Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-22 / 8. szám

1»05. február 22. BALATON V1DKK juthat abba; a kinek pénztámyitás napján, a napibiztos jelenlétében bizonyos összeget átadnak s évről, a napi zárlat alkalmával pontosan, az utolsó fillérig számolnia kell, — miként követhet. el sikkasztási.? Megmondjuk hogyan. Egyszerűen ugy, hogy az ellenőrzés hiányos. Ugy, hogy a felügyelő bizottság laikus, a dologhoz nem értő egyénekből van összeállítva, olyan tagokból, a kik a pénzintézetek ügykezelésével ismeretlenek, a kik a könyvek, rovatok labyvinlusában eügszodni képtelenek; a kiknek sem idejük, sem tudásuk nincsen arra, hogy miként, mi módon kell az ellenőrzést hatályosan gyakorolni; a kik, mert rendszerint olyan egyének rekrutilódnak, becsületes lelkükben, egyenes gondolkodásukban el nem tudják képselni, hogy akadhat ember, a ki Másokat megkárosítani, megrövidíteni tudjon. Elsősorban tehát a felügyelőbizottság hiányos, s ennek tájékozatlan eljárása adja meg az alkalmat arra, hogy lelkii^merellen tisztviselők a más pénzéhez nyúlnak. Az alkalom szüli a tolvajt. Tudjuk, hogy minden pénzintézetet, (ép ugy minden kereskedőt) kötelez a kereskedelmi törvény arra, hogy sz elmúlt, év üzleti eredményéről elszámoljon. Ennek az elszámolásnak egyik saikallatos kelléke, kiegészítő része a leltározás. Ha a vagyonleltárt hiányosan, felületesen készítik, ha nem fordítanak rá kellő gondosságot, figyelme', lelkiismei etet alig lehet tiszta, a valóságnak megfelelő vagyonmérleget előállítani. Azokban a pénzintézetekben, a hol sikkasztások fordultak elő, kétségtelenül rosz volt, liamis volt a megelőző évről szerkesztett és bemutatott va< yon-leltár. Minden körülmények kövött mulasztás, bátran mondhatjuk, hogy vétkes, l üntetésra méltó mulasztás töitént a leltározás, tnnek az összeállítása körül. Hogy könnyelműen, felületesen, gondat'anul jártak el azok az egyének, a kik a leltár fölülvizsgálatával, megbii álásával, ellenőrzésével voltak megbízva ; mer* kölönben körültekintő, tapintatos, gondos s minden mozzanatra kiterjedő figyelmes e'járás mellett lehetetlen, hogy a leltározást teljesítő tisztviselő turpissága, lelketlensége napfényre ne kei üljön. Sokan vannak, a kik a kereskedelmi törvény hézagos, hiányos voltára akarják a sikkasztásokat visszave etni. Ezeknek azonban nincsen igazuk. A törvény rendelkezése helyes, jó, de a végrehajtása, annak alkalmazása rosz, ebben van a hiba, nem a törvényben. Ott, a hol helyesen járnak el a leltározás körül, a hol az intézet minden egyes vagyonrészét ért/ke, mivolta szerint veszik becslés, bírálás alá, a hol a létező vagyont, teljesen foglal ják leltárba, a hol mindent, a mi éri éket képvisel, fölvesznek s pedig abban az értékben vesznek föl, a mit az eljárás idejében képvisel, lehetetlen, hogy akármit is el lehessen titkolni, el lehessen sikkasztani. De, ismételjük, mindent meg kell látni, mindent föl kell venni, nem pedig csak azt, amit jónak látnak egyesek. A helyes leltározás képezi a legelső ó» egyszersmind a legfontosabb alapját a vagyonmérlegnek. Nem fogadható el az a sokak által hangoztatott ellenvetés, hogy sok munkát s időt vesz igénybe, főként pénzintézeteknél, a hol mindennek el_ kell könyvelve lenni s el is van könyvelve. Es ha már egyszer elkészítették a vagyonleltárt, — mivel ezt az alkalmazott tisztviselők készítik, nem szabad a felügyelettel megbízottaknak azt. mint, helyeset elfogadni, hanem maguknak szímélyes meggyőződóst kell szerezni arról, hogy : elösiör felvétetett-e minden a mi vagyont képez ; másodszor, megbecsültek e mindent abban az értékben, a melyet a leltározás idejében képviseltek. Ha nem, pótolják a hiányokat, de a legszigorúbb eljárás követése mellett. Célszerű azt a tisztviselők bevonása nélkül eszközölni, igy ki lesz zárva minden misztifikatió s félrevezetés. És, ha a felügyelőbizottság tagjai a leltárt rendben lévőnek találták, el ne mulasszák annak hitelességót ott, nyomban a helyszínén aláírásukkal megerősíteni s gondoskodni arról, hogy az fixiroztassók, más szóval, hogy egy. az állandóság jellegével bíró, bekötött könyvbe vétessék föl. De itt is írják alá, nehogy hamisítás legyen elkövethető. Az ilyen eljárás kizár minden meglévesitóst s nagyban hozzájárul a rendszeres lelkiismeretes kezeléshez. Ezen nem akadhat senki főun; mert az, a ki idegeu vagyont kezel, saját reputatiója érdekében kell, hogy alávesse magát a legmesszebb menő ellenőrzésnek. Tehát fölösleges éb indokolatlan érzékenykedés lenne, ha valaki sértést, személyének, eljárásának, ténykedésének a meggyanusitását, látná abban, ha alaposan, tövirőlhegyire megvizsgálják a sáfárkodását. Még a saját vagyonának kezelése körül is felelősség terhel mindenkit a saját lelkiismeretével és családjával szemben, mennyivel fokozottabb ez a felelősség, ha idegen vagyont, bíznak a kezeire. Csak az iránt az intézet iránt lehet teljes bizalommal a nagy közöuség, melynél a vezetésre hivatott tényezők ilyen rigorozus eljárást észlelhetnek ós bízvást állithatjuk hogy ez a bizalom nem marad el. Ez fogja megszilárdítani a pénzintézetet a hová szívesen fordul ki-ki megtakarított tőkéjének az elhelyezésével, mig másoktól, azoktól, a hol fölületességet, indolenciát észlel, elfordul. K Farsang végén. Még csak két nap s vege vig Andrásnak. — Beföllegzett a ffcrsangnak. Elég hosszú volt. Kedve szerint kimulathatta magát mindenki. — A sok dinom-dánom után, nem lesz rossz egy ki? szánom-bánom. — Majd mindenhétre esett eRy-egy mulatság. Jól tartja a közmondás, hogy minden farsangnak megvan a böjtje. — Nos tehát itt van a böjt, a komoly meggondolás, a magábaszállás ideje. — Mielőtt megszentelt küszöbét átlépünk, tartsuuk egy kis szemlót a búcsúzó farsang fölött. — Kezdjük meg a szemlét mindjárt a kezdetnél — a meghívóknál. Kevés megfigyeléssel, azonnal szemünkbe tűnik, hogy a meghívókon, a múlthoz képest, kevés mulatság tan csupán bili elnevezésed jelezve. — Egy egész csomó meghívót sorakoztattam, mielőtt e kis farsangi nekrológ Írásába fogtam. — ÉH el merem mondani, hogy háromnegyedrészÓB : műkedvelői-előadással, fölolvasás- és szavalatokkal, hangversenynyel, vagy ha más nincs, akkor társaívaosorá»al, thea-estólylyel, batyu-bállal, vagy paraszt-bállal, nemzetközi világpostával, confetti csatával stb. egybekötött szórakozások adnak alkalmat egy-egy farsangi mulatság nyélbeütésére. És az már rendes dolog, hogy ha egy oly meghívó kerül kezünkbe, melyik csak pusztáu bálról értesiti a becses címet és kedves v. uri családját — elsavanyodva félretesszük. Mi lehet ennek oka, hogy oly ritkán olvasunk meghívót tisztán csak bálról s hogy e meghívók rendesen, valamely titulus alá rejtett mulatságról zengenek nekünk — fülbemászó dallamokat, s hallatnak csalogató szirén hangokat ? Minek kertölni. Mondjuk meg az igazat. Ennek nem lehet más az oka, minthogy a bál, a régi, meg a mai felfogás szerint is sokkal költségesebb, nagyobb fényűzéssel jár, mint egy előadás, vagy hangverseny után rendezett mulatság, melynek rendesen bizonyos családias jellege van. Ha bálról van szó, bizonyos, hogy a renmagyar gavallérnak, aki saját, bevallása szerint, semmit sem tanult teljes életében, s mégis igy tud irni, igaz örömmel tapsolok » azt hiszem, mások is velem együtt. Jó lett volna tehát azt a levelet sok stiláris, szerkezeti ós orto^rafiai hibájával együtt a saját nyerseségében bemutatni, mert ugy valószerűbb lett volna. De igy? Tudja Isten, olyan nem jó hatást tesz ! Ábrányi mint költő bizonyára jobban tudja, mint én, a nemzetnek melyik két osztályára vonatkoznak halhatatl>n Vörösmartynk uak e sorai : ,,S elbulltanak legjobbjaink A bosszú harc alatt." En ugy érzem, a munkátlan fő- és középnemességi'e. Azt meg éppen nem ludom felfogni, hogy kelhet ki egy xr.agyar költő, a >Márciusi dalok* költője, a díszmagyar ruha ellen ? Berzsenyi keserű szemrehányással illeti a korabeli nemeseket, mert, >E'ödeinknek bajnoki köntösét* elhagyta a iur. idegenért s ime a mii magyar költő azt mondja a magyar ruhára: Lomtárba vele! Hát ugyan melyiknek bigyjen sz ember? Máiaki msgyar, csak Berzsenyinek ! Dn volt-e megszívlelendő igyzság is Ábrányi, előadásábnn ? Igen is volt — némely részben. Am egészben túlzott s éppen azért méltánytalan volt. Az volt a szerencse, hogy A. a költőt nem felejtette otthon egészen. Két régi költeményét Szavalta el s ezek ugy hatottak, mint a perzselő sirocoo után hűvös szellő lengedezóse. Lakatot Vince dr. Harmadik emeleten. Irta: Triveley \I ilmlvOlaszból fordította: * * * II. És ma este ott fog Ön ebédelni? — — Igen kisasszony. — — Nos, ón is ott fogok ebédelni Balcourt asszonynál. — Az ifjú szeretetreméltóan mosolygott, mintha mondaná. Nagy szerencsémnek tartom. — De kerülte a frázisokat, tapasztalván, hogy Lourel kisasszonynak a bókok nem tetszenek. Megvárta tehát, mig folytatja. De Lourel kisasszony ingadozott, figyelmesen vizsgálta az ifjút, mintha szavaka t várna, melyeket ö nem mondott. Ez a csend nem tarthatott soká. Tillóy Gaston jónak látta kérdezni. — S vájjon egyedül azért volna szerencsém becses látogatásához, hogy megkérdezze, vájjon ott leszek-e Balcourt asszonynál ? — Igen Uram. . . . azaz, hogy jobban mondjam, nem, mivel biztosan tudtam, hogy hí este Balcourt asszonynál lesz. Tudtam ezt már csütörtökön. Épen csütörtökön voltak szüleim meghiva' . . — Ez esetben kisasszony, kegyed előbb tudta a dolgot, mint én, .... s ez szerfölött érdekes . . . Mert én csak fél órával ezelőtt vettem Baleourt asszony meghívását. De ez nem fontos. S minthogy most. . . Lourel kisasszony e pillanatban erősen szemügyre vette az ifjút, mintha legtitkosabb gondolatait akarná kitalálni, aztán csípősen, miiiteg}- kifejezve, hogj' semmi kétértelmű, vagy kitérő választ nem fogad el, igy szólt: — S tudja Ön, miért hivta meg Ont Balcourt asszon}

7 ? — Igen kisasszony. — S Gaston újból mosolygott hozzátévén : — Ha nem fogadtam volna el a meghívást, tizenhármán, — egygyel sem több, sem kevesebb egyén ült volna a jó Balcourr aszszony asztalánál . . . pedig nagyon babonás ! A kisasszony felemelkedett. — Nem hittem volna képesnek arra, — hogy tréfával, hogy hazugsággal feleljen, az én nagyoa is komoly kérdésemre. Gaston elbámulva tiltakozott. — De kisasszony, esküszöm Unnék, hogy... Ö azonban nem engedte meg, hogy folytassa. — S én azért jöttem, hogy az ön jó szivéhez forduljak, hogy Önt kéljem, legyen irgalommal irántam. Levélpapírok. 60 levélpapír 60 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 borítók csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választókba és legolcsóbban kaphatók Sujánssky Jó*8»fnél K«sath«ly»m.