Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

2. BÁLATONVIDSK 1905. szeptember 13. a hitelre rá sem szorulva, ameJy a köl­csönt kénytelen igénybevenni, hogy ezek az ügynökségek nem olcsó pénzt adnak, hanem drágát és nem azért ajánlgatják áruikat, mert ez valóban olcsó, hanem hogy ezzel önmaguknak szereznek jö­vedelmet, vagy mellékkeresetet. Tessék csak megfigyelni az efajta ügynökségeket. Felkeresi a t. publiku­mot nyomtatott ajánlattal; ígér abban füt-fát : 2%—5%-ra pénzt az ingatlan becsértékének 80%-áig. Mondja azt is, hogy előzetes költség nincs, de ha meg­szerzi a 800 —1000 irtot, fizet a kölcsön­vevő provisiót 50 frtot; ha nem kapja meg — akkor is fizet 10 forintot, mert kérem, neki sokat kell utánna járni. Ha persze a kölcsönvevő azoknak a hangzatos dolgoknak nem ül fel azon­nal, akkor kezdődik az u. n. »utánajá­rás € Az ügynök belebeszéli a fejét a megszorult magyarnak, — azután pe­dig: a szegény áldozat kopasztása meg­kezdődik. Az illető ügynök ugyanis az igy megszerzett üzletféltől beszerzi a bélyeggel ellátott kataszteri birtokivet, azután a költség estelekkönyvi kivonato­kat és azután nincs egyéb gondja, mint hogy beadja a legközelebb eső takarék­pénztárnak, vagy szövetkezetnek : tessék segíteni. A takarékpénztárak pedig, ha koczkázatuk nincs, akkor megszavazzák a kölcsönt, ha kockázottnak találják, akkor elutasítják. A fél pedig igy is, ugy is csak fizet. Ha a pénzt megkapja, akkor a köl­csön elbírálásához szükséges iratok bé­lyeg és beszerzési költségén kivül a be­keblezés nagy költsége és ezen felül a provisió is nyomja a kölcsön vevőt. Ha számitásank nem csal. akkor 2000 ko­ronás kölcsön bekeblezése egy takarék­pénztár részére igy is, ugy is 100 koro­nába kerül és ha ehhez még a 80—100 koronás megszerzési költséget is hozzá­adjuk, mindenki tisztában lehet azzal, —- Mi tenni valónk vau ? — Ig-n egyszerű dolog. Megkérjük az ut innenső és túlsó felén elterülő földek gazdáit, s ha fizetünk nekik valamit, tisztelet ben fogják tartani, a két kis fácskát . . . — Akkor meg kell vallani . . . — Megfogjuk vallaui. Mi rossz van ebben? Csak öregjeink ne tudják meg! — Igaz, semmi rossz sincs benne ! De ki lehet a tulajdonos? — Mindjárt megtudjuk. Elég lesz, ha utáuna kérdezősködünk. — íme itt egy ember — kérdezzük nieg azt! Csakugyan közeledett az uton egy öreg földműves: kissé meghajolva egy zsák súlya alatt, melyet liátán cepelt. Nyikorgó kerekű kordéba befogott két ökröt hajtott maga előtt, a kordén egy eke volt. Okos ravasz tekintetű kutyája oda szaladt Gusztávhoz, hozzászagolt Ada fehér szoknyájához, kettőt-hármat vak­kantott, farkát csóválva visszaszaladt az uton s az öreg csontos sovány lábainál húzta meg magát. Az öreg, az ökrök, az eke és a kutya nagynehezen elérték a két fiatalt, Gusztáv, miután az öreg tisztességtudó, szivélyes kö­szöntését viszonozta, mogkérdé: — Meg tudná nekem mondani, kié ez a két »zántóföld, mely tőlünk jobbra ós balra, a hogy ez a rendszer a kölcsönt nem te­szi olcsóvá, hanem ellenkezőleg drá­gítja. Hogy tehát nem okos dolog a köz­vetítőknek a segítségével venni igénybe a kölcsönt, az világos és bizonyításra nem szorul. Nem pedig azért, mert van­nak mind a városban, mind a vidékén oly pénzintézetek, a melyek szívesen adnak felvilágosítást a hozzá fordulók­nak minden dij felszámítása nélkül is. Azt pedig ne gondolja senki, hogy ügy­nöki beavatkozás révén olyan is jut köl­csönhöz, a ki nem hitelképes, vagy ugyanezen réven nagyobb kölcsönt kap az, akinek a birtoka már ugy is eléggé meg van terhelve. Az bizonyos, hogy egy pénzintézet­nél beszerzett pénz sem oly olesó, mint az, amit hitelszövetkezetektől lehet be­szerezni. Mert a jól vezetett és ingyenes igazgatás alatt álló hitelszövetkezetek­nek a fentartási költsége oly kevés, hogy össze nem hasonlítható a takarék­pénztárak drága administrálási költsé gével. Ezeken kivül a szövetkezetek bé­lyeg és illetékmentesek minden vonat­kozású ügyeikben, azonkívül állami és pótadómenteseégben is részesülnek. A törvény rendelkezéséből világos tehát, hogy a kölcsön megszerzéséhez megkí­vántató kataszteri birtokiv és becsü­bizonyitvány bélyegmentes; a telek­könyvi kivonatot bármelyik járásbíró­sághoz tartozó telekkönyv bél} Teg- és dijmentesen állítja ki a szövetkezési igae­gatóság kérelmére. Ezeken az előnyökön kivül még az 1898. XXIII. t. c. alapján alakult köz­ponti Hitelszövetkezet kötelékébe tar­tozó vidéki szövetkezetek bekeblezési kéltségei is oly alacsonyan vannak meg­állapítva, hogy a nagy keblezési költ­ségekkez szoktatott vidékiek el sem hi­szik. Vagy nem csekély-e az összeg, amikor uOO K.-t 2, azonfelül minden 500 K.-t egy korona költségért keblez­tet és a midőn a kötelezvény is bélyeg­mentes. De persze a magyar gazdaközönség mindazt nem tudja még és mindezekről •aég nincs általánosan felvilágosítva. Nem tudja például azt sem, hogy & szövetkezeti alapon álló pénzintézetek nyújtanak u. n. amortizatiós kölcsönt is olyant t, i. a hol a kölcsön tőkéje és kamatja 10, 15, 20, 25, 30 éven keresz­tül egyazon összeggel fizethető vissza. Megbizonyosodhatik bárki, hogy 15 éves ilyen törlesztései kölcsön 100 koronán­ként és félévenként 5 %-al törleszthető és igy tovább. No de majd a fejlemények talán nemsokára beigazolják, hogy a magyar kisgazda is fel fog világosulni annyira, hogy az olcsó pénzt kínáló közvetítőket nem fogadja tárt karokkal akkor, mi­kor a kölcsönt a saját falujában, vagy a szomszéd városok szövetkezeteiben sokkal olcsóbban kaphatja, mint a pro­vízióra ásitozók közreműködésével. Mikor pedig ezt a figyelmeztetést befejeztük, akkor vettük e meghivót, amint következik: A cZalavánnegyei Gazdasági Egyesü­let* elnöksége f. hó 27-én d. u. 2 órakor Keszthelyen a városház nagytermében a meg­alakítandó Zalamegyei Hitelszövetkezetek szövetségének ügyében értekezletet tart, me­lyen őr. gróf PalliiVicini Ede v. b. t. t. ur Önagj'méltósága a somogyinegyei hitelszö­vetkezetek szövetségének elnöke ismertetni fogja a megalakítandó szövetséget és a hitel­szövetkezeteket általában. Ezen értekezletre tisztelettel meghívja az elnökség a megyei gazda-köröuséger., a már fenálló szövetkezetok vezetőit, valamint felkéri ez uton is mindazokat, kik a kisgazdák érdekeit szivükön viselik, hogy ezen értekez­let fontosságáról a kisgazdákat meggyőzve a gyűlésen való tömeges megjelenésre fel­kérjék. Bár sokan rlennének ott! ké' árok mellett, terül el ? Nagyon szeretném megtudni — Az enyémek. — Mind a kettő? Mind a kettő. — Jobb igy. S odafordulva Adáiioz : — Látod hogy szerencsések vagyunk — szólt. Mire az öreg, — minthogy minden föld­műves nagyon féltékeny földjére — szem hu­nyorgatva vizsgálgatta, tekintetében tele kér­déssel, kétellyel és gj'auuval ; Gusztáv belátta, hogy nem lesz tanácsos ellenségévé tenni, várt egy kevéssé, azután igy szólt hozzá : — Nekünk kettőnknek szerződést kell kötnünk. — Eladni földjeimet? Soha . . . soha. — Nem mondom ezt. Nem mondtam még semmit, — Tudom én, hogy az nrak mindig meg akarják venni, a szegények földjét. S bizalmatlanul tekintett rá. A kutya, mely gazdájának minden mozdulatát, minden szavát követte, mintha mindent értene, felbor­zasztotta vöröses szőrét s tompán morogni kezdett. — Maga nem értett jól, jó ember. Ismer engem ? — Ki ne ismerné Önt ? Ön Maresco fia, a mint a kisasszony Navarra leánya . . . két család, mely egymást gyűlöli, melynek atyái botrányos példát, adnak a vidéknek. Ada elhalványult, Gusztáv homlokát a harag és szégyen érzete lángba borította. — De fiaik nem — nemde jó öreg? — Nem a gyermekek nem, Jai, ba a fiuk az apákhoz hasm.litenának! — S megtenne egy szívességet a gyer­mekeknek ? — A mennyiben a gyermekeknek hasz­nálhatnék. De az apáknak soha! Aztán ne be­széljen eladásról. — Sem eladásról, sem vételről nincs szó, Mennyit hoz magának évenkint ez a két főid ? — Kicsinyek ! De ha az ember dolgozik, a mint én dolgozom, nyolcvan lírát sikerül ki­venni belőlük De akkor fel kell használni az egész területet; az ekének nem szabad egy hantot sem kihagyni, az egész földet, ki kell használni egész az árok partig — — Jól van. Hajlandó volna-e jövödelmét nagyobbítani az által, hogy lemond az utolsó barázdáról, éppen arról, mely az árok mellett van? fizetnék önuek mindegyik szántóföldért évenként 20 lirát — Nem értem. — Mindjárt meg fogja érteni. Jöjjön velem. Átlépték az árkot. — Látja ezt a kis nyárfát ? (Folyt, köv.) keserűvíz Az egyedül elismert kellemes izü ter­mészetes hashajtó szer. Ferencz József

Next

/
Oldalképek
Tartalom