Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-17 / 3. szám

Vili. évfolyam. Keszthely, 1904, január 17. 3. teám. VIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK KETENKINT EGYSZ : R: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Egész évre Előfizetési árak. 10 kor. — f. Negyed évrt 2 ,, tt „ a Tolt gazd. tanintézet épületébenKéziratokat nem adunk vissza. Fél évre . • . . . • S ii — n Nyllttér petitsora alku sitrínt. A számok beszélnek . . . (—) A napokban tartotta meg vármegyénk közigazgatási bizottsága elfő ülését ez evben. Az erről szóló részletes jelentést lapunk más helyén közöljük. Itt most csak a pénzűgyigazgatói jelentés alapján foglalkozunk egy kissé vármegyénk pénzüg}-i viszonyaival s ennek alapján a kis emberekkel. »A kétszerkettő még a tnlvilágon is négy« — bizonykodnak a számok emberei; és az anatómia ugyan hallgat róla, de napnál is világosabb, liogy az embernek manapság legérzékenyebb szerve: a zsebe. Nem szeretett a magyar fizetni a régi világban ; ma? — nem tud. A szegénység folyton nagyobb, folyton terjed ; fizetni pedig mindig többet és többet kell. Mi történik azután? Folyton növekedvén a szegénység, kevesbedik az állam és a társadalom erőalapja: a pénz. mely összehalmozódik akár mint töke, akár vállalkozás, akár mint összevásárolt, nagy birtoktest kevés kezekbe, hol a/.tán ráfekszik a kicsiny emberekre akái egyik, akár másik alakjában s bizony sokszor szolgájává teszi a kis emberek egész sereger. A kicsiny, a szegény ember pedig az elszegényedés következtében mind kevésbé tudja ellátni növekvő családját ; a rosz táplálék, rossz lakás, ruházat okvetlen csenevésszé teszi az utódot, ezek utódait még jobban, és eg}^ általános, lassú, de biztos szellemi degeneráció a következménye ennek. Tessék csak figyelmesen elolvasni a fővárosi jelentést, mely azt mondja: vármegyénkben G5Í) siketnéma, vak és nyomorék van 823 elmebeteg vag}

T hülye, és 1666 keresetképtelen! Rettenetes számok ezek ! S mi csak hallgatjuk, csak tudomásul vesszük e dolgokat, de nem teszünk ellene. Hanem mikor a készülő világforradalomban ezeket is megégeti a o o láz, mikor fékezhezhetetlen dühvel fogják ez értelmetlen lények is, kezükbe fogják a koldusbotot, a mankót, s nekimennek annak a társadalomnak, mely eddig tartotta ugyan őket, de amely végelemzésben nagyrészt oka volt — őseiben — hogy ilyenek is vannak a világon : »isteneknek való látványosság lesz az !« — Hanem a társadalom, az elhull, ilyen had előtt! A meztelen proletárhad ez előcsapata pedig nagyon, nagyon szaporodik . . Szaporodásának oka pedig, ismételjük: a terjedő szegénység. Lássuk csak! Az elmúlt 1908. évben csupán egyenes adóban 1,084.291-47 Kor.val kevesebb folyt be, mint a megelőző évben, Igaz ugyan, hogy ennek okát az ex-lexben is lehetne keresni. De aki ismeri a szegény embert, tudja azt is, hogy annak legelső dolga a terhek és kötelezettségek alul való szabadulás ; és az adómegtagadással legalább, nem politizál. Ez az egymillió egyszerűen azt jelenti, hogy az adóalany ismét gyengült. Hogy ez a gyengülés nem egészséges, azt a fővárosi jelentés fényesen támogatja. Azonban nemcsak az egyenes, hanem a többi állami, közvetett és közvetlen adók terén is nagy a kevesbedés. Nem részletezzük egyenkint, csak a végső összeget irjuk A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. r Elefkedoeni. Sfta^arom íföngeimet Xle lássál{ az emöereí^. SMineíi tudná 6ár a^ár^i DdZenntjit síroí\, szenvedély ? {Beteg virág nem deret vár J2aj)ot óhajt, fe'nyt faeres. Részvétlenség hideg fözönq J2em gyógyíthat szivseöet. JLtnióta eítemettern J^Z én édes jó anyám, EFeldult fészef{, roncsolt hajó, Siralomház a tanyám. Életkedvem elszállt, mint a ^Fecsfymadár ősz időn, S az az egy risszahivná JOinn nijugs7jf[ a temetőn. Frászt Lujza. A vaj az ó-kor népeinél. «Kirne uud Girbe« c. mii után : Szafián Lajos. Ezek közt volt 100 ökör, 30 ló, 400 ürü, 300 bárány, 30 kecske, 400 liizott lud, 100 fiatal Ind, 300 gerlice, 600 kis madár; ezzel különb ző mennyiségű liszt., főzelék, fiiszerek, 162 hektoliter bor és 200 szekér fa; előbbiekhez \ iszouyitva csekély mennyiségű friss tej (324 liter), ugyanannyi savanyu lej, félannyi 'tejolajt, valószínűleg olvasztott vaj. A fölvezetett marhák hozzávetőleges vágósnlya 550 mázsa ; egy kg. húsra tehát maximum csak 3 gramm vaj esik. Dioskorides (Kr. sz. u. 1.) emliti, hegy a vajat, me'yet hordóban való rázassál nyernek, főzelék és sütemény zsirozására használják. Plinius is (23 —79 Kr. u ) ir arról, hogy a <gentes pacatae,» tudíáillik a római birodalomnak meghódolt idegei néptörzsök használták a vajat. Abarbároknál azonban igen előkelő étel. mely a vagyonos ós szegény étkezése között a k 11— lömbséget képezi, mondja cHistoriae naturalis libri» cimii müvében. Hogy a görög-római kultúrának alá nem vetett népek, az ugynevezet' barbárok közül raeIviket érti, azt nem vehetjük ki müvéből. Ha ki is volna tBlálh^tó, nvüt kérdés marad ; mint szemtanú írja-e Plinius közleményét, vagy az «IIit,ólag 2000 év előtti iratokból alkotta e azt. Hippokrat.es müvén kivül ez az egyetlen, mely a görögök és rómaiak hagyományait tartalmazza, nem hagyhatom tehát annak világos előadását emlités nélkül. Az egész hely összefü^gőleg igy hangzik : cA tejből vajat is készítenek, mely a barbároknak igen ritka étele s mely a gazdaSirolin S> A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut kMMm lábbadozóknál ÍnflllPn79 lltíHl aiánltafik limeü az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a llll IllCUld, UlaH djduiudUK. köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes afeaga eajó ií:e miatt a gyermekek is szeretik. A gyóg szertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. FIgyeijünk hogy minden üveg a'att céggel legyen ellátva: =F. Hoffmann La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz.; 1