Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-05-31 / 22. szám
1903. május 17. BALATONVIDÉK. 3. zsebeiket a, pártkassza véres verejtéken szerzett filléreiből. Rombolás, elégületlenség. zendülés és vész jelzi nyomukat. Zavaros felbök tornyosulnak hazánk egén. — Veszedelmes forrongás hullámait korbácsolják küzdelemre ellenünk az ellenséges elemek hatalmai. Ennek a szélnek, ennek a viharnak nyomán csak pusztulás fakadhat. Más szélzúgásra van szükségünk, mely megtisztítsa, az eszmék, a gondolatok — az emberiség lelki világát. Megfogyatkozott a hit. kihűlt a szeretet, idegenné lett az egyetértés, számüzötté a béke. — Durva ellenséges kezek tépik, szakgatják a hitélet virágait és tördelik szabadon büntetlenül legszebb hajtásait. Frivol játékot űznek a legszentebbel: a testvériség gondolataival. A szociáldemokrácia — ál prófétái gúnyt, csúfot űznek legszentebb hagyományainkkal, tiszteletre méltó multunkkal. Vadul tipornak sárba mindent, mit kétezeréves történet szent hagyományai szenteltek meg: hazaszeretetet, békességet, az egyházi és világi tekintély elvét. A fölinditott viharnak ez a zúgása múlást jelent, s pusztulás örvényébe sodor.— Jövel égből alászállott világosság Lelke. Jövel Szentlélek: egyesség, szeretet és békesség Istene. — Sötét, nehéz falhők borítják hazánk, alkotmányoságunk s társadalmi létünk egét. — Boc-áss alá világosságodból—gyújtsd meg az egyetértés szövétnekét s mutass kivezető utat s légy azon vezérünk. Alkoholizmus és mértékletességi egyletek. ii. A mértékletességi egyesületek megalakítása -annyira belevág a nemzet politikai, társadalmi és nemzetgazdasági életébe, hog\ érdemes vei* foglalkozni. Tegyék megfontolás tárgyává a jobb érzelmű polgárok s meggyőzödnek annak üdvös voltáról, ha: znosságáról s előnyéről A községek elöljáróságainak pedig figyelmébe ajánlanók, hogy a meglévő összes italméréseket tartsák állandóan ós szigorú felügyelet alatt. Ellenőrizzék s ellenőriztessék, h®gy a korcsmai rendtartás, tőképpen ennek a hatóságilag megállapított, zárórára vonatkozó része a lehető legszigorúbban megtartassák, hogy az ezen katározmányok ellen vétők a megtorlásra hivatott, hatóságnak, megbüntetés végett haladéktalanul és személyválogatás nélkül följelentessenek. Ügyeljenek szorosan arra. hogy a kihágást büntető törvény 85. § ának azon rendelkezése, mely szerint az a vendéglős (korasmáros, pálinkamérő) a ki már ittas állapotban lévő vendégnek italt ád, vagy ilyen vendéget befogad, száz koronáig terjedhető pénzbüntetésben, esetleg 5 napig terjedhető elzárásban marasztalandó — érvényre emeltessék ós végrehajtassák. Legyen gondjuk arra, hogy a vármegyének ez a határoznia, mely szerint 15 életévükét be nem töltött, serdületlen gyermekek az ilyen italméréseket semmi szia alatt, nem látogathatják, az egész vonalon a legpontosabban megtartassák. Alkalom szüli a tolvajt. Könnyű az tyen éretlen gyermekeket a szeszes italokra szoktatni, vagy éppen lerészegiteni, ha csak pajkosságból is. Ott, a hol a korcsmai mulatozások mórtéktelenül terjednek s a rendes mederből kilépve, elfajulnak, tegyenek a hatósághoz előterjesztést az iránt, hogy a táncmulatságokra ajíóló zeneeugedélyek kiadása korlátoz!assék, esetleg ejy meghatározandó időtartamra teljesen besziintettessék. Ehhez nem csak joga vau a rendőrhatóságnak, sőt egyenesen kötelessége ezt indokolt esetben elrendelni. S ha ezen óvóintézkedések sem lennének elegendők arra, hogy a szertelen ivás, a részegeskedés alább-zálljon s az italmérések tízesével foglalkozók indoleusen tovább folytatnák eddigi üzelmeikel. tegyenek az elöljáróságok javaslatot, a hatósághoz, hogy az italmórések száma apasztassék. Azokat az italmérő üzleteket, melyeknek fönnállása szükségképpen fölöslegesnek mutatkozik", vagy a melyeknek tulajdonosa erkölcsi tekintetben nem nyújtanak elég garanciát az iszákosság csökkentésére irányuló törekvések fognnatosithatása szempontjából kiadott utasítások végrehajtására, avagy egyébként, megbízhatatlanok, egyszerűen meg ! kell szüntetni, magyarán be kell csukni. A megtorló eljárásra hivatott első fokú hatóságok a közérdeknek tennének hasznos szolgálatot, ha az ilyen ügyeket, a községi elöljáróságok ily irányú fölterjesztéseit sortn kiviil s a kiszabható bün'etós legmagasabb mértékének alkalmazásával intéznék el. Mivel pedig az ilykép sújtott italmérési jog tulajdonos', minden egyes esetben törvényadta föllebezési jogával él, helyén való volna, ha a soron kívül való elintézést a másodfokú hatóságok* is gyakorlatba vennék. Igy m*g volna adva a módja annak, hogy a közre káro< cselekmény megtoroltatnék és a megsértett jogrend gyorsan helyreállíttatnék. Gyors intézkedés kétszeresen hát. Emelné a községi elöljárók tekintélyét,, léteié fokozná a népnek a hatóságok iránt, való bizalmát és megerősítené a népet magát is önbizalmában. A mértékletességi egyesületek meghonosításával le kellene, de amúgy is le kell szoktatni gazdáinkat a naponkint előforduló úgynevezett "pinceszeren való mulatozásról.» Figjeljük csak meg, hogy a pinceszeren való mulatságok majd minden esetben d áridóvá, szertelen ivássá fajul, az azokon résztvevők legnagyobb része — tisztelet a kivételnek — alaposan s ugy «fölönt a garat,»-ra, hogy nem ritkán napokig tart, a mig kábultsága elmúlik. Igaz ugyan, hogy földműves népünk nehés testi munkát végez s ez sok erőt von el, táplálkozása pedig szerény, vagy legalább is nem áll arányban a kifejtett munkaerővel, ámde mértékletes élet mellett, tekintve, hogy idejének legnagyobb részét szabadban tölti, testi elvjót könnyebben föntart,hatja, mint az, a ki műhelyben, gyárban, tehát zárt és rosz levegőben kénytelen élni. Nem szabad szem elöl téveszteni hogy egyszeri ittasságot hetek múlva sem lehet kiheverni. Az itassság annyira megtámadja az emberi szervezetet, hogy hetek kellenek ahhoz, a mig a normális helyzet ismét beáll. Hát még minő romboló hatást gyakorolt a szellemi életre Mennyire megbénítja az agy rendes működését, akadálytalan tevékenységét. Alakítsuk meg a mértékletességi egyesületeket, községeinkben. Szerezzünk ezeknek az egyesületeknek minél több hivet a társadalom niinden rétegében. Legyen tagja minden felnőtt térfi és nő. foglalkozásra, állásra, nemzetiségre, vallásra való tekintet, nélkül. Sorakozzék melléjük mindenki, a ki a hazának hü gyermeke, a ki szivén hordja a magyar haza fölvirágzását,, erkölcsi ós anyagi jólétét, a magyar faj gyarapodását, a hon üdvét s boldogulását. K. S. Szocialista pártszervezet Keszthelyen. » Keszthelyen 'Testvóriseg cimmel megalakították elvtársaink a szociádemokrata pártszervezetet. — Tagjai szépen szaporodnak -tb.« Igy olvastuk meg ezeket a magyarországi szociáldemokraták pártközlöuyéuok, a Buda<. _ ti _ii 'i— wi .,- .11 " r ~ ter lett, igy hangzott a régi közmoudá<: Mtghalt. Mátyás király ugyan s oda lőn az igazság, de Deák Ferenc minisztersége által megint meg van az igazság !» A legsúlyosabb viszonyok között is sziyesen ragaszkodott a törvényességhez s visszautasította az erőszakoskodó bécsi minisztériumnak jogtalan követeléseit, azonban Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel szemben folyvást a mérsékelt, és lojalitás politikáját támogatta, egyetértve gróf Battyányi Lajos miniszterelnökkel s báró Eötvös József kultuszminiszterrel. Midőn a király s nemzet közt a viszony zavarosabbá lett, több izben Deák Ferenc járt a királyi udvarnál a kiegyenlítés végett Bécsben, de célt nem érhetett, A Jelasics-féle horvát támadáskor, midőn az osztrák kormány rosszakarata nyilvánossá lett V. Ferdinánd szándéka pedig kétessé, gróf Battyányi Lajossal együtt a miniszterségről Deák Fereno lemondott, de nem szűnt meg az országgyűlés tagja lenni. Midőn Windisch-Giátz 18-18. végén Budapesthez közeledett, az országgyűlés az osztrák fővezérhez békéltető küldöttséget menesztett. Eze n küldöttségnek tagja volt a <haza bölcse > is. De a pöfeszkedó Windisch-Gratz visszautasitá a békéltető küldöttséget. Ezután Deák Ferenc visszatért 1 estre, majd elvonult birtokára Kehidára lemete életbe. Az 1848 49. szabadságh»r« után a «lia«a bölcse> is hadbirostg elé idéztetett; de sem vérpadra, sem börtönre nem ítéltetett, hanem szabadon bocsájtatott. Visszautasította Sche- í merl ng osztrák miniszterelnök felszólítását, miszerint az igazságügyi reformok tárgyalásában vegyen részt, de az akkor olyan elterjedt for radalmi mozgalmaktól is tökéletesen távol tartotta magát, bizva a magyarok Istenében s a jövőben, mely előbb-utóbb meghozza a kivánt szebb korszakot. Azonban 1854-óta az év oroszlánrészét Pesten töltötte, hol kis lakása az «Angol királynői szállodában gyiilhelye l*tt a bus hazafiaknak, kik azon szomorú időben Deák Ferenc okosságától vártak tájékoztató s biztos irányt. Táplálta is a <haza bölcse» a nemzet acél erejét s vérmes reménységét, mert bizott abban, ami többször megtörtént, már, miszerint az osztrák kormány gyöngesége és szarvashibái visszs, szerzik hazánknak rendelkezési jogát. Az 1859. evi osztrák-olasz háború, mely Ausztriára nagy csatavesztéseket hozott, meggyőzte az osztrák császárt Magyarország kibékitésének szükségéről, hiszen e nélkül mind Mária Teréziánál, mind I. Ferencnél elmondhatta volna a világ : • Finis Ausztriáé* ivége Ausztriának !» Egy éven át húzódtak az alkudozások, m»lyek alatt az osztrák kormány nem Deák Forenc okos tanácsát követte, hanem a magyar konservativek javaslatait. Ennek eredménye lett 1860-ban az «oktoberi diploma,» mely a Maria Terézia-féle káros állapotot állította viszsza. Ezért a thaza bölcse» nem fogadta el a neki felajánlott országbírói méltóságot. Az 1861. február 20-diki «Patens> mely az összbirodalom eseményének volt kifolyása, sem hozta meg az óhajtott gyümölcsöt, mert Bécs lett volna a mindent elnyelő központ. Ezért a közelkessredésben Deák Fereno az országgyűlésen, mint Pestmegyei követ, az országos sérelmek orvoslása végett az osztrák császárhoz való felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde s javaslata leghatalmasabb alkotásainak egyike. De az osztrák kormánynak dőre rossz akarata vakmerően visszautasította a «felirat> jogos óhajtásait, noha az egész művelt Európa közvéleménye Deák Ferenc s hazánk mellett állt. Ekkor állott be ismételten az osztrák kónyurí hatalom. Azonban a <haza bölese« az 1865. április 16-án a «Pesti Napló«-ban megjelent luisvóti cikkével uj irányt adott a politikai életnek. Az uralkodó valahára belátta, miszerint a Magyarországgal való kiegyezés nélkül Ausztria is elenyészik, tehát vissza akarta adni hazánknak az alkotmányt. De épen midőn a király s nemzetünk közt a kibékülésre a tárgyalások már befejeztettek volna, kiütött 186Ü-ban a poroszosztrák háború, mely Kőniggratz mellett Ausztriának nagy veszteségével s rémes kudarcával végződött. A königratzi csatavesztés megmutatta, miszerint Ausztria rendkívül gyenge és tehetetlen Magyarország nélkül. Ezért az osztrák államférfiak tanácsaiból kiábrándulva az uralkodo kényszerült Ausztria s a dinasztia érdekében kibékülni nemzetünkkel.
