Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. október 4. 40. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heteiikint ei^yazer : viiMnnni|i. SZERKESZTŐSÉG (.A l'TUJ.A.UIONOS ES B O N T Z J Ó 7. S E F. Előfizetési árak: KIADÓHIVATAL Egész évre 10 kor. fit c volt gazd. tanintézet ópUletében. KICI.KI.ÖS 9ZHHKICSJ&TÖ Fél évre 5 „ — NÉMETH JÁNOS. Kér.iriAtolint h szerkesztőség címére, Pénzesatt-lványoUat. hirdetési meglHeAsokatés rek- 14 1 A 1> ö .amioiAkat H kiadAhivaU.1,0. Kérünk SOJ ÁNSZKY JÓZSEF Nyllttér petitsora alku szerint. 50 ?0 n ff Kéziratokat nem adunk vIbhzb — — A szövetkezeti értekezlet. A mult vasárnap együtt láttuk^felső Zala urainak egy részét abból az alka lomból, hogy Zalamegye gazdasági egye siiletének elnöksége, a Zalamegyei Hi telszövetkezetek Szövetsége létesítése ér dekében értekezletet!, hirdetett. De nemcsak ezeket láttuk, hanem láttunk sok iparost és gazdálkodót és egy ősz főurat is, aki életének javarészét nem oly forma közgazda?ági tevékenységben töltötte el, amely számára dus anyagi hasznot biztosított, hanem olyanban, amelyek fáradságot szereznek, erőt fogyasztanak, anyagi és szellemi áldozatot kívánnak és buzgóságának osztályrésze a legtöbbször talán a hálátlanság. Pallavicmi Ede, az őrgróf, a valóságos belsőtitkos tanácsos eljött Somogyból, hogy Zalának, a zalamegyei uraknak és a népnek egyaránt, hirdesse az igazi socialismust: a magyar nép védelmét. Eljött,— mint maga mondta, szívesen, — hogy elbeszélje, miként, gondolkozik ő otthon. Somogyban és hogyan gondolkodnak már sokan az egész országban is. — a magyarság érdekeinek a megvédéséről. S hallgatták őt nemcsak a vármegye urai, az iparosok és a gazdálkodók, hanem az értelmiség is, aki kevés szóval sokat, igen sokat mondott nemcsak a védelem eszközeiről'T hanem arról az etikai tartalomról is, amely a védelem őszinte szolgálatához feltétlenül szükséges. — Azt mondta, hogy a magyar faj vedelmére szerte e hazában szükség van. Azt mondta, hogy ezt legjobban lehet szolgálni a kisemberek megvédésével a szövetkezetek által. Állította, s vallották mindnyájan, akikhalgatták, hogy szükség van nemcsak hitel, hanem fogyasztási ós értékesítő szövetkezetekre is, azaz különösen arra van szükség, hogy az egyazon éidekkörbe tartozók, a hasongondolkodásuak, egy testületbe verődjenek és a társadalmi ! önkormányzat egységeit, — amely meglazult teljesen, — szolgálják a régi eleven erővel, amely kipusztulóban van.— Kimutatta nemcsak a hitel, a fogyasz-tási, hanem az értékesítő szövetkezetek hasznát és azt az erkölcsi hatást is, amely a testületi együttérzés nyomában jár. Az egésznek bázisául pedig a rendet, a pontosságot és a felebaráti szeretetet hirdette. A hallgató közönség éljenekkel jutalmazta és a nyomott lélek felszabadulásának érzésével köszönté az ősz főurat, aki lelkének nagy erejét abban az ügyszeretetben mutatta be legjobban, amellyel a szövetkezetek ügyét Somogyvármegyében eddig szolgálta és amelyet a somogyinegyei* hitelszövetkezetek szövetségének 1902. évi zárószámadása bizonyít ékesszólóan. Sokunkat, akik a szövetkezeti ügynek eddig is lelkes barátai voltak,'' a somogymegyei hitelszövetkezetek számhalmazai nem leptek meg. Nem lepett meg A B ALATQNVIBfeK TÜBCAJA. Szól a zene ! Szól a zene, hangzik a dal A szomszédba, — valahol \ Hóvirágos akácfalomb Ablakomon, — behajol. Hóvirágos akácfalomb Bólintgatva integet, Mikor egy-egy kedves nótát Az esti szél ide vet. De kesereg a hegedű, Minden baját kisírja ; Hallatára a szivemet Yalam i ugy elfogja. Elfordítom az arcomat, Ráfogom két kezemet Hóvirágos akácfalomb Ne lássa meg könnyemet! Zóna. % fák titkai. Lehetetlen történet. Olaszul irta Augusto E. Berta. VI. A Navarra birtokon csodás eseményt jegyeztek fel. Ugyanaznap, midőn a nyárfa kidőlt, társa elkezdett remegni, remegett óraszámra . . . egész éjjelen át ... s másnap ott áilt levél nélkül. Az a kevés levele, ami megmaradt, megsárgult, mintha késő ősz lenne. — A fájdalom — mondták azok, a kik hittek a két nyárfa legendájában. — A visszahatás — mondták mások. — Nincs benne semmi rendkívüli Ennek a gyökerei össze voltak gabalyodva a föld mélyén, az országút alatt,

t a másikéval. Ki tudja, mennyire rongálta meg a rázkódtatás, mely megremegtette a házakat, sőt még a tornyot is. Igen természetes, hogy ezek után beteg lett. — Mint Ada kisasszony! 0 is megbetegedett . . . Mondják, hogy a haja egészen megőszült . . . Mint, a nyárfa . . . Mert a növények akkor őszülnek meg, ha levelük megsárgul . . . Ez jelenti náluk az őszülést. — Eh balgaság! Asszonyi babo.ua az egész! Nem hisaok má»t, csak a mit látok, a mit tudok, a fának »bben a betegségében umoi simmi íendkivüli. Mindazonáltal nehéz lett volna pár hónap múlva, ilyen jámbor okoskodással meggyőzni azokat, kik látván a fát, mely kihajtotta gyeng* leveleit, ép ugy, mint tavasszal csodálkozva szóltak : — Ez rendkívüli! Ez csoda! Vagy látott e már valaki olyant, hogy a nyárfa akkor hajtson ki, mikor a tél közeledik. — Bolond a nyárfa. — Igen bolond. Bolond, mint a szegény Ada kisasszony, a ki most már nem ismert meg senkit, s nem tudott, mást mondani mint: Szegény Gusztáv ! Jövök. — Érted jövök. VII. Navarra' Ada tébolya egyike volt a legcsendesebbeknek, melyeket valaha orvos tanulmányozott. Nem voltak rögeszméi, nem dühöngött, nem voltak rohamai. Olyan valami volt, a mit az orvosok csendes tébolynak szoktak nevezni. Ada más világban élt, egy elmúlt világban. A világ az ő számára bezáródott azon pillanattól kezdve, a rnrnt Maresco Gusztáv meghalt. Minden életműködése, minden gondolata ama ünnepélyes Ígéretben összepontosult, melyet Gusztáv halálakor tett, e végzetes szavakkal : — Szegény Gusztáv ! . . . Jövök . . . Érted ? . . . jövök. Nem aludt többé, nem evett többé ! Tan-