Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

4. BALATONVIDÉK 1903. szeptember 13. mól-ldali csf pok fogantyúi a medence felső részéről legalább egy magasságban legyenek s azon elhelyezése mutassa a/, irányt. A sugáresőnek a nyomooldalon könnyeu hozzáférhetően s ugy kell elhelyezve lennie, hogy kőnynyeu lehessen levenni. A uyomórudak a nyomóoldalon legyeaek. Mozdonyfecskeudőkön esetleg a nyomókarokon. A kocsirúd könuyen kivehető és betehető legyen. A fecskendő aláforditható előkerekekkei birjon. A 100 mm. felüli henger átmérővel biró mozdonyfecskeudők láncokkal ellátandók. Az osztóvilla a fecskendő hátsó részén a nyomóoldalon legyen. A nyomókarok végeinek nyitott füliieknek kell lenniük. Ha rugók vaunak, a rugózárak könynyen hozzáférhetők, gyorsan zárhatók és nyithatók legyenek a nélkül, hogy más levehető rész útban legyen. A kárafák levehetők s nem a kocsira rögzítettek legyenek. Az ütközőknek nem rugókból, haueui üreges gumikból kell lenniök. A belügyminiszter utasitotta a vármegyéket, s a városi törvényhatóságokat, hogy — a mennyiben uj fecskendő beszerzésének szüksége forog fönn — ezsntul csak a föntiekuek megfelelően előállított, illetve fölszerelt fecskendőt szerezzenek be. Ezen kormáuyhatósági intézkedés ismét annak a tanújele, hogy a tűzoltó intézmény iránt irányadó körökben, jóindulattal viseltetnek és az intézmény üdvös fejlesztésének nem csak hog\ útját nem állják, hanem azt előmozdítani igyekeznek. Most még csak a nagyközönség jóakaratú láiuogatására vau szükség. És ezt nem is szabad megvonni, ha csak önmagának kart okozni nem akar. Azért tehát vállvetve hassunk oda, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületek erkölcsi és anyagi téren gyakoroljauak s igy érjék el ama kitűzőt; neiues, emberbaráti célúkat, hogy veszélyben forgó embertársaikon lehetőleg segítsenek. Mindezeket pedi<. azért, bocsátjuk előre, mert a keszthelyi önk. tűzoltó egyesület rendkívüli közgyűlését is keddeu tartották meg és pedig u közönséges szólásmóddal élve: lanyha érdeklődés mellett. A tárgysorozaton pedig elnökválasztás volt kitűzve, meg a mászóparanr. nok-é; ha tehát neai csalóduuk. akkor elég fontos mind a kettő a tűzoltó egyesület életében. Ezúttal nem MTÓI akarunk szólni, hogy kit és hogyan, szótöbbséggel e, v,.gy egyhanhangulag választottak e meg elnökké és mászóparaucsnokká, hanem egyébről, amely minden városbeli lakost már azért is érdekelhet, mert a. tűzoltó egyletről tehát arról az egyletről van szó, amelynek hasznát a polgárság vagyonának a megmentése körül nem egyszer látták e város polgárai. E« csudálatos, hogy bár az egyesület szükséges voltát éppen ugy, mint, a nélkülözhetetlenségét is, elismerni mindenki kényszerült, mégis azt tapasztaljuk, hogy a keszthe.yi tarsadalom elvesztette érdeklődését ha teljesen nem is, de nagy fokban, ezen intézmény iránt. Vagy nem ezt bizonyitja-e az, bogy az elnökválasztú közgyűlésen a működő tagok sorain, az alelnökön, a titkáron kivül alig láttuuk 3—4 pártoló tagot. Az érdeklődésnek ezt a nagy hiányát a nagy meleggel menteni alig lehet, sem a kényelemmel, amely a melegnek természetes következménybe, mert ezt, a nagyfokú lauyhaságot másfelé is tapasztaljuk; hanem — ugy tetszik nekünk, — ez esetben is oly okok befolyásolják a tagokat, amilyenek a kisvárosi élet viszonyaiban inkább személyieknek nevezhetők, mint eszméiknek. Mert sajna —- nem az eszmei tartalom köt össze bennünket, hanem a személyek iránt alkotott felfogásaink választanak szót. Ha pedig az a személyi természetű dolgok elhatalmasodnak olyan intézményben, amelye természeténél fogva sem politikát, sem faj vagy vallásbeli kúlömböző felfogást nem szolgálhat, sem egyesek egyéni törekvéseit: akkor misem természetesebb, mint az, hogy az egyesület tevékenysége megbénul. Mert, egy egyesület, nem akkor tölti ám be az alapszabályszerü hivatását, ha a tagdijak bizonyos hatások révén befolynak, hanem akkor, ha az egyesület valóban érzi, hogy nem idegei, azok körében, ahol áldásosán működni hivatott. Már ha ilyen szempontból figyeljük a részvétlenséget, einelyet a keddi közgyűlésen láttunk, akkor fölmerül az a kérdés, hogy neai volna-c cüszerübb, ha az önkéutes t.üzoltóegylet átadná helyét, a hivatásos tűzoltó intézménynek, amely ellátását összes terheivel együtt, a városi pótadóból nyerné. Mert végtére is, ahol érdeklődés csak kevés van, vagy nincs is, akkor jobb, ha bizonyos intézmények a közellátásba mennek át és hivatalos kényszerrel hajtatnak kereszt,ül. Hogy pedig ezt a felfogást éppen a tűzoltó egyesülettel szemben emiitjük, annak oka abban rejlik, hogy a részvétlenségét nemcsak közgyűléseken és a választmányi üléseken látjuk, hanem a pártoló tagok kevés szániában is. Ha ugyanis a tűzoltó egyesület tagsági könyvének gyér sorait nézegetjük és ha összehasonlítjuk, hogy a névkönyvből hány háztulajdonos neve hiányzik, még az előkelőbb és vagyonosabb polgárok-é is, ha azután összehasonlítjuk a kiadást, amely szükséges az intézménynek oly színvonalon tartásához, amely az alapszabályokból önként, kitűnik, hogy t. i. használható állapotban legyen az intézet, akkor mi sem termósze' tesebb, mint az, hogy felmerül az a kérdés, hogy miért, is hiányzanak sokan azon intézmény tagjainak sorából, amely intézménye már természeténél fogva általános pártfogásra tart számot Már most azt gondoljuk, hogy az uj elnök élén a válaszmánynak aiig lehet más utja, mint a taggyüjtés, hogy legalább az anyagi kérdés tekintetében ne legyenek kívánni valók, mert az egyesület kebelében támadt félreértések az uj elnök megválasztásával azt hiszszük, önmaguktól elsimultak. A gyűlés lefolyásáról más helyen számolunk be. Fürdöügy a városi közgyűlésen. ii. Folytassuk — mint mondani szokás — amiből élünk. Mert hiába csürjük-csa varjuk, rászorulunk ária, hogy Keszthely fürdő maradjon. Azaz, hogy fürdő legyen. Mert most nem az. L

jgt.lább hivatalosan, a forma szerint nem az. Pedig az felette sokat, nyom a latban. Lehet valaki még Földvári Jakab urnái is tudós*ibb magántudós. ha nincs orvosi diplomája, komoly ember nem fordul hozzá tanácsért.. És lehet valaki a legkitűnőbb maganjogász, csak «zug» a neve, ha nincs ügyvédi vizsgája. S persze hogy nem bízza rá senki az ügyes-bajos dolgát és nem kér tőle tanácsot s nki,- legfeljebb a mol). Hiszen igaz, hogy a moh jó, a moh türelmes és szelíd, de mi haszna, ha szörnyen vékony pMizü. Annak nem kell a drága lakás olcsó ételt keres, kopott, ruhában jár, tavalyi cipőt visel ós maga beretválkozik. A nagy hal pedig « nagy vizet szereti. Bizony nem megvetendő százalékkal növelné városunk forgalmát az, ha megszereznők a fürdői jelleget,. Ha Keszthely a hivatalos aktákban, statisztikában és egyéb viszonylatokban mint fürdő szerepelne. Ha a vasúti menetrendekben meghosszabbodnék a neve, s ugy volna irva, a kalauz ugy kiáltaná: Keszthely-fürdő. Mert tessen elhinni, akad nemcsak e sárgolyóbison, de a tulajdon pátriánkban is nem egy ember, aki nem is sejti, hogy mi fürdőváros •"olnánk. És igen sokan azt se tudják, hogy Keszthelyről meg lehet látni a Balatont is. Ez talán hiba tőlük, de valljuk meg őszintén, mi sem igen tudnók, hogy van szép hazánkban holmi Marilla, Balf meg Barlangliget is, ha a vasúti és hajó állomásokon nem látnók a plakátjukat. Nagy dolog a reklám. Régen elmúlt már az az idő, amikor az a mondás született, hogy a jó bornak nem kell cégér. Kell bizony ma már annak is. Nem érünk rá keresgélni a boltokat, meg aztán hozzá is szoktunk, hogy jelentkezik az, aki a pénzünkre pályázik. Már a reklám is szinte kevés, helyünkbe jön élőszóval az utazó, ha ezt, az üzlet természete megengedi. Persze, hogy egy fürdő tartson ágenseket, az lehetetlen Vagy legalább ma még nem szokás. Da annál inkább fel kell használni a reklámot. Ha Siófok, Pöstyén, Herkulesfürdö ós Tátra-Füred is szükségesnek tartja ezt, akkor talán esak elkel nekünk is. Elóseör is kellene néhány nagyobb képet festeni a Budapesti, kassai, győri, szabadkai, temesvári pályaudvarokra. Ezeket a képeket aztán színes reproductiókban sokszorosítani kellene s rá bizn néhány száz darabot a Paragonra, hogy helyezze el a pályaudvarokou. Ugyanezzel a képpel pár ezer papirlapocskát lehetni küldeni a nagyobb városok nagyobb veudéglőibe, ós szállodáiba, amit aztán a fizető pinczér felhasználna számla-papírnak. Pár hónap alatt néhány százezei ember venne rólunk tudomást. Azt persze talán telesleges emliteui, hogy néhány öt koronás ára ujság-hirdetés elmaradhatatlan kelléke a reklámozásnak. Erre tán nagyobb szükség van, mint a jó időre, vagy akár a Balatonra. Hogy mindez pénzbe és nem is kevés pénzbe kerül, az igaz. De az inog szintén igaz, hogy ez a « befektetés • bőven meghozza a tisztes polgári kamatot. Mert mégegyszer annyi lesz a fürdővendég. Főleg ha azok a plakátok és hirdetések ügyes formában tudtul adják azt is, hogy itt a szomszédban van Hévíz ós hogy a Balaton vize szeptemberben is jó, sőt tán jobb, mint juliusbau. De van még valami, ami Keszthely forgalmá' nagy mértékben alkalmas volna emelni, szaporítani. Már irtunk róla. A somogy-szobbi vasútról. Somogy-Szobb igen könnyen megközelíthető hely. Atád, Kaposvár, sőt Csurgó is úgyszólván mellette van. Innét vasár- és ünnepnapokon fürdő vonat közlekedik Szentgyörgyre. Az a vonat mindig visz 3 —400 embert Kereszt urnák és B-rénynek. Ebből a 3— 400 emberből Keszthelynek nem jut több átlag tíznél Miért ? Hát egyszerűen azért, mert idejönni csal- ellehet valahogy, de visszameuui már nem. Mert hogyan is van a dolog ? A szobbi fürdővonatt.al jövő fürdő-vendég ide ér délután háromnegyed négykor. De az a vonat este hét után indul vis*za. Tehát az utasnak az öt órai vonattal innét el kell mennie. Világos, hogy meg sem fürödhetik. Igen, de Szt.-Györgyről reggel négy óra körül is indul egy vonat Szobb felé Csaknogy annak, aki ezzel ( akar utazni tőlünk éjfélkor el kell mennie. És , Szt.-Györgyön kell várnia hmom és félórát. Éjjel, étterem nélkül. Ez nem embernek való mulatság. Ha a szobbi vouatok bejárnának Keszthelyre, minden máskép volna. A délután ide érkező ember megfürdik, megvacsorázik, elmegy színházba — ha lesz — utána elquaterkázik, megiszik egy kávét, — a családja jegest — aztán éj fél után három óra körül lesétál •Keszthely-fürdőt állomásra. És kellemesen eltöltött I

est — vagy mondjuk éjszaka — emlékével megy el innét. Hogy aztán egy hét múlva újra idejöjjön, magával hozván egy csomó ismerősét, barátját. Hogy mily élénkséget adna ez városunknak, mennyire emelné itt a forgalmat, azt, el lehet képzelni. A legsciupulózusabb számítás szerint is legalább 100 — 150 «futóvendég»-üuk lenne hetenkiut, néha kétszer is. Pedig azt, hogy a szobbi vonat hozzánk jöjjön, nem is volna nehéz kieszközölni. Hiszen mindkettőnek egy a gazdája, a M. A. V. S ez hely

rpónzt és vizdijat, fizet, a Délinek azért, hogy vonatja ott, Szt.-Gy-örgyön állhasson. A M. A, V.-tól tehát nem áldozat, ha idehozza szobbi vonatját, sőt nyer vele. Csak eszébe kell juttatni. S végül rendezni kell a piac-ügy

ret. A magunk érdekében ép ugy, mint a jóizlósü fürdővendégek kedvéért. Az ismét elárusítók — álias kofák — elővételi idejét, feltétlenül meg kell határozni. A piac közepéről, — a város fő-utca közepéről — el kell távolítani a kus-sátrakat. Meg a csibéket, kacsákat sat. sat. Akárhová, de onnét el kell vinni. Nem is száz, hanem ezer és egy okból. Most csak az egyet, a jó Ízlést omlitjük. Foglaljuk össze a mondottakat. A fürdő kibővítése, igazgatói hivatal szervezése, a park világítása ós zene. A fürdői jelleg megszerzése, reklám, a szobbi vesu és piac. Ezek azok, amiket a közjó érdekében igen melegen ajánlunk a kiküldött bizottságok figyelmébe. Hisszük, merjük remélni, hogy nem hasztalanul. Hiszen ezek még csak nem is reformok. Hanem esak a régi bűnök expiálása, régi mulasztások pótlása s az ügybuzgóság, az életrevalóság és a helyes gondolkodás kezdete.