Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

BALATON VITTEK 1903. március 22. remélheti ós igazainak kielégítését ja hátazt gondolta, hogy teremt tanácsot a maga képére, és összeállította a fehérlapot, a melynek ellenében a vörös lapon, ott állottak a régi rend hívei. Tessék választani ! A gyűlés lefolyását a következőkben adjuk : Imrik J. a közbirtokosság elnöke d. u 2 órakor megnyitotta a közgyűlést és bemutatja a nagyszámban megjelent tagoknak Haugay Géza erdötanácsost Zalaegerszegről és Lábas Elek nagykanizsai erdőkerületi gondnokot, az után pedig azon reményének adott kifejezést, hogy a közbirtokosság higgadtsággal ós komolysággal fogja tárgyalni a napi rendet. A tagok azouban zúgtak és ugy látszik a legnagyobb komolysággal láttak a tárgyalásnak. Az elnök, mivel mandátuma lejárt, át adta a városbírónak a közgyűlés vezetéséi., a ki azt elfogadja ós egymásutánban fogadtatta el ugy a tarács, mint a számvizsgálók jelentését és a felmentést megadták a választmánynak. — A költségvetést is elfogadták ezen évre, mert mindenki 'udta, hogy a közbirtokosság érdekeinek a védelme nem tűri meg az ex lex állapotot. Ezek után, midőn Kárpáthi János és társai a tavalyi közgyűlési határozat alapján kiküldött ötös bizottság működéséről és tanulmányáról akartak felvilágosítást adni, amidőn látták, hogy ezt, — ugy látszott — Dr. Schvartz és vele együtt más közbirtokossági tagok felszólalásaikkal meggátolni igyekeztek: kitört a lárma a zavar. — Szólott a csengetyü, csititott az elnök, de mind a kettő szava eltompult a zajban, a kavarodásbau. Végre mikor a zaj némileg csillapult, felszólalt Kárpáthy ós azt mondta, — hogy ugy érzi mikép az ö felszólalásának a megbiralásánál nem a jogi, hane.n iukább a személyi o.iok a döntők, ós azt ígérte, hogy majd a jövő közgyűlésen fog felszólalni. A mozgalom egyik vezetője, a szorgalmáról és a megbízhatóságáról ismert Prisznyák Ferencz helybeli iparos* azonban kimutatta a jelenlevők eqy része hangos elismerése között, hogy a hatalmon levő tanács a mezőgazdasági bízottságot tévesen informálta az ügyről ós annak eg)ébb vonatkozásairól is. Ezt Imrik János a leköszönt elnök visszautasította és hivatkozott a mezőgazdasági bizottság tagjaiuak a megbízható ítéletére. Az egész szóharcból csak az világlott ki, hogy az éles ellentétek ütötték fel az eddigi békés berkeket. Ily előzmények után kezdődött a választás, Nagy István vbiró a régi bizottságot ajánlotta ; Csauády Gusztáv nyűg gazd. int. ígazga'ó szintén ily értelemben nyilatkozott, sőt, Ilangay Géza erdőtanácsos is azt a megszívlelendő ajánlatot, tette, hogy mivel '

I

Z uj törvény életbelépésével a bizottságnak ugy is újra kell alakulnia, maradjon a régi választmány ideiglenesnek. Az ellentéteket azonban elsimítani mar sehogy sem lehetett. — A közbirtokosság nagy része hallani sem akart arról, hogy uj tanácsot ne válasszon. Mikor egyre felhangzott, hogy éljen Prisznyák! éljen Regonsperger! és mikor teljesen nyilvánvaló • lett, hogy a régi rend őrei a legodaadóbb ajánlatok mellett, sem kellenek, elnök a szavazást elrendelte és bizalmi férfiakul maga mellé Csauády Gusztáv drt. ós Prisznyák Perenczet kérte fel. A szavazás név szerint folyt le ós a vége a fehér cédula győzelmét je'entette. — E szeriut az uj tanácsba megválasztattak : Elnök : Regen-sDerger Ferenc Pénztárnők : Wilim Péter. Jegyző; Ujlaky Vilmos. Bizottsági tagok: Buchberger Fülöp, Buchberger Gusztáv, Berényi Béla, Cseke Antal, Csönge Sándor, Geiger János, Kárpá'hy Jáuos, Kenesei Pál, Király János, Lázár József, Menyhárt Gergely, Prisznyák István, Sveiger Dávid, Szabó Pál, Stegmüller Ferencz, Tálas Ferenoz, Véber István. Azt mondják, hogy mert most ugy is a petíciók korát éljük, ezt a választást is megfogják támadni. — Alkalomadtán hírt adunk róla. Még erről a külőmben élénk választásról azt jegyezzük fel, hogy' élelmes alakok, — a kiknek a lelkiismeret alacsony fogalom, — 5 megpróbálták a hamiskodást, ugy tettek, mint a hogyan választásoknál láttuk már, hogy egyes je'en nem levő háztulajdonosok nevében nyilatkozatot gyártottak ói másra ruházták a szavazási jogot. — Elnök azonban visizautasitott.a az alacsony stiklit. Szóval gyöz'ek a szegények, a kik, — igen okosan — jobban szeretnének egy darabot használni a magukéból, mint még 100 esztendeig mások, a vidéki marhák által legeltetni engedik a Zámort. Kívánjuk, hogy a felsőbb hatóságoknál is kivívják akaratukat. Sokkal csendesebben folyt, le az ipari hitelszövetkezet I. évi rendes közgyűlése. A tagok lassan gyülekeztek, mert jó részét a sokkal mozgalmasabb közbirtokossági gyűlés vonzotta Miuiáu azonban ennek érdekesebb jelenetei lezajlottak, nemsokára megteltek a szövetkezet helyiségei ós a közgyűlés 3 és félóra utáu a tagok nagy számának jelenlétében megnyitható volt. Az elnök, a jegyzőkönyv vezető és ennek hitelesítőit kinevezte, azután a napirend tárgyalásába fogolt, a közgyűlés, melyen az igazgatósági és a felügyelő pincért, hogy jobban tudjon számolni. Hát fizesse ki. Aztán beszélhet tovább. — De, doktor ur — — — Nem elég? Hát akkor követelek méltányos jutalékot abból a rengeteg borravalóból is, a melyhez én jut tattam ! — Kérem, doktor ur, nagyságos tiram — igaza vau. Bocsásson meg. — Jól van no, hallgatok. De mégis valamit, mindezek fejében követelek. Először is az egész dologról hallgatnia kell örökre; másodszor tőlem soha sem szabad kérnie boiravalót. Megígéri becsületszavára ? — Hm, hát — meg. — Harmadszor: Gunda kisasszonyról ne ábrándozzon; ő az én jegyesem, nem sokáia feleségem. — Ah ! riad föl Gyula hörögve tragikusan. Még ez is ! — Még ez is. — Lehetetlen ! Ez gyalázat ! Az én szi vem nincs sulphurból! — Mit akar ezzel mondani? kérdeztem fenyegetőleg. — Mit? hát — hát — — No látja, ezért kár heveskedni. — De ón most kimegyek ós elordítom az egész históriát. Megszeppentem, de szelíden igy szóltam : — Gyula barátom, ide ide hallgasson. Volt maga a Barnum-cirkimbau ? — Voltam. — Megnézné még egyszer ? — Nem. — Hát lássa; ha maga most ezt a históriát kikürtöli, akkor vége a maga ninibusáuak, a borravalók megfogynak, végül Kopacsak ur elcsapja magát S akkor mit, csinál. Az utcagyerekek röhögve fogják utána kiabálni : Nini, itt megy az elcsapott szemüveges keruyel! Ez hatott. Gyula lehajtotta fejét, hallgatott, a mit, annak tulajdonítok 111a is, hogy nem vette észre okoskodásomban a szofizmát. 0 igazat adott nekem, ón pedig egy tizkoronást neki. Azzal békében elváltunk. Befejezésül: a halászlé alatt, éjfélkor, a Zöld Szamár (Kopacsek) elérzékenyülve adta reám és Gundikára, kedves gyermekeire, apai áldását, a mit én boldogan osztottam meg boldogságom tulajdonképeni szerzőjével, az okos Patikárussal, a kinek szokott kérdése adott létet ennek az egész drámáuak, illetve vígjátéknak. Boldogságunk láttára a Szemüveges Piucér az egyik sarokbau gyászkönyeket hullatva itatta föl négy szalvétával az asztalon eldöntött pezsgőt . . . Bodrogközi. bizottság jelentéseit., valamint a mérleg ós nyereség számla ínegsllapitása és elfogadása után a közgyűlés az ígazga'óságnak ós a felügyelő bizottságnak, a szokásos fent.aiiás mellett, a felmentvényt, megadta, Az igazgatóság jeleutése alapján a közgyűlés elhatározta, hogy a mutatkozó 208 K. 84 f. tiszta nyereséget a tartalék alap növelésére fordtja. Érdekesek azok a számok, a melyeket a mérleg felmutat, mert azok beigazolják, hogy az ipari hitelszövetkezet életrevaló intézmény, daczára annalv, hogy nem nyereségre dolgozik. Kiviláglik az ipari hetelszövetkezetnek az itt következő mérlegéből. Mérleg számlája 1902 december hó 31-ón. Vagyon: Pénzkészlet 2629 K. 48 fillér, váltó tárca 13191 korona, kötvény kölcsönök 24570 korona, központ folyó szá .ííáu 194 k. 80 f., felszerelés 366 k. 89 f. összesen 40955 K. 17 fill. Teher; Üzletrészek 4858 K. 50 f., központi hitel 31935k., betét 1145 k. 28 f. tartalék alap 313 k., átmeneti kamat, 200 k., heti betét 2294 k. 55 f. nyeremény 208 r.81 t.öjszeseu 40955 K. 17 r. De nemcsak az olcsó személyi hitellel igyekezett szolgálni a szövetkezet igazgatósága a tagok órdek>it, haue 11 tagjait, valahányszor e közszálli'á'iokbau való részt,vevés kecsegtetőii6k bizonyult, ipari szakcsoportba gyűjtötte és ugy erkölcsileg, mint anyagilag támogatta. Igy alakította meg az igazgatósig a vármegye által kiirt párázatok alkalmával a szabók ós Csizmadiák szakcsoportját. Hogy azonban a pályázat etedménye neui volt, szerencsés, annak oka a szövetkezet működése körén kívül eső tényezőkben keresendő. Ez a sikertelenség azonban nem azt jelenti, hogy iparosaink viszsza riadjanak az ily nemű vállalatok alkalmával a csoportosulástól, hiszen már Sz'. Pál is megírta, hogy egy vesszőt könnyű szét törni, de ha az csomóba van kötve, az erö is birkózik vele. Az igazgatóság tagjai közül az alapszabályok értelmében kisorsolt három igazgató: Neuvald Adolf, Szalay Ignácz, Perpics Ferencz valamint az egész felügyelő bizottság, Braun Rudolf, Laky Pétor, Meizler Károly és Huss Ferencz a közgyűlés által egyhangúlag újra megválasztattak. A közgyűlés legélénkebb részét az alapszt.bá y módosítás körül megindult vita képezte. Az igazgatóság áthatva a szövetkezet, alapszabályaiban kifejezett, hutnanismus által, ajáulatba hozza, hogy a szövetkezel eddigi köre nemcsak iparotokra, hanem a gazdákra is kiterjesztessék Miután a szövetkezeti elnök felolvassa a központi hitelszövetkezet erre vonatkozó engedélyét, a közgyűlés elhatározta, hogy az eddigi czéget., «Keszthely i ipari és gazdasági hitelszövetkezet, iuint az ersz. Közp. Hitelszövetkezet tagja» változtatja ós működése körét a szomszédos venyarc-vashegyi, polgárvárosi és alsópálioki körjegyzőségekhez tartozó községekre, u. 111. Meszesgyörök, Vouyarczvashegy, GyenesDiás, Polgárváros, Cserszegi ornaj, Alsópábok. Felsőpáhok, Szt András, Nemes Boldogasszonyfa, és Köszvényes községekre kiterjeszti és az alapszabályok köretén belül, kölcsönöket engedélyez. A czégjegyzós keresztülvitelével az igazgatóság az elnököt, bízza meg. Miután még az elnök bejelenti, hogy a nm kereskedelmi ministerium által engedélyezett 13000 korona államsegély ki is utalványoztatok, a szövetkezeti tagoknak az összet.artozan Jóság ós a szövetkezeti eszme minél lelkesebb támogatását, ajánlva, az I. évi rendes közgyűlést bezárta. Gyerrnek-szanatorium a Balaton meliett. (N. J.) Két ízben foglalkoztunk már e kérdéssel, s minthogy városunk elöljárósága részéről még mindig nem tettek ez ügyben semminemű kezdő lépéseket, ismételten is foglalkoznunk kell vele. Mert megfoghatatlan ós teljesen érthetetlen az az indolencia, melyet a város vezetősége ez ügyben tanusit. — Obstrukciós világot élünk s ugylát.szik ez szállta meg a város vezetőségét is. — Mintha a hallgatásukkal s fatális mozdulatlanságukkal akarnák megobstruálni a belügyminiszter ur szándékát, nehogy az Istenért ez a szanatórium valamikép a Balaton zalai ol-