Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-10-25 / 43. szám
1903. október 18. ba a szövetkezetet a »tekintély« alapján akarja szervezni, mert a tekintély« azon fogja észrevenni magát, bogy egyedül maradt. Ne bigyje senki, bogy a szövetkezetet akként lehet, felállitanimint ügyvédi irodát. Nem! Oda nem, csak az kell, bogy csináljunk, hanem előzetesen szükség van annak a beigazolására,, hogy mindazt, amit, círága költségért addig mások végeztek, azt becsületes összetartással maguk a falusi emberek, azok a >lebecsült pógárok és iparotok* is eltudják végezni. Azután a hitelszövetkezetek felállításával még nincs kimeritve a szövetkezeti eszme. Ott vannak a fogyasztási szövetkezetek, az értékesítők, A gabnatermelő vidékeken helye van a hitelszövetkezetek mellett a pince- és 'ipari termelő szövetkezeteknek. De mindezekről majd akkor mondunk többet, lm a Szövetség életjelt, ad magáról. Szociális tanulmányok.*) IV. Mennyire kevélykednek a szociálizmus terjtsziöi, hogy ők az egyedül'ek, kik a munkásnép érdekét szivükön hordják ! Hogy sem az állam, sem az Egyház, sem a társadalom mitsem tett a munkásokéit, csak ők. Sokat itien, sokat tudnánk bizonyságul felhozni ; lehet, hogy erre még bőven ki fogunk térni, most csak inkább króiiibaszeiüieg sorolunk fel egyetmás f, mit, sokan, de sokan megszívlelhetnek. Igen rövid lesz egyelőre ez irányú tárgyalásunk, de csak egyelőre. Még le.-z erről mondanivalónk! Amint a kézimunka e'eiute, a rabszolgák kezében lévén s csak ezeknek kötelessége, megvetett fog'alkozás volt, ugy volt megvetett a munkás is. Még az oly müveit római is, ki pedig annyira rászorult a már többé nemcsak a rabszolgák által űzött iparra, megvetette az iparost, s polgári jogai a közösség tói nagyban különböztek. E helyze'-, e lealázott állapot mindaddig tartott, mig Krisztus tanításai, fegyver nélkül harcolva, meg nem hódítják Rómát. Iparos, rabszolga: e két megvetett Osztálya az emberiségnek a keresztéinek előtt, testvér már régebben is ; a keresztény vallás hivatalos eiisLásil lapunk 37. 39. 41. számát. Szerk. kölye pedig a présbe öntetik és kiszorongatva aláfolyik a présből a földbe sülyesztetr, présalja Iádba. A szedők vidám danája, jókedvű kurjongatásaik behullik a faluba ; mert hát jókedv ós vidámság illik á szürethez, mely, mint már fentebb mondottam, nem is annyira muuka, mint mulatság. Mig künt a dolog serényen folyik a puttonyosok vagy csebrezők süiü forgolódása dolgot szerez bent a eprét ház »-ban is a gazdának. Alig fér el már Ő kegyelnie a kádban, lábai térdig az édes lében : olyan táncot a legdélibb legény .sem tesz a faisangon, íiiiut, ő a szüretelő zsákba rakott, előbb azonban — mint fentebb mt ndám — megdöniücskölt szőlőfürtök fele ti- Lám már a «prés>-be (boisajtó) is raktak egy «törköly»-re valót, sőt már egy «nádaláí» is történt, utólag reája. Ezen prést, mig az erősére nem kerül, a gazda élete párja szorongatja, ott haoysán atldig párolgó ételt a tűzhelyen, noha ügyesei akarja a gulyás-levet elkészi'eni, mert úgyis sokat kell évközben hallania hz istenadta «férfi-népség»-tői, hogy • nincs az a fejémép kerek nagy világon, aki oly an Ízletes gulyáit, vagy pörköltet készítsen otthon, mint a minőt, ők a hegyen !» Mire azonmerése óta pedig törvényesen is. Nem a foglalkozást, de az embert, az emberi lelkek végtelen értékét, tekinti az Egyház; és ma is nem demokratikusabb egy intézmény sem a világon, mint a katluolicizmus. — Majd a betegek részére kórházakat, az elaggottak és szegények í észére szegény házakat , a hirtelen segítségre szorulók részére zálogházakat talál ki a szeretet, a keresztéry felebaráti szeretet,. Kik számára? Bizonyára nem a gazdagokért, hanem az elhagyottak, szegények és betegek kedveért! Nem is voltak azok mindaddig, mig az Egyház kezelte őket, jövedelmező és nyereséget hajtó vállalatok, de igaz segítői a szegényeknek ; mig később az egyesek kezében sokszor visszaélés eszközeivé váltak akár túlságos kamat, akár sikkasztások vagy hűtlen kezelés által. Az Egyház eme szeretet,munkája kezdettől fogva mostanig, mindóltig tart. Munka, mely a sok elfoglaltság mellett nem riaszt viszsza egyet, sem, hogy önzetlen munkásságot e téren is el ne vállaljon ; nem a haszonért, ha nem még neki kerül áldozatokba ! Ez a két dolog, mely annyira távol vau egyn ástól, mint az északi és déli «arok, ez a két, dolog mutatja az óriási külömbséget az Egyház s a szociálizmus között: érdek nélküli munka és áldozatok hozásai Csak a napokban olvastunk azon milliókról, melyet, a munkások véres, veritékes filléreiből gyűjtöttek össze »pártcéiokra* és kiadtak ugyancsak sztrájk- és pártcólokra ; de hol vannak szók, kik a muukások pénzecskéit »öszszegyüjtik«, hol vannak aktor, mikor dolgozni kell?! Ah, hiszen dolgoznak ők is! Oly megható haugoii tudnak cikkezni az éhségről és nyomorról, hogy sz.inte csodálkozik az ember, hogy tud egy jóllakott, és pompásai, beborozott ember ilyet imi ? Oly pompásan tudják a szegény munl á>nak bebeszélni, irni: Elvtárs, testvér, veszélyben a szociálizmus, fizess ! Látod, nem elég, hogy a szakegyletben olvashatod a te pénzeden gyártott és hozott hivatalos újságokat és röpiratokat, de azonfelül mindeüyiknek magának is meg kell venni eme szép és kedves dolgokat; mert ha nem, ugy csak cimzetes elvtársak vagytok, nem igaziak! — Vagyis: ha fizettek, akkor jó szocialisták vagytok; ha Ufia, nem értek semmit! Tán még meg is vetnek, ti szerencsétlenek ! Ellenben az Egyház másképpen cselekszik. A munkásegyletek, ifjúsági egyletek, inas-, eselédnevelö és erkölcsnemesitő-egyhtek, keresztényszociális és legényegyletek elöljáróit ki fizeti ? Ezek legnagyobb részben az ifjúságból, az önálló iparosságból ós az egyházi állásból kerülnek ki ; s nemcsak hogy fizetést nem huznak, hanem meg ők áldoznak az egyesületekért! Mig ha valamely szociálista csak egy sort ir, vagy e^y ban az eiősére jön a prés szorítása, a legerősebb 'egényt szólítják be a szedésből, ki szívesen jön, mert ez a prés szorongatás (hogy t. i. ki tud még csavarni-tekemi rajta egyet) ép oiy kedvenc eszköze az erőpróbának igy a szüreti alkalommal a falusi legények között, akár a budapesti mészáros legényeknek és másféle «vasárnapi* publikúmnak a városligeti ökörfej (meiyre kalapácscsal reá ülni, hogy az erófokmutató minél magasabbra felszökjék.) A napnak előrehaladtával megjött a gyerek népség dolga is, kiknek ajaka szüreti szint öltött, mert ugyancsak meglátszik a szőlő és a must, édessége rajta, melyből addig-addig bevételeztek a falánk cseppségek, mig nem már most sürgőssé vált a Jancsi meg a Ferkó gyakori elvonulása a pince háta mögé. (Folyt, köv.) saónokalatot elnyögdécsel valahol, a kezét azonnal tartja ; s a vége mind ennek : Elvtárs, fizess ! Persze, hogy » szereti k« ezek a jó urak a munkást; de kísérjék figyelemmel, hogy n eddig ? Addig, mig vagy nem nagyon kíváncsi reá, hogy tulajdonképpeu mi is történik az ő pénzével ott a központban, vagy pedig mig nem vonakodik fizetni. Mihelyt e két bűn valamelyikét, elköveti, vége a becsületnek és az imént oly »szeretett« elvtárs az állatvilág különféle fajtáiról vett címekkel ruháztatik föl s ha meg u=in javul, az egyletből kitétetik. Örüljön, ha meg nem verik ! Ennyit az önzetlenségről, lássuk még az áldozatkészséget is. Emiitettük, hogy mennyi jótékony intézetet alapit, tart fenn és lát el az Egyház. Említettük, hogy mennyi millió fogy el évenkint a központokban: 28-30 millió márkában, sterlingben, koronában és frankban. És ez óriási összegből nincs egy jótékony egyesület, nincs egy kórház, nincs semmi, amit a munkások számára alapítottak volna (s tartanának fenn. Mindössze egy nyomdász-szanatórimn vajúdik már évek óta, de az is csak a szocialisták számára, amelyért azonban még külön megadóztatják őket, s a meílett, egy gyufagyáros elvtárs még jobban meggazdagszik, ki a Gutenberg-gyujtóval boldogítja a munkásokat. Mert csak el nem hiszitek, hogy a 4—5%-eket, veszteségéből adja vagy hogy >ráfizet az üzletre* a tirátok számító elvtárs? Ily önzetlen-óget még a legtelivérebb szociálista sem tételez fel. Ha jól felszámítanók a sokat hánytorgatott főpapi vagyont, ennek jövödelme alig tenne ki összesen 6 milliót; és számláljuk el, unt, mennyi rengeteg intézményt és szegényt tart fenn ebből az Egyház ! Majd lesz még alkalmunk erre kitérni! S az ő kórházai, stb. nemcsak katholiku>ok, de mindenki számára van. Szocialisták számára is nyitva ; azok számára, kik minősíthetetlen módon ízidják, gyalázzák az Egyházat ós államot, de amelyek intézményei igen jók arra, hogy az elvtársak is igénybe vegyék szükség esetén. Kérdés, hogy létesítendő nyomdász-szanatórium ily »kulánsan« fog-e a nem szocialistákkal elbánni ? Birmában, hol az emberiség nyomorultjai, az egész világtól megvetett, futott és került irtózatos betegségben, a Lélpoklosságbau szenvedek annyian vannak ós az atlanti és csöndes óceán néhány szigetén ki gondozza ezeket a borzasztó betegségben sinylődőket ? Az. a sokat rágalmazott kath. Egyház és annak is ama tagjai, kiket minden föiületes és dühös ellenség annyit rágalmaz : a jezsuiták. Ki oda megy, tudja, hogy a kórnak okvetlenül martaléka lesz ő is; és megy, mert viszi a részvét, viszi a sz-retei ; az a szereretet, melyet nem fizet sem a pártkassza, 3em az agitáciouális alap, sem egyéb más. Szociálista urak! Ha annyira érdeketekben vau a szeg'ny nép, a nyomor és a proletárság : itt. igazan nyomorultak, itt igazi proletárok vannak ; miért uern mentek oda ? Az ő nyomoruk, az ő igazi nyomoruk nem hatja meg a ti érző sziveteket ? Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában, a Csendes óceán szigettengerébeu a leiki'eg ós anyagilag teljesen nyomorult, tudat.laií és szegény milliói az embereknek laknak ; ti, kik fenhangon hirdetitek, hogy a tudás nálatok van, hogy ti nyitjátok fel sz emberiség és a muukások szemeit, miért engeditek, hogy azok menjenek oda közéjük, kik a középi • vallásos sötétséget terjesztik ? Tanításotok fényével miért nem mentek oda világosságot ott, terjeszteni ? Miért engeditek az általatok annyira gyűlölt apácákat, szerzeteseket, oda ? Lám, folyton panaszkodtok, hogy itt minduntalan megakasztja munkátokat az osztály-társadalom ; ott, ott kisern akadályozná a nagy, a nemes munkát! Da persze, ott élet és halai közölt élni és komolyan munkálkodni kell! Ti ott is csak azok volnátok, akik itthon: elbújnátok a veszedelem elöl. Azt sokszor olvastuk, hogy a vezetők által felizgatott szegény munkások — sajnos! — elestek a provokált harcokban ; de hogy 'Vezér* is tselt volna, arra nincs példa. A vezér urak inkább csak az ablakbjl nézték, telefonon Ferencz József keserűvíz Az te r'
