Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-08 / 23. szám

1901. június 8. BA LATON VIDKK kodás által elvesztve királyának kegyét, mindvégig megőrizte azt az erényt, mely Mária Teresiát egész Európa által ostromlott trónján mogtartatta, mely I. Ferenc császárt a rettegett hatalom üldözése elöl védelembe vette. Igen, megőrizte a királyhoz való hűséget oly időben, midőn a csábítás nagy volt, midőn a lázongó francia nép megfeledkezve mindenről, uralkodójának fejét vette. Nemes erényeivel rendületlenül állt. A szenvedések nem ingatták meg, a sors csapásai s a kétes értékű emberek gyanúsításai nem szakították el vezérlő Geniusától. A nagy idők nagy embere midőn egészségét gyöngülni érezte, a. vallás vigasztalásai közt keresett menhelyet. Az egyház szolgájától föloldozást kért, az élet kenyerét magához vette ós a hü barátok és kesergő jobbágyok aggódásai között nyugalommal várta be a földi élet utolsó percét, mely 1819. apr. 2-an neki az örökké tartó boldogságot nyujtá. Ravatalánál a kor nevezetes szónoka Horváth János tartott gyászbeszédet. »Nem tudjátok, hogy egy fejedelem, a legnag3

7obbik esett ma el,« szentírási jelmondattal kezdett beszédében könyekre fakasztólag ecsetelte a nagy férfi életét, kivel a tolnai Festetics gróf családnak nagy alakja szállt sirba. Halála szomorúságot okozott az egész magyar nemzetnek, az uralkodó családtól kezdve az utolsó jobbágyig, kiket mindig szeretett. Emléke mélyen be van vésve a magyar nemzet szivébe s onnét, mig a nemzet él, semmi ki nem törli azt. Bizonyíték erre a mai ünnep is! A művész. A szobor készítője Lukácsy Lajos, Rábaközben, Kapuvárott született 1876. május elsején. Iskolai tanulmányainak elvégzése után Budapestre a m. kir. iparművészeti iskola szobrászati szakosztályába Mátrai Lajos tanár és szobrász-müvész vezetése alá került, a honnan öt évi tanulás után a szobrászati mesteriskola igazgatójának Stróbl Alajosnak, a legnagyobb mag var szobrászmesterek egyikének befolyása alatt folytatta tanulmányait a mai napig. Művészi pályára termettségét már „Érdemes ezen remek szobrocskáért magáért ellátogatni a tárlatra'

1. Azóta folyton dolgozik, képezi magát s nemcsak szoborpályázatokon vett részt, hanem megbízás utján is készített szobrászati müveket/ a budapesti korcsolyázó egyesület számára ezüstbe vert ,.Vándor-dij"-at; az evezősök egyesületének ,,Vándor-díj"-át. Készített ezeken kívül apróbb zsánereket is: Munkácsy-t, „A szomjasok"-at; „Rózsi-Rózsit" kártyavető — „czigányasszony"-t. stb. Ké ,-zitett Isaszegre honvéd szobrot. Felirata: „Előre". Támadó honvéd lobogó zászlóval, duzzadó lelkesedéssel. Harmincz pályázó közül második lett. Végre tanárja Stróbl Alajos, a magyar gazdaközönség keszthelyi szobrának kivitelével bizta meg. Ezzel együtt készítette Felsőbüki Nagy Pál mellszobrát Sopron vármegye ülésterme számára, a melynek leleplezése a nyár folyamán lesz. Festetics szobrát ma leplezték le és ezzel beigazolta a 26 éves ifjú, hogy a bizalomra méltó volt. Lukácsy ez alkotásával a fiatal szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb tagjának mutatta magát. (A szobor történetét lásd a mellékleten.) Lukácsy L. a Fnstetics-szoboi- kés/.iiöje. iskolás gyermek korában felismerték tanárai, de tehetségeinek kétségtelen tanújelét szobrásztanuló évei alatt adta. Az iskolai önképzőköri versenyeken ugyanis két első és három második dijat nyert. Az 1S98. évi Nemzeti Szalonbeli tárlaton, a kiállított „Éva" czimü szobrocskájával kelti az első feltűnést, a melyről ismert mükritikusunk L}

rka Károly a „Pesti Napló"-ban azt irta: Gazdászok tanulmanyutja. A csibukszárat sutba kell dobnunk s végre munkához kell látnunk. — Gazdasági életünk regenerátíójára ezt a tanácsot adta Széchenyi Imre gróf, hogy válságos időnknek súlyos jármát elbírja a gazda. A kártya asztal mellől a munkálkodás terére kell lépnünk, mert csak a csibukszár maiad fenn számunkra — koldusbotnak. Il}'en gondolatok forogtak fejemben Zichy Béla gr. lengyeltóti uradalmának tanulmányozása közben, a hová a tisztikar szives meghívása folytán május 31-én Faber Sándor és Sztankovícs János tanár vezetett bennünket, III. é. gazdászokat. Mintaszerűen kezelt birtokot láttunk ott, jó karban tartott utakkal, kellőkép megmuuFerenc. Nevét, sóhajtom merre ballagok — 0, Malvina! S epedve hallgatok Jön-e hát válasz ? Kisfaludy (euyelgön.) Akár gúnykacajjal ? Ferenc. Es Sándor bácsi engem igy vigasztal ? Kisfaludy (páthosszal.) De néma csend! Ferenc. Ah, hasztalan lesem, Es meg nem értjük egymást sohasem ! Kisfaludy. Van már segítség ! Ferenc. Mégis ? Kisfaludy. Feleségem! Ferenc (örvendve.) Ah ! Eóza néni? Kisfaludy. Véle megbeszélem. Itt jön már ! ö igazítja helyre Ilyen bolondos pár dacos fejét . . . 8. Jelenet. Ferenc, Kisfaludy, Róza. Ferenc (boldog örömmel.) Jó napot,, néni ! Kisfaludy (súgva.) Csókold a kezét, ! Róza (Humorral, jó induUttal.) Üdvözlöm . . . Ara címet, ue oaztogassoti ! o Vagy okvetlenül »néni« minden asszony ? Ferenc. Nem ismer ? . . . Geöndötz ! Kisfaludy (tréfásan.) Öcséd uotabéne. Nem nézi ő, hogy ifjú vagy-e, vén-e, De hű rokou. Ferenc (halkan.) Ez aztán a segitség-1 Róza. S a rokonok egymást tnindig segitsék ! Kisfaludy. Mondtam ugye? . . . Hát jusson is javára Protekciód, Kinek ? Róza. Kisfaludy. Nézd ez az árva Derék fiu . . . s az árva büszke lány, Szép Malvina — Róza (Ferenchez.) Tudom már : hányadán AH a szénátok ! . . . Hát ezt érdemelte E jó, derék lány ? Hallod ? Szedte-vette ! Mi van veled ? Ferenc. Szent, Isten ! . . . Sem mi ! Jaj ! Róza. Mért. félted ? Nos ? Csak ki vele ? Mi baj ? Nénéd vagyok ! Ferenc. Mégis. Róza. Négy szem között. Kisfaludy. Ezt. tartod eszedben mindenek fölött. Róza. Csak adja ki az utadat, te döre, Ha rosszat mersz csak gondolni felőle ! De néni — kérem S László? Ferenc. Kisfaludy. Róza. Hadd mulasson A kiosi gróffal Malvina kisasszony. Ferenc. Mit mond ? Róza. Mig féltöu magad kíss-bbít.ed : Nem látod, hogy a célhoz őt següed ? Azért, is bíztatom — csak bízd reám. Had táncoltasson meg ! (Mosolyogva int férjének.)