Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

2. BALATON VIDÉK Nem vagyunk képviselők mindnyájan de küldöttek igen szent és magasztos feladatokkal: Isten, haza, király és társadalom iránt számadásra kötelezve. Hogy áll nyereség és veszteség számlánk"? Hamis mérleget nem állapithatunk meg a nélkül, hogy saját kárunkra önmagunkat meg ne csalnék. . . . Vessük először is mérlegbe a legszentebb súlyt egyesek és nemzetek legdrágább kincsét: a vallási és erkölcsi életet. A hit és vallási élet nem egy elsaomoritó jele maradt gyászos őrökeégkép reánk. De maradtak vigasztaló jelenségek is, bizonyitékai annak, hogy nem halott a leány hanem csak z' ndereg sébredesének ideje már nincs messze. Záloga ennek az augusztusban lefolyt III. orsz. kath. nagygyűlés, a minden vonalon megindult ker. társadalmi tevékenység s az az üdvös mozgalom, mely városokat ós vármegyéket a vasár és ünnepnapok megszentelésére sarkal — a vasárnapi munkaszünet általánosításának sürgetésével. De ha tovább figyelünk, mint távoli de folyton erősödő vészharang kongása hallatszik felénk egy elkeseredett tábor harciriadója az évről-évre terjedő szocializmus csatakiáltása. Ez riadó hadat üzen Istennek, vallásnak, hazának. A társadalmi rendet fölforgatással fenyegeti. sőt már az alkotmány kapuit is döngeti. Muló évek számtalan mulasztásainak, férges gyümölcse ez. A társadalom rohanó fejlődósében megfeledkezett kisembereiről. És mig a vezérek aludtak, megjött az evangeliumí ellenséges ember s elhintette a fölforgató tanok konkolyát. Azok kikeltek, nagyra nőttek s kezdik teremni gyümölcseiket. Ezekről ismerhetünk rájuk. Am legyünk igazságosak. A mult év sok üdvöst termett a bajok gyógyítására. Szívesen írjuk föl azokat a vezérlőkörök ós a társadalom számlájának javára. Társadalmi egyletek, szövetkezetek, a gazdasági és [munkás cselédpénztár életrevaló működése, az ipari munkaközvetítés szervezése, országossá tétele, a munkaközvetítő intézet szociális hasznos tevékenysége azok a tények, melyekre, mint hasznos eredményekre bátran hivatkozhatik a mult év története. Szó, a mi szó, az utóbbi néhány év tevékenysége sok évtized mulasztását van hivatva pótolni. Társadalmi életünk egy másali sebe: a nyomorsujtotta nép kivándorlása is gyógyító és enyhítő szert nyert: a kivándorlási törvényben. Gazdasági, nevezetesen szölő-kulturánk történetében is emlékezetes lesz a mult év. Az olasz borvám klauzula — eltörlése elleni országos mozgalom is céljához ért. Biztosítékot nyert a nemzet, hogy a sérelmes clauzula föl fog oldatni. A nemzeti jólét egyik hatalmas tényezője a közigazgatás is elérte egyszerűsítését. Folyta tisztogatás munkája emberül. Kis és nagy Katkák jártak és dolgoztak a hazában s már is tisztább széli lengedez bürókban és közéletben. Bizalommal tekinthetünk vissza; ?ok üdvös intézmény alkotása sulylyal esik a mérlegbe nemzetünk nyereség számlájának javára. Kis városunk történetében fénypontot képez a búcsúzó esztendő junius 8-ika. A magyar földmivelés nagy Mecénásának, a magyar gazdák legnagyobbjának és atyjának Festetics György grófnak ércszobra ott a főtéren nagy időkön át hirdetni fogja a magyar gazdaosztály hálás kegyeletét s egyszersmind világító oszlopként ragyog ott példájául annak : miként lehet és miként kell Istenadta tehetségünket nagy-, ban és kicsinyben nemzetünk és népünk javára gyümölcsöztetni. Városunk fejlődése hatalmas tényezőt nyert a keszthely—tapolcai vasút kiépítésében. Kulturális haladásunk a zárdai internátus kibővítésében—a vallásos élet buzgalma az uj és díszes szt. Anna kápolnában. Tettünk eleget. Az eredmények mutatják. De vájjon nem tehettünk volna e mégtőbbet is, ha az elmúlt időt arra használjuk, miért azt Isten adta — munkára? Most még csend van a természetben, béke a nagyvilágban. Ez a munka igazi ideje. A drága idő okos felhasználása és munkásság legyen jelszavunk. Dolgozzunk az áldott haza s a mi kis városunk boldogitására, hogy tető alá hozhassuk a házat, mielőtt nagyobb viharok következhetnének be s mielőtt még késő lenne. Te pedig nemzetek ós királyok Istene >áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, vezéreljed jóra a mi királyunkat.* A kisbirtok hitele. A kisbirtok hitelének kérdésében eddig vajmi kevés történt. A mi tölténk, az is inkább több kárt, mint hasznot okoaott. Sokat beizéltek és irtak i* ez érdemben és a legnagyobb része megegyezett abban, bogy a kisbirtok hitelének járadékszerünek kell lenni ég hogy ee a járadék nem múlhatja felül a kisbirtok évi jövedelmét. Az a mily természetes, éppen olyan világos. E mellett azonban nam szabad elfeledni azt, hogy a hitel kamatlába is kell, hogy a legalacsonyabb legyen, mert. lia a kisbirtok méltányos hitelét uzsorás kamatra vett pé»azel és nem járadékszerü kölcsönnel fed^aik, akkor AZ értelmesebb kisbirtokost, hogy földjét megtarthassa, rablógazdsságra kényszerítik, mert különben a föld az uzsorakamatot nem kosza be. Ez a gazdálkodás azonban előbb-utóbb a föld kimerülésére vezet és bár lassabban is, de az igy gazdálkodó kisbirtokos birtoka elmerül az adósságban. Ha pedig ilyen birtokot eladnak, akkor becsapódik ai, a ki az ityet megveszi és igy megkárosodik »z a jóhisaemü számára, mint épen csak ez a darab fcld, melyet, hazádnak mondasz : értsd meg, ha boldogan, ha boldogtalanul, hu szegényen, ha gazdagon, ha arcod véres verejtékével dolgozva, ha könnyen élve, de itt kell élned, itt kell meghalnod ; tedd ki belőle e lábadat, idegenbe mentél; t.iigadd meg e röghöz való jussodat, magadra mai ad tál árván, árvábban, mintha itthon senkid se volna. De szállok szivedhez is ! Van lelked itt hagyni ezt e, földet, a »melyen anynyiszor apáiu vére folyt« ? Van lelked itt hagyni azt a rögöt, melyhez kedveseid ezreinek sírhalma kötözött, a melyen álmaid álmai megvalósultanHk ? Hiszen éltetőd, föntartód, véred lüktetése mindenkor a szabadság volt S a szabadság mátkádnak, e földnek szöruyü vajúdása u'án itt született meg számodra. S hütlenül it t hagynád édes anyádat ? Auyai szerelmét dobáliiád meg önzésed sorával ? Lássák — ! —. Vörösmartynak a szobrára csak az imént érkeztek be a pályázatok s a költő alakját ki ugy, ki amúgy fogta fal. De azt a felfogást, a melynek legjobban megörültem volna, egyiknél sem találtam. Ha én Vö rősmartyt ércbe akarnám önteni egy nemzet számára, csak a Szózatba mélyednék bele. Miért? Mert ilyet, ő is csak egyet irt, s soha más a ayomába nem lépett, de nem is léphet. Csak a Szózat tanulmányozásába merülnék, mert lelkesedése, biztatása, igaz magyar eaive, melyről egyéb költeményei nevezetesek, a Szózatban mind megvannak. Magaslaton áll s ide stróliogatja magához népe apraját, nagyját : azokat, a kiknek kezébe a vezetés pálcáját tette az Úristen, azokat, a kiket másként tomboló Lftdi méneken ábrázol ; azokut a kis embereket, a kik kalapácsosai, fúróval, fejszével járják be az országot s H boldogabb jövendő szilárdabb alapjait, kovácsolják; azokat az elhidegült magyar hölgyeket., a kiknek egyébkor csak a szépségükre feledkezik rá de jégnél is hidegebb szivük lassú dobogá-ától visszariad . . . s hogy maga köré gyűjtötte őket, egy szempillantással végig méri ennek a szegény országnak múltját és jelenét, csekély örömét és tenger szenvedését, mindazt, a mi keblünkre tűzheti a reménység zöld ágát s a mit fí maga látott, nékünk is látni engedi. hadd lelkesedjünk vele együtt, hadd keseredjünk vele együtt, hadd reméljünk vigasztaló jövendőt vele együtt. Gyönyörűséges szép magyar nótát, muzsikál ez a »vén cigányt, a me lyen — magyar módra sirhatunk, vigadhatunk, tombolhatunk és — cselekedhetünk. Ez a fő : cselekedettel szeressük e hazát. De nem volna teljes ez a kép, ha fekete saint is nem föstenék bele tisztelt, hallgatóim számára. Mert ez a fekete szin, a »nngyszerü haláU ott kisért Vörösmarty költeményében is. A halál — ! — mindig nagyszerű, mert megdöbbent s az ember gyarlósága osak nngynehezen birkózik meg azzal a gondolattal, hogy a föld, a teremtés koronája, koronátlan, koszorutlan, tehetetlen agyaggá zsugorodjék. S ha egy ember halála is megdöbbent, vájjon nem bom&sztó-e még gondolatnak i», ha egy nemzet haldoklásának szólal meg e lélekharang ? S ha egy ember halála i« nagynerü, nem tudjuk-e nagyszerűnek elgondolni egy nsroiet temetését ? Koporsóját idegenek kisérik ; a gyésidobot idegen nemzetek idegen fiai pörgetik ; a gyászolók tán egy esatendö múlva osatoauck az örökségen, de a terneté* impoxáns, borzawtó, nagys«erü voltát, a temetéskor kell, hogy »zivökre vegyék. S igen. »Népek hazája, a nagyvilág' a költő honszerelme* képzeletében eljön siratóba, mert költeménye oly koraiak »zülötte, melyben a magyar nemzet nagy, gondolkodó és reménykedő fiai nem egyjének »zeme előtt buskodott e fekete gyászmenet. A Szóaat bi«tat a jövendő reménységével, de eübénk tárja, hogy a »nagyszerü lialél« nincs éppen kizárva történetünk hosszas életéből. De hát nem szivteleuség-e, ha azok, a kiket egy koszorúba fűzött eaer esztendő, épen a helál torkában szakaszkoduak ki a koszorúból? S vájjon volna szivök a kiszakaszkodottaknak eljönni a me gholtak eltemetésére? Tán még fáklyát ii vinnének, dobot is vernének a temetéseu, avagy hantot is vetnének véreik beföldelt koporsójára? S vájjon minő lélekkel néznék egy elhunyt ország sirfölirását ? El tudnák-e olvasni, hogy »itt nyugszik Ma gyarország ?« Nem, nem lehet. Ettől még gondolatban is meghűl a költd s megint csak az a két, »or a szabadulás abból Levélpapírok. 60 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák ós zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választókba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.