Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1908. január 4. BALATON V1DEK Közönségünk, mely az óv utolsó estéjét szereti vidáman és mégis ot.thoniasan tölteni, szivesen látogat el a »Kesztbelyi Iparosok Dal­körének « hangversenyére. Meg is érdemű a támogatást ez a dőrék egj estilet, annál is inkálb, mert tagjai két ke­zük tisztes munkájával tartják fenn magukat, családjukat, de a fárasztó, sokszor kimerítő mn 11 ka után időt szakítanak maguknak arra is, bogy az idealismus oltárán áldozzanak, egyesülve a magyar dal müvelésében, lelkes szeretetében. A Szilveszteri hangverseny már évek óta a legszerencsésebb megoldisa a különböző osz­tások egyesülésének. A kiket máskor a foglalkozás, vagyoni állapot, meggyőzcdés stb. oly rideg választó fallal különít el egymástól, azok a Dalkör csa ládias mulatságán olj'an szép< n elszórakoznak egynás mellett, mintha az esztendő egész folya­mán érintkeznének. Es igy van ez jó. Adja Isten, hogy a de­r«k Dalkörnek ezen összetartó, egyesítő ereje a jövöb«n még azokat az elemeket is mi-gához édesgesse, akik, talán azt se tudva, miért most tőle idegenkednek. De térjünk az estélyre. Nyugodt lélek! el, minden hízelgés nélkül elmondhatjuk, begy a n űsor minden egyes pontja kiva'óan sikerült. A dalkör megnyitó éneke után, melylyel Kossuth Lajos esztendejét ünnepe'le, Simon Ilona k. a. gyön) öi ködtet te a közönséget szép cimbalomjátékával. Igen n8gy figyelemmel hallgatták a nagy élvezetet, s egyúttal tanulságot nyújtó harma­dik pentot: «Képek a magyar zene múltjából és jelenéből*. E számot Vucskics Jenő főgimu. tanár állította össze páratlan zenei tudással. Na^y vonásokban elénk varázsolta a régi és nj ma­gyar zenét, bemutatva a nevizetesebb termé­keket. Nagyon tetszettek Laky Péter és Capelláró Got.tlieb igazán szép nótái. Vucskics művészi zongorajátékától min­denki el volt ragadtatva, az a melegség, az a liazefias hév, mely az ő játékán átlengett, ha­talmas tapsokat váltolt ki a közönségből De mit szóljunk az ö bámulatosén töké etes teoh­niká ár ól ? J Vucskics Jenő kitüuö művészi játékától s nagy zenei tudásától még sokat lehet váini. A hazafias dalok keltette hangulatot jóté­kouyan érintette «A fogoly leugyel» c. költe­mény, melyet Nagy Jei ö adott elő hatásosan, szép cseugő hangon. Következett, ezután a műsor legnehezebb, legmiivésziebb pontja, az * Egmont» nyitány Beethoventől. A nagy zeneszerző hatalmas alkotásával derekasan küzdöttek uieg az előadók: Gönczi Ede és Vucskics Jenő főgymu. tanárok. De sokkal nagyobb hatást tettek azok a magyar darabok, melyeket a két kiváló muzsi­kus a tapsvihar lecsillapodásával előadott. Egyike volt a legkedvesebb számoknak Csirke Margit k. a. és Gyarmathy Miklós zon­gorajátéka. Mintha csak a jó Molnár János ült volna a zongoránál, olyan szép, természetes, magyar hangokat csalt ki belőle G3armathy Miklós. Hűen k sérte a bájos megjelenésű C-i ke Margit k. a. kedves, sima játékát. Olyan szép volt az a két kedves fiatal lélek egymás mellett, ! Végül a legteljesebb elisu eréssel kell meg­emlékezni Garay Sándor karnagyról, kinek ta­pintató.", higgadt, vezetése mellett a Dalkör va­lamennyi énekszámát teljes precizitázsal adta eló. A műsor végén, mikor a «gyenesi bort is elóicsérték«, megkezdődött a lélekderitő tánc, mely jó kedvvel egész reggelig tartott, A né­gyeseket 60 pár lejtette Szózat a snagyar szőlőbirtoko­sokhoz. A teljes megsemmisülés veszélyéből sze­rencsésen megmenekült hazánk szőlőművelése, a filloxera által elpusztított, szölőparlngok nagy része felújíttatott, és tízezernyi holdjait, a sivár terméketlen homokterületeknek is meghódítot­tuk ezen legintenzivebb gazdasági ágnak. Mennyi fáradság, mily áldozatkészség, mily rendíthetetlen hit egy szebb jövőbe tott.e ezt «8»k lehetővé ! Gazdáink vagyonuk romjait, hitelök végső m6gf'eszité»ét fektették bele, hogy ismét talpra állítsák szélőmivelésünket és visszahódítsák régi feledékenységbe merült jó hírnevét a ma­gyar bornak, a magj'ar szőlőnek. És most, midőn a befektetett tőkének és a ráfordított muakának jövedelmezni kellene, azt tapasztaljuk, hogy a borárak egyre esnek, a cseniege.««őlő tulprodukcióval küzd, a fogyasz­tás egyre csökken és kivitelünket megterem­teni nem vagyunk képesek, hanem ínég a legelkeseredettebb harcot kell folytatnunk', hogy az olasz bort, a török saölőfc, a görög mozso­lát i: mindenféle cocaakot, pezsgőt, hazánkból kiszoríthassuk. Reformálni kell a boritaladót, a borpá­linka utáni illetékeket, az agrárkölcsönt, istá­polni kell a pince- és szőlöértékesitó szövetke­zeteket, szerveznünk a borárveréseket, a fővá­rosban állandó borvásárt berendeznünk, min­den tőlünk telhető eszközzel előmozdítanunk a borfogyasztást és csökkentenünk a termelési költségeket, ha azt akarjuk, hogy az a 700 millió korona, mely értéket a magyar szőlők képviselnek, jövedelmezzen és kétségbeesett termelőink szőlőik kivágása után vándorbotot ne vegyenek kezökbe. Óriási feladatok várnak megoldásra, me­lyek azonban az egyesek, vagy a kevesek ere­jét sokizorosan felülhaladják. Össae kell állauiok mindazoknak, akik a magyar szőlőmivelós keserves állapotát nem csak érzik, de segi'eni is akarnak rajta, auik nem csak ke»eregui, de akarni is tudnak. Szervezkednünk kall, mert a tetteknek ideje elérkezett ! A Pozsonyban f. évi szeptember havában lezajlott II. országos szőlészeti és borászati kongresszus teljes nyíltsággal és a résztvevő tagok százainak élénk helj'esléne mellett tárta fel mindazokat a baiokat, melyek haiánk sző­lőmivelósét sújtják és melyeknek nagy részét már rég sikerrel leküzdhettük volna, ha idejé­ben összeállunk és az egyesülésben rejlő erőt felhasználjuk teltek véghezvitelére. Enuek az óriási gazdatársadalomnak, mely Magyarországon szőlőmi velóasel foglalkozik, hozzávetőleges számítás szerint 4 — 600 ezer ember! még a mai napig nem volt országos szervezete, mely kellő sulylyal ós megtelelő anyagi eszközökkel küzdött volna az összesség érdekeiért. I»nen a bajok halmaza, innen a lehetet­lenség minden veseedelemmel szemben. Ezen a rég érzett hiányon az öntudatra ébredt szőlőbirtokosok Pozsonyban egybegyűlt képviselete, végre segíteni kívánt: megalkotta a »Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületé«-t, mely *ászlója köré kivánja gyűjteni mindazo kat, a kik a magyar bor régi hírneve, a szőlőmivelés rehabilitása, a régóta tűrt sérel­mek megszüntetése, a bi'tokos osztály jóléte érdekében cselekedni is akarnak. Az egyesület évi tagsági dija oly csekély, (évi 8 kor.) hogy e tekintetben a legolcsóbb az összes országos egyesületek közt. Módot kell nyújtani, hogy ne csak azok léphessenek be a szőlősgazdák egy !etéi e, akik az elől bármi ok­nál fogva ki nem térhetnek, hanem arra is, hogy a magyar intelligens szőlőiennelő közön­ség leljes számban iratkozhassak be a tagok közé. Nagygyá, hatalmassá, akcióképessé csak akkor lesz az egyesület, ha az rövidesen több ezer tagot, szá;nlál és nincs az a legutolsó szőlőtermelő közlég, melyekben az egyletnek néhány képviselője ne lakjék. Ne várjuk, hogy előbb hadd léphessenek be mások és a felmu­tatott ered mény legven döntő a mai magatar­tásunkra nézve, hanem lépjünk be azonnal és valamennyien, a kik hazánk szőlőtermelésének fel virágzását kívánjuk és a kiknek anya«i ér­dekei azzal összeszövődtek. Büszkén szoktunk arra hivatkozni, hogy az összes gazdasági ágak közt a szőlőtermelés navezheti magáénak a legnagyobb számú in­telligenciát, ennek sorában a szellemi arisztok­rácia teljes számban képviselve van : tanárok, birák, lelkészek, orvosok, hivatalnokok, ügy­védek, mérnökök, gyógyszerészek, kereskedők, iparosok stb. Mutassák most meg, hogy azt a nagy szellemi tőkét egy táborba összegyűjteni hajlandók és a magyar szőlömivelés számára haszuositaui képesek. Lépjenek be minél nagyobb számmal az egylet alapító tagjai közé, hisz az alapítvá­nyok összege oly alacsonyban állapíttatott meg ('200 kor.) és ez az összeg is három év alatti részletekben fizethető le, a mi a kevésbé jó­móduaknak is lehetővé teszi, hogy nevüket hazánk szőlőregenerációjának apostolai költ megörökíthessék. A tettek propagandája szorítsa háttérbe a meddő panaszt és elégületlenséget, mely az ön­bizalmat csökkentvén, a helyzet javulására kí­nálkozó alkalmat is elmulasztja. Tagsági belépési nyilatkozatokat,, taggyüjtő iveket, részletes alapszabályokat kívánatra lulld és minden tudakozódásra felvilágosítást ad az egyesület igazgatósága (Budapest, IX. ker., Ullöi-ut 25.) Az egyesület választniánj^a nevében : Zse­létiski Róbert gróf orsz. képv., elnök, Bohus László láró főrendiházi tag, Baross Káról}', Bernáth Béla, Heitelendy Ferenc, országos kép­viselők, alelnökök', Drucker Jenő dr. igazgató. Kövessi Ferenc dr. titkár. HIVATALOS ROVAT. Hirdetés. A telekkönyviig biztosított követelések kamat jövödelmének 10 °/ 0-a adós föld és ház­ad ójának általános jövödelmi pótadójából leszá­mítható. Felhivatnak tehát mindazok, kiknek beke­belezett, adósságuk van, hogy tartozásukat 1903. évi január 1-től 31-ig a községházán ingyen szerezhető valloniási íven vallják be. Az elöljáróság. HÍREK. Előfizetési felhívás. A »Balaton­vidék « 7-ik évfolyamára uj előfizetést nyitunk. Kégi előfizetőinket pedig, kiknek előfizetése december hó vé­gével, vagy már előbb lejárt és még nem újították meg, tisztelettel fölkérjük bogy bátraiékos előfizetéseiket lapunk kiadóhivatalába mielőbb megküldeni szíveskedjenek. A >Balaton vidék« előfizetési ára: Egész évre 10 kor. Negyed évre 2 50 k. Fél évre 5 « Egyes szám 20 fill. Jl „Balaton nidék" kiadóhivatalt. — Főpásztorunk súlyos beteg Mint legna­gyobb részvéttel értesülünk Hornig Károly báró megyés püspökünk Őnagyméltósága súlyos beteg. Már a mult év őszén súlyos volt, főpásztorunk egészségi állapota. Betegsége akkor azonban rj, t t „t i 1,1 újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb Repes levelezoiapoKDOl választékban kaphatók ­- - Snjánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom