Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-08-16 / 33. szám
2. BALATONVIDÉK 1908. augusztus 1E. nemzet összes hagyományaival. Ennek hordozója a király. Szt. István óta a magyar nép királya apostoli király. A korona körül nagy, szent, igazságos királyaink emlékéből dicssugár fűződik, de legragyogóbb fénysugár az első apostoli király szt. István emléke. E fényben áll minden király, hiszen szt. Istvánnak, szt. Lászlónak, Mátyásnak az igazságosnak koronáját hordják. A szt. korona körül az elhunyt nagy királyok hősi alakjai állanak őrt. Aki a koronás király ellen lázad, ellenük támad! És a korona s koronás király iránti tisztelet, hűség, odaadás hagyományos lett a magyar népben, szivébe vésődött, benne él, A korona a nemzet legnagyobb kincse. Szinte vallásos tisztelettel borul le előtte. Tiszteli a királyt, mert benne szt. Istvánt, az apostolt látja. Korona, apostoli király, trón. haza, hősiesség mind a kereszténységből valók. melynek apostola szt. István. A kereszténység történelmünkbe lehelte lelkét. Oda tűzte jelét, a keresztet, koronánkra, belevéste címereinkbe, a királyi palástba szőtte angyalait, prófétáit. Csoda-e ha énekünk annyi századon át bánatos vágyódássá lett a honalapító király után » Hol vagy István király.» A koronát szerző, apostoli király jobbja, erektyénk. Szent jobb lett. Az ő müve áll és él közöttünk. Az ő karja, jobbja van velünk. Vájjon elszakadhatunk-e e szt. emléktől? Nem! Magunk hazánk s dicső multunk ellen vétenénk. Hálás szívvel, kön} res szemekkel hordozzuk minden év szt. István napján körül az ország fővárosában a dicsőséges szt. Jobbot. Megelevenedik látására bennünk a mult. Lelkesülünk, hitre, hazaszeretetre, király iránti hűségre buzdulunk. Küzdünk, fáradunk, dolgozunk tovább, hitért, hazáért, királyért. Ezt kívánja tőlünk a hazaszeretet. Hát igen! De akkor félre azzal a rideg, haszonleső szellemmel, mely minden eszményt sárral dobál, legszentebb tradícióinkat elhomályosítja, történelmünket megtagadja. Ezt teszi az, ki a kereszténységet annak conzervaló. államalkotó erősségét e hazában gyöngíteni törekszik. Úgyis minden recseg, ropog; társadalmunk, alkotmányunk minden oszlopa mintha megingott volna. Zivatar, békétlenség, meghasonlás dul szerte a hazában, a nagy király és szt. Istvánnak ünnepi körmenetének áhítatos énekébe: a visszavonás s elégedetlenség, lázongás kiáltásai süvítenek kiáltóan. Roszlelküen ingatják azt az alapot, mely évezredes létünknek legbiztosabb támadéka volt — a hitet s bizalmat. A testvérek ellenségek. És míg a nemzeti szellem Géniusza gyászba boralva nézi a romlás küzdelmeit, addig azok örülnek, kik a zavarosban halásznak s sok, sok aranyhalat fognak. Magyar jellem, magyar önérzet húzzák rád a lélekharangot. Sok a vállalkozó és nevető örökös ! De mi mégsem félünk! Bízunk. Szt. István koronájának fénye, ragyogása még mo^t is erős arra, hogy szétrebbentse a haza egén tornyosuló vészfelhőket. Bizunk a sokat szenvedett nemzfet szívós erejében, faji ellenálló képességében. hazaszeretetében, hogy megint, mint már annyiszor erőre kap, megvédi faját, vagyonát, jellemét és erkölcseit a kozmopolita és vallástalan szellem rohama ellenében is. Kelet hatalma őseink domború mellén törött meg. Meg fog törni a felforgatás szelleme is. Menjünk szt. István a nagy király ünnepén: hagyományunk, történelmünk szt. emlékeihez. Emlékezzünk nagyjaink tetteiről, merítsünk erőt, bizalmat, bátorságot. Nehéz napokat élünk, borús az ég fölöttünk. De előttünk áll a nagy apostol királ}'- szt. István alakja. Ajkairól hangzik a patriarchális áldás s biztatás, vigyétek küzdelmeitekbe: a hit erejét, az erény pajzsát, győzni fogtok. Akkor lesz Magyarország igazán a magyaroké. A Magyar Védő Egyesület A Migyar Védő Egyesület, céljához hiveu — a hazai ipati ós ..íezőgaziasá»i ter;nelés és a hazai munka és nemzeti kereskedelem védelme és ezúton való nemzeti irányú fejlesztésére működését megkezdte. Esen célból fölkéri ez uton is miuden ipiri és mezögazJasági termelőt, azok szövetkezeteit ós testületeit, — minden iparost és gazdát, akik az általuk előállított cikkeknek nagyobb forgalma 1; és kelendőségét, óhajtják, hogy náluk jelentsék ba, milyeu cikkeket, milyen mennyiségben óhajtanuk az egyesület »Órszágos Áruforgalmi Központja* által elhelyeztetni. Fölkérnek minden kereskedőt és különösen a nagyobb fogyasztókat, intézeteket, testületeket, gyárakat stb. akik hazai cikkekből hajlaulói szükségletüket fedezni, hogy e/.en szándékukat, a kereslet tárgyát és az évi szükséglet mennyiségéi, náluk je'entsék b<>. — Leveleim: Magyar Vélő Egyesület Budapest Hogy olvasóközönségünk minél bővebben megismerkedjen ezen nagyfontosságú intézmény céljáról, terveitől itt közöljük annak alapszabályai' : 1. §. Az egyesület citne: Magyar VódőEgyesület. 2. § Székhelye: Budapest. Cél és feladatok. 6. §. Az egyesület célja : a hazai ipari ós mezőgazdasági tarmelós ós a hazai munka ós nemzeti kereskedelem védelme ós ez uton való nemzeti irányu fejlesztése, az erre vezető mozgalmaknak és érdekeknek egyöntetű társadalmi és országos képviselete, úgyszintén az ezirányu törvények, rendeletek ós hatósági intézkedések már az eU ó támadásnalh alalra sebesülj a. bele kifordul s amint kifelé vezetik, maga rftán vonszolja és tapossa véres belsejét. Néha ott. az arénán leheli ki a páráját. Valami megható volt, az általam látott riadalom végy szürke lónak az elpusztulása. A felbőszült bika nem a hasába, hanem a szügyébe döfte bele éles szarvait ugy, liogy az egyik szúrva valószínűleg a szivét járta át, a mint lovastul a földre zuhant, egész hosszában kettőt fordult, elöutötte száját a vér, megrázkódott, kinyújtózkodott ós kilehelte u páráját.. A bikát rögtön elvaditoLt.ák 'öle, a szolgák leszerelték s ott hagyták kinyújtózkodva a bika höletéséip'. Minden bika két három lovat öklel fel. Azóta tartják a spanyolok, hogy a bikának okvetlenül vért kell látnia ós szagolnia, hogy teljesen febőszüljön. Miután a bika egynéhány lónak felöklése által teljesen megvadult, int a virdal bírája, megharsannak a trombiták s evvel a lókinzás le van fújva. A vérszomjas közönséget azonban nem egyhamar lehet kielégíteni. Ha a viadal intézője kevés lovat áldoz fel a bika dühének, vad orditásban tör ki. Ököllel, botokkal fenyegetik a kurida elnökét, torkuk szakadtából kiabálva c^vallcs (lovakat) 1 Az elnök már ugy látszik hozzá van szokva az ilyen zajos jelenetekhez, a tömeg zajongását nem sokba veszi: int s megjelenik a porondon egy uj szereplő a puntillero, a lándzsás. Ez mind a két ke/ében egy méter hosszú horoggal ellátot t lándzsákat tartva lép. az arénába. A banderillerok a felbőszült állat ügyeimét rá irányítják s félre futnak. bika egy darabig méregeti vérbe forgó tekintetével s feléj i rohan. Ez 1 íb'jjjhegyreáll, á két horgos lándsat, magasra 'artva egy pillanatig balanzii'ovik, majd ó is a feléje rohanó bikáuak fut, szarva kö/ó veti magát s hátába szúrja a horgos lándzsákat. A bika tejével adott lökéssel félre ugrik s a lándzsák nyomán kibugygyan a bika hátából a vér. Utánna ismét uj pár lándzsát döf a megsebesített állat hasába. A bika részint fájdalmában, részint dühében nagyokat ugrik a lapockáiba döfött horgos lándzsák csörögve ütődnek egymáshoz és a hátához mélyebben hatolnak bele elevenjébe és bővebben omlik nyomukban a vér. Az ötödik bikánál a lándzsák rakétákkal töltvék meg, a mint a puutillero belevágta őket a megbőszült állat hátába, pattogni és lángolni kezdenek. A megrémült, megvadult bika bőszülten rohan ide oda, dühében bőg, folyik a nyála, éles szarvával szántja az aréna homokját, gyakran egészen bele vész a felkavart, por fellegébe és a hátán lángoló pattogó lándzsák füstje felhőjébe, lapockáiból patakzó a vér, s a merre rohan, kétségbeesett dühében vörösre festi a talajt. A puntilleró szereplése után ismét megharsannak a trombiták, minden tekintet, különösen a hölgyeké, a szereplő czeinélyzet bejáratára szegeződik s általános érdeklődós és trombita harsonás között megjelenik a vértől ázott arénán a viadal királya az espada vagy a matador (bikaölő.) Jobbjában uiajd egy méter hosszú egyenes kard villog, valódi soledói p^nge hajlékony és keskeny, balkezébeu a bikavaditó vérvörös posztó a mulet.a leng. Megjelenésére a közönség lelkes ovaciókbau tör ki, narancsot, cukorkát, virágot, kalapot sőt ékszert dobáluak lábáihoz. Ö az ovációt előkelő meghajtással viszonozza, a lábaihoz esett kalapokat tulajdonosaiknak visjzahajigálja, a többinek a szedését a szolgákra bízza méltóságteljesen lépked a viadal bíró páholya elé. Itt leveszi szóles kalapját s esküre emeli kezét, hogy vagy a bikát megöli, vagy ő hal meg. Esküje után kalaplevéve a bika elé vonult, a melyet ez alatt a bauderillerók foglalkoztattak. Fölteszi kalapját s hírtelen a megvadult és megkínzott állat szeme elé oda rántja a vérvörös posztót a muletát. A mint az espada a bika elé lépett az összes személyzet visszavonult. Az elkábult bika bőszülten ront neki a vérvörös posztónak, a melyet az espada veroen forgó szeme előtt végtelen ügyességgel ide-oda ránt, Az espada már nem szalad mint a banderiilero, csak egy helyben mozog. Egy pár percig igy gyönyörűen játszik. A kifárasztott és felbőszített állat egyszerre csak nyugodtan megáll az espada eiőtt, kinek confetti 12 fillértől feljebb igen nagy választékban továbbá szerpentin á legolcsóbban kapható Sujánszky József könyv és papír kereskedésében Kesathelyen.
