Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

1902. november 80. BALATON VIDÉK 6. Igen, apuska haza jön. Megírta. Kedves Terézem ! Karácsonyra hazajövök, hogy együtt töltsük az ünnepeket s aztán magammal vigyelek. Visszajövünk ide Amerikába, és gazdagon, boldogan élünk majd. . . Ezt irta István, az ő ura, a ki két esztendeje elment az uj világba, uj világot, uj életet keresni. S meg is találta; munkájával, ügyességével szép vagyont szerzett s időnkint küldött haza a feleségének annyi pénzt, hogy ez gond nélkül élhetett kis leányával s türelemmel várhatta az időt. melyben — mint István sokszor irta —ő érte jön s vele viszi a boldog uj hazába. Végre megérkezett a várva várt levél, mely megválósitotta a kedves reményt. Ma este, karácsony estéjén már itt lesz ő. Alkonyatkor Teréz meggyújtotta a kis karácsonyfa gyertyácskáit. elrendezett mindent szépen. — kis lányának szánt ajándékait, meg azt is, a mit viszszatérö férjének szánt: a szép, saját maga himzette háziáldást melyen magyarul és angolul volt kivarrva az áldás szövege. Teréz ugyanis kissé megtanult angolul a két esztendő alatt; nem rostéit leckéket venni abból a nyelvből, melyre szüksége leendett az uj világban. . . . Még egy óra ... A vonat félóra | múlva itt lesz, a másik félóra múlva pe- | dig István az ő keblén fogja pihenni az ut fáradalmait. . . j És lasi-an lassan elmúlik az egy óra. Most mindjárt kell nyilni az ajtónak és belépnie egy magas hosszú, fekete szakállas férfinak, az ő urának. . . De mi az ? Az ajtó csak nem nyilik. . . Teréz aggódni kezd, szemei előtt rémképek jelennek meg; az aggódó eziv hevesen kezd dobogni. -— Talán késik a vonat a hófúvások miatt? . . . Talán sok dolga van az állomáson a podgyászok megvámolása végett? . . Talán ő késett le, vagy nem indulhatott el a meghatározott időben ? -. . De akkor már sürgönyzött volna s a sürgönynek már itt kellene lennie.. . Talán — oh irgalmas Isten ! — hajótörést szenvedtek ? . . . Föl-ikoltott e gondolatra s iszonyúan kezdett remegni. Lelkét egészen elfoglalták a rémképek s összetörve a szörnyű sejtelmek súlya alatt, borult térdeire s hangosan kezdett imádkozni férjéért. . . igya előtt térdelt igy sokáig, fejét a vánkosokra hajtva. A fáradt agy végre eltompult s ő nyugtalan álomba merült.. . . . Egyszerre kopogtatást hall. Fölugrik s a rémes aggodalmakat egy pillanat alatt boldog érzelmek váltják föl. Ujjongva siet az ajtóhoz s föltárja azt. Mert bizonyosan ő jön. 0 jött, igen. Óh de Teréz visszatántorodott az ajtóhan álló alak láttára. Rongyos, a fagytól zörgő ruha.. . . elnyűtt csizma,. . . lyukas kalap, ... tépett zúzmarás szürkés szakáll,. . . szenvedésektől mély barázdákkal felszántott arc, . . . remegő test. . . A nyomorú alak csendes reszkető Jiangon szól: Teréz ! A fájdalmas látvány hatása alatt egy pillanatra megbénult nő erre az ismerős hangra magához tér, — s nem törődve a dermedt, fagyos ruhával és zúzmarás szakállal, férje nyakába omlik s megcsókolja. százszor is, a sápadt hideg arcot. — Óh édes jó uram, csakhogy megjöttél ! Csakogy megjöttél ! . . Alig tud egyebet zokogni. Aztán belépnek a szobába; a férfi kimerülten rogyik egy székre, letörli arcáról és szakálláról a zúzmarát; körültekint, szólal: s rövid pihenés után meg— Hajótörést szenvedtem. - Istenem ! — Mindenem odaveszett; az irgalmas Ég azonban még kegyes volt, hogy éltemet meg tudtam menteni. Magammal hoztam minden pénzemet, — most ott van az a tenger mélységes fenekén. Gazdagon indultam el, koldusként érkeztem meg. Teréz, szeretsz-e azért még engem? Válasz helyett a nő ismét keblére borult a szerencsétlen embernek. Ez meg folytatta. — De ez nem tesz semmit. Itthon vagyok s dolgozni fogok itthon: mig annyit összeszerzek, hogy mégis csak visszamehetünk Amerikába. Aliásom azért biztosítva van ott, mert főnökömnek megígértem, hogy visszajövök s ő addig helyemet csak ideiglenesen fogadott egyénnel tölti be. — De hát nem kérhetnél tőle pénzt a visszautazásra ? — Nem; nem akarom, hogy azt gondolja, meg akarom csalni. — Óh hiszen megírod neki, hogyan jártál!? — Mit ád arra egy amerikai üzletember ? Nem. édesem, nem fogok tőle pénzt kérni, de megirom neki, hogy viszszatérek hozzá, ha egy év múlva is. Azt el fogja hinni. . . De igazság, hol van kis lányom ? — Nézd, itt alszik édesen? A szomorú ember a mosolygó gyermekarc fölé hajlik s megcsókolja. A még j hideg szakállos arc érintésére fölsikolt • p az alvo gyermek s a hangos sikoltásra Teréz — főiébredt. . . . Még mindig ott térdelt ág3

Ta előtt; a kis karácsonyfán utolsót lobbantak a gyertyácskák. — Ah, tehát c-ak álom volt! Édes Istenem, szomorú, de mégis édesebb, mint a valóság! . . . Újra elfogták az aggodalmak és gyötrelmek a szegény nőt. Snva oltotta ki a gyertyácskák hamvas üszkeit. Éppen a lámpást gyújtotta meg, midőn — de most már nem álomban — kopogtatást hall. Az ellentétes érzelmek hatása alatt szótlanul maradt Teréz s nem tudott egy lépést sem tenni. A kopogtatás megismétlődik. Erre Teréz magához tér s az ajtóhoz siet. Föltárja azt és — ott áll előtte az álomkép alakja. . . Rongyos, a fagytól zörgő ruha, . . . elnyűtt csizma, lyukas kalap, tépett zúzmarás szürkés szakái, szenvedésektől mély barázdákkal felszántott arc, remegő test.. . Teréz csak áll, néz — — — Ez nem az ő férje. Az idegen pedig megszólal: — Asszonyom, én Sári József vagyok, Amerikából jövök. Óh szóljon, szóljon, ön férjemről j hoz hirt! Az asszony kézen ragadta az idegent s bevezette a szobába. — Igen, én férjéről hozok hirt. Ne ijedjen meg, asszonyom, nem rossz hirt. Együtt jöttünk át Európába, minden baj nélkül érkeztünk Fiúméba. Én már a vonaton voltam, de kedves férje késett még valahol, valószínűleg a pénzváltó bankban. A vonat már éppen megindult, mikor ő megjelent, de már nem szállhatott föl. En kinéztem az ablakon s ő utánam kiáltott : »Józ«ef, legyen szíves elmenni a feleségemhez nyugtassa meg. A következő vonattal jövök! Ne aggódjék tehát asszonyom. Óh köszönöm, köszönöm ezerszer, hogy eljött, valóban nagy szükségem volt a megnyugtatásra, mert holnapig megőrültem volna a remegéstől. De— de — Külsőmet nézi asszonyom, s nemde azon gondolkodik, hogy ő is- ilyen züllött formán jelenik-e meg, mint ón? Nem, asszonyom, ez se aggassza, ö tisztességesen öltözködik; gazdagabb is mint én. Ámde én sem vagyok valójában oly nyomorult, min:. a külsőm mutatná. Éz nálam elv.Tengeti utazásra legrosszabb ruhámat szoktam fölvenni és kevés pénzt magammal hozni, csak annyit, a mennyi éppen szükséges- A többit otthon — már t. i. Amerikában hagytam; mert ugy gondolkozom, hogy ha az uton valami baj ér, legalább ne vesszen el mindenem. Köszönöm a szives látást, — nem nem kérek semmi vacsorát. — sietek haza, engem is vár feleségem. Nem mersze lakom innen; kötelességemnek tartottam először teljesíteni barátom kérését. Isten önnel asszonyom! Teréz örvendve s boldogau kisérte ki a derék embert .... * Egy hét múlva mind a két c-alád azt határozta el, hogy — nem mennek vissza Amerikába, mert „mindenütt jó. de legjobb otthon !" Bodrogközi. Születését üljül^ . . . Születéséi üljük Jl kis Jézuskának Leszól tát a fényeségből Menny és föld Urának. Milyen édes érzés Gyújt lángot a színben! Jl jászolban gyermek arccal A hatalmas Isten. örüljön, vigadjon Mindenki ez estén Mint vigad az egész család Jl jó testvér jöttén. JIz Ige testté lön S itt marad közöttünk Szeretettel int a jóra, Őrködik fölöttünk. Ekkora jóságért Mit adjunk cserébe? Hogy ugy vágyót hozzánk jönni Óh mit adjunk érte? Jlranyam, ezüstöm "Drágaságom nincsen Könnyeimben megtürösztött Szivem minden kincsem. De ezt felajánlom Kis Jézuska vedd el S halálomig tartsd magadnál Mig utolsót nem ver. áraszt Cuiza.