Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

2. hogy a tantestület tagjai közt korra nézve több fiatal tanerő is foglal helyet. De hát szerintünk ez a fiatal kor azért még korántsem képezhet bontó akadályt, mint ahogy az élet igen sok eseteiben tényleg nem akadály az úgynevezett »korhiány.< Mert, ha lehetnek fiatal miniszterek, államtitkárok, főispánok, képviselők, tanfelügyelők s mindennemű tanügyi férfiak s más állású előkelőségek, kik igen sok

7 jóval idősebb kartárs közül emelkedtek ki s helyeztettek intézőkül a népek nagy tömegei, a hivatali apparatus nagy sokasága fölé, miért ne lehetne egy tantestületben is fiatalabb, arra különben alkalmas erőt is az ily bizalmi állással megtisztelni ? Nem csak a múltra, de a jövőre való tekintetből is? Az ily exponált állásoknál különben is tudvalevőleg nem a kor képesit, hanem a készültség, a tudás, a munka és tiszta jellem. Ha ez ugy áll, minthogy ezt két^égbevonni nem lehet, akkor semmi okot sem látunk arra nézve, hogy elemi iskolánk érdemes tantestületének fiatal törekvő tagjai sorrend szerint ne részesüljenek az iskolaszék méltányló elismerésében. Ha tehát az iskolaszék még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy elemi iskolánk tantestülete rendes és állandó igazgatót kapjon, akkor méltán várhatja a tantestület azt, hogy az igazgatói állás erkölcsi és anyagi előnyeiben a tantestület minden egyes tagja részesüljön sorrend szerint. Ennek a kisegitő eljárásnak előnyeit és hátrányait, pedagógiai okok, az iskola s a tantestület érdeke szempontjából vitatni lehet, de az az egy kétségbevonhatatlan. hogy az ily sorrendtartás arra lesz jó, hogy a tantestület tagjai közt nemes versenyt fejlesszen, a mi csak előnyös lehet minden tekintetben. BALATONVIDÉK Az iskolaszéken fordul meg, hogy a mondottak valóra váljanak addig is, mig az igazgatói kérdés végleges megoldást nyerhet. Fürdöíiyy a városi közgyűlésen. Lám-lám, bát mégis csak tapad a borsó még a falra is. Tízszer, százszor visszapotyog, de azutáii előbb-utóbb csak ott akad egy-két szem. Eveken át hangsúlyoztuk, sürgettük azokat a reformokat, amiknek a gondolatát végrevalahára most a közgyűlés is magáévá tett. Persze ugy, olyanformán, mintha azokat most egyes egyedül ő találta volna. Sebaj! mi kész örömest elengedjük a kezdeményezés dicsőségét sőt lemondunk erről a jövőre is. A fő dolog, s ambíciónk az, hogy ezután is olyant mondjunk, amit elvégre a közgyűlés is kénytelen acceptálni. Szóval: a város belátja már egy-két reform szükségességét. Bizottságot küldött ki annak a kérdésnek a tanulmányozására, miféle pénzügyi müvelettel és hogyan lehetne megszerezni azt a költséget, amibe a balatoni fürdő kibővítése kerülne. Hát hiszen az igaz, hogy ilyen kérdésekben egy-egy bizottság kiküldése még nem jelenti magát a sikert, az eredményt. Főleg nálunk, a hol a külöubözó rendű ós rangú bizottságokra nézve már szinte tradit.io, hogy a megalakulással be is fejezik működésűket. A jelentés tételre legalább olyan ritkán kerül a sor, hogy bizony nem addig elkerülhetetlenné válik egy olyan bizottság kiküldése, melynek feladata lesz a kiküldött bizottságok betüsoro.

1-- jegyzékét nyilvántartani. No de most az egyszer legyünk optimisták s higyjük erősen, hogy ez a legújabb bizottság áll a helyzet magaslatán s hamarosan meg is teszi jelentését. Mert hogy a mi fürdőnk bővítésre ós alapos beruházásra szorul, azt már eleget mondogattuk s bővebb bizonyít,gatásra nincs szükség. De egy másik bizottságot is küldött ki 1903. szeptember 6. annak tanulmányozására, hogyan lehetne itt egy fürdő igazgatóságot szervezni. Erről is beszéltünk már eleget, de néha szükséges az ismétlés. A mi fürdőnk most olyan, mint majdnem minden városi jószág : a senki vagyona. Nincs gazdája. Mert a város, az csak egy fogalom. Jogilag létezik, de tényleg nem. Ki a város!? Én nem, te nem, ő sem. Már most kihez forduljon az, akinek valami panasza vau a fürdőt illetőleg ? A városhoz? Hiszen ez, ha megakarja is hallgatni az illető tanácsát vagy panaszát, természeténél fogva lassú, kóslelkedő! hosszadalmas. Nem is segíthet rögtön, rnóg ha akar is segíteni, Hát még ha nem is akar! Mert hisz' a városatyák közöl egyik sem köteles a fürdő dolgaival törődni. Szép ós illő dolog, ha megteszi, de hogy meg is tegye, arra kényszeríteni nem lehet. Se pénzbírsággal, se hivatalvesztéssel, se fegyelmivel. S mi lesz akkor, ha véletlenül egy közgyűlési tag sem töri a fejét a fürdő sorsán. Hát beáll a stagnálás, vagy a teljes züllés. S aztán ki lesz érte a felelős? Persze, hogy senki. Igazán furcsa, hogy erről még beszélni is kell ennyi idő utáu ! Hát meglehet egy házat építeni pallér nélkül?! Hol van az a gyár, amelyikben nincs munkavezető ? ! Ki látott olyan részvénytársaságot vagy vállatot, amelyiknek nincs egy megbízott, üzletvezetője ? Hiszen még egy tánckoszorucskát, se lehet, «eszközölni» rendező nélkül. Csak éppen a fürdőknél felesleges az üzletvezető, rendező vagy igazgató ? Az kisebb vállalat, jelentéktelenebb valami, mint egy kereskedés, vagy egy műkedvelő színielőadás ? ! És nagy hiba meg tévedés azt hinni, hogy egy fürdő vezetéséhez nem kell szakértelem. Mert, nagyon is kell. Legalább akkor kell, ha az a fürdő prosperálni, fejlődni, a modern fürdőkkel verseuyezni akar. Vagy pláne ha azt akarja, hogy a magyar közönség hagyja el a külföldi fürdőket s maradjon itthon. Mert hazafias frázisokért, egy kis drágaságért és kényelmetlenségért bizony nem teszi meg. Csak aztán azt ne mondja valahogy ez a bizottság : <Nincs pénz,« Mert ez nem igaz. A verőfényes szélcsendben. Egymást, kergető fehér állatocskáknak látszottak . . . Gyakran elérték egymást, aztán végzetüktől elérve eltűntek, megsemmisültek a nagy mindenség azúrjában. Egyszerre oly nagy tömegben repkedtek ezek a fehér parányok, hogy messziről azt lehetet, hinni ... kis esik. A fuvallat által egj' csomóba hajtva itt ott összegyülekeztek, rakásra hullottak valamely fa tövénél, vagy hulladék halomnál, fehér puha szőnyeget képezve fölöttük, mely valódi hónak látszott. Egypár közülök, a barátságosabbak, vagy talán szemtelenebbek Ada csinos fejecskéjének göndör fürtjei közé fészkelték be magukat, ki meglehetősen boszankodva miattuk, szórta le őket, miközben Gusztávval beszélgetett: —- Micsoda holmik ezek ? — Üdvözlet, melyet nekünk küld a temető. — Talán figyelmeztetés ? Nem : a szerelem hírnöke, a szerelem jelképe. Mindegyik egy jövendő élet, mert mindegyikben nyárfa mag van, mely születik, él, s meg fog halni, mint minden ezen a világon. — Mint a mi szerelmünk . . . — Nem, mert a mi szerelmünk nem hal meg soha. — Nem hal meg, csak ha mi meghalunk. E pillanatban két nagy fehér pehely szállongott az ut mentén. A lég nyugodt, csendes volt, s a két pehely ép ugy jött, mint Ada és Gusztáv, egymás mellett, mint két jó barát kissé egymáshoz simulva, mint két szerelmes. Épen szembe jöttek Gusztávval és Adával. — Együtt végzik eletüket, mint mi. Ki modhatja nzt? És ki mondhatja meg előre, hogyan végzünk mi? Ezt nem, de a két boldog pehely sorsát megállapít,hatjuk mi. — Hogvan? — így " Gusztáv csendes kézmozdulattal, mely alig hozta mozgásba a levegőt, elfogta s öklébe csukta a két pelyhet, azután gyengéden nézve Adára, mosolyogva szólt,: — Látod ? Két, nyárfa van egy kezemben. Két élet fiig akaratom egy nyilvánulását.ól. Én tehát most igy határozok: E két növény szülessen, növekedjék, éljen és haljon egymás mellett, a mint jöttek kevéssel ezelőtt a levegőben. Áss egy kis gödröt az ut innenső oldalánál ós temesd bele ezt a kis szerelmes magot. Én ugyanezt teszem a másik oldalon. Majd ha kikelnek, s itt növekednek egymás mellett az ut szélén, mindig együtt élve, talán majd ránk gondolnak, kik megakadályoztuk, hogy a szól elveszítse, külön válassza őket s ha ezek jól érzik magukat, mi is szeretni fogjuk egymást. — Csak kikeljenek ! — szólt jida, a mint épen elültette a gyenge kis magot. Ki fognak kelni. Egy év múlva megláthatjuk, hogy ki keltek. Ebben biztos vagyok, — Miért biztos? — Mert biztos vagyok, hogy jövőre jobban élnek, mint a mi szerelmünk valaha, melynek életüket köszönhetik. S a mint semmisem lesz képes elválasztani gyökereiket, melyeket a föld mólyébeu vernek, törzsüktől, mely ég felé fog nyulani, ugy teljesüljön jóslat,szerű kívánságom is, hogy az ő életük a mi életünkhöz legyen kötve! — Gusztáv, a nyárfák élnek tovább, vagy az emberek ? — Nem lehet megmondani. Egy vihar, egy erős szélroham, kidöntheti a tölgyet, is, mely pedig sokkal erősebb, min; a nyárfa. — S a szerelem ? — A szerelem, mint a mienk is, nem fél sem a vihartól, sem a szélvésztől. Az él örökké. — Örökké. Igy legyen ! — Mindazonáltal ón megelégedném vele, ha a mienk addig élne, mig ól ez a két nyárfa, melyet m: tettünk boldogokká. — Legyen igy. Ha neked elég, nekem is meg kell vele elégednem. Még egy utolsó pillantást vetettek végzett munkájukra, meggyőződtek róla, hogy a hantok jól eltakarják a kér. kis elföldelt magot. Tenyerükbe kevés vizet merítettek a két ki" patakból, mely az ut két szélén folydogált, megöntözték a hantokat, átugrották a két kis árkot, mely az úttól elválasztotta őket, azután egymás nézésébe merültek el, hogy meghosszabitsák a jelen édes boldogságát. Levélpapírok 50 levélpapir 50 boriték 80 fillér. 50 finom valódi esontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen. /