Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-15 / 11. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. március 15. I. szam. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓ/.SEt Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — Fél évre 5 „ — Negyed évre 2 „ aO Egyes szint ára jo Nyilttér petitsera alku szerint. (N. J.) Ébredé?, megújhodás iiapja, március idusa köszöntünk téged! Visszatérésed rügyet fakaszt, bimbót hoz, virághimzést sző a tájra. — Nyomodban elevenitő, enyhe szellő suttog: feltámadásról, életről, szabadságról, szeretetről beszél varázsos regéket. Tavasz hirnöke, természet ébredése, szabadság s nemzeti föltámadásunk ünnepe, március idusa légj- üdvözölve. Magasztos és szent eszmék diadalünnepe \ agy te. A kereszténység talajából fakadt hármas szent eszme, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje nemzetünk életfáján e napon hozta a legszeb virágokat. 'Az eszmék harcában, a nagy nemzeti átalakulás munkájában a világtörténelem több ily napot nem mutathat föl. Ez a nap nem csak a szabadságnak. de a szeretetnek is diadalünnepe, mikoron nemes és pór testvérként ölelkeznek. Ezért nem tapad hozzá a kiontott vérnek átkos emléke. Nem az erőszak, de a haza, a magyar faj szeretete ihleti meg lelkét a nemzet kiváltságos osztályainak, az arisztokráciának, a nemességnek és papságnak, mikor százados jogaiknak áldozatát a haza oltárára helyezik. A testvériség e nagylelkű áldozatát örökítik meg a nagy idők alkotmányának IX. és XIII. törvénycikkeivel. Méltán nevezték a nagy események 13. évében alkotmányunk e cikkelyeit a kiváltságosok igazi nemesi levelének. Csoda-e, hogy *mig másutt uiajd testvérvérbe fulladt a szabadság, nálunk vérontás nélkül történik meg a nemzeti újjászületés. Nem vér, de a szeretet keresztségében lett ujjá nemzetünk. Fájdalom, bánat, keserűség érzete nem vegyül a március 15-ikőnek örömébe. Ünnepeljünk. Mig ez a nemzet eszmékért. ideálokért lelkesedni tud, nincs mitől íélni. Pedig nagyot fordult az idő kereke. Sokat szenvedett, sokat próbált, sokat is tanulhatott a magyar nemzet. Mégis 55 év után is idegen bálványoknak hódol. Hazátlan kozmopolita szellem kisért sorainkban. Fölszabadult a magyar nép az ősiség, a jobbágyság és robot terhes igája alól, de a nagy események 55 évében, sajnos ujabb erkölcsi és anyagi jobbágyság járma alatt nyög. Megszűnt az ősiség, de a nép lába alatt megmozdult a föld s a magyar megindult más hazát keresni. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Jf szabadságról. Mint az utolsó szolgai élei-, lejhajtva, megalázva élek ; Tiirönl, hogy lelkem is igáim hajtsák, S csal: álmodom rólad, szabadsági De ha rabságom tűrhetetlen, Kibontja szárnyát büszke lelkem ; 8 mint viharokba' nőtt sas, föllebegve Száll a tűzhányó föllege\be. Villámok /'ényében jiirödve Alá se' néz a földi, rögre', Ügyet se vet a hitvány földi gondra, A végtelenbe tör csapongral A zenithröl ujjongva néz szét, Hallgatja a vihar zengését'. fíihxös rhapsódiái elragadják, Me>l légeit hirdetnék, szabadság ! Oh, ha ugy forrna minden ember-, Mint a milljőJtullámii tenger, TTogg ne kődfátgolk<piti muNigassák, De légyen itt élő szabadság: Eu, a megtört bús szolga/étek, Villámló karddal_ sikiT' lépek', És nem vonaglom betegen, nyomorban: KI ül küzdök a csatasorban! » Sok szenvedésem gyilkos mérge Kardom élére szállna végre, S nem hitvány, rongy kenyérért ontanék vért, Hanem egg nagg dicső eszméért! Dalom viharként mennydörögve Hány férfit gyújtana gyönyörrel Lelkem mil/jó szikrává szerteválva Milljő magyar szívébe szállnál S mint rengeteg a zivatarral, Harczolnánk milliónyi karral; S utánunk nem marad más végre hátra: Szabad életre csak, vagy hős halálral Paípi Ssíüán. »Száll a madár ágról-ágra Száll az ének szájról szájra Fii kizöldül a sirhanton Bajnok ébred hősi lanton.« Minden évben felcsendül egyszer az ének, hangjára kibújnak a földből a gyenge tüszálak, szavára siet vissza a vándormadár s hallgatja csudálva, tüzelve tiz milljő magyar. Ah ! oly szép ez az ének ; évszázadok zokogása tör elő