Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

1903. szeptember 13. BALATONVIDÉK Szociális tanulmányok. i. Nagyon reális, hogy ugy mondjam materiális korban élünk. Általános élvezetvágy, a munka kevesbitóse, földi örömök életeélnl való kitűzése és minél kevesebb önmegtagadás jellemzik korunkat. A poézis kihal lassankint az emberi szívből, mesemondók, regösök ajkai elnémultak s helyettük vándor izgatók róják országok és országok utait, uj eszméket, hirdetve és aranybegyekei, fényes jövőt igórve a felizgatott és emialt könnyen hivő tömegnek. Merészségük meglepő; vallás és tekintély ellen büntetlenül izgatnak s épen e merész fellépésük, melynek nyomában megtorlás noiu jár. kábitja e! a nemgondolkozó elemet. Sör. több is történik : politikai izgatások, tüntetések faktoraiként használják fel őket, mi csak növeli a bajt. Ez uj eszme, ez uj világnézet: a szocializmus. Mielőtt programmjnk főbb pontjainak szélboncolásába fognánk, lássuk, mi .s ez tulajdonképen és mik a fajai? Szociálizmus alatt ál'alában azon nemzetgazdasági rendszert értjük, mely, többé-kevésbbé a különféle irányok szerint, a föld javaira nézve a magántulajdont megszüntetni s 1 helyébe a közös birtoklást akarja tenni. Léuyege tehát — és ezt jól kell megjegyezni, hogy az igazi lényeget a hozzaadásoklól megkülönböztethessük — a niagánbirtoklás megszüntetésében és közös birtoklássá való átváltoztatásban áll. Hogy e hő és tág fogalomkörben többféle rendszer van, az érthető. Ezekkel nem foglalkozva, lássuk inkább, hogyan gondolják a szociálizmus e különféle fajainak képviselői megvalósít be tónak rendszereiket? Csak a főbbeket. euilitem. Egyesek azt akarják, hogy ugy a munkaeszközök mint a kész munka tulajdonosa a közösség vagy az ugyanegyféle munkát végző munkások (ipari, mezei, napszámos) legyenek, ez az u. n. közs gi szociálizmus, mely nem más, mint elméleti anarchizmus, amennyiben e rendszer követői semmiféle központi vagy államhatalmat, mely e közösségeket összekötné, nem akarnak elismerni. Ezzel eltérően a másik töredék ugyanezen célt erőszakos eszközökkel, vagyis a lönalló rend halomra döntésével, melyre minden eszköz jó, akarja elérni. Ez volna 0 gyakorlati anarchizmus Mások ismét meg akarják tartani a történelmi fejlődés alapján álló államot, hogy az legyen letéteményese és kiosztója ugy azon eszközöknek és anyagnak. inely>kböi dolgoznak, mint a kiosztója a kész munkanak. Ez az állami sznciálismus. Éltől ismét meg kell különböztetni a szociáldemokraták programmját, mely szociális államot akar a mai állam nélkül, mely nem ismer hatalmat; sem alkató, sem végrehajtó hatalmat, hanem egy általános nemzetgazdasági szövetséget, mely dolgozik, alkot és osztogat. Eltekintvo most a többi irányzatoktól, melyek elég számosak (ifjú szociálisták, possibilisták, a Bebel- ós Yollmar-féle irányzat, Knautsky és Lassalle hivei, stb.) már ebből is látható, hogy az a nagy hang n hirdetett egység sem pártjukban, sem annak programmjábt>n ninos meg. De nézzük közelebbről az ö államelméletüket. Programinjuk mai álláspontja az, hogy az anyag, az eszköz ós a kész munka közös legyen, ós ezeket egyformán ossza ki a jövő szociális társadalom a tagok között.. Legj en a munka változatos, a munkaidő sokkal kevesebb (Bebel szerint három óra alatt többet fognak dolgozni illetve elkészíteni, mint most az egész nap) ós a munkabér sokkal nagyobb. Eltekintve attól, hogy ők általános világbékét és szeretetet hirdetnek, holott ez lehetetlen, mert mit csináljon egész nap a csak három órát dolgozó ember, ha nem rendetlenséget,; (többet pedig nem dolgozhat, mert tulprodukció állana be) kérdem : ha a szociális társaság ki fogja osztani a munka eredményét a szükséglet szerint, miből fizeti akkor magas munkabérrel a munkásokat, mikor munkájuk eredményét nem adja el, hanem kiosztja ? A jövő állama tehát fizet, is, meg a munka eredményét is kiosztja? Miből fizet? Bankrottot kell igy egy félév alatt mondania! l)e még; más kérdések is fel fognak meM c\ rülni. így. 1) hogyan legyen a munka, ós 2) hogyan a munka eredménye felosztva ? A munka beosztása, mely természetesen a szociális államnak is tőkérdése lesz, in&g nincs megoldva a vezérek tudásában sem. Egyik azt mondja, hogy az egyesek képességeihez mértan osztják ki a munka körét,; mások teljesen egyformán akarják megosztani ; az előrevigyázóbbak a jövőre bizzák e kérdés megoldását. Legtöbb luve VHII a teljes egyenlőségnek. E szerint a jövő embere egy bélig orvos lesz, egy hétig fazekas ; másik héten szakács, azután egyetemi tanár és igy tovább. Igen változatos élet.! Épen ily megoldatlan a második, nem kevésbbé fontos kérdés a javak szétosztásával. Az 1875. évből származó góthai programm 1. pontja, melynek még rgen sok híve vau — bár az ujabb, az 1891.-íki erfurti sokat elhódított — azt mondja, hogy az észszerű?, szükségletek szerint kell a föld javait kiosztani. Itt azonban fölmerül az a kérdés, hogy ki Ítélje meg az emberi szükségletek ésszerűségét és vájjon ezen ítélkezők nézete eg3^ezni fog-e a szükséglet vagy kívánalmak megoldása tekintetében azokéval, kiknek valamire szükségük van ós ezen nézeteltérés nem vezet-e majd elégedetlenségre és lázadásra, melyet nemcsak azért nem lehet majd megtorolni, mert csendőr, rendőr ós katona nem lesz a jövő szociális államban, de azért sem, mert szabad véleménynyilvánítása lesz mindenkinek, meri, nemcsak a szükségletek, de az élvezeti cikkek és szórakozások tekiutetében is egyenlő joga ? Mások azt mondják, bog}- a munka arányában kell felosztani a javakat. Mi lesz akkor a betegekkel, a gyenge testalkatuakkal, kik többet igényelnek sokszor, mint az egészségesek ? Vagy akkor is érvényesül az erősebt ok joga r Hol van akkor a híres egyenlőség ? ±LZ elő vigyázók azonban itt is azt mondják, hogy ne iőrjük mi azok fejét, kik utánunk fognak élni, hadd törjék ők ; csak legyen meg a szociális társadalom, a többi magától jön.*) Látható ebből, hogy mily t.eivnélküli semmi az még az ö felfogásukban is, nemcsak a :boncoló ész kritikája előtt, amint ők a jövő szociális életet meg akarják valósítani : Lássuk ezek után röviden a szociálizmus viszonyát a mai államhoz és a valláshoz. Eszméik megvalósítása érdekében Werner, ^V i'dberger, Anerbach, sőt, némi mérséklettel mégis, Bebel, Liebkuecht, Singer stb. »z erőszakra appelláltak. Ma már a mérsékeltebbek a dolgok menetére hafcyják az, eseményeket, hogy I. i. az erősek felszívjak a gyengébbeket minden téren : töke, ip«r, kereskedelem, földbirtok stb. nagy tömegekben egyesül kevés kézben. _ Ez elnyelési lolyamat. létezése tagadhatatlan. És épen itt mttköduek a keresztény elvek, a keresztény charitas, az ipari-, hitel-, fogyasztási szövetkezetek s>z állammal váll

1 et,ve. hogy ez elnyelési folyamat mBgállittassék, sőt lehetőleg újra szétszóródjék a vagyon kevés kézből sokba. A dolgok menetére hagyják az eseményeket, de siettetni igyekeznek az eseményeket az által, hogy minden uton-módon előmozdítják az állami mindenhatóságot, hogy ezáltal belekergessók az államot az ö álmaik megvalósításába. S ha ezek megvalósuluak, akkor többé nem kell állam, mert ez magától összeomlik A jövő szociális államban mindenki egyformán boldog és megelégedett, lesz; nem lesz törvéuysórtés, nem bűntett ; azért, nem lesz szükség katonára, büntető törvényre, halálitóletre, börtönre, rendőrre, csendőrre, mert, kezes bárány lesz minden ember. Mily képtelenség, mily lehetetlenség ez, fogjuk látni. Végül a vallásról azt tanítják, hogy ez kinek-kinek egyéni dolga. Ők nem bántják, csak ki akarják szorítani a nyivános életből. Erről és a szocializmus főbb programmpontjaiuak megcáfolásáról a jövő alkalomrua!. *) Mily könnyelműség az, ilyen meg nem ol">tt és meg nem oldható kérdések elé terelni az emberiséget, be fogja látni a gondolkodó ész I A tűzoltó egylet Humanisztikus egyesületeink közöl bátran lehet az önkéntes tűzoltó egyesületeket a legelső helyre tenni. Mert ámbár kétségtelen t.ény, hogy szegény özvegyek gyáinolitása, elhagyatott árvák támogatása, munkaképt, eleimé vált aggok ós önhibájukon kivül szegénységbe jutott egyének segélyezése, ruhával, ebiemmel, télen tűzifával való ellátása az emberbaráti cselekedetnek, a jótékonyságnak fényes tanújelét mutatja, mégis a legelső helyen áll az a felebaráti szeretet, me y az önkéntes tűzoltói intézménj' létesítésében, fenntartásában és gyakorlásában nyilvánul. Mert ba valaki embertársával szemben, szive, lelke sugallatát követve, jótékonyságot gyakorol, mindeuesetre elismerésre méltó cselekedetet művel, magára az illetőre megnyugvást. szerez, azonban kárral, kellemetlenséggel, vagy pláne vesz^ltyel nem jár. Milyen más a helyzete az önkéntes tűzoltónak. Ez. akkor, a mikor veszélyben forgó embertársának segélyére siet, a mikor ennek élete s vagyona megmentésére vállalkozik a mel'ett hogy a legtisztább, legöuzetlenebb jótékonyságot gyakorolja, a saját, teste épségét ós életót teszi kockára, teszi veszélynek ki. Az önkéntes tűzoltó elismerésre, köszönetre, hálára való számitás s kilátás nélkül saját akaratából vállalkozik arra, hogy valaui ly elemi csapással, — mint tűzvész, vizáradás, földrengés, v. hóviharral fenyegeti, embertársának segélyére legyen; hogy megmentse öt az ilyen káros befolyástól. Kérdezem, nem-e ez gyakorolja a jótékonyságnak legfenom^nálisabb tényét ? Hány száz és száz család köszönheti anyagi jólétét az őnk. tűzoltó testületek emberbaráti működésének, önfeláldozó tevékenységének, tagjai humánus gondolkodásának. Hány község lakossága jutna a szó szoros értelmében koldusbotra. ha elemi csapások bekövetkezése esetén nem jutnának segítséghez. Es — sajnos, de ugy van — a lakosságnak java része nem csak hogy távol tart.ia magát ezektől az emberbaráti szereteten alapuló testületektől, de — bátran állithatom, mert évtizedek szomorú tapasztalata tanított, meg erre — még elllenséges indulattal is viseltetnek az önk. tüzo'tó egyesületek iránt! Pedig nem ezt, hanem hathatós támogatást, erkölcsi és anyagi hozzájárulást, a legmelegebb rokonszenvet és együttérzést érdemulhetuének azok a bátor férfiak meg, a kiknek tevékenységét, báláit megvető munkásságát megfizetni, megjutalmazni, meghálálni soha sem lehet, És, mert a társadalom nem öleli föl ezeket a tes liléteket azzal a jóakarattal, a melyet éppen a társadalom érdekében joggal megkövetelhetnek, az önkéntes tűzoltó egyesületek n?m tudnak arra a magr.slatra, az elméleti Ás gyakorlati kiképzésnek ama fokára föllépni, a mely pedig föltétlenül szükséges arra, hogy hivatásukat. a kel ö precizitással és lelkes jdéssel teljesíthessék. Ez az oka — jórészt — annak, hogy önkéntes tűzoltó testületeink szervezése, berendezkedése, kiképzése még mindig sok kivánui valót hagy fönn. Igaz ugyan, hogy a kormány nem vonja meg jóakaratú támogatását, sőt., a hol módjában, tehetségében áll, készségesen előmozdítja ezeknek áz egyesületeknek a célját, programmját, de ez iniud kevés. Igy a belügyminisztérium legutóbb 83860—902. számú körrendeletében bizonyos egységes szabályokat határozott meg a szivattyúkra nézve. Elrendeli ugyanis, hogy a fecskendő szivó oldala a menetirány jobb — nyornóoldala pedig a baloldalára essék. A szivótömlök védőzsineggel veendők körül s a négy darab szivótömiő meritő rudak nélkül négy villás tartóban olykóp helyeztessék el, hogy a két középső villa ugyanott a két szélső villa pedig könuyen zárható legyen. Mozdouyfecskendőknél a négy darab szivótömlő kétoldalt megosztva helyezendő el. A levehető és nem bekötött szü'ő a fecskendő hátsórészóu a szívó .oldalon legyen elhelyezve. A nyomótömlök a nyomó oldalról könnyen hozzáférhető helyeu könnyeu kivehető módon nyerjenek elhelyezést, A szivó és nyo-