Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

hA LATOHVIDÉK 1903. október 4. az sem, hogy Somogy vármegye falvainak már 2/

3-ad része szerzi be pénzszükségletét a szövetkezetektől, az sem hatott ránk különösebben, hogy ugyanazon falvak megtakarított filléreiből a takarékbetétek a szövetkezeteknél 296906 koronára rúgnak; nem az, hogy az uzsora legkülönbözőbb fajait legyőzték és ezen felül üzletrészekre 972548 koronát fizettek be az 1902-ik évig. Nem lep meg az sem, hogy a 3, 731, 410 K-t kitevő összes elhelyezett kölcsönökre az orsz. Központi Hitelszövetkezettől csak 213,352 K-t vettek igénybe és igy a kölcsönök jó részét saját megtakarított pénzecskéikből fedezik, hanem az igen is meglepő, hogy 1899-től 1902-ig bezárólag 46 szövetkezet létesült ami igazi bizonyság arra, hogy Somogyban a gazdatársadalom teljesen tudatában van feladataival. Tisztában van azzal, hogy a felebaráti szeretet parancsa miként értelmezendő a 21-ik század elején és különösen azzal, hogy a járásokban, a falvakban a vezető szerepet nem csak vindikálni, hanem értök dolgozni, értök" a közjó érdekében önzetlenül fáradni kell. Mert ne tessék ám azt hinni, hogy az a roppant adathalmaz, amely egy gazdaságilag ht-lyes útra terelt várme- 1 gye hü képét mutatja, hogy az a roppant adathalmaz, amelyet Jantsics Endre szövetkezti titkár az értekezleten felolvasott, a zöld, vagy a fehér asztal mellett való eszmecserék, vagy például politikai korteskedések eredménye. Nem azé, hanem a legönzetlenebb munkáé, amelyet az igazán átérzett felebaráti szeretet képeo csak produkálni. Sajnos, hogy Zala ilyen számokat nem mutogathat még ! Szövetkezeti élet a megyében még nincs. A szövetkezeti életet pedig nem lehet beszéddel megteremteni, hanem annak érdekében cselekedni kell. Cselekedni és nem együttesen egy helyen, a tanácskozó asztal mellett, hanem otthon a faluban kell dolgozni és nevelni a népet. Otthon, a falujában kell felkeresni azt és az otthonában kell fáradni ez érdemben és cselekedni önzetlenül és tiszta felebaráti szeretetből. De mivel a szövetkezeti életről Zalában nem lehet beszélni, világos, hogy a nép vezetői nem oldották meg a feladatot és nem is igen érezték a felebaráti szeretetet és nem cselekedtek a népért — legfeljebb csak ' választások idején. Ezt igazolja némileg az értekezlet is! De ha fel tesszük, hogy ami késik, nem múlik, akkor feltesszük azt is, hogy a fakadó bimbóból virág és abból gyümölcs is lesz. De erre, persze még várnunk kell. Igaz ugyan, hogy Hertelendy Ferenc, Tapolca képviselője, a zalavármegyei Gazdasági Egyesület elnök®, a szövetkezeti élet megteremtésére vállalkozónak mutatta be magát; az is igaz, hogy társadalmi állása és önzetlensége őt mintegy felavatják a szövetkezeti mozgalom vezérének ; az is igaz, hogy közéleti tevékenysége idején nem csak egy alkalommal mutatta, hogy van érzéke a nép igaz bajainak a megismerésére és ezek orvoslására is, de az is igaz, hogy nagyobb és sikeresebb munkára lesz szüksége azontúl, ha a szövetkezeti életet megteremteni akarja. De mindezek igazsága mellett még sokkal nagyobb igazság van abban, hogy legelső sorban is azokat kell meggyőznie a dolgok igazságáról, a szövetkezeti élet szükségességéről Zalában, akik ma is inkább vitatkoznak azon, hogy vájjon megfelel-e a szövetkezeti eszme propagálása a Zalamegyei Gazd. Egyesület eddig követett irányának ós tevékenységének, szóval bizonyos programútoknak a szövetkezet érdekében, minthogy ugyancsak cselekedni indulnának. Régi igazság, hogy könnyebb beszélni, mint dolgozni. Miután pedig a szövetkezeti élet megteremtéséhez inkább munka kell mint szó: azt gondoljuk, hogy az értekezlet elnökének buzgósága, bármily nagy lesz is az, nehezen fogja megtörni a hagyományos közönyösséget. Vagy másként: Lesz-e kikelet az elvetett mag számára ? * * * Az ülés lefolyása különben a következő volt: Alig ütötte a kettőt az óra, a városháza nagytermét máris szokatlanul nagy mennyiségben töltötte meg a legváltozatosabb publikum. Együtt volt látható az ur, a gazdálkodó, az iparos és az értelmiség. El lehet mondaui, hogy együtt volt az egyszer a kisember a középbirtokossal és a nagybirtokossal szépen békességben. És ez azt igazolja, hogy mégis kell lenni valaminek a. szövetkezet eszmejében, — mert hiszen ez volt a napirenden — amely egyformán vonz kis és nagyrendüt, szegényt ós gazdagot egyaránt. Jól esett látni a kérges tenyér gazdáját a keztyüs alakok mellett; a munkás, a dolgozó népet, az érteiám szomszédságában. De mindezeknél jólesőbb volt. látni a munkás főurat, aki nem u^y, mint a szocialistnust prédikáló idegenek, a társadalmat bontani jött, ide, hanem aki enyvezni, a réseket betömni segiti azon a repedésen, amely a magyar társadalom egészséges fáján pár évtized alatt keletkezett. Hertelendy Ferenc orsz. képviselő, az értekezlet egybeijivója nyitotta meg az ülést és Riri áriushoz méltó lelkesedéssel vázolta annak o célját. üJmondta, amit mindnyájai! tudunk, de a melynek hangoztatása, bár betölti a levegőt, és meg sem tör eléggé utat a segitség felé : a magyar fölamivelö osztály válságos he'yzetéhez. Rajzolta a munkás, a szorgalmas magyar nép sorsát, a gazdasági ós ipari pangást, és megállapította beszedi folyamán azt, hogy a védekezés hatalmas eszköze a szövetkezésben, különösen a hitel és fogyasztási szövetkezetek létesítésében van. Elmondta, hogy Zalamegyóben ugyan, ez idő szerint nincsenek nagy számban szövetkezetele, de ezek szövetségének megalakítását mégis szükségesnek tartja, mert. a szövetkezetek terjedésének hatalmas eszközét ismerte meg benne. Hogy pedig az értekezgődőtt. Bármint erőlködött is Donna Angelica, nem volt, képes az egészséges gondolkodás egy szikráját sem feléleszteni ebben a szegény agyvelőben, mely ama végzetes pillanatot kivéve, mii.dent felejtett ! Ugy élt, mint egy önműködő gép. Halványan, soványan, beesett arccil, őszülő fejjel árnyként bolyongott a házban, ugy nézte az öt uörülvevö személyeket és tárgyakat, mintha soha sem látta volna őket, mindig csak azt suttogta: — Szegény Gusztáv! Jövök . . . Érted? . . . jövök. Az értelmiségnek egy halvány fénye elvezette minden nap a repkényes, örökzölddel befutott hid felé; óraszámra elálldogált a sorompó előtt, mely be volt csukva, mint a régi gyászos időkI en. Egy nap gyenge karjaival megrázta, s a sorompó engedelmesen nyilt meg, mintha hivná, hogy lépjtn be. Már meg is tett egy pár lépést a hidon a Maresco kastély felé, de rögtön, ijedten lépett hátra, mintha megrémítő idegen hatalom űzte volna vissza. A sorompó magától zárult be, csikorogva fordult meg rozsdás sarkaiban, mint mikor a sírbolt ajtaja záródik be, soha meg nem szűnő fájdalom felett. Elkezdett beszélgetni, a madarakkal, az ősz fejére lehulló levelekkel, a vizzel, mely csobogva folyt tovább a folyóba, s a folyóból tovább . . . tengerbe. Hosszú órákig el álldogált a hídnál, honlián visszamenni sohasem akart, még késő éjjel is erőszakkal vezette el oi.nau Donna angelica. becezgetve, csókolgatva, beszélt neki Gus távról, mig nagynehezen sikerüli, haza veze'ni, hol lefektette, mint kis gyermeket. S midőn - mint szokás a oyeriuekeknél — csókok között mondta el előtte esti imáját, Ada folyton csak azt, rebegte: — Szegény Gusztáv ! . . . Jövök . . . érted ? . . . jövök. Igy mult, el az ősz, igy mult el a tél, a nélkül, hogy a szegény t-bolyodotr, állapotábau a gondozás dacára, mellyel körülvették, javulás állt volna be, sőt az orvosok határozott roszabbodást constatáltak, mint ők mondták, — általáuo3 egészségi állapotában, úgyannyira, hogy a közel jövőre, rettenetes végső válságtól tartottak, melyet aligha fog kiheverni. Megjött végre a tavasz is, minden varázsával, a folyton megujuló élet balzsamos illatával. Lustaság, babonaság, vagy az idő hiánya okozta-e, a kihalt fa még mindig azon a helyen feküdt, a hol kidőlt. A galyakat, az ágakat, szépen letisztogatták, s hazavitték a föld tulajdonosai, s a megcsonkított törzset ott felejtették az árok partján. Szegény törzs, csupaszon, szomorúan, ugy nézett ki, mint a halott, a kit sirja szólére fektetnek. A másik nyárfa, az ut másik szélén, lenézett rá a magasból, s a tavasz langyos lehelletére hideg, érzéketlen maradt . . . mintha haldokolna ő is . . . Am a lenyesett, elfűrészelt törzs felszívta a föld nedvességét, a hajnal és napnyugta harmatát, levelei fesledezni kezdtek . . . igen, agyannyira, hogy rövid idö alatt a holt élni látszott, s az elő halottnak tűnt fel. Egy napon Ada jobban érezte magát.. Megfogta Donna Angelica karját, ki sétán mindennap kisérte, s sétáját meghosszabitotta egész a két, nyárfáig. Donna Angelica engedett., minden ellenállás nélkül kisérle, azért is, mert hallotta, hogy az olyan betegségeket mint, Adáé, élénk felindulás következtében beálló válság meggyógyítja. Donna Angelica jól tudta, sőt remélte, hogy a két nyárfához való visszatérés, a lecsonkitott törzs látása, heves felindulást ébreszt Ada lelkében. Talán, la tudja ? ... ez lesz a gyógyulás, az egészség ! Elment Adával egész a nyárfákig; Gaudenzió a rozoga kocsival kevés távolságra utánuk ment, hogy haza vigye őket, ha már kifáradtak a sétában. Mikor a két nyárfához értek, Ada, ki eddig, — mint rendesen — nyugodt érzéketlen volt, hevesen megrándult s megállt. — Ez a válság ... — gondolta Donna Angelica, s megkérdé Adát: — Mi bajod gyermekem ? Jer velem . . . Menjüuk előre . . . 50 levólpapir 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi esontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák-, és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy • választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen,