Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

BALATONVIDÉK 1903. május 31. Isten közbelépésére volt szükség. A Meg­váltó nagy művét befejezte. Az erkölcsi a szellemi ujjáépités, teremtés templomá­hoz mindent megadott, tanítást, kegyel­met, eszközöket és áldozatot s hozzá munkásokot. Ki lesz, ki a megváltás nagy mun­káját befejezi ? ki annak munkásait ki­tanítsa, fölvilágosítsa s a nagy munkára, megerősítse ? — A megígért. — A tudo­mány, a bölcsesség, az igazság, az erős­ség és vigasztalás lelke — a Szentlélek — Nag3 r munka. — Mielőtt építeni kezd­hettek volna tisztitani kellett. Fülledt, posványos volt az erkölcsi lét. — Bűn tobzódott mindenütt. Félelem, gyenge­ség a munkásokban az apostolokban. — A szél tisztítja a levegőt az atmoszférát a káros miazmáktól. A Szentlélek meg­tisztította az apostolok által a világot a büa szennyétől, hogy megszentelhesse miután: az igazság, a tudomány, az erős­ség fegyvereivel felvértezte munkásait. Szavuk és tanításuk a szél szárnyán a vihar gyorsaságával járta be a földet. Rombolt, tisztított és épített. Lerombolta a bálványokat, a pogány babonát és bűnt. — Megtisztult világnézet támadt nyo­mában. És az emberiség boldogságának temploma, a kereszténység nagy épülete kénzen állott, üdvhozó otthonul minden népeknek. Tüzes nyelvek alakjában szállott alá a Szentlélek. — A tüz világit és melegít,. A keresztény tanok világossága ha­totta át az elméket s melege gyullasz­totta lángra Isten és emberek iránt a sziveket. A rombadőlt bálványokkal pótba hullott, a válaszfal, mely szabad ember és rabszolga közt négyezer éve állott fönn. — Az önzést a szeretetet, a gőgöt a szelid alázatosság, a kegyet­len zsarnoki hatalmat a keresztény irgal­masság váltja föl. — Uj élet, uj ég, uj föld támad. A ker. erkölcsök szelid fé­nye ragyog a megváltás uj egén. A ker. erények virágai teremnek a földön. — Az élet nem fölösleges céltalan teher, melytől meg kell szabadulni. A piros pünkösd gazdag termést, bő aratást je­lent. — Megelégedést a földön, boldog­ságot azontúl. Pünkösd van! Volt pünkösd a ke­reszté nyaég előtt is a dekalogus kihirde­tésének emlékére. — De mi történik a félelmes és fölséges isteni actus alatt ! Lent a hegy alatt aranyborjut készíte­nek. Körül táncolják. — Pünkösd van ma is. A szeretet uj törvények ünnepe. És az emberiség ez immár kétezerév em­lékünnepén: az aranyborjú bálváuya kö­rül jár őrületes táncot. — Mintha esak ennek volna szánva áldozatul. — Mintha csak ennek és ezért élne. — Mikor mond­tuk, hogy Rómában minden eladó. — A pogányság korában. — A pogányság egy uj része kezd felül kerekedni. — Bál­ványa az aranyborjú, az önzés, a ha­szonlesés és a gyöngébbek kizsákmányolása. Irigység, gyűlölség és meghasonlás mind­megannyi kisebb-nagyobb bálványok, melyeknek rabigáját ma a társadalom nyögi. Alkalmazkodást követel a mai világ bálványa az Én. Ki nem e szerint ren­dezkedik be, ki elveit, meggyőződését, akaratát, jellemét, nem hozza áldozatul az En bálványának, pusztuljon. Nincs helye a mai modern világban. Akkor pünkösd után szerte mentek az apostolok, tanítottak, szenvedtek és tanításuk igazaiért, meghaltak. — De munkájuk nyomán egy uj élet forrása fakadt a boldogság után szomjazó embe­riség számára Ma kitudja hányadszor uj eszmék, uj tanok hírnökei járják a hazát, váro­sokat és falvakat Ezek az uj, ezek a ha­mis protéták: tanitanak ugyan, de nem nélkülöznek, fáradnak ugyan, de nem szenvednak s beszólnak ugyan jólétről, jogról, igazságról, de maguk szívesen tömik minden pillanat az isteni csodatételek mindennapiakká válnak szeműnkben. De ma eltölti látásunkat a Szentlé­lek világossága. — Piros pünkösd nap­ján a természet gazdag könyve szétnyí­lik előttünk s megilletődve olvassuk be­lőle, mit az evangélisták is hirdetnek : az Isten teremtő, föntartó erejét, mindenha­tóságát, és jóságát. Piros pünkösd hajna­lán hálatelt szívvel tekintünk az égre ós hivő áhítattal mondunk köszönetet mindezért a csodáért, melylyel ben­nünket a Gondviselés megáldott. Mert nemcsak a szent könyvek, de az egek s a nagy természet is Isten dicsőségét hirdetik s serkentenek hitre és biza­lomra­* * # Piros pünkösd van. A milyen válto­zást hoz a tavasz teljessége a természeti világrendben, annál nagyobbal lepte meg Isten mindenhatósága az erkölcsi világ­rendet — a Szentlélek ünnepén. — Szél zúgásában. tüzes nyelvek alakjában szál­lott e napon az apostolokra. Kigyuladt, a hit fáklyája. — És az erkölcsi világ ujjá teremtésének műve he van fejezve. Egy nagy tohu-va-boliu — egy óri­ási zűrzavar volt a fizikai világa terem­tés kezdetén. — De ott lebegett az Isten lelke a Szentlélek a vizek fölött. A ren­dező, a mindeneket kormányzó Szentlé­lek. — Parancsára kialakul a természeti világrendje, kigyúl a nap tüze, a hold szelid fénye és a csillagok ragyogása. — És a nagy mindenség az Isten örök tör­vénye szerint igazodik. Óriási zür-zavar, hitetlenség pogány­ság, bálványimádás, emberáldozatok, rab­szolgaság, zsarnoki-hatalom, önzés, meg­hasonlás s kétségbeesés zűr-zavara ural­kodott a szellemi világrendben Itt csak az erkölcsi, a szellemi ujjá­teremtés és ujjá születés segíthetett. — Pozsonyba érkezése után Deák Ferenc te­vékeny részt vett az országgyűlés tárgyalásai­ban és rövid idő alatt, a kiváló rendi ellenzék­nek kitűnő s elismert vezére lett; holott a rendi ellenzéknek tündöklő tagjai közt ott, diszeske­dett, az országhirü Beöthy Ödön, Pázmáiidy Dénes, a véresszájus köztársasági érzelmű Balogh .János s a büszke megyei főuraknak legkima­gaslóbb alakjai. Mégis Deák Ferenc lángesze, sokoldalú s alapos tudománya, megnyerő szó­noki előadási modora s lebilincselő szerénysége kivívta magának a dicsőség elsőségét ugy, hogy Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar, szivéből lelkéből kiálltott föl jogosan és őszin­tén : »It,t már Uraim, Deák Eerenc előtt igazán le a kalappal. Bátran és nyugodtan neki adhat­juk át a politikai téren a fővezéri szerepet.* Nem volt a «haza bölcsében» semmi olyan dolog, ami lölkölthette volna a magasabb sorsú iránt mindig annyira kész irigvséget, az idegen műveltségű iránt élceskedő gúnyt s a függő egyén iránt lesújtó s lealázó megvetést. Deák Ferenenek a maga nemében egyedül álló önzet­lensége és kősziklánál szilárdabb megmaradása az egyszer kitűzött uton ; tökéletesen lefegyve­rezte a kételkedőket. Hallgatóira soha sem akart ő másképen hatni, mint az egyszerű rábeszélés és valódi meggyőzés által. Ebben pedig a szó­nak legnemesebb értelmében nagy mester volt, ki nem csupán a szónoklatnak varázsteljes ha­talmával rendelkezett, hanem mindenek fölött bámulatosan átható észszel s a dolgok velejére s mélyére tekintő megfigyelő tehetséggel. Megvetve mindan alacsonyságot gs girbe­görbe kerülő utat a «haza bölcse» kizárólag fc szeplőtelen igazságot, tartotta szem elölt s azt mi módon teheti édes hazánk javára gyümöl­csözővé. Jóllehet az országgyűlésen kepes volt fiatal hévvel elragadni a jelenlevőket s éles gon­dolkozási erővel birta meggyőzni a hallgatósá­got, mégis valódi nagysága nem az országház­ban tűnt, ki, hanem kedélyes bessólg-tés közben, midőn pipaszó mellett a vele egyenlőkkel lep­lezetlenül társalkodott és talpraesett adomákkal fűszerezve nyiltan adott kifejezést, nézeteinek. Egész könyv füzetet, teszuek ki s igen tanulsá­gosak az ugy nevezett «Deák adomák.» A «haza bölcsé-ben a nagyravágyásnak és hiúságnak még árnyéka sem volt meg, egyedül a fabriciusi önzetlenség s a miltiádessi haza­szeretet biztosította részére a pártot,; tisztán fönséges szellemének sűlyával s erkölcsi fölényé­vel bírt vezére lenni hosszú életen ét egy nagy pártnak és bölcse egy nemzetnek. Nála betűről betűre megvalósult amit Széchenyi Istváu gróf óhajtott: « Nemzetünknek békés diktátora volt,.> a legnagyobb szükségben. Az országgyűlésben alig merült föl kérdés, melyet ne világosított volna föl, demoszthenesi szónoklatával s ebben nemes példájával és szilárd akaraterejével ne buzdította volna hangya kitartásra a sokszor széthúzó vagy pedig lankadozó ellenzéket, a kormány törvénytelenségeivel s a makacs főren­dek huzavonájával szemben. Az 1839—40-diki országgyűlésen Deák Ferenc államférfim okos­sága es inersékiete a legszebb diadalokat aratta, midőn remekül fejtegette többek közt, miszerint a király és a nemzet közt levő bizalom csak a jogoknak kölcsönös tiszteletén alapulhat. S a nemzet sérelmei orvosoltattak. Az 1843-44iki országgyűlésre is megvá­lasztatott Zalavái megyében Deák Fereuc kö­vetnek, de nem fogadta el a megbízást, mert ez tulajdon ellenzéki elveivel homlokegyenest ellenkezett. Más megye követségét sem vállalta el. S az 18415—44-diki országgyűlésen szerfelett érezhető volt a «haza bölcsé»-nek távolléte. De a «Védegylet* érdekében Szeu t-Gróthon az 1845. évi február 9-én tartott, beszédében felhívta nemzetünket, a honiipar támogatására. Ezen idő­ben gyakran betegeskedett, azért mégis ő ve­zette Zalamegyét az adminisztrátori s horvát sérelem dolgában. Az országos ellenzéket egye­sítő 1847-diki programúinak is Deák Ferenc volt összeállítója. Az 1847— 48-diki országgyűlésre nem vál­lalt, követséget. Azonban a magyar minisztérium alakításakor gróf Battyányi Lajos tüstént fel terjesztette Deák Ferencet igazságügyi minisz­ternek. S a «haza bölcse> most már elvállalta a követséget, Pozsonyba sietett s ottan a rend­kívül fontos törvények megvitatásában még élénk részt vehetett. Midőn igaz ágügyi miuisz­Levélpapír 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok na»y választékba és legolesébban kaphatók Sujánssky Józsefkél Keszthelyem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom