Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. május 31. 22. szám. Pünkösd. Tüzes nyelvek hirdetik ma az isteni mindenhatóságot. — Sötétzöld bércek öléből, világos rétekről ezer nyelven szól hozzánk a természet szava. — Piros pün­kösd van! Kigyúlt fölöttünk az ég, a nap tü­zes nyelvei leszál tak a földre, hogy életre hivják a szunyadó erőket, hogy ékesszólóvá tegyék a nagy természetet. Végtelenbe futó földtáblákon zöld vetések hajladoznak az iramló szellő fu­vallatára. Hajnalra virradóra kifeslik a rózsa és kipattan a kalász, melynek magva aranynál is drágább kincse az életnek. —- Maga az élet. Aranyakat rejtő erdők, virágos me­zők fölött madárszárny villan el. — És fölcseng a természet légi kórusának éneke. Halkan, rejtelmesen zizeg a. nád. — Ta­lán meséket súg a locsogó tónak. — Ezer hang és ezer nyelv szól most mindenünnen hozzánk. A természet maga tartja most remek szónoklatát. —- Az Isten mindenhatóságáról, jóságáról. Aki mindezeket alkotta s kinek ereje a meg­újuló, az újra kivirágzó s gyümölcsöt hozó tavaszt ismét meghozta. A termé­szet e megujulása szól nekünk létről örök életről. Jöhet enyészet, pusztulás a földre, de romjain mindig uj élet támad, mely ! frissen, mohón tör fölfelé, mint omladé­i ' 1 kon a repkény. Piros pünkösd hajnalán káprázatos fényben sugárzik az égiv. És mintha az evangélisták könyve nyílna szét előttünk, e pünkösd hajnali égről leolvassuk az irás minden igéretét. A Szentlélek világossága száll meg bennünket. — És látjuk, mint hull elénk I a maghullajtó kalászból a megáldott ke­nyér és mint lesz ennek miatta az öt rozskenyérből ötszáz. Ü csodálatos, min­denható ismétlődése az evangeliumi cso­dás kenyérszaporitásnak! Látjuk miként szaporitja meg az Ur a tavak vizét, hogy hálóinkba sok hal akadjon és látjuk, hogy a kánai vizes vedrek mint telnek meg színarany borral. Látunk mindent. — A sok nagy csodatételt. Azoknak naponkinti ismét­lődését, miket az apostolok és even­gelisták hirdetnek. Miket az isteni min­denhatóság naponkint elénkbe tár. Hiszen csodatétel már maga a lét is. Ez a titokzatos lét, metynek útjait a Gondviselés irányítja. Csodatétel a ter­mészet erőinek életbe szökése, a fű nö­vése, az ember szívverése, a madarak szárnyalása, csodatétel az egész minden­ség rendszere, a lábunk alatt lélegző föld s a fölénk boruló csillagos ég. Csoda, — csoda! És~%z a szám nél­küli csoda itt rajzik föl körülöttünk. — Érezzük áldásait s mert uj csodát jelent, A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Deák Ferenc születésének 100-dik évfordulójának ünnepélyén. (Irta és felolvasta a helybeli gazd. tanintézet hallga­tósága által f. hó 26-án rendezett- Deák Ferenc ünne­pélyen Molnár Pál III. é. gazdász, ifj. elnök.) Tekintetes Igazgató ur és Tanári testület ! Mélyen tisztelt Vendógkoszoru ! Kedves Hallgató társaim ! Október 17-én lesz száz éve Deák Ferenc születésének. Az esemóuj' nem mindennapi, nem közönséges, hanem nagyon is kiváló. A férfiú, kinek századéves születésének évfordu­lója előttünk ragyog, nem pusztán nevezetes egyén volt, magasztos érdemeinek dus sorozata révén uem esak országhirt, vivott ki magénak, hanem nemzetünk világtörténeti nagy alakjai­nak egyike gyanánt szerepelt. Deák Ferenc neve minden hazafi szivét lázas dobogásba hozza, szemeinkbe szokatlan fényt s édes köny­nyet varázsol s országunkat sőt még ae ural­kodó dinasztiát is hálára köte'ezi. A «ha«a I bölcse» mellék cimet megérdemli teljes mérték­ben s jogosan. Mi pedig keszthelyiek, főképen a m. kir. gazdasági tanintézetünk hallgatói, annál inkább leírhatatlanul kellemes érzés árjá­ban uszunk, mivel Deák Ferenc Zalavármegye szülötte A mult század elején 1803-ban október 17-éu látott napvilágot a «haza bölcse» Söjtör községben, Zalamegyébeu. Tekintélyes és igen régi nemesi birtokos családból eredt, melynek őse Deák Balázs, Szent-László királyunktól ryerte a nemességet, amint azt az ismeretes történeti monda szépen elbeszéli. Deák Ferenc még neveletlen kiskorú volt, midőn atyja meg­halt. Az árva gyermek nevelését a nála sokkal idősebb bátyja — Antal — vezette, ki a rendi ellenzéknek egyik legkiválóbb tagja volt, kü­lönösen kristálytiszta jelleme által lőn bámu­lat tárgya, mivel a kormánytól a megkínált ki­rályi tanácsosi cimot nem fogadta el. llzzel a megvesztegetlenség tükre lőn. Tanulmányait Deák Ferenc a vidéki kisebb városokban, mint Nagykanizsán és Pá­pán kezdte meg vasszorgalommal, a bölcsészeti és jogi tanfolyamot Győrött végezte be méh tevékenységgel, azután Pesten volt jogi gya­korlaton s itten tette le a királyi táblánál szép eredménynyel az ügyvédi viasgálatot tanárai­nak közmegelégedésére. Mint okleveles ügyvéd Zalavármegye szolgálatába lépett, hol előbb tiszti ügyész gyanánt, majd árvaszéki jegyző minőségben hivatalnokoskodott. Első fenmaradt müve egy vádirat, melyet mint tiszti ügyó«z nyújtott be egy hirhedt rablógyilkos védelme miatt. Már ezei> munka is a napnál világosabban bizonyítja, miszerint rendkívül jótékony hatással volt a tizennyolca­dik századnak szabadelvű ós emberszerető irá­nya a fiatal jogtudósra a későbbi «haza böl­csé»-re. Az iránta tanúsított köztisztelet napról­napra rohamosén növekedett Zalavármegyében ugy, hogy midőn testvérbátyja küldetett a po­zsonyi országgyűlésre 1832-ben megyei követ­nek, Deák Ferenc bízatott meg helyette az al­ispáni teendőkkel. Azonban midőn Deák Antal megrongált egészsége miatt visszalépett az országygyülósi követeégtől, Zalavármegye valóban tulbuzgó közlelkesedéssel választotta meg Deák Ferencet követnek, a küldötte fel Pozsonyba, ahol pár­tatlan jellemű bátyja szerénységgel s testvéri büszkeséggel mondá az őt sajnáló tiszttársainak megnyugtatásul: «Cseppet se aggódjatok! mert küldök helyembe olyan fiatal embert, kinek kis ujjában több tudomány ós képesség van, mint az én egész valómban!'

Next

/
Oldalképek
Tartalom