Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

BALATONVIDÉK 1903. november 29. alapítvány egész történetét a mellékle­teivel együtt; azután közölje kezdettől fogva ós évről-évre azokat a számadá­sokat, amelyek a kamatjövedelemnek a tőkéhez való csatolását mutatják, azután azt is, hogy felemésztett-e valamit a ke­zelés ; stb. Azután sorolja fel az elérték­telenedett adósleveleket és azt is mutassa ki, bogy azok merre vannak ; szóval ad­jon világos és teljes képet az egész ügyről. Ezt pedig annál inkább megteheti, mert ezt kivánja az egész Fehér-ügy évtizedekre visszavihető homályossága és annál inkább meg kell tennie, mert annak a megkivánása, hogy végre va­lahára tisztán lássanak ez ügyben, még nem gyanusitás; vagy ha valakinek a fogyatékos jogi műveltsége ennek minő­sítené, hát akkor is az a véleményünk, hogy ez nem lehet akadálya az igazság felderítésének még akkor sem, ha ezt a felderítést e város legértéktelenebb pol­gára kivánja íb. Ezért nem szivünk vissza semmit; ezért nem is jajgatunk semmit. Világos lehet ezek után is, hogy nem sértetünk sem kegyeletet, sem becsületet és mi­kor az ügynek ezt a részét befejezett­nek jelentjük ki, újra csak azt hangsú­lyozzuk, hogy a legszigorúbb ós minden mellékkörülményre kiterjedő vizsgálatot szükségesnek ós indokoltnak tartjuk ép­pen a város érdeke miatt. Ezt tehát befejeztük! De tartozunk egy másik résznek, annak az indokolásnak t. i,, hogy <ezen­tul« miért »mellőzuek« bennünket a >városházán.« A száz koronáról nem is szólva, hisz a pénz és a jövedelem miatt eddig sem tartottuk fenn a lapot és azt sem foghatják ránk. hogy lapunkat árucikknek tekintettük, sem azt, hogy üzleti érdekben valónak tartottuk. Igazé az, hogy ez a lap, >nem a község biztos haladásának elősegítését, hanem a lakosság n) Tugalinának megza­varását« szolgálja s a »vezetőséget gya­núsítja ?« Hát mi nem érezzük magunkat sem hajlandónak, sem feljogosítottnak ar­ra, hogy magunk vélekedjünk magunk­ról jól, szepen, nemesen. Beszéljenek és Ítéljenek azok, akik ismerik lapunk ed­digi irányát. Egyet még is hangsúlyoznunk kell. Azt, hogy nem szegedtünk senki szol­gálatába és nem dolgozunk sem a,n\ Tagi előnyökért, sem üzleti érdekekből. És éppen ezért vagyunk »bátrak« az igazság keresésében ós éppen ezért nem vezet bennünket pórázon a korruptió szolgá­latával egy fogalom alá tartozó érdek­védelem, egyetlen kérdésben sem. Ezért vagyunk hát vád alá he­lyezve és ezért olyanoknak kijelentve, mint akik a városi becsületnek többet ártanak, mint használnak ? Hát ezért vagyunk mi kellemetlen »idegenek« eb­ben a városban ? A városi becsület szép fogalom. De hát kik támadják jobban, mint azok, akik a lazaságot és az e fajtájú kapkodást, mint ez az utolsó kirohanás is volt, csinálják? De hát kik támadják jobban a városi becsületet, mint azok, akik a lazaságot nemcsak csinálták, ha­nem csinálják és még, a mikor látják, akkor is eltűrik, ahelyett, hogy vállve­tett munkával arra törekednének, hogy megszüntessék ? Hát mikor mi a vülamosvilágitási ügyben a szegény adózó polgárok ki­zsákmányolása ellen tiltakoztunk és os­toroztuk az üzérkedést, mely nem te­kint mást, mint a hasznot, a kizsákmá­nyolást, hát akkor vétettünk a város becsülete ellen ? Vagy akkor, amikor a prostitúcióra vetettük a szemünket és sajnáltuk hazánk ifjúságát, mely nem­csak életében hanem generációkban is meg lenne támadva? Vagy talán akkor, amikor a városi építkezések körül ta­pasztalt lanyha ellenőrzésről irtunk ? Vagy akkor, mikor egy városi admi­nistratiónál nem tartjuk sem helyesnek, sem indokoltnak és igy megengedhető­nek sem azt, hogy a kórházi tervek tervezőjével nem tud a költségekre nézve dűlőre jutni? Vagy akkor vétünk a városi becsület ellen, amikor most rá­mutatunk arra a lazaságra, mely az ipartestületi betegsególyző pénztárnál megvan és amely a rendetlenség nagy foka miatt kellemetlen visszatetszést kelt az iparosok között? Vagy talán csak akkor kell majd mülázadásban ki­törni a kedélyeknek, mikor rá fogunk mutatni arra, hogy kilenc éven át ott sem tették meg az ellenőrzést oly szi­gorúan, mint azt a dolgok természete kí­vánta volna? Vagy akkor ártottunk ta­lán a város becsületének, mikor a szö­vetkezós eszméjét becsületesnek és szük­ségesnek mondtuk és ezt önzetlen sze­retettel szolgáltuk? Vagy akkor talán, amikor rámutattunk a sociáldemokra­ták g}'üléseire és különösen arra a gá­lád szellemre, mely azok révén beszivá­rog ide ós akiknek a dicsőitői éppen azok között vannak, akik abban vélik kimutatni hasznos ós nélkülözhetetlen voltukat, hogy a tisztelt városi képvi­selettel együtt müháborogtak a város becsületéért és azután szellemi termé­keikkel, mint jó kereskedőkhöz illik, há­zalni indultak ? Tiszteit uraim ! Tegyék a szivükre a kesöket és ha higgadt birálit után is azt súgja a lelkiismeietiik, hogy a »Balatonvidék« és az »iránya* megér­demli a képviselőtestület határozatát: akkor emlékezzenek csak, hogy lapun­kat éppen az önzetlen : igazságkeresése miatt, egyszer már megégették, most megfeszítették. Krisztust is megfe­szítették, -— és Krisztus él. Ez sem hal meg, hanem dacára a kíméletlenségnek, amelyben részesült, — ezután is élni fog. És nemcsak élni, hanem ezután is szolgálni fogja a város igazi becsületé­nek az ügyét, az eddigi törekvéssel és tárgyilagossággal. Amikor pedig ezt teszi, akkor azt tartja, hogy nem szenvedélyt, igazságot a közéletbe! Nem előítéletet, hanem tárgyilagosságot! Mert nem basák kel­lenek ám, hanem még a saját vonatko­zású ügyekben is nyugodtsággal mórle­gelő egyedek. És addig, mig magunk is ilyenek leszünk, addig nem félünk, mert addig nálunk lesz az önzetlenség és az igazság. csúsztak a lóról. Hej ! pedig csak báb­paripán ültek. Tessék Ítélni ! Szociális tanulmányok. Jakab ur, « dicső szóuok, tapasztalaikat szerezni — 110 meg egy kis apró költséget a inindonnapi ferblihez — jár a Dunántúl, és ál­liaj- ésszakállal, a napokban itt volt városunkban. De mivel Jakab urnák más jellegzetes sajátsá­gai is vannak, nemcsak a baja, hát igy csak rá lehel, ismerni őkelmére. Ilyen sajátsága pl. az, hogy nem szereti a munkát,. Arról, bogy ő bör­tönben is ült már, — jóért bizonyára nem — arról szivesen beszól; de hogy egész nap tulaj­doukópen mit, is szokott dolgozni, mivel keresi a kenyerét, hol a munkakönyve? e kérdésekre nem szivesen válaszol ö. Ezen ós ilyen dolgokat nem lehet holmi álöltözetben eltüntetni. De hát, miből is él Jakab ur ? A ti pénzetekből inuukások ! Dehát miért utazgat Jakab ur ? Mert szereti a vasutazgatást, szereti a napidijat, az ingyen szállást, a jó vidéki karcost és mert mégis kényelmesebb a vasúton bodor füstöket ereget ve utazgatni a vidéki városokba, mint. a uiünely­ben, üllő és kalapács zaja mellett gömbölyíteni a bádoglemezeket. Tanulmányait ki is adja a világ előtt: itt és itt jártam, ennyi ós ilyen dolgokat tapasztaltam. Négyszemközt p-dig el­mondja, hol jobb az idei karcos, hova lesz jó gyakrabban elmenni, hol lehet sok, kicsiny és nagy giuiplit, fogni kik aztáu az hiszik magokról, hogy ők — fülemülék. Pedig Liát csak gimplik, a kiket ők maguk is kinevetnek ottkonu. Mun­kások ! magyar munkások ! Csak uem ültök fel e jeles alakoknak, kik nem mernek saját formá­jukban hozzátok jönni ? Csaknem hiszitek hely­beli vagy vidéki gimpliknek azt el, hogy ők fü­lemülék ? Csak nem fogtok ti másokért dolgozni ? Kérjélek el emez alakoktól munkaköny vüket, s kérdezzétek meg, mikor és hol szoktak dolgozni? S ha nem tudnak, ha nem szoktak dolgozni, hanem a ti keserves heti keresményeitekből sze­dett különféle adókból élnek : dobjatok ki 1 De nem is Jakab úrról s hozzá méltó társa­iról akartunk ma szólni. Ezeket szükségesnek láttuk elmondani e jeles férfiú kirándulásai al­kalmával, mely dologra még vissza foguuk térni. Ma a »szooiális tanulmányok* folytatása­ként lássuk, hogy mikép lehet, és kell segíteni az általános szociális bajokon? E tanulmányuk során egyelőre ki fogunk terjeszkedni az embe­riség három főosztályának helyzetére. E három fő­osztály a főldmivelö, az iparos és a középosztály. E oikkek során nem lesz ós nem lehet, feladatunk hstározott munkakört kijelölni, ha­tározott. szociális programmot adni. Hanem igen is, feladatunk rámutatni a bajra, rámutatni az orvosságra és rámutatni arra, hogy ma már nem elég csak beszélni vagy irodai bürokratikus munkát végezni, ma tenni kell! Rá foguuk egyes eszmékre mutatni, rá az igazságra, rá arra, hogy az emberiségnek jogai vannak, emberi jogai, melyeket sokan nem vettek figyelennbe. Azok, kiknek hivatásuk a néppel való foglalko­zás, ne engedjék, hogy Jakab ur és társai fog­lalják el előlük a tért, hanem erősítsék meg önzetlen munkájuk által a kis embert, legyen az főldmivelö, iparos vagy kis hivatalnok. De óva intünk mindenkit, bogy a kórdós előzetes ismerete nélkül akár szövetkezetek, akár szooi­ális társulatok vagy egyéb intézmények alakí­tásához. Szomorú eredményt hozott létre sok­szor és fog hozni miudig a puszta lelkesedós ; tanulmányozni, tudni, ós ezután tenni kell. Mi felemeltük a múltban, fel fogjuk emelui a jövő­ben is intő szavunkat. De dolgozni és tanulni uii nem tanul hatunk mások helyett. A szomszédban sok helyütt ég a ház ; ad­dig védekezzünk előre megfontolt, tervvel, kész tervvel ós jó eszközökkel, mig ezt, higgadtan tehetjük. A szociálizinus ellensége a szövetke­zésnek nálunk. \ Külföld ön megpróbálta ugyan, hogy a szö­G-alopp volt csak és a basák, le­! vetkezós eszméjét és gyakorlati megvalósítását be tudja vinni saját programmjába, de vagy igen osekély sikerrel, vagy pedig a ker. szocia­lizmus jdvíra. Népnek vezérei ós mindazok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom