Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

1905. szeptember 6. fürdőből igy is van elég jövedelem, tehát erre kell pénznek lenni Sőt muszáj. Ha pedig mu­száj lenni, akkor van. De lehet még több is. Az a vendég, aki ide jön, szívesen tizet, — mondjuk — hat korona úgynevezett kurtaksát, ha cserébe kap egy kis rendet, egy kis figyel­met s egy kis kényelmet. Számítsunk egy évre 600 taksa-köteles vendéget — pedig több vau — ez kitesz 3G00 koronát. Pedig 800 koro­náért szívesen vállalkozik az igazgatói állásra egy ahhoz értő ember. Hiszen ez a hivatala csak 4 hónapig tart, Tehát még marad is pénz, amit, az igazgató kezébe lehet adni. Akinek első dolga ez lesz, hogy a parkba szerződtet egy zenekart. A másik dolga pedig az, hogy ugyancsak a parkba beállít, még legalébb harminc darab lámpát. Mert az mégis csak különös, hogy egy fürdő helyen nincs zenekar. Mikor még Hévi­zén is van A «Hullám»-ban ugyan játszik a cigány, de csak azoknak, akiknek lehet és sza­bad cda felmenni. Tehát — Strausz ur a ta­nunk — igen keveseknek. A park pedig — arra szemtanuk vagyunk — este nyolc után pokol és Bakony egyszerre. Azt nem is említ­jük, hogy mig a csendőr a park egyik felén jár, a másik felén egész uyugodtan lebunkóz­hatnak becnünket. Száz csendőr is hiába jár ott, ha sötét van. Mert & sötétség magasan ijesztő, félelmetes és kellemetlen. A. kiküldött bizottságnak szives figyel­mébe ajánljuk jelen sorainkat, melynek . . . folytathsa következik. Cselédügy. n. Tiz olyan asszony mellett, a kik azt kö­vetelik, hogy cselédjük ébren várja bo valamely mulatságról éjfél V örül történő haza jövetelét, bárha tudja, hogy a cselédlány már kora haj­nalban kénytelen fölkelni, hogy teendőit ellát­hassa — legalább is ugyannyi cselédlányra akadunk, kik a helyett, hogy a portörlővel a szobák, szekrények stb. tisztántartásáról gondos­kodnának, holmi rémregényeket olvasnak, vagy órákon át a tükör előtt üldögélve, hajfodoritás­sal foglalkoznak. A <kimenés< megtagadását azzal boszulja meg a szakácsné, hogy napokon át szándékosan elrontja az ételeket, a szolgáló, meg a szobaleány pedig minduntalan eltör hol egy értékes virágvázat, hol egy_ tálat, vagy ezekhez hasonló kisebb-nagyobb értékű tárgyat. Annak az asszonyunk, a ki mielőtt nyári üdülését megkezdené, fölöslegessé vált cselédjei­nek brevi, manu kiteszi a szűrét, cseppnyit, sem törődve azzal, hogy ezeknek van-e betevő fa­latjuk és menhelyük — pemkantja az a cseléd, a ki elég raffineriával bir arra, hogy bevárja az ünnepek egyikét másikát s csak azután mondja föl n szolgálatul, a mikor asszonyának a jó ma­gaviselet reményére alapított karácsonyi, újévi vagy egyéb ezekhez hasonló ajándékát megkapta. A gazda és cseléd között előbb fönállott bizalmas, jó viszonynak ma már se hire, se nyoma. Vége annak a patriarchalis viszonynak, a mely egyrészről a szerető atyai gondoskodás­ban, másrészről pedig fiúi ragaszkodásban nyil­vánult. Helyébe lépett a felfegyverkezett béke, mely a legcsekélyebb inscidensnél nyílt ellen­ségeskedésbe tör ki. — Egyik félben sincsen meg az egymás iránti gondoskodás érzete: egyik sem törődik a másiknak az érdekével s ugy áll­nak egymással szemben, mint teljesen külön érdekek birtokosai, holott ez téves fölfogás. Nagyobb az az űr, mely a két fél közt tátong, mint a gyárosok és munkások közti rés; mert a naponkint gyakrabban való érint­kezés következtében a súrlódási felület sokkal nagyobb amannál. Különös fölfogás uralkodik nálunk a gazdáknál is, a cselédeknél is. Egyik fél sem gondol arra, hogy a szolgálati viszony­ból csak akkor fakadhat, áldás, ha ezt önként, szeretettel és nem «inuszáj «-ból kötik. Nem gondolnak arra, hogy a kölcsönös előzékenység egymás érdekeinek a kielégítése, az elvállalt kötelezettségnek mindkét részről va! í pontos s lelkiismeretes teljesítése az együttmaradást, csak megkönnyítené és tűrhetővé tenné ; hanem azon törekszenek, hogv egymást miuél több kelle­metlenségnek tegyék ki és igy a viszony tűrhe­tetlenné válik. Számtalanszor hallunk panaszokat, a gaz­dák részéről, hogy cselédeik fizetett ellensé­gük. És ez sok esetben a valóságnak annyira megfelel, hogy bizonyításra sem szorul. Száz esetben kilencvenkilenc százaléka a cselédek­nek határozottan fizetett ellensége gazdájának, a kit töle telhetőleg megkárosít, megrövidít,. Es ha figyelembe vesszük a mai viszonyokat, alig — Késő van Gusztáv. Elmegyek, mielőtt meglátna bennünket valal.i. Elváltak. Mindegyik folytatta útját a nap­fénytől fehér országúton, ábrándozva a bűbá­jos tavasz varázsbataImáról; mindketten látni vélték a két kis gyenge magi ól kinőtt, nyárfát, a me'yekrek ők adtak biztos, harmatos böl­csőt a> országút szélén választott illatos han­tokban. Látták őket felnőni, magasan, égbe­nyulva, egymás mellett, mint együtt utazó jó barátokat. Ok állapit"tták meg a két nyárfa sorsát, s kivánságokkal, jóslatokkal szándékosan kap­csolták össze ezek életét, szerelmük szentségé­vel, mely sohasem fog meghalni. Az egész életre ki tölt égi tisztaságú szerelem, s az ál­tala oltalmába vett. két, nyárfa égbetörő zöld koronája — elválaszthatatlan társak lettek egy egész életen keresztül. S mindketten — Ada és Gusztáv — egy gondolattal foglalkoztak, egy kételylyel, egy aggod* lommal, . . . melyet nem mondtak meg senkinek, de amely mindig eszükben volt: — Ki kel-e a két kis mag? Megszületik-e a két kis növény ? S ha az egyik elhal a szá­razság miatt, a szükséges életnedv hiányában, a sötét feilödési korszak, a földalatti élet fo­lyat' án!? Nem volra-e ez szomorú, kétségbe­ejtő előhírnöke az ő szerelmük ha'álának is? Nf-m jelentené-e ez két-égbevonhatai lanul, hogy a sz-reli-m nem volt egyformán benső, egyfor­mán (gyengéd mindegyikük lelkében? Melyik nem ered tneg a két kis mag kö/ü ? M"lyikük lelke fárad el először a szerelemben? Ada vagy Gusztáv? Melyikük van arra kárhoz­tatva, hogy maganyosan elhagyatva fejezze csodálkozhatunk e fölött, sőt a dolog természe­tében fekvőnek találjuk. Mert ma, midőn min­denütt a szociális helyzet javítására törek­szünk, a cselédek érdekeinek a megóvására helyzetük javítására senki sem gondol." Sok te­kintetben épen olyan jog nélkül valók ezek ma is, mint. voltak ez előtt egy századdal; és nagyon gyakran ki vannak' szolgáltaik az egyes gazdák önkényének, mint annak előtte. A cselédek helyzete csak annyiban javult, hogy mód.nyújtatott arra, hogy a szegényebb sorsú nők részére más keresetforrás is nyílik, nem csupán a szolgálat, s igy a gazdák a kereslet­ben rejlő hiánynál fogva kénytelen-kelletlen megbecsülik a cselédeket, jobb bánásmódban részesitik. Mivel a jobb nevelésben részesült nők megélhetésük forrásait más terrénumon keresik meg, csel dek gyanánt csak a tudatlanabb rósz szegődik el, magától értetődik, hogy a cseléd kontingens faji értéke, suiya nagyon alászállt. A jobb qualitásu nők ritkán vállalnak cseléd­minőségben szolgálatot és ha mégis rászánják magukat, teszik ezt abban az elhatározásban, hogy megfelelő rekompenzatiót talált e téren á feláldozott szabadságért. Mivel podig rendszerint ezt a vélt rekompenzáció!, egy hamar és min­den helyen nem találhatja meg, ugy segit ma­gán s onnan veszi ezt, a honnau éppen venni tudja. Erre teljes jogot vél magának vindikál­hatni és ha jól megfontoljuk sok igazság rej­lik ebben. Mert — gondoljuk csak meg — hogy ha­bár az, a ki az éhség kényszerű hatása alatt egy kenyeret lop, a törvény élő t tolvajnak minősül, mégis egy magasabb szempontból te­kintendő erkölcsi fogalommal föl keli őt a lo­pás vádjának s következményeinek terhe alól menteni. Körülbelül igy álluuk ma a cseléd­kérdéssel. A cselédek kötelessége a legritkább eset­ben van ugy körülírva és meghatározva, hogy azt a cseléd tetszése szerint ki ne bővíthesse, vagy meg ne kerülhesse. A családok legtöbb­jénél a tagok kényelme inkább a cseléd kezé­ben, mint a ház asszonyáéban nyugszik. És ámbár ezt az egyes családok maguk is beisme­rik, mégis az elismerést csak csengő pénzben rójják le a cseledek azt hivén, hogy ezzel ele­get tettek kötelességüknek. A cseléd elégedjék ezzel meg. Punktum. be ezt a szomorú földi utazást ? Ada, vagy Gusztáv? Mikor beszól a jelkép? Mikor tel­jesül a jóslat? Oh bizonyos, ho^y egy év előtt, nem ; mert a természet nagylelkű és csalha­tatlan, de lassan felel meg az emberek „kér­déseire. Hogy « két kis mag kicsírázzék, hogy a picinyke növény uagynehezen annyira bújjon ki, hogy láthatóvá legyen, arra nem kevesebb, mint kér, tavasz szükséges, s a megterinékenyü­lés hosszú , titokzatos munkája alatt el kell felettük vonulni, a nyár égető hevének, az ősz szelid enyheségének, ki lesznek szolgáltatva a a tél zord hidegségének, mig életre f. kasztja őket az uj tavasz langyos életre hívó csókja. Végre eljött az uj tavasz ; Ada ós Gusztáv kikeresték a két kis — alig arasztnyi magas — fácskát a száraz levelek, a sok ártalmas növény közül ; milyen boldogok voltak felfedezésükre. Alig hogy kiszabadították a két kis növényt a mérges füvek közül, melyek elfojtással fenye­gették, megkeresztelték a két kis fácskát: Ada és Gusztávra. Természetesen azt hivták Adá­nak, melyet Ada ültetett el a földbe. Evvel a k^reszteléssel, mely nem annyira ünnepélyes szertartás volt, mint inkább meg­gondolatlan, könnyed gyermek csiny, csak ál­landóvá tették, jobban megerősítették a lelki rokonság egy nemet, a két növényke s azok között, kik azokat elültették. Igy DŐtt igy erő­södő't mind jobban, a csalóka álom, melynél fogva a két kis fa jelképezte a két fiatal sze­relmest. . (Fo'yt. köv.) A Kesztheiy-Sümeg-yidéki tanító­kor közgyűlése. Annak idején hírt adtunk arról, hogy me­gyéspüspök urunk a keszthelyi és sümegi es­peresi kerületek plébániáit, uj kerületekbe osz­totta be. Eme fölosztás maga utáu vonta a ta­nítói körök uj beosztását is, nevezetesen a keszt­hely-sümegi kör tauit.ó-, keszthelyi, sümegi és szt. gróthi körökre osztattak be keszthelyi és szent, gróthi körök egy csoportba, a sümegi és devecseri körői< ismét egy csoportba foglaltattak, B. régi beosztásból kivált tehát a sümegi kör. A kör ezen szói o-z­tása előtt. f. hó B-án dél-löt.t, t.arotia utolsó együttes ülését Keszthely n, a községi elemi leányiskola III. osztályú tantermében. A közgyűlést szt. mise előzie meg, a me­lyet Szanyi Ferenc az újonnan alakult Sümegi kör esperes tanfelügyelője vé^z^t. , és « melyen Nyers Imre zala-szántói k tanító orgonált és a megjelent, köri tagok karénekeket adt-k e ő. Szt. mise utáu a kitűzött helyen megje­lentek a gyűlés tagjai es Sárváry József dab­roncai tanító t kör ügyvivő alelnök*- 9 órakor a gyűlést megnyitót'a. Jelen voltak mint. ven­dégek : Szabó Antal ós Sz«nvi Fer-nc esperes plébánosok, Fekete Gergely zndi ple'-áuos tanfelügyelő, N«gy Margit ke^z'heyi kö'/.s. isk. tanítónő, Németh Jáuos vörs' ple.t áno*, Stnko­vits Nándor keszthelyi káphn Bóry Imre keszthelyi közs. isk. tanító. A kör tagjai néhány kivó-eló«el cs«kn-in teljes számban jelentek meg. Sarváry elnök üdvözli a megjelenteket, ismerteti >ta uj kerületi beosztást es az üié-t megny't A j í,yzőkönyv felolvasása előtt P z-gár végedi tanító kért szót és indítván* • terjeszt e ő j hogy a mai ülésre kitűzött gyakor'at.i e ö»dást

Next

/
Oldalképek
Tartalom