Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-17 / 3. szám

2. 1904. január 17. ide: 242,998-99 kor. Minden adó­alap kevesbedést mutat ki, nz egyet­len dohányjövedéket leszámítva, mely az 1903. évben 55.104-72 K. többletet mutat ki a megelőző év­vel szemben; pipázni, gondját füst­felhőbe szorítani tehát még tud és szeret a magyar ! Eme statisztikai adatok számai között az összes ma g} rei és községi adók és pótadók, útadók stb. stb. még nincsenek is befoglalva. Ez még csak egy álta­lános tükörkép. Talán nem is lenne jó a részleteket is pontosan tudni. S mindez történik akkor, mikor uton-utfélen hallja az ember a pa­naszt, hogy emelik adóját, mikor nagycsaládu, a léttel nagy család­jáért és önmagáért küzdő szegény iparos panaszkodik egy is, más is, harmadja is 180—200—250 K.-ás évi adóról!! Hogy ez a végső rom­lásba vezet, az bizonyos. Hogy az államnak nem lehet célja a polgá­rok teljes tönkretételével fentartani az államháztartás egyensúlyát az is bizonyos. De legbizonyosabb az, hogy valamit tenni kell! Kell, mert a kis ember pusztul. Vannak a vár­megyének alapjai nemes családok, árvák, stb. fölsegélyezésére. Vau nyugdíjintézete is hivatalnokai szá­mára. Vannak egyéb alapjai, me­lyek mind igen nemes célú, jóté­kony dolgok. Ez mind igen helyes. De hol van nyugdíjintézete az utkaparók, hajdúk, irodaszolgák, börtőnőrok stb. számára? Hol van alapja ezen szegény proletárok se­gélyezésére, tisztességes segélyezé­sére munkaképtelenség, szerencsét­lenség esetére ? Hol van a nemes törekvés, hogy ezeknek 20—30—40 K. havi fizetése legalább valameny­nyire is javittassék? Hiszen nekik ebből kell ruházkodni, családot el­tartani, házbért fizetni, mosási, fű­tési, világítási dijakat fizetni egy egész család számára akkor, mikor, a hus kilója 100 — 110 fillér, a jobb­fajta liszté, cukoré majdnem ugyan­annyi, ós évi 180—200 K.-án aluli lakás egyes városokban majdnem a sertésóllal egyenlő ?! S hogy a szegény nép többi osztályának élete mily mostoha, most ne is bántsuk. Megígértük s nem is feledjük el, hogy érinteni s felemlíteni fogjuk sorsukat. A számok beszélnek . . . Beszél­nek anyagi szegényedésről, szellemi sötétűlésről, erkölcsi lazulásról is ezek nyomán . . . Uj főispánunk is­meri és szereti a kis embereket. Hangtalan szenvedésüket meg fogja érezni szive dobogása, szive szeretete. Megyéjének iparosai között fogja bizonyára a vármegyei munkákat felosztani, s nem engedi azt idegen megye területére vinni. És lehetőleg ugy fogja bizonyára ezt tenni, hogy elsősorban azon városok iparosait bizza meg, melyekéi a legnagyobb terhet viszik immár görnyedező vállaikon . . . A szövetkezetek pedig, melyek­nek ő a múltban is apostola volt, elvégzik a többit . . .! Adja isten! A hét. Igen nagy c<odálkozással olvastak « a mult héten, ínég egy régebbi hírünk kapc«áu, Csák Árpád dr. nr nyilatkoza­tát. Ahelyett, hogy ini is ujilatko/.nánk, cstk két dolgot kívánunk közölni : 1) hogy mi egyszerűen leközöltük azt a hírt, miről az egész városban beszébek. 2) hogy távol állott tőlünk bárkinek i« ne vfrlségessé tétele, hazafi-ágának, tudásának vagy intelligenciájának lekiosinylése. Ezt sohasem fogjuk senkivel megtenni, mint ahogy nem is tettük eddig sem. — Ami saját külön kis világunk szomszédságában, A.-Páhokon, nagy az őröm. Hej, ha mindenki igy gondokodnék a kis emberekről! Ugy halljuk, deputáció készül Veszprémbe a jószivü igazi szociál­politikushoz, Kráuitz Kálmán apátkanonok úrhoz, hogy megköszönje a községgel szemben tanúsított nagy jóságát. A másik, a távolabbi szomszédban, Tapolcán is élénk az élet. Folyik a kor­teskedés és 20-án dő) el, kié a mandá­tum: Makfalvay Gézáé vagy Pék Jánosé? Ugy halljuk, mindkettő pártja igen erös. Veszprémben beiktatták az uj főis­pánt, nálunk most készülnek reá. 18-án tartja, régi gyakorlat szerint, az állandó választmány a megbeszélést az ünnepségek napja ós sorrendje felől. Ezek röviden a hét eseményei a kis­sebb körökben ; ujat nem sokszor tudunk mondani az ország állapotáról sem. Az obstruckció folyik a régi mederben, csak néha-néha vet egy-egy nagyobb hullámot, aztán elcsitul megint. Ilyen na­gyobb hullámverés volt az uj. hadügymi­niszter stilgyakorlata Magyarországról, s a hadsereg szelleméről. Es ezt, a beszédet még feldicsérte Tisza . . . talán azért, mert míg Beek báró kis munkája minket • néptörzs»-nek tesz meg. Pietreich ur ja­nuárban «elölépteti» a magyart, egy csil­lag erejéig — — nemzetiséggé, s hozzá második helyen ! Szegény, szegény ma­gyar nemzetiség ! hát, ide jutottál ? ! Egy csillagod hát vau már ; adnának talán port — d'ópóet, is, feketével díszített aranyból, ha — — jól viselnéd magad. Minek is kötöd magad te ahhoz a három színhez ? Lassan ugyan, de mégis halad az ujoncuiegajánlási javaslat megszavazása, üjgy-egy nap egy.egy szakasz : lassan, de meglesz. Közben megszavazták a tisztvi­selői fizetési pótlékot is, mi az ellenzék­nek határozott győzelme a kormány aka­r ta ellenére. Sokat, nem ér ugyan e 'ja­vítás', mert sokan veszítenek V6le állító­lag; de a többség mégis csak nyert vala­micskét. A háborús hirek is csak elültek szé­pen. mint a tyúkok este ; manapság ket­tőt is gondol mindegyik nagyhatalom, mielőtt egyszer kihúzná a kardját. gokat a szegényektől megkülőnböz eti. Tehenek után többet, juhok után kövé­rebbet nyeruek. Kecske tejéből is készít­hető, de télen föl kell inelegi eni a tejet ; nyáron hosszú edényekben erős és gya kori lázassal nyerik, hogy abba a levegő az edény szük szájába behatoljon. Kevés vizst adnak hozzá, hogy savanyodjék. A legjobban megsűrűsödött rész fölsziure szál! ; leszedve és megsózva azt, aludt tejnek (oxygala) nevezik. A vi szamaradt részt fazekakban főzik-. A mi annál: felületéi úszik, az a vaj, a természettől megola­jozva.» A- följegyzések világosan mutatják, hogy az ó-kor görög és római népe a va­jat nem használta élelmiszernek. Minden kétséget, a mely ez ügyben fennállhatna, eloszlat Galenus, aki a vajat müvében ha­tározottan orvosszernek állítja ; az állat­országból nyert tápszerekről, mint, a friss-, aludt tejről és a sajtról külön fejezetben értekez, a vajat azonban csak a tej gyó­gyító hatású része gyanánt emliti. Az°éte­lek zsirozására, világításra, tt test kenésére a görögök főképen az Athenenenek szentelt, o l aí f a gyümölcséből nyert olajat használ­ták, mint elöttüK a zsidók ós feniciaiak, utánuk a rómaiak ; a melyet a görö'r és olasz konyhákon ma is többre becsütnek minden más zsirnál ; Tartósságáért a vaj­jal szemben meleg éghajlat alatt meg is érdemli az elsőséget Az ó kor görög-római írói Között sokan hit lek a vaj gyógyító hatásaban. Használták, mint Hippokrates rendeli, kü­lönleges orvosság g3'anánt, nevezetesen bör­sérülésre, égési sebekre s ehhez hasonlókra, vagy — mint Plinius előadja — a bar­bárok és rómaiak gyermekeik bőrének ós talán hajának kenésére is. Galenua szerint (Kr. u. 2.) az ége'ett vaj koiomja külöuö­nősen jótékony szemfájás ellen. Ennek ké­szítésére kimerítő tanácsokat ad Dioskori­des. Még 2 századdal ezelőtt is használták az igy nyert kormot szembaj ellen. Plutarchos (50—130 Kr. u) leirja két asszony találkozását, a kik utálat­tal fordultak el egymástól, mert egyik orrának a hajkenőcs, másikénak a vaj il­lata nem volt kellemes, a melyet a mind­kettőjük részéről bizonyára bőségesen hasznájt «kendőző* szer árasztott. Az ó­kor «Évái> tehát vajat használtak <Mar­git-Cróme» gyanánt még Spártában is, az egyszerűség hazájában. Erre vall Plutar­chos leirása, mert a találkozó asszonyok egyike spártai volt. Arról, hogy a régi időben mily sze­repet foglalt el a vaj a kereskedelemben, úgyszólván semmit sem tudunk. Periplus Máris Enythraei (Kr. u. 1.) szerint Indiá­ból a Vörös tenger kikötőibe nagyobb mennyiségű vajat szállítottak. Ugyancsak némi fényt vet az ó-kor vajkereskedésére Diocletianus hivatalos árszabást;, moly 301 bői maradt fent. Ebből következtet­hetünk az akkori vaj értékesítési viszo­nyokra. A hivatalos árjegyzés szerint,: 1 római font 1) vaj ... — 16 dénár 1) « t < < friss sertészsír 12 « « « « « marhahús — 8 « < « « « száraz sajt- - 12 « 1 sextarius 3) juhtej . ... — 8 « « « friss sajt . — 8 « « « közönséges étel olaj 8 « t t legfinomabb « « 40 < bor ... . — 8—SOdé­nár volt. Ezen csekély s többnyire uem meg­bízható adatokból csak vázlatát nyerjük az ókor tejgazdasági viszonyai képéue k. Teljessé tételéhez sok uj adat szükséges s a meglevőknek alapos átrostálása. (Vége.) l) 1 római font -- 327-45 gramm ') 1 dénár — 3-9 gramm eziist ') 1 sextarius — 0-54 liter. Keszthelyi # # gazdász papír • • 50 finom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban 1 korona 20 fillér. l^apliató Sujánsx^v könvp és papirkereskedósében KESZTHELYEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom