Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
2. BALATONVLDKK. ] 90S. novembtr 29. létesítenek, La azokat bizonyos beterjesztett számadatok alapján közelebbről vizsgáljuk.. Midőn pedig ezt mondjuk, akkor tisztán az a szándékunk, hogy: > vét/re valahára ez az ugylátszilc zavaros muítu és összekuszált alapítványi ügy mielőbb tisztázva legyen* és kérjük, >hogy nyiljék meg valahára a ministerium mindeneket egyformán kielégitő vizsgálata és Ítélete.* De nemcsak ezt tettük meg, hanem kijelentettük: »a fölött való sajnálatunkat is, hogy cikkelyünket a napilapok néhánya, — nem várva be a folytatását, — rövid kivonatban oly formában közölte, mintha ezen alapítványi összegek megcsonkulása, vagy elveszése, pusztán csak a >rendetlen kezelésnek* volna betudható, pedig megengedjük, hogy lehet más viszony is, ós éppen ennek a kétségbevonhatatlan tisztázására kérjük a minisztérium intézkedését.* És ime mi történik ? Az, hogy a klikknek gondolata támad, — ugy látszik a bo»zug.mdolata — és anélkül, hogy várna egy hetet, mig az igért és kifejtett folytatásunk megjelenik, összehívja a városi képviselőtestületet, — bennünket nem ertesit— es azon, — azt mondják szavahihető férfiak, — alig reprodukálható kíméletlenséggel támadták lapunkat előkelő képviselők. Azután határoztak és egy indítványt elvetettek, egyet pedig elfogadtak. Hogy az igazságnak megfelelő képét adjuk, azért e hel} 7en ki kell térnünk. mert mult számunk hirrovatában hallomásunk után azt irtuk, hogy a képviselőtestület Lénárd Ernő kir. közjegyző indítványára hozta meg határozatát. Nem. Lénárd Ernő városi képvi selő, lapunk egy jó barátjához intézett leveleben maga irja meg következő indítványát : » A Balatonvidék szerkesztőségével közöltetnek a i ehéralapitváng ügyében a vallás és közokt. minisztériumhoz 1902.-ben felterjesztett városi jelentés azon hozzáadással, hogy a szerkesztőség a jelentésben hivatkozott eredeti okiratokat bet elánt heti a városházán. És csak, ha ennek megtörténte után sem vonná vissza a város reputatióját mélyen sértő vádját, mintha a város a Fehé>alapitványnyal hűtlenül sáfárkodott volna, tegyen a város az alajjtahniul vádaskodó lap ellen megtorló intézkedéseket. > Es még hozzá tettem, — irja tovább — >nézetem szerint a városra az lesz a legszebb elégtétel, ha a cilckiró önként l>elátva tévedését, maga fogja téves állításait rectificálni.» Ezen indítvány mellőzésével az elöljáróságé fogadtatott el, mely szószerint itt következik: Balaton vidék című helyi lap legutóbbi számában megjelent és Keszthely község volt elöljáróit, és sllenőrzö képiselőtestületét ártatlanul gyanúsító cikk alaptalan rágalma a legerélyesebb formát an vis*zautasitta ik s minthogy a nevezeti]! • puhk Keszthelytől távol lakó tulajdonosa ós felelős szerkesztőjétől, a község iránt való meleg érdeklődés ezek u'án ug}' sem remélhető, mégis, minthogy a szóban forgó közlemény arra enged következtetni, hogy a nevezett lap nem a község biztos haladásának elősegítését, hanem a lakosság 113'Ugalmánttk megzavarása ós községünk vezetőségének meggyanusitá-ával fejlődésünk útja elé akadályok gördítését tűzte ki feladatául: ennélfogva az elöljáróság egyhangú indítványára, a Balatonvidék ciuiü laptól a 100 K. évi szubventiót megvonja ós a lapot a községházán mellőzi. Eddig a dal, a régi gyülölségröl. Most pedig engedtessék meg, hogy erről a nagy port verő dervistáncról véleményt nem kockáztatva., az igazságot keressük. A terefere nagy. Előljáró emberek űzik ós egyik azt mondja, hogy a város meg van gyanúsítva, mert ez a szó »Kaffka« benne van és ennek következtében mindenki előtt ugy tűnik fel az ügy, mintha a tisztelt >keeelők* hiitlenül sáfárkodtak volna. De hát ki hiszi el ezt az egészen szellemnélkül való okadatolást? Vagy Kaffka már teljes fogalom lett és teljesen korrumpált ez az ország is és azt jelenti, hogy amely ügyre ennek szükségességét vonatkoztatják, hát ott eo-ipso gazság lappang? Nem mintha szükségét éreznők, de engedjék meg azt a férfias kijelentést tennüuk, hogy ezt a felfogást csak azok magyarázták bele, akikről nagyon jól tudjuk, hogy nekünk nem jó barátaink, hanem boszus ellenségeink. De mert mi soha sem álltunk őrt semmiféle forrás körül, sem erkölcsi, sem anyagi haszon reményében ós nem udvai oltunk senkinek; sem pedig ajándék vagy járulék cimén soha garast sem tettünk | zsebre, és mert minket az üzleti szel| lem semmiféle formában sem vezetett: azért azt hisszük, hogy szavaink őszinte és becsületes voltában nem is kételkedhetik senki, midőn kijelentjük, hogy a Kaffka, óh az a Kaffka! nem vonatkozott másra, mint az ügy szövevényes, kuszált voltára, ami egy elfogulatlan olvasó előtt világosan kifejeződik. Mert ha gazságra értettük volna, higyjék el ellenfeleink és jóbarátaink egyaránt, hog}' a gyereket nevén neveztük volnaEgyet azonban nem értünk a tisztelt urak részéről! Ez az, hogy akkor miért nem háborodott fel a tisztelt elöljáróság és vele egyazon időben a, tisztelt képviselőtestület is, mikor ugyanazt, amit mi kivonatosan, a Kaffka szó beszövésével kinj'omattunk, ők is megkapták akta képében ? Hát mióta lett divattá, mióta emelkedett joggá a képviselőtestületben ae az eljárás, vagy mióta nevezhető az ildomosnak vagy lovagiasnak és igy tiszteletreméltónak. hogy be sem várva az balsarkának piros függönye felé, thol Kallnow ' báró állóit, viráglugattól télig elfödve. A csinos ; férfi huszáregyenruhában folyvást őt szem- j léltf. Egész szive szemében volt, s ez nem ^rtliefetl^n nyelven beszelt. Szerette ezt a szép lányt hevesan ós nemesen s még sem hagyta magát a többihez hasonlóan befogni anna diadalszeket ébe. - - Most egy öreg, gazdag titkos tanácsos' furakodott Sigriedhez és eg> szivart kórt, iRígyujtsak ?« kérdezte a lány. • Természetesen* hízelgett az. >Ha mái valódi csókot nem kaphat, az ember, ilyen telefouszeriivel kell megelégednie.« Sigried nevetett., szemlélve az agglegénynek kövér, piros arcát. Látta, mint csillámlanak fel annak apró szemei s hirtelen eszébe ötlött: Miért ne lehetne valódi csókot, adni a szegényekért?' Oly hangosan mondta ezt, hogy messze meghallották. • Nagyon helyest, válaszolt élénken a titkos tanácsos. »Tartom« éskezét nyújtotta a lánynak. Az körültekintett. Mikép fogják fel ezt az uj szeszélyét a társaságban ? Nem volt az elég, a mit eddig merészelt ? A németek nagyon neheztelnek ilyenért De csak egy szempillantásig tartott habozása, rögtön beleegyezett. A titkos tanácsos erősen megszorította kezét, »Mi az ára ? kérdezte. — »Ezer dollárc. Mindenki közelebb húzódott, hogy élvezze a ritka látványt. Irigykedtek az öreg úrra, a ki egyszerre kiállított ezer dollárról egy checkef, mintha az csak alamizsna volna, hog\ a wzép amerikai lánynak átnyújtsa Az átvette a papirt s a tányérra tette a többi pénzl'e-i, majd áthajolt az asztalon és higgadtan nyújtóita oda üde, piriis ajkát. Mialatt a titkos tanácsos boldogan csókolta, Kallnowra tekintett, a ki halálsápadtan hunyta le szemeit. BiztosHii nem akarta látni azt a csókot., a mely neki rettenetes volt. Sigried uevetett. Tekintetének gyöngédséggel telt sugara találta a távol állót. A teremben ezen >uj sportját a jótékonyságnaki sokan bírálgatták. Merésznek és meg nem engedhetőnek találták azt, A rendező hölgyek nagyokat, nyeltek, tágra nyitották szemüket, de végre mégis megelégedéssel bevételezték az ezer dollárt. Az urak sem vélték az eljárást teljesen szó nélkül hagyhatónak, mert ők nem szerezhették azt, meg és az öreg titkos tanácsosnak ezt a meseszerű szerencséjét nem tudták megbocsájtani, a ki megelégedéstől hizva, mint az est hőse, büszkén sétálgatott a teremben, Arnson más hölgynek adta át helyét az elárusító bódéban és azon nagy viráglugas felé ment,, mely mögött, Kallnow támaszkodott. A huszártiszt akkor vette észr-', mikor épen előtte állott. Oly fájdalmasan ós boldogtalanul tekintett, rá. hogy a lány, önkénytelen érzésének engedve, öntudatlanul keze után nyúlt és gyöngéden kérdezte: »Mi lelte önt, mi baja ?« Az hevesen megszorította kezét: >Hogy ti'hettn azt ?€ • Oly szörnyűség az, hotjy magamat megeső k'1 tattam ?« • Igen nagy szerencse, kimondhatlan gyö nyőrt, sussogta remegő hangon; • Es ezt oly férfi mondja, a ki velem sohasem törődött,.' • Oiy férfi, a ki önt minden fölött szereti, imádja, kinek kegyed az egyetlen gondolata; a ki nem tudja, mikép vitelheti tovább az életet, ha őut elveszti. Oly mély érzelem remegett. ezen kijelentésben, a minőt a lány még sohasem hallott, s meghatotta s-zivét. »Miért veszítene el ?« hangzott ajkáról sóhaj gyanánt. • Sigried !« kiáltott örömtől ittasan. Egymás szemébe tekintettek. Édes merengésben állottak egymás mellett. Egyikük sem tudott megszólalni. Ugy érezték, hogy magnetikus erő fűzi őket egymáshoz. Némán, minden elővigyázatot feledve, a magas növényzettől eltakarva, egymás karjaiba dőltek. Azon pillanatban, midőn ajkuk csókban egyesült és Kallnow hevesen átkarolta őt, hátával meglökte a virág vázákat, a melyek nagy zajjal földre estek, kiszolgáltatva őket a jelenlevők kíváncsi tekiutetének. Megrettenve bontakozott, ki Sigried a férfi karjaiból, zavara azonban csak egy pilla natig tartott. Nyájasan kacsintott a kiváncsg u j a b b, 1 £egszebb és * Cegclivatosabb l a szepesi lenvászon uíánzatu l TTJ 1^ J* 1®"?* 1' ala l^ b a" c s szintben \ $ # # rendkívüli nagv> választékban kapható & & mr smánssKv sósssf könyv*,papir-, iró-és rajzszerkercskedés«b«n
