Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-08 / 23. szám
1902. junius 15. BALATON V1DICK Több város versenyzett az első gazdasági intézet elnyerésében. versenyben Keszthelyé lett n győzelem. Az Országos Gazdasági Egyesület, tekintettel a Georgikon múltjára, tekintettel Zalamegye és a Festetics család messzemenő ajánlataira, különösen a város előnyös földrajzi fekvésére—az első gazdasági intézet helyéül egyhangúlag Keszthelyt jelölte ki, mely mint az intézet fejlődése megmutatta, legalkalmasabb helynek is bizonyult. A gazdasági tanintézet 1865 november 1-én nyilt meg. Festetics György gróf. a Greorgikon alapitójánalc unokája, Zalamegye főispánja, mint királyi biztos elnökölt a megnyitáson. Jelen voltak az Országos Grazdasági Egyesület kiváló képviselői ; Korizmics László, Érkövi Adolf, Zichy János gróf, Wodianer Al3. bert, a magyaróvári intézet, Zala- és Somogyvármegye gazdasági egyleteinek képviselői és a vidék birtokosurai. A magyar felelős minisztérium megalakulása után a földmivelési minisztérium vette át a gazdasági intézetet és a »magyar királyi gazdasági felsőbb tanintézeti cimével ruházta fel. > $rta : Darnay Kálmán. Kezdett sötétedni. A többi fiu a szőlő venyige lobogó lángja köré telepedett, hogy gesztenyét süssön. Engem nagyapám haza vezetett. Szótlanul ballagtunk egymás mellett, gondolatban még akkor is a szőlőhegyen voltam, mikor haza értünk. Nagyapám vigasztalni akart ; maga mellé ültetve mesélni kezdett a mult idők eseményeiről. Ez volt mindig a legnagyobb boldogságom. Azóta sem hallottam nálánál jobb elbeszélőt. Olyan elme volt ő, mely szószerint idézni tudta a félszázaddal előbb hallott szavakat, élethűen lefesteni ifjú korának legkisebb eseményeit. Most harminc éve voltam együtt utóljára Kisfaludy Sándorral, kezdte nagyapám elbeszélését. A havas eső beszorított bennünket a gyógyszertár bőrdi ványára, ott beszélgettünk késő estig. Kisfaludy szokatlanul jókedvű volt, előhozakodott terveilől, hogy félévre somlyói szőlőjébe költözködik és befejezi a nemesi felkelő sereg történetét. Majd áttért Festetics Györgyre. Alig van hazánkban nagyobb patrióta Festeticsnél, kinek akkor is nagy tisztelője volnék, ha meleg barátság nem fűzne hozzá. FESTETICS MAY ÉS ALEX GRÓFNŐK. kivontatja kocsimat vontatással bajmolódtak, addig ketten az árok partján beszélgettünk. Az idegen Tolnay grófi ispánnak mutatkozott. Beszed közben kikerdezte jövetelem célját és azt az ajánlatot tette, hogy miután vásár előtt szállást úgysem kaphatok a nagyvendéglőben, szálljak a grófi kastélyba hozzája annál inkább is, miután a gróf ur ugy sincs Keszthelyen, ki különben szintén szívesen lat minden idegent. Rövid szabadkozás után elfogadtam a meghívást Tolnaytól, ki búcsúzáskor újra kijelentette, hogy várni fog jó mag} Taros vacsorával. Együtt indultunk, de csak Szántóig tudtam nyomába járni. Mikor a gyöngyösi csárdánál már pora sem látszott az ispán kocsijának, önkéntelenül elgondolkoztam, hogy mennyivel nagyobb ur a. gróf ispánja ilyen magamfajta földesúrnál. A nap már nyugovóban volt, mikor Kesztlielj'ie érkeztem, hol a grófi palota kapujánál már várakozott reám vendégszerető uj ismerősöm, Tolnay ispán uram. Igazán nagyúri ellátásban részesültem. Két kocsis is segítette aloMarcinak a kezéből még Nálánál műveltebb férfit, vendégszeretőbb házigazdát nem ismerek szerte e hazában. De szellemesebb társalgót sem. Deák Ferkó csak az adomázásban versenyezhetett vele, de Festeticsnek minden tettét igaz magyaros humor fűszerezi, melyek között nem legutolsó az, mit velem elkövetett. Ezernyolcszáztizennj-olc nyarán a keszthelyi sokadalomra készültem, futó lovakat akartam venni konyhás lovaim hetyett, melyeket tönkre tett a sok szántás. Ebéd után indultam. Marci főlajtárom (igy nevezte Kisfaludy S. kedves inasát) a kocsis mellé telepedett, Roza, a feleségem, itthon maradt, megijedve a tornyosuló felhőktől, utitársul rám erőszakolván a rövidszürt, hogy megvédje uj atillámat az esőtől. Kerékig való sár volt. A bazsai kapaszkodónál az eső is utolért, igy nem csoda, hogy megsülyedtünk. Magam is leszálltam a kocsiról és épen azon tanakodtam Marcival, miként menekülhetnénk hamarosan ki a kátyúból, midőn szintén Sümegh felől könnyen futó kocsiján arra hajtatott egy eddig előttem ismeretlen úr, ki önként ajánlkozott, hogy a sárból. Mig a kocsisok és Marci a vakat kifogni. kivette valami grófi inas. pillanatra sem hagyott FESTETICS GYÖRGY GRÓF. útitáskámat ís Az ispán egy magámra, megmutatta vendégszobámat, majd az ebédlőbe vezetett, hol valóságos lakoma várt reánk. Mind annak dacára, hogy csak ketten ültünk az asztalnál, négy inas is állt mögöttünk, szünFESTETICS ELLA GRÓFNŐ.
