Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

2. mozdítani mindazt, mi a közjó ügyét szolgálja. Ellenőrizni, óvni és védeni a köz­ügyét mindattól mi annak kárára tör. Védeni a legdrágább nemzeti kin­eseket: hitet, vallást, erkölcsöt, a nem­zeti jólét forrásait, a közjavat; becsület­ben, jóhirnévben, vagyonban legszentebb feladata a sajtónak. A »Balatonvidék« hatéves története a tanú,hogy e iaphasábjai mindenkor e szent célok szolgálatában állottak. Ezekért, a ma­gasztos eszmékért fogunk küzdeni tovább is. Harcolni fogunk: a hitetlenség korában a vallásosságért; a képmutatás korában az őszinteségért; a hazugság korában az igaz­ságért s az önzés és haszonlesés korában — a közjóért. Az általáno 3 nemzeti érdek mel­lett kiválóan vármegyénk és városunk vidé­kének érdekeiért küzdöttünk. Ezt irtuk föl zászlónkra s e zászló alatt kí is tar­tunk mindaddig, mig t, előfizetőink min­ket bizalmukkal megajándékoznak. Küz­delmünkben szenvedtünk meggyanusi­tást, félreértést, megtámadást. De ki nem szen vedett sérelmet az igázság védelmében? Mi azért tovább haladunk utunkon. Mert tudjuk, hogy ez az ut egyenes ós az igazsághoz vezet. Az igazságnak pedig előbb, vagy utóbb győznie kell. Eliez a nagy és felelős munkához kérjük biza­lommal közönségünk további rokonszen­ves támogatását. De, nagy felelősséggel járó föladatunk teljesithetésére közönsé­günk anyagi támogatása mellett, ki vá­ri atos szellemi támogatása is. Érdeklődést kérünk és közreműkö­dést. A kinek Isten tehetséget adott, miért hevertetné parlagon. Ha csak tu­dósításaikkal keresik is föl lapunkat már is nagyban hozzá járultak a keresztény sajtó ügyének fellendítéséhez. Mi pedig Istenbevetett bizalommal s közönségünk támogatásának reményé­ben bocsátjuk útjára a »Balatonvidék* hetedik évfolyamát. Kötelességeink telje­sítésének utain vezérlő csillagaink : az igazság és szeretet le-znek. Tisztelettel, A Balatonvidék szerkesztősége. BAL ATON VIDÉK A neveletlenek. 1903. január 4. A minap, mikor némely szellemi szegé­nyek az éjszaka sötétségét aria használták, hogy városuuk egyedüli művészi ékességét., a Festetics szobrot megtördeljék, a városka la­kossága felháborodott. Ez a felháborodás természetes és általa­uos is mindenkor, amikor tisztában vannak azaal, liogy szomorú jel, mikor a tömeg­ben olyan neveletlenek akadnak, akik nem becsülik az ősök ti-ztelet ét, a kik meg­átalkodottak és megfeledkeznek hazánk nagy­jairól és különösen arról a köteles tiszteletről, a melylyel azok emlékezetének tartozunk, akik nemzetünk haladásának jelző-oszlopaiul ismere­tesek. Mint mindig, a rendőrség ez esetből ki­folyólag is mozgolódik. A bűnösök kózrekeri­tésén fáradozik. Befogdosnak gyanús alakokat és szigorú vallatás alá fogják, hogy a megsér­tett társadalmi rend elégtételt kapjon az igaz­ságszolgáltatás révén. Azt mondják, hogy gya­nús alakok tucatszámra akadnak. Hozzá vagyunk szokva és lermószetesnak is találjuk, hogy az ily őrizetlen pillanatokban elkövetett kihágások kiderítése nehéz dolog. Mert nem a búvóhelyek száma nagy, hanem a tettesek és az esetleges szemtanuk között a kölcsönös elpalástolás rendszere már nagy mér­tékben kifejlődött, hisz előttünk a minősítés tekintetében csak egy van, az urak ellen. Az ugyanis teljesen beigazoltnak vehető, hogy a szoborcaonlutók ezúttal neiu a nemzeti­(égi, vagy a politikai szélhámosokból kerülnek ki, mert az efajtáktól tiszte, ez a táj, hanem azok közül, akik inkább neveletlenségük okossti rakoncátlankodásból indultak megbot­rénkoztatót cselekedni. Bármint, van, az az egy bizonyos, hogy bJtráukozuuk megtörténte fölött. Ebből kö­vetkezik azután hz, hogy e merénylet tanúsá­gait le nem vonni, a struc természetével volna egyenlő, a melytől pedig tudva van, hogy ho­mokba dugott, fejjel várja a viszonyok szeli c ültét. Ifci. volna már az ideje az éjjeli rendőr­szolgálat. megteremtésének, mert. ilyen, ugy iátszik, még nincs kellően szervezve. A városi renJőrség mai szervezete erre nem elegendő, mert. száma kevés, a kézbesítés és egyébb személyi vonatkozású szolgai munka pedig, amit nappal kell végezniük, éppen elég arra, hogy az éjszaka idejét ők is, mint ezrei a város lakosainak, nyárspolgárias nyugalomban töltsék. Csuda-e tehát, ha némely éjjeli jó­kedvű halandó, a bor hevitése következtében az emberi vad indulatok kitöréseit az ablakok, vauy a lámpák beverése, vagy éppen a szo­bor megcsonkítása árán vezeti le. az erő, a keresztény bátorság s nemesmegtestesulé­sévé fejlik. Azok, a kik nem ösmerik a keresz­tény elvek bámulatos hatását a lélekre, kissé megütközhetnek ezen a befejezésen De ke­reszléuy szempontból ez a befejezés ép olyan ideális, költői, mint a milyen igaz. E szerint a második felvonás összebogozza, a harmadik kibontja a csomót. Lehet, hogy a személyek kissé többet beszélnek, s a kelleté­nél magasabban, de cselekesznek is s a sorsfor­dulat után gyorsan sietnek a megoldás felé. S ha az első felvonás, hogy ugy szóljunk, feje te­tejére állította az igazságot, a 2-ik ós B ik fé­nyes elégtételt szerez néki. S a szerelem, kato­likus irányú darabban, szép, gyönge, .11 int a lehelet. Dicséretre méltó, hogy belevitte az iró. A ki ily szépen bele tudja vinni a darabjába ezt az érzelmet, s az oktató irányt annyira el tudja burkolni, éppen itt, hogy a művészet, mint öncél, világosan megtetszik, az csak tehetsé­ges iró lehet. Higyjük el, hogy a katholikus irodalomnak, mely sokszor alá rendeli a mű­vészetet magát az oktatasnak, igazi nyeresége ez a kis mű. Személyei következetesek. Ellent­mondást a legélesebb kritikus szem sem födöz­het föl bennök. Dénes lelki ereje mindvégig olyan cselekedetek létrehozója, melyek jellem­zője az erő. Márt.a finom lelke, vallásossága, a nyomorúságban mutatja meg leginkább, hogy nemcsak gzóbc>széd, hanem l^lke benső meggyő­ződése. Szerelme s az a változatosság, mely szerepén végig vonul, nagy szinssz-tebetsógére is méltó. A keresztény erények szépségét, lélek­forináló hatását ezok a vi'ágosan megkompo­nált, személyek nem szavak árjában, hanem cselekedeteikben mutatják meg. Ne gondoljon senki gyerekségre, senki prédikációra • ez a kis hangulatos mii az élet fényességét, árnyékát mutogatja keresztény alapon, költői ihletség szárnyán. Alkalminak alkalmi: a drámai ese­mény két karácsony keretében folvik s azek világát tárgyalja, a kiket az iró jól ösmer : az iparosokét. De az is igaz, hogy a közönséges alkal mi daraboknál jóval több: egy darab élet, a keresztény költés színpadán elibénk tárva. Derék iparosainknak adjon az Isten hozzá sok szerencsét. Mi csak gratulálhatunk nékik, hogy ilyen élvezetes vállalkozásra szánták magukat. Önej. Ezek a vélemények ugyanis így elmondva nem ősziuték, sem nem azok, a melyekről azt lehetne állítani, hogy megütik az igazmértéket. Emlékezünk, hogy már akkor, mikor a szobrot felállították, akadtak a munkát bámuló jóked­vűek között, akik elég hangosan ugy véleked­tek, hogy majd lekerül az a madár a címerről; hogy ne sarlót, hanem tarisznyát adjatok a gyermek kezébe, mert nem arat már a nép, hanem koldul . . . stb. D) akkor, akik hallot­ták, az efajta beszédet, tréfaszámba vették. A cselekedet ma gálád tett, mely méltó a me" vetésre. D Kettőt mulasztottak el: a védelmet, ós a nevelést. Az illetékes körök elmulasztották ki­terjeszteni az éjjeli szolgálatot a sötét térre is, az egész társadalom pedig elmulasztotta az al­sóbb néposztályok nevelését. Oh a társadalom, az megvan ós különö­sen igy farsang idején, csoportokba verődve meg is indul a szórakozások tengere felé. Ez a társadalom, mely oly ínyenc a jó cse'ekedetei­nek reklámozásában, keveset, vagy semmit sem tesz azokért, a kik nem szerencsések a vagyonszerzésben ós nem boldogok a megszer­zett vagyon gondatlenólvezetóben. De ilyenkor az újesztendő küszöbén, mikor sokakat elfog a vizs­gálódás a múlt és a jövő fölött, bennünket <.z a nemtelen cselekedet késztet, gondolkodásra és azt. I issziik, hogy cselekvésre van szüksége a hatalom birtokosainak. Az alsóbb népréte­gek gondol kodá-imódjának megismerésére ós helyes irányba vaió terelésére van szükség ós nem is annyira s bűn üldözése által, mint in­kább az által, hogy munkálkodjanak közre azok szellemi nívójának az emelésinél, a kik nem ret/entek vissza meg tördelésétől annak az emléknek sem, a mely nemzetségünk tiszteletre méltóinak egyikét ábrázolja. Azt el kell ismerni, hogy a társadalom­nak oka van a fe'háborodásra, ha ilyen csele­kedeteket lát. De sokkal több komoly ok van arra, hogy az alsó néprétegekért is tegyen va­lamit ugyauaz a társadalom. Nem abban kell kimerülui a hatásnak, hogy büntetést kér­jen a bűnös számára és azután to ább tarok­koznék, hanem munkálkodni kell érdekében az i-ikola falain kívül is. Az iskola nevelése nem elég. Ezt a nevelést folytatni kell a serdülő ós az ifjú korban is, hogy legalább azt értse meg az a lömeg. hegy legalább annak vegye ki az igaz értelmét, hogyha nem volnának még e nemzetnek tísz'e'etre méltó nagyjai, akkor csi­nálni kellene ilyeneket. Es ha ezt megérti a tömeg, akkor nem kellend félteni az emlékeket az emberi vad indulatok kitöréseitől. De ki tanitja a tömeget az erények tiszteletére? Ki a hazafiságra? Ki a magya­rok tiszteletére? Ki a történelmi nevek be­csülésére ? Ki emlékezteti a tömeget az elemi kötelességre, a mely nélkül nincs nemzeti érzés? Mit tesz érdekünkben a modem tár­iadalom ? Semmit! A templomot, felcserélte a korcs­mával ; az élő hitet az aranyborjú imádásával : az erkölcsöt, a puritán egyszerűséget elveti és ezzel egyenrangúnak óhajtja a szabad szerel­met és a cifrálkodást A lelkiismereti törvények hegébe a szuronyok millióit állitja és elfelejti, hogy ezek nem i z erényeket, hanem a meg­retten tést szclgá ják. Az pedig még nem léte­sített, állandó intézményeket. Ha a mai társadalom az alsó népréttgek­kel szemben nemcsak a kihasználás elvét val­laná egyedül üdvözítőnek e világi életre, ha a vagyonos családok n szeretet melegével gon­doznák azokat, ha visszatérne az a régi rend­szer, melyet uem a divat szerzett,, hanem a mely a szeretet hagyomáuyain növekedett és ápolást talált apáink tűzhelye körében, ha visz­szatérne az a rendszer, mely a szegényt, az elhagyottat, a neveletlent nem tekinti ellensé­gének, akkor talán nem kellene félni attól, hogy az ily undorító eset ismétlődni fog. A Dalkör szilveszteri hangver­senye. Évről-évre nagyobb érdeklődés irányul a Dalkör Szilveszteri mulatságára. Levélpapírok. 60 levelpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt Levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba es legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom