Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-01 / 5. szám

_ 2. = cses zuzzájukat, hanem inkább azok » veszteségei« fölött jajveszékeltek,—kik a szegény nép izzadsága árán — gaz­dagodnak. Az igaz tudomány csúffá tette okos­kodásukat. Kétségen fölül beigazolta, hogy az emberi szervezet természeténél fogva amint 7 órai, ugy hetedik napi pihenőre van utalva. És hogy nincs az a fizikum, mely 10 napi szakadatlan munkában ki ne merüljön. Énnek dacára a hetedik nap meg­szentelése a mai társadalomnak Hekuba ! Elvették Istentől és az emberiségtől, le­fokozták, fényétől és ünnepi méltóságá­ról megfosztották és besorozták a többi 6 közé közlegénynek s hétköznappá degredálták. És a csendes nyugalom, a magába­szállás, az ima és isteni tisztelet ideje a munka, a vásári zaj napja lett. Túllicitálták a francia forradalmat, mely legalább a tizedik napot meg­hagyta pihenőnek. Ma pedig sem hetedik sem 10-dik napja nincs a pihenésnek. Géppé tették a munkást, anélkül, hogy a gépet is megillető olajozásra neki időt engednének. Lélekölő egyfor­maságban darálja le napjait a munkás, mint az a gép, melyet fűtenek, hogy munkaerőt fejtsen ki. Ki csodálkozik azután, ha a szük­séges pihenéstől és vallása gyakorlatá­tól megfosztott munkásnép erkölcsben és szervezetben degenerálódik, csenevé­szesedik és pusztul. Nem állunk messze az igazságtól, mikor az erkölcsi és szervezeti elcsene­vészesedés igazi okat az általános ün­neprontásban keressük. A munkás hat napi erőfeszi tő munka után a 7-iket is munkában kény­telen tölteni. BALATON ViDEK Vasárnap délután eldobja a mun­kászubbonyát s megy. ünnepelni a maga módja szerint korcsmákban és le­bujokban. Mivelhogy vallási kötelezettsé­geinek eleget nem tehet, erkölcsi ér­zéke eltompul s másban keres »üdülést.« A mi azután erkölcseit megmételyezi és heti keresményét fölemészti. Fásult szivből kihal felsőbb rendelte­tésének érzete s menyországát itt a föl­dön keresi. Magát a földi paradicsom csábjaival hitegető szocializmus karjaiba veti. Osztozkodni akar a módosak földi paradicsomában. Ez ugyan minő előnyére válik a nemzetgazdászatnak az a sok sztrájkban eltöltött nap, meg az a sok tüntető kör­menet? Az ipari munka szünetel, a ható­ságok pedig t-zuronyerővel is alig tud­nak rendet teremteni ? Ez volna az a hires megtakarítás, mit a vasárnap rovására elértünk ? Angliát egy egy bölcs nemzetgaz­dászunk sem mondhatja szegénynek. Az ipar és kereskedelem sem pang ott. Pedig ez az egyetlen ország, hol az Istennek napját, a 7-ik napot, a vasár­napot igazi keresztény szellemben ün­neplik. A vasárnap ott az igazi és tel­jes munkaszünet napja, Ennek kellene lenni nálunk is. Le­gyünk igazságosak. A magyar törvényhozás nem is fe­ledkezett meg egészen a vasárnapi mun­kaszünetről; az 1891. évi XIII. törvény­cikk arról intézkedik, hogy az ipari munkának vasárnapokon és szt. István napján szünetelnie kell. Ez a törvény azonban még mindig sok kívánni valót hagy hátra. Hiányos, sok benne a kibu VO CS ci kivétel. Nél­külözi az erkölcsi alapot. A vasárnapot csupán pihenő napnak tekinti. Fogyatékosságainál fogva csak azok tartják meg jóformán, akik akarják. 1903. február 1. Nem is mór egyforma mértékkel, mert sem a kereskedelemre nincs tekin­tettel sem R7. óriási hivatali apparátusra. Ezeknek egyáltalán nem rendel munkaszünetet. Mit vétett a nagy mun­kát végző hivatalnoki testület, hogy az állam a munkaszünet áldásaitól meg­fosztja? Vagy mit a kereskedők? Ezeknek nincs szükségük pihenésre? Nincs szükségük Istenre, isteni tiszte­letre és lelkük gondozására? A kivételek nyilt sebei e törvény­nek. Mivel semmi tekintettel sincs a ker. vallás tanaira, nem ért célt. Ez a cél a vasárnapok megszente­lése lenne. Pótolja ki fogyatékosságait a társadalom. Mindnyájan emberek vagyunk, mun­kára teremtve. De magasabb rendelte­téssel is birunk. Szervezetünknek pihenésre, testünk­nek nyugalomra, lelkünknek üdülésre és Istenre van szüksége. Iparosnak, keres­kedőnek. hivatalnoknak egyformán. Kérünk tehát mindenkire nézve kö­telező teljes és általános munkaszünetet vasárnapokon. A magyarországi kath. körök és egyletek orsz. szövetsége e te­kintetben már megtette a kezdő lépése­ket. A vasárnapi általános munkaszünet kiterjesztése végett föliratot intézett az országgyűléshez. Hasonló értelemben jár­tak el egyes vármegyék és városok tör­vényhatóságai, képviselőtestületei. Tár­sadalmi. ipari és kereskedelmi körök és egyletek. Zala vármegye hazafias törvényha­tósága minden hazafias és vallásos érde­keket szolgáló ügyben jó példával szo­kott előlhaladni. Ha a vasárnapi munkaszünet álta­lánosítása s a vasárnapok megszentelése érdekében a t. bizottsági tag urak, vagy testületek konkrét indítvány alakjában kérelmeznek, hisszük, hogy az a törvény­ben, Udvarhely vármegyében van elterjedve. A g>ü]tö inegfigyeito községekből (179) Vasra 60, Sopronra 16, Veszprémre 11, Zalára 79, So­mogyra 12, Baranyára 9, Udvarhelyre 2 jut. Már e földrajzi helyzet mutatja, hogy itt egy tősgyökeres dunántúli népszokással van dol­gunk, mely eredetileg a göosej-hansági nyelvte­rületnek lehetett tulajdona. a regölés ideje általában véve karácsonyra, vagyis december hó 25—26-ára esik. Akadnak olyan regős csoportok is, melyek mesterségüket leplezett koldulásnak tekintik s az egész ád­ventban, karácsony után pedig egész vízke­resztig zaklatják a falut, sőt vándorénekesek módjára bekóborolják az egész környéket. A regösök rendszerint az est beálltával szoktak megjelenni. Jelenleg a finem vesz részt a ívgö­lésben, c*<ak egy vasmegyei község az, hol leányok is ívgölnek. A regösök többnyire az ismétlőiskolás fiukból és serdülő legényekből kerülnek ki, néhol azonban idősebb legények, sőt házasemberek is regöluek. A csapatok ren­desen 4—6, esetleg 7 -8 tagból állanak. Kü­lönböző készségeik vannak: a láncos regős-bot, a kilenc ágra font vessző-korbács, a hólyaggal bevont, dobalaku szötyök, mely nevét a hó­lyagra erősített s nedves ujjal dörgölt vagj szöt.ykölt nád — vagy cirokszártól nyerte, to­vábbá a >kilenc »eavu furulya*, egy lopószá­rakból és behasított ludtoUból összerótt trom­bita s egyéb hasonló lármás hangszerek. Vala­méh, a ki'-ályné; mellekből a mézgyüjtő mé bek kelnek ki. Óhajtom, hogy a «mensa acade­mica« tagjai ne here tojásokból keltek légyeu kí, hanem példás viseletben, seréuységben és minden jóbau hasonlítsanak egymáshoz ugy, miképen »hasoulit egyik tojás a másikhoz.* Szíria ázslui tartománybau az ottani i.ep­hit szerint az é • böl leesett, a tengerparti ho­mokba egy fényes uagy tojás, melyet a galam­bok költöttek ki. S ezen égi tojásból eredt a szíriai Venus istennő. Teljes figyelemmel hallgató tisztelt Höl­gyeim és Uraim! Igénytelen csekélységem nézete sa »Mensa academicat szerény tagjtinak is véleménye, mi szerint Keszthely ~s vidéke hölgyei is a csóko lózó galambok ál'al szerelmesen kikölcött szí­riai fényes, nagy eyi tojásból röppentek ide közénk, hogy estélyünknek bájt, keilemet, fényt kölc.-öaözzenek. S a kik a .Mensa acadennca« tagjainak és személyemnek ezen erös meggyő­ződésével ellenkezni mernek, azokat, megrom­lott tojásokkal verjük ki hires városunkból, mi dászi fülükbe zúgva a római diadalnak zsar­noki szavaival: »Jaj a tojások által legyőzöt­teknek !* A regölésröl A néprajzi tudomány, az ethnographia az ifjú tudományok közé tartozik s nálunk hova a nyugateurópai tudományos áramlatok, rendesen elkésve étkeznek meg, igazán csak a 1-gujabb években vett némi lendületet. Ebben na»y szerepe vsn az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Tár­saságnak, s gazdag tartalmú, gondosan szer­kesztett folyóiratának, az Etkonographiának. A uép nyelve, köhészete, életmódja, lelkivilága iránt egyre intenzivebb az érdeklődés ugy a tudósok, mint a gyűjtés munkájában jelentős szerepre hivatott müveit vidéki középosztály körében. S ez érdeklődésnek mutatkoznak az j eredményei is. L gujabban egy jelentős művel gj'arapo­dott a magyar népr j/.i tudomány sovány iro­dalmi). Sebestyén Gyula dr. bocsátott, ki két kötetet, melyek elejében regős-énekeket közöl, másikában pedig az első kötetbeli adalékok alapján, a regölésnek, ez érdekes népszokásnak eredetét, történetét, jelentőségét világítja meg. Könyvének főbb eredtnéuyei érdekelhetnék nemcsak a szaktudóst, hanem minden, a ma­gyar kult.ura iránt fogékony lelkű magyar em­bert, a lap olvasóit annál inkább, mert e könyv a tudós szerzője a Balatonmellék szülötte s lelkes barátja, másrészt pedig' mert a regölés első sorban zalavármegyei, göcseji népszokás. A regölés egy karácsoni népszokás, mely Dunánlul agy részében s Erdély egy megyéjé­60 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 60 finom valódi csontlevélpapir és 50 boriték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák só zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom