Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
1»02. december 28. U A LATON VIDÉK adósságmentes földműves is, a ki a többi birtokának a hozadékéból akarja törlesztgetni terhes tartozáaait. Persze nem mindjárt, de később ő is hasonló hinárba keveredik, miut az, a kitől a földet vásárolta. Természetes tehát, hogy ezek «E emberek önhibájukon kivül esnek a vagyoni romlásba. A hitellel bánni uem tudó és apái nyomán egyszerű eszközökkel gazdálkodó apró gazdálkodók kis birtoka, két-három év alatt, az uzsorás kezében van és ennek következtében a magyar parasztból elzüllött munkás lesz. S midőn összetett kézzel nézzük, hogy a talajt.a földművelő lábai alól mint lehet kiszedni az állam törvényeinek támogatásával, akkor van-e joguuk csudálkozni a fölött, hogy a koldusboti a juttatott nép vándorbotot ragad és jobb hazát keres. A legaktualisabb kérdések egyike tehát az, hogy mi módon volna megoldható az a kérdés, hogy a föld népe olcsó ós hosszú tartamú kölcsönhöz jusson, — mert túlnyomóén nyerstermelő, földművelő állam vagyunk és egy rossz vagy jó termés kihat az ország lakosságának, minden rétegére. Azt tudja mindenki és nem kell ujra feltalálni, hogy ha jó dolga van a gazdának akkor boldogul az iparos is, meg a kereskedő is. Kiváló érdekű kérdés tehát az, hogy az őstermelés erősödjék, fejlődjék, haladjon, hogy ennek érdekében megtegyünk mindent és természetesen ugy, hogy más foglalkozások érdekei sérelmet ne szenvedjenek. Ha széttekintünk az országban azt látjuk, hogy ilyen irányban vagyon is sok tenni való. Eltekintve nagybirtokosainkat, az őstermelés meglehetősen hátra van maradva és ennek lényeges ós súlyos következményű oka az, hogy ez előtt ugy szólván ki volt zárva a lehetősége annak, hogy a kisbirtokos olcsó hitelhez juthasson. A kisbirtokosok ugyanis távol ts'ek a fő pénzforrásoktól, ilyenektől ők nem kaphattak kölcsönt. A falusi nép ugyanis távolabb esik a városoktól, másrészt meg az összeg kis volta volt az, a mi akadályul szolgált, tehát bizony ők oda voltak kénytelenek szorulni, a hol közel kapták, bármilyen volt is az ára. Ez idézte elő azután a romlásukat. De meg az is, hogy a bekeblezés ügyvédi és bélyeg, valamint illeték költségei is magas összegekre rúgtak és a kölcsön vett 200 koronából ilyen cimeken hamar elúszott 60—60 korona. Azt nem lehet tagadni, hogy a megbízható és szolid takarékpénztárakhoz sok vidéken bizalommal fordulhatott a kisgazda is, de egy ujabb és hatalmas lendületet nyert a kisbirtokosok hitelügye b. legújabban a szövetkezeti ügy kifejlődésével. A törvényhozás felismervén a szövetkezetek óriási jelentőségét és tapasztalván azon irigylésre méltó eredményeket, a melyokét más államokban a szövetkezetek utján elértek, megalkotta az 1898. XXIII. törvénycikket, a mely a szövetkezetek, de különösen hazánk gazdasági életében egy uj korszakot nyitott meg. A törvény a szövetkezeteket nagy kedvezményben részesíti, — de egyúttal szigorú felügyelet alá is helyezi. Elrendelte egy központ felállítását, a mely, miután négy évi működése után hatalinasau megizmosodott, a legutóbb tartott igazgatósági ülésén fontos határozatot hozott. Elhatározta ugyanis, hogy üzlete körébe felveszi a hosszú lejáratú jelzálogi kölcsönök engedélyezését is, mert eddig jobbára a személyi hitel kielégítését- szolgálta. Ennek következtében felhívta vidéki hitelszövetkezeteit, hogy működésük körét terjesszék ki a falusi gazdák hosszú lejáratú kölcsöneinek elintézésére, a mi által az a magyar nép, mely eddig földbirtokának jövedelméből a jórészt a betáblázási, bélyeg és egyéb illetékekre volt kénytelen költeni, a jövőben szövetkezetekbe alakulva, mindezen kiadásoktól megmenekül, a változást elkerüli ÓH az ezzel járó kellemetlenségeket és — az uzsorát. Az orsz. központi hitelszövetkezet ezen eljárását nagy horderejűnek tartjuk a kisbirtok jelzáloghitelének szempontjából, mert az egész országot behálózó szervezetével nézetünk szerint. a legkönnyebben, a legmegfelelőbben elégítheti ki a kisbirtokosok jelzálogos hiteligényeit is. Az irodalom népszerűsítése. Hogy a magyar szereti a diszt, a pompát, az régi igazság. Sajnos, sok bus és vidám magyar még akkor is nagy virtussal fejt ki világraszó ó parádét, 11 ikor az nem éppen szükséges, sőt akkor is, midőn fájdalmas érvágást jelent az ilyen pompa a zseben ; gyakran megesik, hogy mesés fényűzéssel véghezvitt ceremónia után korgó gyomorral fekszik le a »szegén}' gazdag.t Hogy e tulajdonság nem egyszer hibaszámba megy, az természetes. Igy például hibául rovom fel a magj'ar könyvkiadóknak is azt a tulajdonságát, hogy egy-egy vállalatot megindítanak egyes vagy összes remekírók munkálnak kiadására. És n: pvilágra s könyvpiacra kerülnek a drágalátos munkák, tündéri kiállításban tündéri magasságú árakban. »Magyar Remekírók* cimü, napjainkban oly óriási reka csapdából, melybe a kinos sejtés fekete képei szorították a nemzetnek éneklő énekest: *A nagyvilágon e kivül — Nincsen számodra helv. Áldjon vagy verjen sors keze — Itt élned, halnod kell!* De mégis, azt hiszem, a Szóaat alaphangja nem ez a kétségbeesés, hanem a reménység, mely szárnjait próbálgatja, ha föl tudna-* repülni magasra vilagitónak, az egybeseregiettek őszinte biztatására Az imént taglalt sötét képet megmagyarázza a költő érzelmének mélysége. Mely érzelem sajátja, hogy könnyen feketének látja a jövendőt, éppen azért,, mert még a széli öl is meg szerertné óvni a szeretettet. De mély érzelem nyomában fakad a reménység is. S Vöiősmaríj nemcsak végtelenül szeret, hanem mélységest-n gondolkodik is. S ha érzelme els-i 1 ja a mmzet l ánatát, gondolkodása fölébreszti Isien gci ö viselésébe vetett bizalmát. E bizalom sugallja a Szózat ezen gyönyörű szavait: *Az nem lehet hogy annyi szív — Hiába onta vért S ktservben annyi hü kebel — Szakad meg a honért.« Mmtha csak azt akarná mondani : nem töröl ki Isten földi igazsága a földi élet könyvéből olyan, nemzetei, melynek annyi hü fia, önzetlen gyeimeke pusztult bele a jó Ugy szolgálatába. S e sznint a Szózat érzésnek érzés, gondolatnak gondolat. Éizés, mely csak egy Vöi ösmarty aggódó szivéből fakadhat, gondolat, a melyet csak egy Vörösmarty gondolhat Olyan okoskodás, a mely kizárja az eilenkedésr.: nincs az a helyzet, akár élet, a kár halál, mely megszüntetne a költeméiiy minden ízeben osengo alapigazságot: *A nagyvilágon e kivül — Ninosen szamodra hely Áldjon vagy verjen sors keze — Itt élned halnod kell!* — S mi — ! — ne bajlódjunk azokkal, a kik azt vitatják, hogy nincs joguk a katolikusoknak a »Szózat«-ot énekelni, mert erényeik sorában ninca helve a hazaszeretet gyönyörű virágának. »A hazaszeretet áll szentül, illik ke resztóuy szívhez — mondja Nogáll János — söt gyémántkő a keresztény erén} 7ek fénycsomójában. * Jézus Krisztus isteni szivéből sarjadzik. Avagy nem látta-e ő is Jeruzsálem falai alatt azt a magyszerü halált*, mikor az apostolok a haza virágzásának, életének képeit mutogatták néki? Látta, mint Isten tisztán látta azt a sötét temetést, hazája borzasztó pusztulását s keserves könnyeket sírt érette. S könnyei mélységes honszerelem igaz gyöngyei voltak. Miért ne illenék a honszeretet hozzánk, mért ne volna kötelességünk szerelnünk e hazát ? Hisz íme az a költemény, melynél mélyebbet s igazabbat soha nem irtak honszerelemről, szintén keresztény sziv erényének ragyogó megcsillan ása! Szózat, azért szózat, mert édes mindnyájunkhoz szól, mindegyőnket buzdít és lelkesít, hogy mindenbeu, mindig és mindenkor »rendüleletlenül«! 3 Iámmal ajánlott vállalatot, — azután Eötvös Jóisef br munkáinak vállalatos kiadását, a "Magyar nemzet, történetét., legújabban Sipulusz munkáiuak összes kiadását s'b. stb. Ezek a magukban véve sz^p és dicséretes vállalkozások egy nagy hibában leledzenek. S ez az — a mint fönnebb mondám, — hogy óriási pompával készülnek ós kerülnek eladásra. Ez sem volna hiba, ha éppen az nem volna a oél juk, hogy a nevezett Írókat népszerűvé tegyék, olvasásukat elősegítsék, ismeretüket terjesszék. •Egy magyar (vagy .művelt*) család asstaiáróí sem szabad hiányoznia Persze hogy nem szabad. És mégis hiányzik igen-igen »ok müveit család asztaléról. És fog is hiányolni. •Hogy e müvek megszerzését megkönnyi-sfik ós mindenki számára lehetővé tegyük, a gyűjteményt, hajlandók vagyunk részletfizetésre is adni, és pedig. . .« S itt, következnek a csábítóbbnál csábítóbb részletfizetési föltételek. Nem eiég ? Adunk ráadást is ! »Ennyivel ós ennyivel olcsóbban adjuk ráadásul est és eat a müvet«. . . És igy tovább. Hát ez mind igen szép volna. Aeonban, ba meggondoljuk, hogy ezek a sgóp gyűjteményes diszkiadások 500—200—100 koronába kerülnek, egyszerre fizetve épp ugy, mint róseletekben (söt emígy gyakran dragábbau is megfizeti a vevő, ha netán valamely részletet nem fizethette ki pontosan, mert akkor pert akasztanak a nyakába), mondom, ha ezt meggondoljuk, egyszerre világossá lesz előttünk, hogy bizony ezen az uton éppen nem terjesztjük a remekírókat s a magyar irodalom éppen a magyar nép előtt marad továbbra is ismeretlen. Mert hiszen hány és hány müveit család akad, a mely bizony nem adhat könyvekre 500—100 koronát; hány és hány hivatalnok, tanár, tanító, pap, rsent.ri stb. van, a ki ugyan igen szeretné remekíróinkat olvasni, de nem juthat hozzá, mert nem telik sokszor a testi szükségletre sem ! Igy tehát 8 drága kiadások megvétele marad az arisztokráciára, mely amúgy it megszerezheti a vállalatban kiadott müvefcet egyea kiadásokban, meg a pénzkirályokra, a kik pedig csak szobadísznek veszik meg a gyönyörű könyveket, de nem szellemi táplálékul. Az bizony hát uem utja-módja az irodaloín, főkép a mag} ar irodalom terjesztésére ét népszerűsítésére. A magyar irók müvei amúgy is, egyea kiadásban is méregdrágák. A középosztály nagyobb részének, de fó leg a népnek lehetetlen hozzájuk jutnia. De miért? Mert mind disszkiadásokban jelenik meg. Sajátságos, sajnálatos mániája ez a manapság a könyvkiadásnak. Még a magyar szakművek is drágák, diszkötés nélkül is, hát még a magyar remekírók, szépirodalmi müvek. N«m tudom fölfogni, miért adják ki manapság a i magyar irók, főkép remekírók müveit úgyszólván kizárólag diszkiadásban: velinpapiron, aranymetszéssel, »X. Y. kit.ünő művészünk illusztrá cióival*, a mik feleslegesek ós roppant megdrágítják a müvet, iszonyú díszkőiéiben stb. P ! Mire való ez ? Azt még érteném, ha egyidejűleg egyszerű és diszkiadást rendeznének; de hár, . . . »diszkiadásban 5—6 forint, gyönyörű legmüvésziesebb diszkötósben 15—30 forint.* Aztán nézzük meg ezeket a disakötéseket! Szép a szecesszió — de csak módjával. Hanem a mi mai diszköt.ósünk ! A címlap telva van a legelkópzelhetetlenebb szeoesszióju cirádákkal, közöttük elrejtve egyik vagy másik sarokban a cím, de ez is olyan szecessziós stílusban kirajzolva, hogy az embei kénytelen kinyitni a könyvet, s a belső címlapon megnézni a mü eimét, mert kivül lehetetlen elolvasni, A ki látott egy ilyen diszkiadást, tegye a kezét a seivóre és vallja meg őszintén, tetszik-e neki igazán ez a diszkötés, ezzel a cim-stilussal ? Azt hiszem, igen kevesen akadnának, a kik őszintén igenlő választ adnának, — A jó kiadók, stilizálok, rajzolók, szóval a kik ezeket a diszkiadásokat rendezik és szerkesztik, igazáa aligha gondolnak arra, hogy ea az oktalan túlhajt ása a szecessziónak nem lehet hosszú életű, szebb stílusok is kimentek a divatból, hát még ez 1 Unokáink elborzadva, vagy gúnyos neveI I I •• • téli kész férfi és gyermek ruhák téli kabátok, kavelokkok. Ulszterok Ofieillhh flilfóTII é s ragián. kabátok csinos kiállításban rendkívüli nagy álasztékban a leglÖÜUjuUU UlVálll olcsóbbaGk aP hatókHUSSFE K' ENO Z" 110 1 Keszthelyen, Kossuth Lajo.-utea
