Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-10 / 19. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. május 10. 19. szám. Áldott, ki az Ur nevében jött! Illatos tavaszi szellőben lengő vi­dám trikolórok és diadalkapuk pompája alatt, harangok zúgása közben vonult be tegnapelőtt méltósága diszével Kutrovácz Einő, győii felszentelt püspök, városunk apostoli vendége, miután a város hatá­rában lelkesült örömmel, hódolatteljes tisztelettel köszöntötték a liivők nevé­ben a választottak. E hódolatban a hivő nép kegj'eletes ragaszkodásának igaz készsége nyilvánult meg az apostolok utóda iránt. Midőn örömmel látjuk a keszthelyi hivők íorró óhajának valóra fordulását, ez ünnepi alkalommal mi is lelkesült örömmel hajtjuk meg tiszteletünk lobo­góját városunk kiváló vendége előtt, kit a Gondviselés az apostoli utódok közé sorozott s ki eljővén imádkozik érettük, hogy vehessék a Szentlelket azok, kik hetek óta édes várakozásban, boldog re­ménykedés közt naponkint egybegyülé­nek az Ur házában, hogy buzgó fohász­kodások és alázatos töredelem által lel­kük bensejéfcen megújhodva, méltók le­gyenek az erősség szentségének vételére, a Szentlélek kegyelmeinek kiáradására. E lelki kincsekben gazdag, boldog napokat, midőn városunk zsenge nem­zedékét, kik a keresztségben Krisztus zászlaja alá szegődtek, a Szentlélek ke­gyelmeinek kiáradásával bátor hitval­lókká avatja az apostoli kéz, — a lel­kek megerősödésének s az éizehnek el­lágyulásának e foganatos pillanatait mi is megragadjuk, hogy okulás, magába­szállás okáért elmondjunk néhány tö­redékes gondolatot a bérmálás hatá­sairól. Az a fenséges jelenet, mely Jeruzsá­lem egyik igénytelen házában innen-on­nan kétezer éve lejátszódott, alapvetője volt nemcsak a keresztény vallás elteije­désének, hanem az[általa alkotott mai tár­sadalmi rendnek is. Erős szél zúgása, is­teni kegyelem csodálatos áradása tette a félénkeket bátrakká, hogy általuk az egész világ hite, erkölcse, felfogása gyö­kerében átalakuljon s a régi világ rom­jain fölépítsék az uj világot. A Jézus tanítványai, kik vele jár­tak, hallották isteni bölcseségét, látták száz meg száz csodáját, s akik azt ^xofi-.. dák, menjünk mi is, hogy meghaljunk 0 vele, e bátorlelkii férfiak, midőn Jé­zust elfogják, megkötözik, a tanács elé hurcolják, elfutnak s még Péter is, a hit kősziklája csak távolról kiséri vala Jé­zust s midőn szemére lobbantják, hogy Ő is a Názáreti Jézussal vala, tagadja, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. Föltámadása után is zárt ajtók mögött rejtőzködnek. Midőn azonban Pünkösd napján »felruháztatának erővel a magasból« az előbb oly gyengék most erősek, az előbb oly csüggetegek, most bátrak, az előbb rt BALATONVIDÉK TÁRCÁJA JJz élef iskolája. — 1887. — Jó kis deák raiék az iskolában, Tanuk rá a kedves professorok; Leckémet pompás rendben eldaráltam, A hogy' kívánták a betűk-, sorok. Helyemben nyugton, csendesen megültem, A padra téve apró kezeim; b' mint -most szerelmesemre, oh/ feszülten Szegzém a bölcs tanárra szemeim. • Meg is dicsértek a derék tanárok, Az iskolában példa-kép valék ! Mint nagynak, irigy ellenim valának Jó társaim s az ifjabb nemzedék. De untatóvá lett az az okos rend, Szűkké, rideggé a tudós falai". Szivem táncolni kezde tűzzel itt bent, Vele bohó tündérkék játsztanak. Szabaddá vágytam lenni minden áron, S az életboi független állani ! Hittem, ha lehidl telkemről a járom, Mind testté válnak színes álmai. S im ! hogy kiléptem a szabad világba, Majd kővé dermesztett az ámulat: A lét deres fők üstökét cibálva Agg oktondik bús kínján hogy' mulat \ Kinek már szürke fürtéit kitépte, Fülön ragadja irgalmatlanul; Hegedül hátán ' bárha rogyna lépte, A vén csont táncot járni is tamil. Ki egy betű hibát tesz a leckében, Azt sutba küldi, térdepelteti ; Nem könyörül az ősz csacsin, szegényen, Ábrándot, rendel — abrakul neki. De ki leckéjét tudja szóról .szóra, S kezét keresztbe fonva ül helyén, Pontos, mint a jó szerkezetű óra : Hejh ! az ám aztán a derék legény! Hát még, kik tudnak simán hízelegni, A fari csóváló, hü komondoroké Azok szoktál: excellens számba menni, Nyákok körűi eberdenröv forog De jaj annak, ki a mester szeszélyét Megvetve azzal szembeszállni készl Kicsapják azt a semmiházi félét, S használhatatlan szegként csenevész. Liapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom