Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

166. BALATONVIDÉK hallgatták az eseményeket ; de odamenni ? nem volt bátorság! S vájjon HZ a sokat, liánytorgatott cmuukasjólét.» vájjon igazán céljuk-e? Helyiségeik többnyire korosmahelyiségek, hol a veszedelemtől, az alkoholizmus nyomán fakadó erkölcsi elzülléstől nemhogy óva volnának, «őt fokozottabb mértékben vannak kitéve amink, tudva ós akarva adnak alkalmat, a fiatalodnak, hogy pénzüket elköltsék, hogy igy fokozatosan elszegényiIve őket, az élvezet,vágyat mindig ébren tartva bennük, emlegethessék a nyomort ; a nyomort, melyből 0I3' sokan élnek, oly fényesen . . . Ami pedig az úgynevezett agrórmozgalmat illeti, ezt igen-igen utálják a szociálist.ák, mert ez a fölclniives nép helyzetének javítását célozza, vagyis a magánvagy 11 erősödésót, ami pedig éppen ellentét

0 már az előbbi számokban fejtegeted programmjuknak. Általában véve, szociáüsta rendszer az, hogy ugyanakkor, mikor a munkások helyzetének jtvitásai, hangoztatják szóval, ugyanakkor ez ellen törnek tettekké,. «A sebet gyógyítani nem szabad, hanem állandóan nyitva kell tartani* mondta, Bebel. Es valóban, azon ürügy alatt, hogy minden esak ideig'enes orvosság, mit a társadalom a munkásosztály órdekeben tesz, e'lene is vannak minden ilyen intézkedésnek. Nézzük csak azt a valóban nemzet mentő és nemzetfen tartó működését, mit az ipa osok és munkásokért a törvényhozás és Dnányi miniszter folytat. Kik vannak ellene? A szocialisták ! Ok nevezték el a mü'nkáslörvényt rab.«zolgatörveuynek, ők izgatnak ellene szóval és t'-tt.el, tudva, érezve, hogy ha egyszer segítve lesz n. nép bajain, akkor Ők, elmehetnek újra — fütyülni ! Nemcsak hazánkba-i, a külföldön is igy van, ós ott, még feltűnőbb, mert a parlamentben ülnek a szocialista képviselők ós minden javításnak ellene vannak. A hazánkbeliekre is ráillenek a szavak, miket Bacbem dr. mondott, a szoeiálístáknak a porosz képviselőházban : «A német munkások érdekében igen sokat tettünk az utolsó tíz évben. Lépésről lépésre haladtunk, de mindig a szocialisták ellenállásával küzdve. E párt el_lene szavazott a bet^gaegélyzö törvénynek; ellene az öiegek és munkaképtelenéit számára való biztosításnak, pllene végül a munkásvédő törvénynek. Uraim! Ha minden párt ugy tett volna, mint a szociáldemokrata párt, ma neui volnának törvényeink » betegsegélvezés, baleset-biztosítás, öregek és munkaképtelenek biz lositása. céljából : nem volnának a munkaidő szabályozására s a családok o t simára ama in tézkedéseink, mezeket a törvényhozás állapított meg Jegyezze meg ezeket a német :nunkás!> De jeg3

Tezze meg a magyar munkás is. Nem csodálatos, nem különös dolog hogy ilyeneket mondanak azok szemébe, kik magukról folyton azt állítják, hogy a munkás é

s a nép boldogulásán dolgoznak?! S ők nem tudják ezen igazságokat megcáfolni! Az Egyház pedig minden uton azon igyekszik, hogy segíteni tudjon a munkás helyzeten ; társadalmilag, erkölcsileg, a saját áldozatából. Ki törődik igazán a te bajoddal, magyar ifjti iparos, magyar munkás ? A szociálizmus nem. Mert jól tudja, hogy mihelyt egy embernek, egy osztálynak javul a viszoi^a, az megszüuik szociálista lenni. A szoctálisták pedig maguk alatt vágnák a fát, ha tettel is segítenék az iparost, a földmivest, a munkást lábraállitani. Nem szeretik a keresztény szociálizmust, mert az jobbat akar és jobban akarja, mint ők, mig igy bizt«san ülnek a faágon De hátha mégsem oly biztos az? Hátha eltörik. . .?! Keresztén}' munkások, magyar jrunkások, vigyázzatok ! Tanoncok munkakiállitása. A Balatonvidék okt. 11-iki számában egy cikk jelent meg Figyelő aláírással. A cikkírónak teljesen igaza van. Én még a türelmét is bámulom, hogy előbb rá nem szánta magát a cikk megírására. Megvallom, nekem is feltüDt, hogy az iskolai nagy szünidőben az idén nem lengett a trikolor, nem hirdette a járókelőknek, hogy odabenn a szent csarnokban megint egy küzdelemteljes esztendőnek fáradságos munkája van elhelyezve. Vártam, ho^y nálamnál avatottabbak szólaljanak meg, és egyáltalában érdeklődik valaki ilyen csekólj'ségnek látszó ügy iránt. Már bizonyosnak látszót,1, előttem, hogy ; Igazuk lehet azoknak, akik a nemtörődömséget . hangoztatják. Kellemesen csalódtam. Jól esett olvasnom azt a meleg érdeklődést, azt a sok jó akaratot, a mely az egész cikken végig vonult, mind az iskola szellemi vezetese, haladása, mind a munkakiállitások tekintetében. Valóban csak is a munkakiállitás volt városunkban az az egyedüli alkalom, a mik-ira törvényes ellenőrzés is keresztülvihető volt. A törvény ugyauis elrendeli, hogy az iparhatóság, mielőtt a tauulót felszabadítja, meggyőződést, szerezzen a tanulóknak megkívántató képességéről. Ne hogy felszabaduljanak s akkor olyan helyzetbe jussanak, hogy a mindennapi élelmet sem kapják meg a munkájukért. Sajnos volna, ha ez gyakran előfordulna, de hogy elő sem forduljon, azért kell hatóságilag ellenőrizni minden tanonctartó iparost. Nem kellemetlen ez azokra, a kik azt, ellenőrzés nélkül is lelkiismereti dolognak tartják, s a műhelybe fogadott, fiuknak lehető kiképzését szivükön viselik. Vagy nem örül-e az iparos, ha tanonca munkáját ő is kiállíthatja. Nem hallja-e megelégedéssel a látogató közönségnek sokszor talpra eső megjegyzéseit. Nem érzi-e hasznát a kilitásnak, mikor tanoncának bemutatott munkája révén megrendelésre t.ehet, szert? Eu azt gondolom, hogy nemcsak a kiállittó tanuló örül a kitüntetésének, hanem a munkaadó gazdájának is öröme tellik a "árvavárt. elismerésben. A kiálitásnak mindig szokott, anyagi és erkölcsi haszna lenni. Kiálitást rendezni, összehozni, nem csekély utánjárást buzdítást kíván, azt elismerjük, de hogy felesleges volna, aiioz kétség fer. Nem szándékom a kiállításoknak fontosságát vitatni. Legyen elég példának felhozni ezredéves fennállásunk budapesti kiállítását,. Ugy-e bár a kiállítás 11021.11 meg a magyar iparnak, a kiállít,óknak nemcsak országos hanem világhírét. Dicsőség s/.ái iua/.ott, abból a magyar nemzetre a ki.üli'ókra egyaránt. A mi kiállításunk bemutatja 11 városnak iparának fejlettségét, az egyes műhelyeknek készítését A ki uein akar elmaradni, annak veisenyre kell keim, megmutatni hogy iparcikkei képesek a kritikát kiállani és ízlés, célszerűség, tartósság tekintetében nem hagynak fel kívánni" val t. Legalább erre kell törekedni A jó tükör hü képet ad. A jó műhely kifejezője azou tanouc, a ki ott tanulja iparágát, csínját-bínját mesterségének. A készített tárgy szebben beszél minden szónál. Tükörképe az a mester eszejárásának, felfogásának. De tula jdonképeu nem a kiállításoknak sokoldalú megnyilatkozását, hatását, akarom e néhány sorban méltatni, hanem arról volna szó : miért is nem volt az idén — tanonc munkakiállitás ? Ugy vagyunk értesülve, hogy az ipariskola osztály vizsgálatainál, a mikor ki lelt hirdetve a tanulók előtt: az idén nem lesz munkakiállítás, kétkedve fogadták a tanulók e szokatlan hirdetést, Feltűnt nekik bizonyára, hogy ha 1892. év óta — a milleninrai évet leszámítva, — minden évben megtartották a kiállítást, miért nem teszik az illetékes tényezők lehetségessé nekik is, hogy szorgalmuknak gyümölcsével ők is megjelenhessenek a nyilvánosság előtt ? Számit ám rá az iparos tanonc is, hogy mikor nyerhet ö is munkájáért dicséretet, esetleg anyagi jutalmat. Látja, hogy nagyobb tanoncok rendszerint nagyobb jutalomban részesülnek, ő is buzdul, ö is felteszi magában, igyekezni fog jövőben még tökéletesebb munkát készíteni a kiállításra. S nem irigykedve lesi, figyeli, kié lesz a legnagyobb jutalom, a legnagyobb kitüntetés ? A tanonc is sokkal jobban törekszik, ha fáradságát, munkáját méltányosan megjutalmazva látja. Tudtunkkal van egy 1000 koronás alapítvány, hogy annak kamatai az évi munkakiállitáson ítéltessenek oda a tanulóknak. Mi lesz az idén a kamatokkal ? Ebből * kamatból csak rövid időn belül felszabaduló tanuló kaphat. Hogy tehát, a kik tavaly esetlegesen azért nem kapták meg az alapítvány kamatát, hogy még egyszer uey is állíthatnak ki felszabadulásukig, el fognak esni ettől a kedvezménytől. A mult, számunkbiű közölve olvastam az ipartestületnek ide szóló határozatát. Ezt a határozatot, az iskola igazgatósága, tantestülete és felügyelő bizottsága annak idejében ugy véleményezte, hogv a kiállítás nem marad el egészen, csak ké-őbbre lett halasztva. Mert annak szükségességétől maga az ipartestület is meg van győző ive. Ha nem igy volna, akkor nem vette volna kezébe a kiállítás ügyét s nem vállalkozott volna a nehézségek leküzdésére és annak annyagí támogatására. Szép vonás a régebbi elhatározás, e mellett azonban ki is kell tartani. Ha egyáltalában akadályok merüinek fel, el kell azokat hárítani. Igaz, hogy mások a kész kiállításban nem láthatják azokat az öszmüködéseket, a melyek a kiállítást létrehozták, de szolgáljon mindazoknak lelki megnyugvásra, a kik az e'öiiészités fáradalmaiban résztvettek, az a tudat, hegy megtették mindazt, a mit a viizonyok megengedtek. Babért cselekedeteinkért ne várjunk senkitől. Buzgóságunk11«iC sikere adja meg lelkiismeretünknek nyugalmát. Élvezzük a lelkesedésnek ama szent szikráját, a mely a mi csandes, zajtalan munkálkodásnak nyomán teremni fog. Az Ipartestületnek jan. 3-ikán hozott határozatának azon részét, melj' igy szól: ta tanonc-kiállítás évenkinti megtartását nem tartja szükségesnek az inir test,iilet» nem volt, előttünk ismeretes Csak annyit tudtunk, hogy az idén nem lesz megtartva a munkakiállitás, de hogy a jövőre is kihasson a llatározit, nem is aejtetlük. Ha sejtelmünk lett volni a határozat részéről. nem vártuk volna, hogy a Figyelő emelje fel szavát, hívja fel a figyelmet a szokatlan jelenségre. Ez esek a szerkesztőségnek minden jó ügy iránt való órdeldődézéből származhatott, no meg az iparos osztály boldogulása volt, szivén, amikor cikkének Írásához fogott. A közölt nyilatkozat második részét azonban én nem értem. Meglehet, hogy tol), vagy nyomdahiba csúszott i>e a közleménybe. Ligyen itt ismételten «Ez volt tehát egyedüli oka au nak, hogv a nemzeti trikolor nen: hívta örvendem «z ipar fej esztéseí nek híveit, leiknek meg. okosodását 61 r méli az iparteljes boldogulását.»*A közlemény elolvasására a Figyelő cik-) két újból átolvastam. Megvallom őszintén, hogy a cikk minden sorában jóakoratn megnyilatkozást, éreztem. Lehel, hogy akkor nem cselekedett volna helyesen a Figyelő, ha ez a cikk csak az ö jó szivében elzárva maradt volna s nem a mi okosulásulikra látott volna napvilágot. Nem akarom elhinni, hagy az ipartestületi elöljáróság nevében megjelent fentebbi sorok is mást akarnának jéb nteni, mint köszönetet azért a meleg érdeklődésért, a mellyel a lap iparos osztályunk ügyei és igy a tanonc munkakiállitás ügyében is hathatós szolgálatot teljesített.. Ismerem iparosaink bel világát. Tiszta szándék hunol olt a közügy és a saját körük jobblétre fejlesztésére. Láttunk-e már csónakot, a vizén haladni máskép, mintha a víztömeget, mely haladásunknak útjában van, sikerül elháíit.ani ? Helyesebben : a víztömeget saját céljaink elérésében segítségül megnyerjük. Persze az evezők és kormánynak helyes alkalmazásával. Az iparos osztály tömege is nehezen lesz megmozdítható, de rábeszélés, meggyőződós ós más helyes elvnek gyakorlatias alkalmazásával önként segítik a sajkát e rév felé. Ezt, azért említem fel, hogy a részvétlenség, nemtörődömség vádja soha sem illeti meg az egész társadalmi osztályt. A közöltekből most nem tudhatjuk a valódi okát, hogy miért nem volt az idén iparkiállításunk. Csak annyit, tudunk, mi akasztotta meg egyelőre a kiállítás létrenozását. De ha már megtörtént, azou változtatni nem bírunk. Hogy az ;k a tanulók, a kik még ebben az évben felszabadulnak és az alapítványi kamatra számot tarthatnak, ki ne rekesztessenek az alapító jótéteményéből . rendezzen az Ipartestűlet, karácsony táján egy szűkebb kiállítást. Ezt követeli a törvényes ellenőrzés és az emberi számítás. Nerno. *) Eredetileg „megsokasodás." (Szerk.)