiak felemelkeduek a nehezen megkaparintott ülőhelyeikről, hogy azokat másoknak engedjék át — de nem puszta szívességből. Vannak akik ezt üzlet­szerüleg csinálják ós a később szabaddá váló helyeketis maguknak foglalják le. Ezugy tör­ténik, hogy mihelyt látják, hogy valaki fel­emelkedik székéről, nagy ügyességgel az asz­talra dobnak egy pénzdarabot, ami annyit je­lent, hogy a hely le van foglalva. Az il­lető'a legelső alkalmat íelhaszuálja arra, hogy a helyet egy 20 frankos aranyért, de kevesebbért is, a leülni kivánó játékosnak átengedje. Megfigyeltem, hogy egy igen elegánsan öltözött hölgy egy óra lefolyása alatt hat különböző ülőhelyet lefoglalt s azokat 20—20 frankért tovább adta. A játék folyik. A croupier megszólal. • Messieurs, faites votre jeu«, kis vártatva: »Rien ne va plus« ; a golyó pereg . . . . . . sokszor egy egész óletsorsot döntvén el. Minden fény mellett komoly és izgató látvány. A hangos érintkezést mellőzik, egyedül a oroupier-k stereotyp kiáltásait lehet hallani. Majdnem mindenki systema szerint játszik. A kabalások minden tendszer nél­kül rakjak meg a /öld mezőt. Az egyik szál'odabeli szobájának a számát teszi, a másik a vasúti fülke számit, mely öt e szerenoseföldre hozta, a harmadik születés napjának dátumát,, a negyedik ruhatári számát es az ötödik azt a számot, melyet egy tíz, centiine-es darab bedobása után a számautomatából kihúz. Sokan még a tapasztalt játékosok kö­zül is abban a téves hitben vannak, hogy a golyó többnyire a megelőzőleg kijött szám­melle gurul, ugy, hogy ha például a 18-as szám 113 ert, r^udeseu az ezen szám körüli mezőket, teszik meg ós vesztenek. Az óva­tosabb játékosok rendeseit rouge et no­ir-ra, pair et iinpair-re és mauque et pas­se-ra rakják tétjeiket. Ha nyernek, kétszer, háromszor és négyszer is otthagyják a tétet ós nyereséget,, hogy azután lássák, miként, söpri be a croupier az ő szép la­pátocskájával a halomra gyűlt pénzt. Utá­latos azon asszonyok babonája, kik a val­lást a játékkal összeköttetésbe hozva, ma­guk előtt amuletteket, szentkópeket ós rózsafüzéreket tartogatnak. Minden systema szamárság. A bank tisztán gépiesen működik ós az igazgató­ság által vezetett statisztika mutatja, hogy bizonyos idő lefolyása alatt nemcsak vö­rös ós fekete, valamint a többi egyszerű kombináóziók, hanem még az egyes szá­mok is majdnem egyenletesen jönnek ki. A roulett e-ben a zéró s a trer>t«-et­qua, aut--bHn a 37 es szám egyidejüleges íeliitése a banknak előre egy majdnem há­rom százalékos előnyt nyújt, de nem ez a legfontosabb körülmény, hanem az, hogy r a bank örökké gép marad, melj'et a crou­pier-k minden szenvedély nélkül mechani­kailag tartanak üzemben, mig ellenben a játékos, ugy R nj 7erö mint, a vesztes, za­varodó idegesség ós suggestió hatása alatt áll. Ehhez járul, hogy a bank nag}' tőke­erejével kitart, de a játékos, ha készpén­zét elvesztette, már nem regresszálhatja magát. A játék kezdetével minden roulett.e asztalt nyolcvanezer frankkal, s minden trente-et-quarante-a s z t a I t százötvenezer frankkal látnak el ós mivel tiz ronlette meg négy treute-et-quaraute-asztal vau, a bank a játékot mindennap egy millió négyszázezer frank tőkével kezdi, amelyet szükség eseten fel is emel. Anglia, Amerika, Eraucziaország ós Oroszország nagy játékosai a legtöbbel járulnak hozzá a bank milliókra rugó be­vételeihez, de Olaszország és a német, bi­rodalom az ő közepes és kisebb játékosaik­kal is tekintetbe jönnek. A kisjátékosok keveset vesztenek, de biztosan s igy a banknak legkevésbé veszélyes kliensei. Mindezt jól tudja a bank, amely az összes termekben elszórtan lévó, de a közönség részéről fel nem ismerhető felügyelő-köze­geivel ós detektivjeivel a játékot ég a Óvjuk meg Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és J por ellen, melyet ugy érhetünk el, ha azokat Schweiger Sándor molijkáp elleni intézetébe ngópi gondozásra adnni^, hol azok igeq jutángogároa bizto^aq lesz gondozva

Next

/
Oldalképek
Tartalom