Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

1908. november 29. BALATONVIDÉK 3. I előre és nyomtatásban bejelentett íoly- j tatást, egy, a kötelességót hiven és be- I osiiletesen teljesítő lapot, amely meg- j győződé-ét holmi rongyérdekeknek soha j alá nem rendelte, hogy akkor, amikor a város tisztességét érintő ügvben felemeli szavát, ez a, lap, hogy akkor érdes kéz­zel illessék ? Hát mióta nevelődött ki a jogtisz­telet a képviselőtestületben olyan irány­ban, hogy egy tisztességes és becsüle­tes egyének által készített lapot, amikor arról ir. hogy mások elölt hogyan és mily formában látszik egy ügy, amely kezdettől fogva különös homályba bur­koltnak mutatkozik és bár megjárták némelyek jelentései a fórumokat ez üg} 7-­ben. de teljesen mégsem elégitett ki senkit az eredmény, hogy éppen akkor, midőn ebben az alapítványi ügyben mindenkire egyenlően kötelező és meg­nyugtató, de egyúttal szigorít vizsgála­tot kér; hogy éppen akkor, mikor ez a lap, nemcsak a városra, de a másokra is egyaránt kinos helyzetnek a megszün­tetését sürgeti, hogy ez a lap, éppen eb­ben a becsületes szándékának a kivite­lében kapja a városi képviselőtestülettől a legkíméletlenebb támadást ? Hát mi ez? Mióta lett divattá, mióta joggá és mióta nevezhető ez az eljárás jó érzés­től sugaltnak. hogy egy nyilvános la­pot, még mielőtt bejelentett cikksoro­zatát befejezte volna, a leggaládabb szándékúnak ítéljenek el — éppen azok, akiknek érdekében dolgozik és éppen akkor, amikor tudják, hogy azok, akik ennek a lapnak az irányát képviselik, hogy ezek a városi polgárok és az a Vörsön lakó szerkesztő is, ugy az egyéni becsület, mint a közhasznú ténykedé­sekben, óp ugy a megbízhatóság tekin­tetében és az Ítéletek megalkotásában ii vannak oly színaranyból valók, mint ások, akik ezúttal, mint egy alapitvány őrei. ügyészei stb, tehát ugyanazon ügy előadói és kezelői és védelmezői megje­lentek a fórumon és ott egy személy­ben vádlók, védők, ós végrehajtók is vol­tak, a város becsületének a védelmé ben ? Kérjük, volt-e mit védelmezni? S ha volt volna, ki támadta a város be­csületét ? Es ha támadta, meg van e az védelmezve ? Aki e cikk elején felsorolt idéze teket olva-sa és akit ez ügyben, érde­keltségénél fogva a szenvedély, vagya mü­harag, nem tett vakká, az nem fogja le­tagadhatni, hogyha valamely ügyben az egyik félnek más nézetei vannak, mint a másiknak és ennélfogva az egyik egy harmadikhoz fordul azért, hogy legyen megnyugtató felvilágosítás és kielégítő ítélet, hogy akkor ez az eljárása nem minősíthető sem gyanú­sításnak, sem rágalomnak. És ha a sajtó, — mert a közt is közelről érdeklő ügyről van szó, -- az ügy gyei foglalko­zik és felsorolja ugyanazokat az adato­kat, a melyeket a másik fél ís ismer és felsorolja azért, hogy annak a kuszált és zavaros multu ügynek a tisztázására a vizsgálat után gyors intézkedést kér­jen : hát akkor illethetŐ-e az a lap oly támadásban, amelyben részesült és ki­sérhető-e oljr jelzőkkel a működése, mint amilyen jelzők a városi képviselőtestü­tület határozatában foglaltatnak? Hol maradt azok felfogásából, akik ezt a rohamot intézték, a szenvedélyen kívül ajogi érzék? Vagj r ez az a liberális gondolkodás, melynek a jog palládiuma a törvény az eszköze és az igazság az erkölcse? Hát ez az ? Azt mondják, hogy a formában volt a hiba. — Jól van ! De mi van az első cikk végén? Az: >A földerítés ne­héz és fáradságos munkáját folytatni fogjuk a jövő számunkban.t Bevárták-e a végét ? Nem, Hanem egyszerre, egy varázsütésre kiabáltak azért a becsületért, amelyet nem há­borgatott senki ée felvonultak védel­mezni az ügyet, de ugyanakkor azokat vádolni is, akik világosságot kérnek ez ügyben ée Ítéletet. De nemcsak vádol­tak, hanem Ítéltek is azonnal azok fö­lött, akik ezt az alapítványi ügyet meg­bolygatni merték. Felléptek védőként, vádlóként, itélőkként és végrehajtód­ként, Az erőszakon kívül, váljon ki ta­lálja meg ebben az eljárásban azt a tiszteletreméltó motívumot, amelvahio 1­gadság alapján áll és amely az ügynek igazságos és mindenkit kielégítő felde­rítését tekinti az egyedüli célnak ? Hát igy kell a közügyeket intézni? Azonban a t. képviselőtestület és a városi elöljáróság is ép oly jól tudja mint mi, hogy a Szt. Márton alapít­ványból a plébánia templom restaurá­lására fordított 7853 forint feltétele­sen < engedélyeztetett, ós ez az összeg még ma is »függőben< van egy »remény­beli* jóváhagyástól. Hát bün az, mikor ennek a függő ügynek, a többivel együtt leendő elin­tézése sürgetésére vállalkozunk, csak azért, hogy majd a halandó emberek eltűntével uj rendetlenség konstatálá­sára anyag ne legyen? Hol maradt a galopprendezők fel­fogásából a jogi érzék etikája: a függő­ügyek rendezésére való hajlandóság ki­mutatása? Mondják meg, kérjük, meg van-e az ily erőszakos »elintézésben* — ha t. i. elintézésnek merik ezt a kiruccanást minősíteni — az, amit az elintézéshez kötni szoktunk ? Ki az, akit megnyug­tattak arra, hogy ezzel rendezve van minden? Ki az, aki ezek után azt mondja, hogy az alapok rendezve van­nak es ugy elválasztva, ahogyan azt az alapító kívánta és ami megfelel a jog­nak és az alapitvány természetének ? Ezfe pedig azért kérdezzük, mert tudjuk, hogy a görögtűz fényében való felvonulások ideje még a pretorianusok idejében lejárt. Nem is folytatjuk tovább a kérde­zést, nehogy újra az a vád érjen, hogy ezzel is gyanúsítani akarunk, hanem e helyett azt ajánljuk, hogy a tisztelt képviselőtestület ne sajnáljon rá költsé­get és nyomassa ki ós osztassa szét az közeledőkre, aztán mosolyogva mondta: >A szegóuyekért« ós csókra tartotta száját Kallnow el*. Ez zavarodottan csókolta meg. Óriási iz galmat keltett mindez. Micsoda botrány! Ez a viselkedés minden erkölosnek arcul csapása. Arnson ur is meghallotta az esetet és elé­gedetlenül ment leányához. Halkan beszélgettek egymással. Fejét, csóválta, majd bólintott és a rendezőség elnöke felé indult. Mindenki figyelt az apa és lánya közötti jelenetre ós minden szem re4 irányult, .midőn a rendező hölgyekhez lépett. Hogy menti ki lányát? Szivből örültek a hölgytk, a szép lány blamázsának, mert hó­dításaiért titokban irigykedtek reá. • Kegyelmes grófnő,« kezdte Arnson ur hangosan és érthetően, ugy, hog}' a terem ben mindenki meghallhatta. Mindenki figyelt s aka­ratlanul is közelebb ment. • Engedje meg, hogy azért a csókért, me lyet Kallnow báró imént lányomnak adott, 10000 dollárt tegyek le az ön kezeibe a szegé­nyok javára. Bizonyára nem találják ezt a csó­kot túlságosan megfizetve, ha egyszersmind ki­jelentem, hogy ez lányomnak a báróval való eljegyzési csókja volt,« »0li! gratulálunk* hangzott minden ol­dalról. Kallnow szótlanul állott. Még mindig nem tudta megérteni, édes álom üz-e vele játékot, vagy valóság, hogy ez az elragadó szépségű, forrón szeretett lányka ót vis^outszereti ós, hogy ehhez Arnson ur minden ellenvetés nélkül bele­egyezését adta? Túlszárnyalta ez a szegény tisztnek a legvérmesebb reményeit is. Sigried rámosolygott és karját annak kar­jába fűzte. Már az ő mindene az s az élet szá­mára erősen akarta fart mii. Az öreg titkos tanácsos, a kinek sikerét, a történtek teljesen romba döntötték, szintén a jegyes pár élé ment, hogy szintén szerencsét kívánjon nekik. Nem tudta azonban megállani, hogy Kallnowuak meg ne jegyezze : »Kedves báró ur, én mégis esak megelőztem őnt. En voltam az első. Győetesen mosolygott az. íElőttem jöhe­tett ön, tanácsos ur, utánam soha.« Találva hátrált az agglegény. Nagyon érezte a vágást. Kallnow ezt látva, sietett hozzá tenni, hogy ez nemcsak neki, ha­nem mindenkinek szól. ílz öreg ur erre megbé­külve hagyta el a jegyeseket. Később még hallották a teremben, mikor mondta : »Ennek a Kallnownak szerencséje van. Eu egy csókért ezer dollárt voltam kény­telen fizetni, az ő apósa meg tizezeret fizet a* ő csókjáért s még ráadásul neki adja a«t a« angyali teremtést.« Egy ideig uralkodott még az izgalom, Diajd rendesen folyt tovább az ün­nepély. A rendező hölgyek szerfölött meg vol­tak elégedve a bevétellel ós sok ilyen esetet ki­vántak. Legboldogabbak mégis a fiatal lányok voltak; nem kellett már féltékenykedniük a szép amerikai lány miatt, nevetgéltek és vida­man tréfáltak udvarlóikkal, a kik bűnbánóan visszatértek hozzájuk. Bőr vadász kabátok legjobb és legszeb kivitelben kapható, úgyszintén bármily szinü b őr­ből, szőrme bélés, vagy anélkül mérték szerint készíttetnek Schweiger Sándor szűcs mesternél Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom