Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

1903. szeptember 13. Cselédügy ni. BALATONVIDÉK; •5. Erkölcsi elégtételre a cseléd ne számítson soha. Megfizették a munkáját, s ezzel vége a dolognak. Így mondják, pedig ez helytelen. Az ügyes és szorgalmas gyári munkásbany­nak kilátása van az előbbrejut ásra ; arravaló­ságával, munkabírásával idővel jobb-több fize­téshez juthat, szociális helyzetét tehát megja­víthatja. Nem ugy a cseléd, ha csak rendkívüli szakavatottsággal s szokatlan nagy munkaerővel nem rendelkezik. Becsületességet, tiszt,aságot, hű­séget a cselédeknél magától értetődő dolognak tartanak az emberek, de nem tekintik olyan lépcsőfoknak, a mely az előbbrejutáshoz vezet, aunálkevésbbé annak a biztositéka gyanánt, a mely alkalmas arra, hogy öreg napjaira gond­talan megélhetést szerezhessen a munka éa ke­resetképtelenué vált cseléd magának. Arra sem nyújtanak e személyes előnyök oltalmat, hogy a cseléd máról-holuapra, minden törvényes ok és jog nélkül csupán egy szeszély következté­ben kenyér és keresetnélkűl maradjon. A munkaadók és munkások jogviszonyai nálunk meglehetősen szabályozva vannak, nem ugy a cselédeké. Ezek még mindig hijjábau vannak azoknak a törvényes intézkedéseknek, a mik az ö biztonságukat kellőképpeu garantál­nák. És mert nem találnak a törvényben oltal­mat, nem várnak a hatóságoktól védelmet, nin­csenek ezek iránt teljes bizalommal, magavise­letük minden kritikán aluljáll. Tudják, érzik, hogy vénsógük sivár pusztaság, melyben nincsen egy pihenést, nyugalmat adó oázis. A cselédeknek al'g egy csekély hányada képes magának fize­téséből annyit megtakarítani, hogy öreg napjai­ban ne legyen koldulni kénytelen. Mert öreg cselédet senki sem tart magának, s ha van is valahol ilyen, szépszerivel igyekeznek rul adni rajta. Mindenki a saját előnyét tartja szem előtt. Es mivel az önfentartási ösztön a cselédnél is ki van fejlődve, látva azt, hogy havi béréből mit sem tud magának félrerakni, még a divat­tal való lépéstartásra sem igen futja, tiltott módhoz, — a lopáshoz nyul. Ez annyira termé­szetes folyománya a dolognak, hogy én csak a fölött csodálkozom, hogy az emberek érdemes­nek tartják erről még diskursiót is folytatni. A cselédkérdést egy csapásra megoldani — alig lehet. Senki se higyje, hogy ez olyan könnyű dolog. Olyan egymással homlokegyenest, ellen­kező érdekek, minők a gazdáké s a cselédeké nem egy könnyen egyenlíthetők ki. Sok min­denfélének kell addig történni, a inig a mai nap fönnálló éles ellentétek csak némileg is elsi­mulnak. Igy például gazdaasszonyainknak számot kell vetni a haladó kor követelményeivel. Te­kintetbe kell venniök. hogy a szolgálatukban álló cseléd is ember számba megyr, hogy ennek is vannak emberi jogai, a miket érvényesíthet, hogy nem rabszolgával, hantin emberrel szer­ződtek s nem csak a bánásmódnak kell meg­változni, hanem a kifejtett személyes előnyök elismerésének is nyilvánulnia kell. Nem szabad többet kívánni a cselédtől, mint a mennyit, fizi­kumánál fogva megbir. Meg kell adni neki időnkint azt, a szabadságot, a melyre szüksége van, hogy teste-lelke fölfrissüljön. Hassanak oda, hogy a cselédek a gazdasági munkás ós segély­pénztáraknak tagjává legyenek. Igy meg lesz adva a módja annak, hogy a cselédek, elöre­gedvén és munkára képtelenné válván, nem lesz­nek kénytelenek a megszégyenítő koldusbothoz nyúlni s ily módon tengetni nyomorult életüket. Fizessék meg azt a csekély évi tagsági dijat a gazdaasszonyok, nem kegyelemből mert ezzel nem javítanának a helyzeten — ha­nem szociális szempontból rájuk háramló köte­lességből. Az a módszer, melyet a mai földmivelés­•ügyi minister a régi cselédek megjutalmazásá­val meghonosított, bizonyára üdvös, de az ösz­szes cselédségre ki nem terjeszthető. Elvétve akad ilyen jutalomra méltó cseléd. A segély­pénztáraknál nincsen különbség úgynevezett, <jót és <rossz» cselédek közt, valamint az ál­lamban nem tesznek ilyen megkülönböztetést, hanem az államhatalom egyformán nyújt, oltal­mat, ós védelmet, minden polgárának. Es, ha gazdaasszonyaink a cseléd után járó minimális évi tagsági dijat megfizetik, megma­rad még a cselédnek is a módja arra, hogy tagsági diját fölemelheti, "agyis ugyauannyit, fizethet ő is. Eízel végellátása összegét emel­heti. Az ilyen hozzájárulásnak több az értéke, mint az avult ruhaajándékoknak. Hálásabbá, odaadóbbá teszi H cselédet. Ha látja a cseléd, hogy embernek tekintik, hogy gondoskodnak jövöjéró', arról az időről, a mikorra megvénhe­dik s kenyerét, megkeresni nem tudja, jobb er­kölcsök szállnak a leikába, fajsúlya emelkedni, önbecsülése fokozódni, energiája megkétszere­ződni fog. De van erre más mód i«. ; Ezt a befejező cikkelyben fejtem ki. HÍREK. — Föuri családunk itthon- Festetics Tassílo grof ur Ö Excellentiája a hét folyamán nejével Hamilton Mária herczegnővei és gyermekeivel Alex comtessevel és György gróffal visszatért Keszthelyre. Látogatásukra ugyanakkor megér­kezett a gróf ur 0 Nagyméltóságának veje Fürstenberg Károly herceg is nejével Festetics May grófnővel. A gróf Ur 0 Excellentiája Fürs­tenberg Károly herceggel és György gróffal pénteken Berzeuoére utazott vadászatra. — 1 Erzsébet királyné. Erzsébet király­nénk halálának szomorú évfordulójáu szept. 10-én fényes gyász­miso volt a keszthelyi templomban. Mise alatt a vegyes kar latin rekviemet énekelt. Az Isten­tiszteleten megjelentek a tanuló ifjúság, a ta­nári ós tanítói karok, a város képviselői, a hi­vat.alfök, a in. kir. csendőrség. Imádkoztunk azért, aki a magyar nemzetet gyászos napjaiban a szeretet csillogó kőnyeivel vigasztalta. Ot ősz hullatta irninár sárga leveleit, áldott lelkő király­nénk sírjára, de áldott emlékét nem fogják el­halványítani a rohanó évek. Élni fog az, addig, amig a hála illatos virágai el nem hervadnak a nemzet szivében. — A nemet császár — Nagykanizsán II. Vilmos német, császár vasárnap reggel 8 órakor külön udvari vonaton Nagykanizsára érkezik. Mohácsra utazik Ferencz Ferdiuand trónörökös kíséretében, hogy részt vegyen a vadászaton. Az udvari vou«t 7 percig marad a nagykani­zsai állomáson, mely idő a !att a magas vendé­gek megreggeliznek. — Nevezetes évforduló köszöntött reánk mult kedden, Kisasszony ünnepén. Ekkor volt tizenöt éve annak, hogy egyházmegyénk tő­pásztora, báró Hornig Károly ő nagyméltósága püspökké szenteltetett s megkezdette ősi egy­házmegyénk kormányzását Tizenöt év v ilaszt el immár bennünket e nevezetes ünneptől st e tizenöt évnek minden napja a hódoló tiszte­letnek, szeretetnek s gyermeki ragaszkodasnak egy-egy aranyszálát szőtte a nemesszivü főpász­tor és egyházmegyéje közé. Kormányzásának, főpásztori működésének méltatása a legszűkebb keretben sem lehet feladatunk, de e nevezetes évforduló elérkeztével mi sem fojthatjuk vissza imádságos óhajtásunkat, hogy a jó Isten ö nméltóságának életét, védje ós oltalmazza még hosszú évekig ! — Püspöki főbiztos. Péller Pál apát kano­nokot megyés püspök ur ö Excel lentiája a vesz prémí egymázmegye területén levő középiskolák főbiztosává nevezto ki. — A keszthelyi kath. legényegylet uj el­nöke. Németh János, a keszthelyi kath. legény­egylet buzgó elnöke, mint, hiiül adtuk, a vörsi pleb. javadalomra nyert kinevezést. A megüre­sedett elnöki szék azonban nem maradt soká árván, a tneruyiben erre az egylet tagjai nagy lelkesedéssel Peér Leó főgymn. lanárt válasz­tották meg. Ezt a nagyfontosságú állást Peér Leónál méltóbban senki sem tölthetné be. Üd­vözöljük az uj elnököt ! — Egyházmegyei hirek. A Taschler Dezső halálával megüresedett nagyganuai plébánia ja­vadalmat Schermann József kaposvári hitoktató — Moiics József elhalálozása folytán megüre­sedett vörsi plebáuia javadalmat pedig ifj. Né­meth János keszthelyi segédlelkész nyerték el. Krizmanics Péter kisgörbői lelkész Keszthelyre, Zöld István nagyganuai ideiglenes adminisztrá­tor Barcsra helyeztettek át, segédlel készi minő­ségben. Ott. Mihály dr. felső-őrsi segédlelkész pedig főpásztori engedéllyel a Bukarestben levő magyar plébánián lelkészi állást, vállalt. — Uj segédlelkész. Megyés püspökünk a keszthelyi kápláni állásra Krizmanics Péter, volt kis-görböi plébánost, nevezte ki. Az uj káplán hivatalát már el is foglalta. Meleg sze­retettel üdvözöljük s kívánjuk, üogy mentül több öröme legyen. — Képviselői beszámoló. Zboray Miklós dr. a marcali-i kerület néppárti képviselője f. hó 7-én érkezett kerületébe, hogy a nagyobb he­lyiségekben beszámolót tartson. Kisasszony napján d. e. sz. mise után Vörsön számolt be, nagyszámú választó közönség előtt. Beszédében visszapillantást vetett az elmúlt óv politikai eseményeire, különösen vázolta az obstrukcíós állapotot, az ebből származott kormány buká­sokat s a mai válságos helyzetet, melyről az általánossá lett nemzeti követelések miatt ne­hézzé vált, a kibontakozás. A nemzeti kö­vetelések teljesítését illetőleg mérsékeli álláspontu, a mennyiben azok teljesítését csak fokozatosan véli elérhetőnek mint pl : magyar jelvények, magyar tisztikar, magyar szolgálati nyelv s csak ezek után magyar ve­zéuylő nyelv. Mig mindez elérhetővé válik s ezek alapján a nemzet nagyobb katonai te-hek elviselésére önként is fog vállalkozni addig is a. nemzet gerincének, a kisbirtokos osztálynak vagyoni megerősödését célzó törvényes intéz­kedéseket tartja első sorban keresztülviendők­nek, minők : az adók reformja, olcsó hitel, ujabb népkereseti források stb. A válságos holy rzetből, a bibontakozás napját még sűrű ho­mály fedi ; de, ha a megoldás napja előbb-utóbb felderül is, csak oly korináuyt fog ő és pártja támogatni, mely a nemzet anyagi ós erkölcsi erősödését munkálja azon néposztálynál, mely ma a vér- ós pénzadótól leginkább görnyed. Végül igy fejezte be beszédét: Ha aztán eljón, miként a bölcs Gondviselés intézkedése szerint el kell jönnie azon időnek, melyben a kisbirto­kos osztály erős lesz hitében, erkölcsében, gaz­dag az anyagiakban, áldozatrakósz a terhek vi­selésében, akkor : erős lesz a nemzet, a trón s az ezeket megvédeni hivatott magyar hadsereg, melyet a jó Isten minél előbb adjon meg!« Á kiváló népszónoki képességgel megáldott hon­atyát a hallgatóság lelkesen megéljenezte. Bö­röcz Ferenc községi biró a megjelenésért a j hallgatóság nevében pár egyszerű szóban kö­szönetet mondva, a választók szétoszlottak. A képviselő pedig Németh János plébános házá­nál röviden kipihenvén magár, lolytatta körút­ját,. — Megyés püspök ur ő nagyméltósága a szegéit vebb iskolák ft Iwzerelós-n e ez iskolai év­beli is ingyen taneszközöket adományozni ke­gyeskedik. Felkérjük tehát az iskolaszéki elnök urakat, hogy ez iránti kérvényeiket, melyekben a hiányzó és szükséges felszerelési tárgy tüze­zesen meglegyen jelölve, püspök ur ő nméltó­ságához czimezve f. hó '21-ig az egyházmegyei hivatalhoz beterjeszteni szíveskedjenek. — Egyházi ének. Kisasszony ünnepén a 9 és 11 órai misén Ejury Lajosné urnő és Pár­kányi Margit k. a. művészi duettet adtak elő. Az éneket orgonán a helybeli karnagy, hege­dűn pedig Gönczi Ede kísérte. A művészies ének és a kísérők pompás játéka nagyban fo­kozták a hivek ájtatosságát. A mise többi ré­szében a vegyeskar énekelt Eckhardt Antal karnagy vezetése alatt. — Keszthely nagyközség képviselőtestülete f. hó 1B én rendes őszi közgyűlést, tart. Tárgy­sorozat: 1. Az 1904. évi költségvetés tárgya­lása. 2. Az 1904 évi közsígi közmunka meg­váltása és mikénti felhasználásának meghatá­rozása. 8. Kórház-telek megvételére vonatkozó ajánlat. 4. Hídmérleg felállítására vonatkozó elöljárósági előterjesztés, 5. Iskolaszéki ügyek. 6. Iskolaszéknek Ivsics Gyula s tanitó előlép­tetésére vonatkozó átirat. — Beiratasok eredmenye a zárdában. Az irgalmasnővórek helybeli zárda-intózetóben aa 1903—4-ik iskolai évre beiratkozott: az ovo­dába 133 növeudók ; az elemi leányiskolái—V. osztályába összesen 255 ; a polgári leányiskola I. o.ztályába 26; a II-ikba 32; a Ill-ikba 40; a IV-ikbe 30 növendék ; kézimunka taufolyamra és festészetre jár 33; összesen 549 növendék. — Kinevezes A földniivelósügyi minister a keszthelyi gazdasági tanintézetnél megüresedett ösztöndíjas gazdasági segédi állásra Beke László

Next

/
Oldalképek
Tartalom