Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1908. január 4. BALATON V1DEK Közönségünk, mely az óv utolsó estéjét szereti vidáman és mégis ot.thoniasan tölteni, szivesen látogat el a »Kesztbelyi Iparosok Dalkörének « hangversenyére. Meg is érdemű a támogatást ez a dőrék egj estilet, annál is inkálb, mert tagjai két kezük tisztes munkájával tartják fenn magukat, családjukat, de a fárasztó, sokszor kimerítő mn 11 ka után időt szakítanak maguknak arra is, bogy az idealismus oltárán áldozzanak, egyesülve a magyar dal müvelésében, lelkes szeretetében. A Szilveszteri hangverseny már évek óta a legszerencsésebb megoldisa a különböző osztások egyesülésének. A kiket máskor a foglalkozás, vagyoni állapot, meggyőzcdés stb. oly rideg választó fallal különít el egymástól, azok a Dalkör csa ládias mulatságán olj'an szép< n elszórakoznak egynás mellett, mintha az esztendő egész folyamán érintkeznének. Es igy van ez jó. Adja Isten, hogy a der«k Dalkörnek ezen összetartó, egyesítő ereje a jövöb«n még azokat az elemeket is mi-gához édesgesse, akik, talán azt se tudva, miért most tőle idegenkednek. De térjünk az estélyre. Nyugodt lélek! el, minden hízelgés nélkül elmondhatjuk, begy a n űsor minden egyes pontja kiva'óan sikerült. A dalkör megnyitó éneke után, melylyel Kossuth Lajos esztendejét ünnepe'le, Simon Ilona k. a. gyön) öi ködtet te a közönséget szép cimbalomjátékával. Igen n8gy figyelemmel hallgatták a nagy élvezetet, s egyúttal tanulságot nyújtó harmadik pentot: «Képek a magyar zene múltjából és jelenéből*. E számot Vucskics Jenő főgimu. tanár állította össze páratlan zenei tudással. Na^y vonásokban elénk varázsolta a régi és nj magyar zenét, bemutatva a nevizetesebb termékeket. Nagyon tetszettek Laky Péter és Capelláró Got.tlieb igazán szép nótái. Vucskics művészi zongorajátékától mindenki el volt ragadtatva, az a melegség, az a liazefias hév, mely az ő játékán átlengett, hatalmas tapsokat váltolt ki a közönségből De mit szóljunk az ö bámulatosén töké etes teohniká ár ól ? J Vucskics Jenő kitüuö művészi játékától s nagy zenei tudásától még sokat lehet váini. A hazafias dalok keltette hangulatot jótékouyan érintette «A fogoly leugyel» c. költemény, melyet Nagy Jei ö adott elő hatásosan, szép cseugő hangon. Következett, ezután a műsor legnehezebb, legmiivésziebb pontja, az * Egmont» nyitány Beethoventől. A nagy zeneszerző hatalmas alkotásával derekasan küzdöttek uieg az előadók: Gönczi Ede és Vucskics Jenő főgymu. tanárok. De sokkal nagyobb hatást tettek azok a magyar darabok, melyeket a két kiváló muzsikus a tapsvihar lecsillapodásával előadott. Egyike volt a legkedvesebb számoknak Csirke Margit k. a. és Gyarmathy Miklós zongorajátéka. Mintha csak a jó Molnár János ült volna a zongoránál, olyan szép, természetes, magyar hangokat csalt ki belőle G3armathy Miklós. Hűen k sérte a bájos megjelenésű C-i ke Margit k. a. kedves, sima játékát. Olyan szép volt az a két kedves fiatal lélek egymás mellett, ! Végül a legteljesebb elisu eréssel kell megemlékezni Garay Sándor karnagyról, kinek tapintató.", higgadt, vezetése mellett a Dalkör valamennyi énekszámát teljes precizitázsal adta eló. A műsor végén, mikor a «gyenesi bort is elóicsérték«, megkezdődött a lélekderitő tánc, mely jó kedvvel egész reggelig tartott, A négyeseket 60 pár lejtette Szózat a snagyar szőlőbirtokosokhoz. A teljes megsemmisülés veszélyéből szerencsésen megmenekült hazánk szőlőművelése, a filloxera által elpusztított, szölőparlngok nagy része felújíttatott, és tízezernyi holdjait, a sivár terméketlen homokterületeknek is meghódítottuk ezen legintenzivebb gazdasági ágnak. Mennyi fáradság, mily áldozatkészség, mily rendíthetetlen hit egy szebb jövőbe tott.e ezt «8»k lehetővé ! Gazdáink vagyonuk romjait, hitelök végső m6gf'eszité»ét fektették bele, hogy ismét talpra állítsák szélőmivelésünket és visszahódítsák régi feledékenységbe merült jó hírnevét a magyar bornak, a magj'ar szőlőnek. És most, midőn a befektetett tőkének és a ráfordított muakának jövedelmezni kellene, azt tapasztaljuk, hogy a borárak egyre esnek, a cseniege.««őlő tulprodukcióval küzd, a fogyasztás egyre csökken és kivitelünket megteremteni nem vagyunk képesek, hanem ínég a legelkeseredettebb harcot kell folytatnunk', hogy az olasz bort, a török saölőfc, a görög mozsolát i: mindenféle cocaakot, pezsgőt, hazánkból kiszoríthassuk. Reformálni kell a boritaladót, a borpálinka utáni illetékeket, az agrárkölcsönt, istápolni kell a pince- és szőlöértékesitó szövetkezeteket, szerveznünk a borárveréseket, a fővárosban állandó borvásárt berendeznünk, minden tőlünk telhető eszközzel előmozdítanunk a borfogyasztást és csökkentenünk a termelési költségeket, ha azt akarjuk, hogy az a 700 millió korona, mely értéket a magyar szőlők képviselnek, jövedelmezzen és kétségbeesett termelőink szőlőik kivágása után vándorbotot ne vegyenek kezökbe. Óriási feladatok várnak megoldásra, melyek azonban az egyesek, vagy a kevesek erejét sokizorosan felülhaladják. Össae kell állauiok mindazoknak, akik a magyar szőlőmivelós keserves állapotát nem csak érzik, de segi'eni is akarnak rajta, auik nem csak ke»eregui, de akarni is tudnak. Szervezkednünk kall, mert a tetteknek ideje elérkezett ! A Pozsonyban f. évi szeptember havában lezajlott II. országos szőlészeti és borászati kongresszus teljes nyíltsággal és a résztvevő tagok százainak élénk helj'esléne mellett tárta fel mindazokat a baiokat, melyek haiánk szőlőmivelósét sújtják és melyeknek nagy részét már rég sikerrel leküzdhettük volna, ha idejében összeállunk és az egyesülésben rejlő erőt felhasználjuk teltek véghezvitelére. Enuek az óriási gazdatársadalomnak, mely Magyarországon szőlőmi velóasel foglalkozik, hozzávetőleges számítás szerint 4 — 600 ezer ember! még a mai napig nem volt országos szervezete, mely kellő sulylyal ós megtelelő anyagi eszközökkel küzdött volna az összesség érdekeiért. I»nen a bajok halmaza, innen a lehetetlenség minden veseedelemmel szemben. Ezen a rég érzett hiányon az öntudatra ébredt szőlőbirtokosok Pozsonyban egybegyűlt képviselete, végre segíteni kívánt: megalkotta a »Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületé«-t, mely *ászlója köré kivánja gyűjteni mindazo kat, a kik a magyar bor régi hírneve, a szőlőmivelés rehabilitása, a régóta tűrt sérelmek megszüntetése, a bi'tokos osztály jóléte érdekében cselekedni is akarnak. Az egyesület évi tagsági dija oly csekély, (évi 8 kor.) hogy e tekintetben a legolcsóbb az összes országos egyesületek közt. Módot kell nyújtani, hogy ne csak azok léphessenek be a szőlősgazdák egy

!etéi e, akik az elől bármi oknál fogva ki nem térhetnek, hanem arra is, hogy a magyar intelligens szőlőiennelő közönség leljes számban iratkozhassak be a tagok közé. Nagygyá, hatalmassá, akcióképessé csak akkor lesz az egyesület, ha az rövidesen több ezer tagot, szá;nlál és nincs az a legutolsó szőlőtermelő közlég, melyekben az egyletnek néhány képviselője ne lakjék. Ne várjuk, hogy előbb hadd léphessenek be mások és a felmutatott ered mény legven döntő a mai magatartásunkra nézve, hanem lépjünk be azonnal és valamennyien, a kik hazánk szőlőtermelésének fel virágzását kívánjuk és a kiknek anya«i érdekei azzal összeszövődtek. Büszkén szoktunk arra hivatkozni, hogy az összes gazdasági ágak közt a szőlőtermelés navezheti magáénak a legnagyobb számú intelligenciát, ennek sorában a szellemi arisztokrácia teljes számban képviselve van : tanárok, birák, lelkészek, orvosok, hivatalnokok, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek, kereskedők, iparosok stb. Mutassák most meg, hogy azt a nagy szellemi tőkét egy táborba összegyűjteni hajlandók és a magyar szőlömivelés számára haszuositaui képesek. Lépjenek be minél nagyobb számmal az egylet alapító tagjai közé, hisz az alapítványok összege oly alacsonyban állapíttatott meg ('200 kor.) és ez az összeg is három év alatti részletekben fizethető le, a mi a kevésbé jómóduaknak is lehetővé teszi, hogy nevüket hazánk szőlőregenerációjának apostolai költ megörökíthessék. A tettek propagandája szorítsa háttérbe a meddő panaszt és elégületlenséget, mely az önbizalmat csökkentvén, a helyzet javulására kínálkozó alkalmat is elmulasztja. Tagsági belépési nyilatkozatokat,, taggyüjtő iveket, részletes alapszabályokat kívánatra lulld és minden tudakozódásra felvilágosítást ad az egyesület igazgatósága (Budapest, IX. ker., Ullöi-ut 25.) Az egyesület választniánj^a nevében : Zselétiski Róbert gróf orsz. képv., elnök, Bohus László láró főrendiházi tag, Baross Káról}', Bernáth Béla, Heitelendy Ferenc, országos képviselők, alelnökök', Drucker Jenő dr. igazgató. Kövessi Ferenc dr. titkár. HIVATALOS ROVAT. Hirdetés. A telekkönyviig biztosított követelések kamat jövödelmének 10 °/

0-a adós föld és házad ójának általános jövödelmi pótadójából leszámítható. Felhivatnak tehát mindazok, kiknek bekebelezett, adósságuk van, hogy tartozásukat 1903. évi január 1-től 31-ig a községházán ingyen szerezhető valloniási íven vallják be. Az elöljáróság. HÍREK. Előfizetési felhívás. A »Balatonvidék « 7-ik évfolyamára uj előfizetést nyitunk. Kégi előfizetőinket pedig, kiknek előfizetése december hó végével, vagy már előbb lejárt és még nem újították meg, tisztelettel fölkérjük bogy bátraiékos előfizetéseiket lapunk kiadóhivatalába mielőbb megküldeni szíveskedjenek. A >Balaton vidék« előfizetési ára: Egész évre 10 kor. Negyed évre 2 50 k. Fél évre 5 « Egyes szám 20 fill. Jl „Balaton nidék" kiadóhivatalt. — Főpásztorunk súlyos beteg Mint legnagyobb részvéttel értesülünk Hornig Károly báró megyés püspökünk Őnagyméltósága súlyos beteg. Már a mult év őszén súlyos volt, főpásztorunk egészségi állapota. Betegsége akkor azonban rj, t t „t i 1,1 újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb Repes levelezoiapoKDOl választékban kaphatók - - Snjánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.