Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
J3. = = _ amelyeket a miniszteri tantervek ós szabályrendeletek körülményesen meghatároznak és előírnak. Eszünk ágában sincs kicsinyleni ezeket az ismereteket. Sőt elismerjük, hogy ezek nagyon hasznos és szükséges dolgok. És igen nagy elégtétellel vesszük tudomásul, hogy az iskolai rendtartás megtalálta mindazokat a paedagogiai eszközöket, a melyek a szükséges ismeretek megszerzésének ellenőrizésére teljesen megfelelők. Nem is erről van szó. Hanem arról vájjon Magyarország iskolái el tudják-e látni ezt az országot azokkal a karakterekkel, a melyeket meghajlítani, a haszonlesés, a megélhetés, a kapaszkodás nevében nem lehet. Bőségben vannak-e azok a jellemek, a melyek még a klasszikus pogánykor is különös tisztelettel emiitett: »Iustum et tenacem propositi virum . . .< ? Ne tessék a7t hinni, hogy az iskolának feladata megoldást nyer azokban az ismeretekben, a melyeket az emberi tudományok különböző ágaiból összehordunk, hogy azokkal a fiatalság fejét teletömjük. Nem látjuk-e azt, hogy ezeknek az ismereteknek az élessége és bősége vajmi sokszor összefér az erkölcsök olyatén meglazulásával, a mikor már nemcsak az erkölcsi kódex, hanem a büntető kódex nevében is kifogást emelhetünk? És egy ilyen bűnös nemzdéknél elhiszi-e valaki hogy megoldotta az iskola azt a feladatot, a melyet eléje — bocsánatot kérek a kifejezésért — a keresztény Magyarország tűzött? Ha tehát van egyáltalában jogosult követelmény, a melyet Magyarország iskoláival szemben a keresztény család és nemzet nevében emelhetünk, akkor ez a követelmény nem lehet más, mint a keresztény nevelés. Mi az iskolától keresztény jellemképzést várunk, amelynek alapja és vetitós számos helyén nyer kielégítést, nevezetesen az ipartestöleteknél, foglalkozást közvetítő üzleteknél, a különböző szakegyleteknél s igen sok esetben a korcsmákban. Ennek a széttagoltságnak azután az a következménye, hogy munkaadó és munkás nem találnak egymásra. A közvetítő helyek leggtöbbjénél a munka elnyerhetése közvetve vagy közvetlenül dijhoz van kötve. Némely foglalkozást közvetítő üzlet a munkást erősen meg is sarcolja. Ha pedig a szegény iparos ifjú a busás közvetítési sarcot megfizetni nem tudja, ha volna is munka, az el nem nyerhető. Hála Kolping nagy szellemének, kath. legényegyleteink e tekintetben is mindmegannyi őrállomások. Az átutazó vándornak barátságos fogadást, menhelyet és segélyt nyújtanak. Azonban csak ideig-óráig. De nem is ez a végső cél. Hanem, hogy tagjaikat vallásos, szakképzett és szorgalmas munkásokká növeljék. Ezt a nemes célt pedig legényegyleteink nem munkálhatnák eredményesebben, mintha tagjaik számára állandó munkáról is gondoskodnának. Mert, aki mnukát, ad, kenyeret is ad. E nemes cél — szerény véleményem szerint: az ipar munkaközvetítésnek legényegyleteink körébe leendő bevezetésével volna elérhető. Ily intézirény hiányát iparos mestereink csak ugy érzik, mint iparos segédeink. Az átutazók vándorköny.veikkel megjelennek ugyan az egyletben. Vendégszeretetével (nem egy esetben) élnek, sőt, nem egy esetben •issza is élnek. Ez azonban osak időleges állapot. Mivelhogy egyleteink mai szervezetükben a vándornak barátságos fogadás és némi segélyen kivül egyebet alig nyújthatnak. BALATON VIDÉK gyökere az a nagy keresztény hagyomány, melyet apáinktól örököltünk. Hitet mindenekelőtt és önfeláldozó szeretetet és mélységes bizalmat nemzeti jövendőnkben. Tessék kiűzni iskoláinkból azt a hitvány materializmust, a mely megrontója volt a lélek minden idealizmusának ; tessék kiűzni iskoláinkból azt a silány egoizmust, mely visszariad az önfeláldozástól, az áldozattól és polgártársát csak annyira becsüli, a mennyire eszközkép ki tudja használni a saját emelkedésére; tessék kiűzni azt a pesszimizmust, mely ott hagyja Magyarország nagy keresztény hagyományait és gyáván lemond nemzete nagyságáról. Ha iskolánk misszióját nem bénitja meg az a materializmus, a mely mindent a bezsebelhető haszonnal mér. sem az az önzés, amely az áldozatrakész szeretetet agyrémnek tartja, sem az a kétségbeesés, melyben hitelét veszti minden nagy keresztény hagyomány ; ha iskoláink keresztényeket adnak az életnek, a kik hisznek és életük célját nem silánj' élvezeteknek hajhászásában keresik/ egyszóval, ha az ország meg tudja érni keresztény újjászületését: hát akkor elmondhatjuk, hogy iskolái megtették kötelessógöket. Adjatok nekünk hivő keresztényeket, férfiakat; hiszen tudás dolgában a versenyt ugy is álljuk. Keszthely- meg Hévízről. Sok szó esett már a fővárosi ós a vidéki sajtóban is a magyar íürdők pangásáról. E stagnálás okául sok mindent felhoztak : életrevaló ság hiányát, a nem elegendő kényelmet, a drágaságot és sok minden mást. Annyi tény, hogy magyar közönségünk — bárha engedett osököuyös elfogultságából már valamelyest — még mindig tömegesen tódul külföldi fürdőhelyekre. Stájerország, Karinthia, Salzkammergut stb. minden kis fészke valóságos bucsrujáróhely^ ilyeukor a magyar üdülők száA vándor tehát kénytelen idejét az egyleten kívül korosinákbau tölteni. Mert sok esetben a kínálat ós kereslet helye. Tehát itt találkozik mester és segéd. Hogy pedig a vendégszerető korcsmáros pártfogását kiérdemeljék, mester is, segéd is kénytelen költeni. E bajokkal szemben csak az orvosszerv kinálkozik hasznosnak : az ipari munkaközvetítésnek megvalósítása. Vele a vándorlás számtalan sebe nyer gyógyító irt. Egyszersmind ipari, közgazdasági, emberbaráti és szociális kérdéseket véd ós istápol. Különös érdekkel bir mégis e kórdós az iparos mesterek ós segédek szempontjából. Ugyanis ily intézmény közvetítése révén az iparosmesterefc könnyebben és biztosabban juthatnának munkásokhoz. Nem leuuének esetlegességnek kitéve. Tegyük fel például, hogy az iparos segéd ép legnagyobb munkahevében felmond, eltávozik vagy megbetegszik. Mi következik erre? Keresgetés, kapkodás alkalmas munkás ut.áu. A véletlenül jelen kezöket szükségből alkalmazni kell. Sok eset ben a mester augagi kárával is. Es ugy károsodik a mester munkaveszteség vagy tulcsigázott munkadíj címén. De a munkaközvetítés haszna világos az iparos segédek érdekeit tekintve is. Ep a fönnebb vázolt okok miatt a vándor nem egyszer juthat oly mostoha körülmények közé, hogy hónapokig nem nyerhet alkalmazást. Es a mai nyomott ipari viszonyok között ez gyakori eset. Példát ezúttal osak hazulról veszek. A keszthelyi kath. legényegyletnek 6 évi fönnállása óta mintegy száz átutazója vo't. E számból több mint fele inunkahiányából nem 1902. augusztu s 91. mára. Az ottani élelmes paiasztságnak valósigo» kincsesbánya a mi publikumunk jóhiszeműségében ; mert gyakran igazán megfoghatatlannak tetszik, hogy oly helyek, melyeken még klimatikus gyógyhatásuak nyomára sem akadni, mint keres üdülést sok ember ! A kópzelődésnek mily magas foka kell ahhoz, hogy valaki elhitesse magával, hogy ott egy kényelmetlen, alacsony fagereudás viskóban jobban érzi magát, mink modernül berendezett városi lakásában ! Egyet azonban meg kell engednünk éa esc az, hogy az ottani lakosság minden élelraesaége ós furfangja mellett is a legtöbb helyen valóbam legtávolabbi hajlandóságot Bem mutat arra nózv«, hogy az üdülő közönséget nyúzni, vagy kopasztaui szándékoznék. Szolidak és szerények követeléseikben ; keveset nyújtanak, de azt nem is beosülik tul ; ós igy ott az üdülést, kereső gyakran olcsóbban él meg, mint nagy igényű otthonában. Kétségtelen, hogy most is nagyon elterjedt, az a téves hit, hvgy magyar fürdőink, a mellett, hogy keveset nyújtanak, még mindig mesésen drágák és ez mint valami lidéronyomáa fojtogatja még folyton fürdőinket és nem engedi őket ugy fellendülni, mint a h">gy megérdemelnék. Annyi bizonyos, hogy sok magyar fürdó, köztük egy-két balatoni fürdő is — melyekről most hallgasson a fáma — nagyon is rászolgál e kemé-iy vádra. De azért, hogy néhány kapzsi fürdőtulajdonos anuyira visszaél a helyzettel, miért szenvedjen egyszersmind annyi igazán szolid magyar fürdó, azt valóban nem látjuk be. A baj részben abban is leledzik, hogy e kitűnő fürdők legtöbb tulajdonosában még nincs meg az a magasfokn életrevalóság, melyre külföldön mindenütt lehet akadni, hol minden kis fészek a reklám nagyhangú frázisaival és ígéreteivel seregiti össze a könnyen lépre meDÖket oly helyekre, melyek az üdülőnek silány semmiségnél egyebei sem nyújthatnak. Tisztelt magyar fürdőt,ulajdonosok tanuljanak élelmességet a kíllföidtöl : verjék önök is szakadatlanul a reklám legerősebb dobját, tudassák a világgal, hogy mi mindent nyújthatnak ; higyjók meg, nem fognak vele szégyent vallani, hisz van mivel dicsekedniük. De legyenek is szerények követeléseikben, ue becsüljék tul azt, a mit nyújthatnak és ne vessék el a sulykot, mihelyt egyszer valami alapot teremtettek fürdőjüknek ; elbizakodottságukban aztán ue menjenek annyira, hogy meg nem engedhető drágasággal ismét elriasszák a fürdőközönséget ! Csak igy fog sikerülni a tévhitet, teljesen juthatott munkához. És ez a mai időkbeu nem is valami szórványos jelenség. Sajnos, nagyon is általános. Ugy hiszem, mindnyájunk élénk emlékezetében van még az utóbbi évek nagymérvű munkanélkülisége ós az azt követő nyomor ós elégületlensóg ép a nagymérvű iparpaugás ós közgazdasági válság miatt. Igy volt ez az ország nagy részében. Ami áll nagyban, áll kicsinyben is. Mi lesz tehát az iparos ifjú munkanélküliségének következménye ? Az, hogy eddigi szorgalmas gyümölcsét, megtakarított pénzecskéjét, részint, az állást közvetítő üzletek üzérkedései, részint a napi élet szükséglétéi felemésztik. Másrészt, ha igaz az, hogy az idő pénz, mennyi időt, illetve mennyi keresetet vészit az az ifjú munkaerő! É< ,báuy muukaerő csenevészedik el ily uton ? ! Állandó munkahiinyában lassankint megszokja a munkátlanságot. Igy válik a munkakereső gyakran munkakerülővé. Az ily örökös, szinte typikussá vált vándor, amellett., hogy nem válik díszére az iparnak, egyszersmind terhe lesz övéinek, az iparosságnak ós a nagy társadalomnak. Mert mi tagadás, nap-nap után számtalan olyan vándorló kopog ajtóinkon, kiknek kenyere az örökös muukakerülós. Rá senki ügyet sem vet. Hányódik, vetődik, azután elkallódik, Fáradság, nélkülözések testi erejét, is kimerítik. Kész a betegség. Ki gondozza azt a szegény vándor legényt? Kórházba kerül övéinek vagy illetőségi helyének rovására. Biztos menedókhety és ápolás hiányábau az ilyen vándorlás már nem egy reményteljes életnek ásta meg korai siiját. És pedig nemcsak fizikai, de erkölcsi szempontból is. Hány gondosan nevelt jó erkölo»ü
