Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-15 / 11. szám

2. HAJLATON ViDEK 1908. március 15. Erkölcsi és anyagi függőség üzi, hajtja » háborgatja nyugalmát. Vájjon ki szabadítja meg népünket a jobbágyság e jármától? Hol a munkások, kik a nemzet anyagi függetlenségéért küzdjenek? A magyar népet megmenteni az eladósodástól, a tönkrejutástól, neki erkölcsi ós anyagi függetlenséget biztosítani ez a modern kor igazi szabadságharca. Munkások, harcosok kellenek, kik a nagy nemzeti javakért, erkölcsért, vagyoni jólétért dolgozni, harcolni, küzdeni tudnak. Ugy miként az 55 év előtti március nagyjai tevék. Vannak ma is ilyenek. Csakhogy kevesen. Ezek is magukra hagyatva, vagy kidőlnek a sorban, vagy elkedvetlenednek a részvétlenség, a magyar nembánomság véghetetlen közönyében, mielőtt népük jólétének hajnalpirkaaását láthatnák. Melyik március idusa hozza meg ezt az áldott napot! Március idusa van. Ünnepeljünk és reméljünk ! Az 55 év előtti március nagyjainak példája lelkesítsen bennünket munkásságra. És a magyar nemzet fölfog szabadulni az anyagi függőség, a modern jobbágyság járma alól is. Üdvös rendelet. Annak lehet nevezni azt. a rendeletet, a melyet Wlassios, a magyar kozoktatásüg3'i miniszter intézett az ország ös^zet, középiskoláinak tanártestületeihez. Ebbeu a rendeletben ni ifjúságnak a középiskolába, különösen a gymnasiumokba való túlságos özönlése és az ebből •lármázó paedagogiaí es társadaluli bajok elhárítása céljából figyelmezteti a miniszter a tanári testületeket, hogy a középső osztá'yokbau, főleg n negyedik osztályban nemc«ak az a kötelesség háramlik a tanárra, hogy Ítéletet mondjon arról, vájjon a tanuló tud-e aun)nt, a mennyi a rá következő ötödik osztály tananyagának megértésére szükségei, hanem meg kell itéluie azt is, vájjon nem hasznosabb-e a tanuló érdekében, ha oly korban, midőn még könnyebben cserélhet élethivatást, más iskolába me^y át, vagy más életpályára készül, a hol a tudományos képzettség feltételei szükebbkörüek, vagy talán egészen is nélkülözhetők. Midőn ennek alapján a miniszter a tanárokat is szigorúságra inti, egyben utasiija őket arra is, hogy a szülőket is világosi tsák föl és has-anak oda, hogy a tudományos pályákra nem való gyermekeiket a középiskolákból kivegyék és értelmi fejlettségűknek és hajlamaiknak inkább megfelelő életpályára neveljék. Ez a rendelet tehát világosan kifejezi, hogy a középiskolákból kizárandók azok, a kikot az értelmi fejlettség ipari, keregkedshni és más gyakorlati irányú pályákra inkább képesit, mint a tudományosra. — Ezt elbírálni a tanári testületek vanuak hivatva, a m«ly hivatásuknak eddig is lelkiismeretesen megfeleltek. A rendelet érdekessége és üdvös — volta 1 tehát nem ebben fejeződik ki, nem abbau a kioktatásban va§y figyelmeztetésben, mely benne a tanárok számára foglaltatik, htnem abban, hogy feni is, lent, is, egyformán ismerik azokat a bajokat, melyeknek különösen a gymnasialis lám az oka. A magyarság egyik betegségét képezi az is, hog3' szegény*, gazdagja, egyaránt urat óhajt faragni gyermekéből és elfelejti a nagy szülői szeretetben, hogy egyformán nehéz a kalapács, és az iróto'l. — Egyforma Jkinlódás éri azt, a ki a kalapács emelésben, vagy a tollhordozásban marad a közepesen és egyformán támaszt elégedetlenséget azokban, a kiknek kőiében él. De persze, ezt, majd osak az élet igazolja he, — mondják sokan, — a kik nem barátai a jövendöléseknek s akkor a szülő nem okozhatja magát gyermekeért. Már ebből is kitetszik, hogy nem is ilyen rendeletek kibocsátására volna szükség, hanem inkább azoknak az igazán való fölvilágozitására, akik a legjobb tanácsot, a legtárgyilagorabb felvilágosítást éppen anuak az érdekében valónak nem tntják, a kire szól, és olybá fogják tel, mint az iskolából való kiutasítás kegyetlen formáját. Azoknak talán igazuk lehet ily esetben, a kik az iskolát üdülőhelynek tekintik gyerine k

pik számára, és akik tudják, hogy ott a gyer mekük a társaságban vau és hasznosan szórakozik és játszva jut oly ismeretek birtokába, a melyek megkülömböztetik őt ínások'ól, de az iskolához mást nem fűznek ; de azoknak, tehát a társadalom legnagyobb részének, amely az iskolát. nem tekiuti csupán üdiilőhelyuek, ninos igaza, mert ők az iskolát a kenyérkeresetre képesítés előcsarnokául tekintik és mert maguk is kenyérkeresők, kétszeresen tudják, hogy micsoda retortákon kell keresztül meuni azoknak, a kikre vagy mások anyagi és erkölcsi java, vagj

r az élet fentartása vau bizva. Minden ha ez képezte a gordiusi esomót az iskola és az élet között. A szülő ós az iskola között, inkább az a közmondái, hogy a bagoly is vércsének tudja a fiát. — Az ugyanis ma már bizonyos, hogy a« iskolai előképzettség beigazolását, megkívánják a legkülömbözőbb életpályákon, a mint ez bizonyos, azonképpen bizonyos az is, hogy az ískoU a komoly irányzatával tömegesen neveli azokat a szülőket, a kik vércsének látják fiaikat ós e miatt azután mindig kész az ellentét az iskola és a osalád köE ött, mert kevés az a család, és kevés nz a szülő, akik igazán mérlegelni tudják ós alkalmazni is azt a miniszteri rendeletet, mikor éppen az édes gyermekről vau szó. — Nem mérlegeli és nem is alkalmazzák, inert ők is részesei anuak a nagy családi betegségnek, hogy a tisztességes ipari és kereskedelmi muukát, még a 20-ik század hajnalán sem tekintik méltóuak ahoz az elméleti képzettséghez, a mely a III,, IV. gyinnasialis osztály elvégzése után részese az ő gyermekének. Nem tudják mérlegelni, nem tudják alkalmazni, mérnök is résgesei még annak a fölfogásnak, hogy az iparos, a kereskedő — piszkos, mert nem tudja u megkülömböztetést, mit tesz az, munkából jönni és a munka foltjainak látszani a ruhán, és mit tesz. . . . piszkosnak, lenni. A tanártestületek szerte e hazában, bizonyára sok esetet tudnának felhozni, a mikor a felismert, tehetség alapjxu ajánlatba hozott mesterseg helyett, szivesebben l.apol.t az ifjú, az apii tanács alapján a napidíjas >állás« után, mint. u ueki való és beosületes munka alapján jövőt biztosító mesterség után. Mikor ilvenek után vizsgáljuk az életet és egybevetjük a rendeletek világával, akkor azt gondoljuk, legtöbbet használhatnának e tekintetben is olyan vándortauitók, a kik a magyarság faji betegségét gyógyítani iudulnáuak, és a a kik a vidéki városokban felolvasásokban oktatnák a magyarságot arra, hogy az ipari ós a kereskedelmi muuka ne csak végső menedéke legyen a középiskolából kiszorult ifjúságnak, bauem végső cél, a melyen boldogulását sokkal - K-ü-i

r 'i

rii a

ri

r«i

—• belőle s mikor végig lebeg a bérc koszorúzta rónaság felelt, ugy hangzik, mint a lánocsörgetés, mint a diadalmas csatakiáltás, mint a dörgedelmes égiháború, mint morajló teugere vérnek és könnynek. A szabadság éneke ez, melynek március Idusa a születése napja. Századokon át terhes volt az idők méhe e dallal s amikor megszületett., megújhodott a gyermek láttára a százezeréves idő matt* is. Mint a hogy a teremtés napjaiban az Ur lelke lebegett, a vizek felett ós átalakitá a világot, ugy lebegett most a szivek felett a szabadság lelke, mely sarkaiban rendité meg a vénhedt Európa jogtipró rabló várait. Soha az emberiség nem érzett oly nemesen, mint ezekben a napokban. A aépek szivét egy szent, testvéri áradat hatotta át, mindegyik kész volt életét és vérét áldozni a másik szabadságáért. S midőn a többiek már mind elbuktak, midőn már mindenüit beállt a villámlás ntáni sötétség, mi akkor készültünk megmérkőzni a fél világgal. A márciusi napoktól kezdve Európa szeme a magyar nemzeten osüngött, a testvérnépek velünk őrülve velünk bnsnlva csodálták a poraiból megéledett phőnii elszánt küzdelmét; a magyar nép az ismeretlenség, az elfeledés homályából kitörve dicsfénytől övezve ragyogett a világ előtt. Elbuktunk az egyenlőtlen harcban. De ffinnaradt az emléke világszerte annak, hogy mi harcoltunk legtovább a szabadsajtért, és hogy mi ellenünk kellett mozgósítaui a legnagyobb hadseregeket. Elbuktunk, de mégis ujja születtünk eb bon a harcban és megszereztük az őrök életre való ^ogot. Elbuktunk mert az lg Izsáknak előbb keresztre kell feszíttetnie, hogv imádói legyenek, el kellett buknunk, hogy kinőhessen a szivünk véréből az a tizenhárom kereszt, az a tizenhárom bitó. A március tizenötödike pedig a magyar nemzet, hymuuszává lett. Ezen tanult, meg lelkesedni, ezen tanult meg remélni és euilékezui. A márciusi szél azóta osodálatos nótákat dalol a fülünkbe, különös hangokat, hoz felénk a multbói, ágyudörejt, kardcsattogást, rohanó csapatok lépteinek dübörgését s szilaj »Előre« kiáltást. Ez a márciusi szél nem engedi elfelejtenünk. hogy emberek vugyuuk, s hogy minden ember: ember, s egyik som több vagy kevesebb. Mert, a negyvennyolcas időkuek, kivált.képen pedig a március 15 ének igazi lelke a demokrata, hitvallása a népfelség elve. Es épp eu ez az a jellemvonása, mely meg külömbözteti az ezerévee mult minden más felkelésétől éi szabadságharoától. Bocskay, Bet,leu, Tökölyi, Rákóozy, emlékük legyen áldott, a nemzet jogaiért küzdöttek, kuruczaik az alkotmányért ontották vérüket ; ám Petőfi és Kosegyik suth népe zászlóján két jelszó ragyog oldalon ez : A nemzet jogaiért, s a másikon ez : A* ember jóg iiért*. És megismétlődött a bibliai jelenet, midőn az apostolok egy nyelven szólának a sok nyelvű tömeghez s mindegyik az ő nyelvén hallá azokat szóllaui. A inárc. 15. szavát megártó mindenki e hazában, s a nemzet apostolait mindenki az ő nyelvén hallá szóllaui. Egyedül álló, páratlan jelenség a nagyvilág tőrten-lemben, hogy a nemesség kezéből nem kell kicsavarni sem kikoldulni az ő előjogait, önkényt, rakja oda h szabadság oltárára illatos áldozatul ; leveti csillogó kőutösét, odaborul a nyomorult nép, a fenséges nép ezer sebből vérző testére s gyengéden betakarja őt . . az embert. Ezt, — nem csinált* meg egy nemzete sem a világnak, esak a magyar. Es ezt a csodálatosan szép tettét, — oh végtelenség* az emberi alávalóságnak — bűnül rótták íel neki azok, kik már felosztották maguk közt a haldokló örökségét,. A magyar nemességnek fegyverrel kellett megvédenie azon jogát,, hogy szabad legyen irgalmasságot gyakorolnia. És éppen az a vonása a márciusi napoknak, mely megkülömböztetö a többi európai hasonló mozgalmaktól. I't nem a nemes és polgár állott egymással szemben, hanem az egész nemzet és egy idegen, absolut.isztikus hatalom. Hiszen a pozsonyi országgyűlés március 14-iki és 15-én elfogadott felirata, melylyel a magyar Argonauták másnap Bécsbe hajóztak, majdnem szórói-szóra ugyanazt kéri, amit a Levélpapírok. 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontievélpapir és 50 borítók csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák •• zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.